2018. május 24., csütörtök

Rejtélyek, emlékek, szerelmek

Tátrai S. Miklós: Rejtélyek, emlékek, szerelmek 
Novellák I.






                                                       








Amikor kezembe fogtam ezt a novelláskötetet, már a borítóra pillantva éreztem, ezek a szívhez szóló, személyes emlékezések tetszeni fognak. Mindig elbűvöl, ha valaki életének sorsfordító történéseit megírja. Sok ismerős, hasonló érzést keltettek életre bennem is ezek a történetek.




Tátrai S. Miklós első novelláskötete a régimódi mesélős hagyományokat követi. Igazán örültem, hogy nincsenek művészkedő, hatásvadász elemek, érthető és átélhető minden történet. Remek a címválasztás és a kötet felépítése. Ugyanis a címadó három szó köré épülnek fel a novellák.

Első csokorban a Rejtélyek jönnek, itt hat novellát olvashatunk. Az élet nagy veszteségei azok, mikor a szeretett rokon, barát távozik egy másik dimenzióba Azonban ha jól szerettük, itt marad velünk lélekben az emléke. Ehhez a hátra hagyott tárgyak s segítenek. Már az első írásban egy külső "véletlen" az, ami alaposan befolyásolja a család sorsát. Egy kutya ragaszkodó pillantása és hűségéről olvashattam. Megkapóan szép indítás. A többi novellában is a külső erők, a természetfeletti hatalma az emberekre a téma. Boszorkányos szerelem és Az elátkozott váza igen beszédes cím, mégis a Boglárka és a lezáró Bűvészprofesszort írásokra hívnám fel a figyelmet, ezeket emelném ki. Erős, hatásos írások. Pontosan felrajzolt portrék villannak fel az emberi sorosok mellett.



A múlt emlékeiből él tovább az ember, táplálkozik a tudatunk. Porlepte régi láda a padláson vajon milyen titkokat rejt? Régi tárgyak, levelek, fotók miről mesélnek? Az Emlékek köré drámaibb, megrázóbb novellák kerekedtek. Innen a Mindenkiért sírnak valahol és a Váratlan találkozás emelkedik ki számomra. Több önéletrajzi elem is felvillan az Édesanyám emlékei novellában. A régi ízek, családi titkok, emléktárgyak mit üzennek a ma emberének? Első személyben elmesélt, nyílt és őszinte pillanatokról olvashatunk. A történetek varázsa megható, de nem hatásvadász. Minden erőlködés nélkül megőrzi a novella szabályait: tömör, kifejező és kikerekedik, eljut A-ból B-be. Hangulatnak a történelem is ad egy hátteret. Hatásosak, átélhetőek, elmosódik a határ a képzelet és a valóság között, ahogy régi barátok és családtagok méltósággal leélt életének mozzanatai megelevenednek. A családi emléktörmelékből összeáll és megelevenedik egy régi kép.


Természetesen a harmadik rész a Szerelmek a legizgalmasabb.
A sok valós élethelyzet megjelenítése lendíti a szöveget, gördülékennyé teszi. A mindennapok egyszerű hősei jelennek meg emberi gyengeségeikkel vagy határozott, erős döntéseikkel.

Változatos témák kerültek végig ábrázolásra. Lilla levele és a Hajnali üzenet volt emlékezet ebből a részből. Megbocsájtani tudni kell. A Nemigenjó humora eredeti és ötletes volt.

Odafigyelni, törődni a másikkal, saját életünk kishajóját kormányozni az élet viharaiban. Az élet szeretet, tisztelete olvasható ki ezekből a novellákból. Meleg hangú, anekdotázós, számomra Mikszáth, Krúdy és Fekete István világát idézték fel. Keressétek, olvassátok ezeket az életmeséket.
A kötethez Benkő László történelmiregény-író kanyarított kedves hangú előszót.




Litera-Túra Művészeti, 2017
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158087834

2018. május 23., szerda

A medve és a csalogány

Katherine Arden: A medve és a csalogány 
Az északi erdő legendája 1.)





                                                   











A csipetnyi fantasztikummal meghintett tündérmesék varázslatos világa elevenedik meg a lapokon.
Ha szeretnél kiszabadulni a szürke hétköznapokból és újra átélni a mesék csodáját, lelked megnyugvást keres, akkor ez a te könyved! A történetbe keveredő pici történelem és mitológia csodás elegyet ad, egy olyan dimenziót nyit meg, amely azoknak az olvasóknak ad különleges élményt, akik szeretik ezeket az elemeket, és a mesék komolyabb világát keresik. A regény ezen elemei igazán hangulatosak.

A medve és a csalogány Pjotr Vladimirovics és családja történetét meséli el. Az események egy középkori orosz faluban zajlanak, ahol érezhető a csontig hatoló hideg, jeges-havas szél fúj. Az otthonokra jótékony házimanók vigyáznak, a kandallóban lobog a tűz. A téli erdő és a természet eleven képei hiteles hátteret adnak a mesének. Vladimirovics ebben a világtól elzárt kis faluban él öt gyermekével. Legkisebb lánya lesz a főhősünk Vaszilisza kedvelhető karakter, aki ebben az észak-Oroszországi falucskában nőtt fel. Ő a természet, a puszták gyermeke. Már a születése is emlékezetes volt.


Arról is mesél a regény, hogy két kultúra és a hiedelmek hogyan ütköznek össze és miért.
Egy olyan történetről olvashatunk, amely a nők korlátok közé szorított életéről is szólt. Egy olyan lányról, aki nem felel meg a családi elvárásoknak, lázad a kötöttségek ellen. Vaszilisza nem csak szeszélyes, de lovagol, nem az a félénk lányka. Visz egy kis "feminizmust" a hagyományokba. Apja szerint anyára lenne szüksége, ami további bonyodalmakhoz vezet. Sok érdekességet olvashattam a kemény életformáról, a napi küzdelmekről, és persze ezt remekül színezi mágia világa.Talán az előzmények lettek picit elhúzva, kaptak nagy hangsúlyt.


Mindezek a témák csodálatosan vannak összedolgozva, olyan karakterekkel, amelyek hitelesek, hús-vér alakok. Katherine Arden stílusa kiforrott, gördülékeny. Jó arányban keverednek a cselekményben a szláv hagyományok, a folklór elemek és a képzelet. Van mostoha és pópa, testvérviszály és néhány furcsa lény mellett feltűnik egy titokzatos, kék szemű idegen is. Lesz bőven egyéb ármány, tetszett a keresztény hiedelmek ábrázolása. Ez a mese azt is megmutatja, hogyan lehet a vallást rosszul használni, például megfélemlíteni vele a tudatlanokat. A mese alapja ez: a hagyományok és a kereszténység közötti ellentétekre épül. Papok, démonok és a tűz legendája elevenedik meg. A természetfeletti karakterek kerülnek a történet középpontjába. Szép lírai szöveg jellemzi, képi világa látványos. Az orosz hagyományok, a hangulat akkor sem működne jobban, ha egy orosz író alkotása lenne.


Arden igazán kitűnő munkát végzett, hogy érzelmileg jól mozgatja az olvasót is, bevonva a történetbe. Egy misztikus, fantasztikus utazást tehetünk hőseinkkel az orosz télben. Kíváncsian várom a folytatást.





























Eredeti mű: Katherine Arden: The Bear and the Nightingale


Eredeti megjelenés éve: 2017


Alexandra, Pécs, 2018


382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma









2018. május 21., hétfő

Caesar trónja

Steven Saylor: Caesar trónja 





                                                                 












Amikor 1991-ben a Római vér című regényben először kísértük végig Gordianust, a Nyomozót az ókori Rómán, talán nem is gondoltuk, hogy egy népszerű történelmi regénysorozat vette kezdetét.
A sorozat legfrissebb, tizenhatodik része néhány hónap eltéréssel került a hazai olvasókhoz, ami kivételesen gyors és elismerésre méltó az Agave Könyvek Kiadónak köszönhetően.


Ritkán írok ilyet, de elejétől végéig imádtam a regény történetét. Élmény és öröm volt olvasni, ami ez esetben azt is elárulja, ezen kívül még egy kötet okozott kivételesen jó meglepetést a hónapban.
Szerencsére minden Saylor regény önálló epizód, bátran olvasható, érthető a cselekmény.



Saylor legújabb regényében, a Caesar trónjában, a történet megismétli önmagát: ahogyan a Római vér kezdetén, Tiro visszatért Gordianus házába, Cicero kérésére keresi fel a nyomozót. Csak közben eltelt néhány tíz év, ami senkin nem múlt el nyom nélkül. Gordianus meglepődve ismeri fel, az idő túl gyorsan telt el, Tiró is hamarosan hatvan éves lesz, míg ő maga hatvanhatodik születésnapjára készül. Március tizedékén járunk, a regény két hét történéseit meséli el. A szereplők jellemzése, sorsa és múltja mind fontos eleme a regénynek.



Gordianus a nyomozó, hosszú évtizedeket töltött bűncselekmények és gyilkosságok felderítésével, már megérdemelt pihenő éveit tölti.



Ám ezen a márciusi reggelen új feladat várja: előbb Ciceró, majd maga Caesar kéri, derítse fel, mi lappang a mélyben, a látszólag nyugodt felszín alatt. Készülődik-e összeesküvés Caesar ellen, az életét fenyegeti-e veszély a következő szenátori ülésen, ami március 15-én lesz. Ez azért is fontos gyűlés lenne, mert Rómát elhagyni készül, légióival a Pártus Birodalom legyőzését tervezi. Addig azonban akad néhány fontos dolga: Caesar megbocsájt maradék ellenségeinek, és megjutalmazza néhány barátját. Caesar azon döntése, hogy Gordianust szenátorrá fogja kinevezni, jó ok a titkos nyomozásra. Már csak négy nap maradt Gordianusnak, hogy lélekben is felkészüljön új hivatalára, beszerezze a megfelelő tógát és titokban vizsgálódjon. A jóslatok elemzése és a lehetséges elkövetők személye érdekes következtetésekre ad okot. Róma hatalmas metropolis, tele izgalmas babonákkal, előítéletekkel és prédikációkkal, furcsa hagyományokkal. Bacchus története kifejezetten tetszett, ahogy beépül az eseményekbe.

A történelem egyik leghíresebb gyilkosságáról szóló könyv írása nem lehetett könnyű, ez áll az események középpontban. A történet feszes, izgalmas, Saylor karakterei kiválóan működnek. A történetszövése briliáns, nem csak Róma forgataga színes és szagos, élő, ami lüktető ritmust ad a regénynek. Az olvasó érezheti a feszült légkört, izgatottan várja a történéseket, annak ellenére, hogy pontosan tudjuk mi fog történni. Bepillanthatunk Caesar és Kleopárta viszonyába is.

A másik szál érdekessége a családon belüli kapcsolatok. Fontosak és jelentősek a női karakterek is.
Nem csupán Bethesda és Gordianus, vagy Caesar és felesége, de Antonius és Fulvia kapcsolata is górcső alá kerül. Az apa-fiú, vagy apa-lánya kapcsolat Cinna a neves költő verse és legújabb eposza által válik igen fontossá. Ez a sajátságos viszony további feszültségek forrása.
Caesart az összeesküvők megölik, ez tudható. Azonban a krimi feszült hátteret ad, további váratlan következmények lesznek még a történetben. Talán kevesebb az akció, a háttér és jellemábrázolásokon van most a hangsúly. Gordianusnak a logikát, a megfigyelés pszichológiáját kell használnia a megoldásra. A tömegpszichózis félelmetes, mekkora befolyásoló erővel bírt már akkor is. Olyan intenzitással, mélyen és tudatosan belemerülünk a római életbe, szokásokba, hagyományokba, hogy a megelevenedő képek látványosak, tökéletes hangulatot hoznak.


Hatalmas elismerés és dicséret Steven Saylornak, aki lenyűgöző mesélő, remek tehetséggel rendelkezik a történelmi tények újraértelmezésében. Érezhető az egész könyvön a kor ismerete, a történelmi tényekhez való ragaszkodás, amibe pontosan illeszkedik a kitalált nyomozó, Gordianus alakja. Remek olvasmány, jó kikapcsolódás izgalmas és érdekfeszítő a regény.


Steven Saylor: 
1956. március 23-án  Texasban született.

A Texasi Egyetemen szerzett történész diplomáját a History Channel ókori Rómával foglalkozó műsorainak szakértőjeként is kamatoztatja. Gordianus, a Nyomozó főszereplésével eddig tizenöt kötete jelent meg. Mellettük Róma és Birodalom címmel az ókori Róma történelmét feldolgozó, évszázadokat átívelő regényeket is írt.

Saylor először 2007-ben járt a Könyvhéten a Róma magyar nyelvű megjelenése alkalmából, majd négy évvel később ismét meglátogatta a rajongóit. Amikor éppen nem a római levéltárakat bújja, a kaliforniai Berkeleyben és a texasi Austinban él.




Agave Könyvek, Budapest, 2018
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194224 · Fordította: Heinisch Mónika

2018. május 20., vasárnap

Nincs mit veszítened

Lee Child: Nincs mit veszítened  









                                                   



"Az apám azt szokta mondani: minek újjászületni, amikor fel is nőhetünk?"



Nagy várakozással vettem kezembe a tíz év után újra kiadott tizenkettedik Reacher történetet. Ezzel lett teljes a sorozat, hiszen így minden eddig megjelent részét olvastam.
A volt katonai rendőr, világcsavargó Jack Reacher ezúttal nyugatra halad Kalifornia felé.
Az útjába eső, semmi közepén lévő két kisvárosra a neveik miatt figyel fel. Hope (Remény) mellett Despair (Kétségbeesés) terül el. Coloradóban járunk, ahol a két városka között a különbség nem csak a néhány üres elválasztó kilométerben rejlik.



Lee Child remek sorozatának tizenkettedik része az értékelések alapján a legkevésbé népszerű. A fergeteges és humoros A baj nem jár egyedül és a következő epizód, az alapos és izgalmas Elveszett holnap között a Nincs mit veszítened csak egy töltelék-történetnek hat. Rajongóknak ajánlott, hiszen Reacher karaktere itt is remekül megmutatkozik, újabb tényeket tudhatunk meg róla. Ez a rész a panelek gyűjteménye lett. Olyan, amit talán a határidő sürgetése szült, nem az írói fantázia. Viszont egy biztos: tökéletesen működik! Lee Child is szenvedhetett írói válságban, fáradt volt, vagy egyéb problémái lehettek 2008-ban, amikor ez a rész íródott.



A könyv egészében több titok is folyamatban van. Annyira , hogy az olvasó csak a legvégére kap magyarázatot, mi is áll a háttérben. Politika, iraki háború, hadiszökevény fiatalok, háborús sérülések és a Pentagon igyekezete, tisztára mosni a szennyest. Ehhez egy csipet vallási fanatizmust is adagolt a szerző. Child érezhetően mindent beleadott, annak ellenére, hogy a történet érzésem szerint menet közben alakulhatott ki. Jack Reacher, csak egy kávét szeretne meginni Despair városába. A helyiek már ezt rossz néven veszik, amit négy polgárőrrel, némi fizikai erőszakkal adnak tudtára. Reacher erejét, ügyességét ismerve ez kevés sikerrel jár. Jobb nem lévén, egy régi törvényre hivatkozva bíróság elé állítják csavargás vádjával, és azonnal kiutasítják a városból. Reacher azonban nem lenne az aki, ha annyiban hagyná a dolgot. Itt lép be a képbe az ügyeletes női segítője, a kellően titokzatos Vaughan rendőrnő. Ő is érintett lesz a háttérben folyó titkok leleplezésében férje révén.




"A csavargás nem csak a férfinemhez kötődő kihágás."


Ő lesz a szövetségese, akivel kiderítik, hogy mi is az a rejtély, amely Despair-t körül veszi. Sajnos a rosszfiúk nem elég rosszak, sőt, már majdhogy nem jók lesznek a végére. Akció és verekedés helyett itt az ész vezeti a logikailag jól felépített mesét. Reacher titokban visszatér a városba, és szó szerint egy hullába botlik... egyértelmű, valami nagy és sötét titok van a városban. Így önként szembeszáll Despair városával és annak urával. Reacher eltökélt szándéka, hogy megtudja, mi rejtőzik a titokzatos fémfeldolgozó üzemben. Nem meglepő módon elképesztő titkok és sötét üzelmek állnak a háttérben, de egy bulldog kitartásával és Vaughan segítségével Reacher megoldja ezt az ügyet is. A történet eleinte nehezen bontakozik ki, de a felétől felveszi az egyre gyorsuló tempót, ami miatt élvezet volt a vége.


A katonai veteránkórház és a sebesültekről adott kép döbbenetes. Ők valóban csak a nagy politikai gépezet áldozatai, apró csavarok a nagy egészben. Léteznek, vegetálnak, de nem élnek. Ez kinek a bűne, hogy fiatal, ép és egészséges férfiakból élő roncs lesz a háborúsdi miatt? Miközben a hatalom óriási pénzeket öl fegyverekbe, és a "béke megteremtésébe". Igen, vannak áldozatok, akik semmiről nem tehetnek. A történetben akad néhány plusz infó és haditechnikai részlet, ami kifejezetten érdekessé válik. A cselekmény nagyon érzékeny és politikai lett. Ahogyan Reacher oda-vissza járkál a városok között, úgy járkál az olvasóban a remény és a kétségbeesés. MI áll a titkok mögött, ki az áldozat és miért? Valójában egy kicsit mindenki áldozat. Néha valóban úgy érezhető, Lee Child elhúzza a történetet, alig történik benne valami, és túl részletesen ábrázol jelentéktelennek tűnő eseményeket. Amik hangsúlyt jóval később kapnak, hiszen Lee Child profi módon szőtte a szálakat ebben a történetben is. A sorozat rajongóinak ajánlom elsősorban, megismerve a Reacher-univerzum ezen darabját. Aki még ismerkedne Reachrrel, ne ezzel kezdjen. Sajnos ez a rész nem a jól megszokott fordító munkája, lehet az is zavaró. Gieler Gyöngyi vagy Beke Zsolt már kiválóan érzi, adja vissza Child rezdüléseit is.



Az olvasói értékelések alapján ezek a legnépszerűbb Lee Child regények:
1: A baj nem jár egyedül 94%,
2: Éjféli szállítmány 91%
3: A pók hálójában és a 61 óra fej-fej meleltt 90%
4: Rögös út, Elveszett holnap, Eltűnt ellenség, Az ügy, Nincs visszaút, Néma város egyaránt 89% tetszéssel sorakozik, itt itt már nagy a tülekedés.
5: Csak egy lövés, Hiba nélkül, Nevem: Jack Reacher, Esti iskola 88%


















Eredeti mű: Lee Child: Nothing to Lose

Eredeti megjelenés éve: 2008

General Press, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521204 · Fordította: Mártha Bence








2018. május 17., csütörtök

A Medúza-amulett

Robert Masello: A Medúza-amulett  




                                             













Robert Masello idehaza harmadik könyve jól illeszkedik a Steve Berry, Dan Brown által kitaposott vonalba. Akik szeretik az ilyen történeteket, nem fognak csalódni. Robert mindig jó választás: amit most is kínál a kíváncsi olvasóknak az a történelem, kaland, rejtély, izgalom remek keveredése a fikcióval.




Ahogyan már az Einstein-prófécia vagy a Romanov-kereszt regényeiben is megszoktam, meglepő módon tudja kombinálni az egyes történelmi korszakokat egymással és a jelennel. Ebben a kötetében is két fő szálon fut a történet. Nekem a régi reneszánsz olasz Itália megjelenítése és jellegzetes történelmi alakjai igen szemléletesre, hihetőre sikeredtek. Élvezettel olvastam Benvenuto Cellini reneszánsz művész életéről, alkotásairól. A háttér az általa létrehozott ékszer, a Medúza-amulett története. A cselekmény nyomon követi Cellini élettörténetét, hogyan és miért teremtette meg az amulettet, kinek is készült. Külön érdekesség, hogy az amulett milyen furcsa hatással volt a készítő ötvös életére és a hozzá közel állókra. Bonyolítja az eseményeket, hogy két amulett is készült, ám csodatévő varázserővel csak az egyik bírt. Nagyon varázslatos, izgalmas és fordulatos a történet ezen része, nagy élmény volt a reneszánsz korban csavarogni, megismerni azt a milliőt. Nekem ezek a részek tetszettek igazán. A karakterek tökéletesek, a történet valóban érdekes. Masello szépen ötvözi a történelmet, a feszültséget, a romantikát és a természetfeletti erőket. Lendületesen, bátran, néhol már merészen ír. Stílusának köszönhetően a könyv bő 400 oldala is rendkívüli gyorsasággal fogyott.



A másik vonala a regénynek a jelen, ahol David Franco, az ifjú kutató ered az eltűnt, elveszett amulett nyomába. Hogyan és miért az maradjon rejtély, de szó szerint élet-halál kérdése, hogy felkutassa és megtalálja. Ez a része a történetnek már egy nyomozós, kutatós, krimielemekkel dúsított eseményekből áll, amit egy szerelmi szál is színesít. A reneszánsz Itália kézművesmestere, Cellini alkotása Loire menti kastélyokon át egészen a nagy francia forradalom mozgalmas és drámai életképeit is feleleveníti. Intrikák, árulások és gyilkosok hada keresi az igazi amulettet. Mindig történik valami, minden helyszínen valami váratlan fordulat biztosítja a feszültséget.




Az író jelentős mennyiségű kulturális, történelmi, politikai ismeretet gyűjtött össze és ad át az olvasóinak. Különleges információkat kapunk az egyház a vallás viszonyáról, illetve hiteles betekintést kaphatunk az adott korba. Persze vannak dolgok, amiket lehet előre sejteni, de a könyvet nem tudtam letenni. Nagyszerű, tanulságos és érdekes volt, ahogyan a Romanov-kereszet regény is a kedvenceim közé került, így talán elfogult vagyok Masello könyveivel. Ez a történet az eddigi regényei sorába tökéletesen illeszkedik. Remek ötleten alapul, ami egy érdekes és misztikus mesét eredményez. A kaland és történelem keveredik, és olyan turmixot alkotnak, ami megfogja és lenyűgözi az olvasót, annak ellenére, hogy néhol ugrál és csapong, kiszámítható. Ezt különösen a David-szálnál éreztem, ezért nem emelkedik ugyanaz átlag fölé, de mindenképpen jó elmerülni, megismerni a történetét. A múltbeli szál az, ami megfogott és elvarázsolt, ezek a részek nagyon tetszettek. Masello biztos kézzel vezeti az olvasót a történelmi korokon át.


A befejezés elég meglepőre sikerült. Ha szórakozást és izgalmas kalandokat keresünk, akkor úgy gondolom a titokzatos kincsvadászat, akciókkal fűszerezve tökéletes kikapcsolódást fog nyújtani az olvasóinak. Bátran ajánlom.





Robert Masello az Egyesült Államok egyik legsikeresebb történelmi és misztikus krimi írója, regényeit 15 nyelvre fordították le. A magyar közönség Az Einstein-prófécia és A Romanov-kereszt címmel megjelent regényein keresztül ismerhette eddig meg.

Eredeti cím: The Medusa Amulett









XXI. Század, Budapest, 2018
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759208 · Fordította: Farkas Veronika



































2018. május 14., hétfő

A fekete szemű szőke

Benjamin Black: A fekete szemű szőke 


                                                     










"A gyanakvásra ugyanúgy rá lehet szokni, mint bármi másra."



Egy lezárult írói életműbe belehelyezkedni, átvenni jellemző stílusjegyeit, feltámasztani egy ikónikus nyomozót mindig veszélyes, nem könnyű mutatvány. Persze az ügynökségek, kiadók vagy a hagyaték gondozói néha tesznek erre próbálkozást, ami több-kevesebb sikert hozhat. (lásd a legfrissebb Millennium-epizódot). Történtek már kísérletek Marlowe alakjának újra megidézésére is a nyolcvanas évek elején, szintén nem túl nagy sikerrel. Most a Chandler-hagyatékot kezelő ügynökség jóváhagyásával Benjamin Black álnéven John Banville sikerrel vette az akadályt.


Philip Marlowe a rendőrből lett magánnyomozó alakja a Hosszú álomban bukkant fel először 1939-ben. Ez a klasszikus krimi filmre is került, így talán a legismertebb Raymond Chandler munkái közül. A filmen Humphrey Bogart tökéletesen keltette életre a nyomozót. Chandler viszonylag későn, kalandos előélete után kezdett írni. Így összesen csupán hét regényt alkotott Marlowe alakja köré.

Nem vitás, Chandler minden idők egyik legjobb krimiírója, Marlowe pedig az egyik legjobb férfi karakter. Marlowe a krimi irodalom jellegzetes része éppen úgy, mint Miss Marple, Poirot és Maigret felügyelő.

Philip Marlowe karaktere leginkább az 1920-as években megjelent kemény, „hard-boiled” detektívregény-hős zsánerének felel meg. A felszínen folyton szellemeskedő, iszákos, kemény fiú Marlowe valójában csendesen elmélkedő, magányos alkat. Szereti a sakkot és a költészetet, ami ebben az új történetben is feltűnik. Bár nem fél kockáztatni testi épségét, maga nem alkalmaz erőszakot pusztán azért, hogy elérje célját. Erkölcsileg erős személyiség.




Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Chandler könyveinek jellegzetességei a fülledt-mocskos-korrupt környezet, cinikus magándetektív, romlott femme fatale-ok, a babzabáló mexikói kegyetlen bűnözők és a sötét sikátorok mellett a cigifüst és az alkohol kihagyhatatlanul fontos elemei remekül beépítve jelennek meg. Aki olvasott Chandlert jól fog szórakozni, sikerült az ikónikus nyomozó alakját feltámasztani. Philip Marlowe karaktere a tipikus magánnyomozó: kiégett, a világtól kissé megkeseredett, aki saját erkölcsi normáihoz ragaszkodik.

Nagyon tetszettek a finom visszautalások a régebbi történetekre, a szójátékok, élcelődő humor. Önálló történetként olvasható, kiváló darab, ami ott veszi fel a fonalat, ahogy az utolsó Chandler-krimi véget ért.

Egy forró nyári napon új kliens kopogtat be Marlowe irodájába: a fiatal és gyönyörű szőke nő Clare Cavendish arra kéri a nyomozót, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit.

Bay City egyik leggazdagabb családjának ügye egyszerű eltűnésnek tűnik, és váratlan gyorsasággal megoldódni látszik. Itt indul be igazán a történet. Marlowe úgy gabalyodott bele nem csupán a szőke nőbe, de a sötét titkok hálójába is, ahogy az várható. Egyre fokozódik a bonyodalom, egyre nő a halottak száma is, ám a történet nem csöpög a vértől. Egy jól felépített rejtéllyel állunk szemben.


A magánnyomozó nehezen tud (nem is igazán akar) ellenállni a fekete szemű szőkének, már az illata is megszédíti, ami további bonyodalmakhoz vezet. Alapos bepillantást ad a gazdagok felszínes életéről. A történet végig sajátosan élcelődő humora remek szórakozást biztosít, míg az unatkozó milliomoscsemete is remek karakter. A whisky és cigifüstbe burkolózó történetben megjelenő babzabáló mexikóiakból sokat lehet sejteni, mi lehet a háttérben. Lenyűgözően sodró a szöveg, nem lankad a történet fonala, ahogyan Marlowe sem, pedig a nyári nap perzselően forrón süt végig. Érezhető a fullasztó közeg, látványos képekkel jelennek meg a történet karakterei. Igényes a környezet és jellem ábrázolásra, életszerű a cselekmény. Él, lüktet az egész korszak, minden a helyén van. Kevés krimiben olvastam szépirodalmi szófordulatok, ami itt ismét egy egyéni szín.
Hangulatában a könyv méltán társa lehet az előzőekben kiadott Chandler-regényeknek.




Aki szereti a krimiket, és rutinos olvasó, az sem biztos, hogy gyorsan rájön a rejtély mibenlétére. Nekem sokáig fogalmam sem volt hová fut ki a vége, mi lesz a megoldás. Mégis jól szórakoztam, olvastatta magát a regény, és ez talán a legjobb benne. Az egyéni stílusjegyek és a történet felépítése megalapozza a hangulatot. A kérdések szépen oldódnak meg, a hullák száma is gyarapszik, miközben több váratlan esemény színezik a krimit. Persze kiderül a végére, mi is van az egyszerű eltűnési ügy mögött. Komoly, jól felépített csavart kaptam megoldásnak. Izgalmas, jól megírt, fordulatos krimi, ami remekül szórakoztat is. Benjamin Black elérte, hogy Marlowe régi történeteire is újra kíváncsi lettem. Persze szívesen olvasnék újabb krimiket is a nyomozóval.










A könyv fülszövege:

Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Philip Marlowe magányos és nyughatatlan, mint mindig, és nem kapkodnak érte az ügyfelek. Aztán egy nap új kliens érkezik: a fiatal, gyönyörű és drága ruhába öltözött Clare Cavendish arra kéri, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit. A magánnyomozó hamarosan nemcsak arra eszmél, hogy képtelen ellenállni a fekete szemű szőkének, hanem arra is, hogy Bay City egyik leggazdagabb családjának ügyébe gabalyodott bele.

A Benjamin Black álnév John Banville-t, A tenger című Man Booker-díjas könyv szerzőjét takarja, akit személyesen kért fel a Raymond Chandler Hagyaték egy új Marlowe-regény megírására.


Eredeti mű: Benjamin Black: The Black-Eyed Blonde
GABO, Budapest, 2018
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065838 · Fordította: Roboz Gábor

2018. május 13., vasárnap

Határ

Szabó T. Anna: Határ 




                                                               













Határ címmel a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg Szabó T. Anna második novelláskötete.

A Törésteszt után ezúttal nem a párkapcsolat és annak buktatói állnak a középpontban, hanem a személyes sorsok, emlékek. Egészen konkrétan az írónő vallomásairól olvashatunk. A család szerepe, jelenléte életünk különböző szakaszaiban mindig nagyon hangsúlyos. Még a hiánya is. A kötetben szomorúsággal emlékezik életének meghatározó családtagjaira: nagypapák, nagynénik és a rokonság jellegzetes alakjai mellett a szülőkről is olvashatunk.


A négy fejezetre osztott novellák az élet szakaszait követik: gyerekkori, kamasz emlékek, a fiatal felnőtt és az aktív, már felnőtt ember élete és gondolatai jelennek meg a személyes történetekben. Nem csupán a gyerekkori átmenetről, amikor a gyerekek felnőtteset játszanak, a szülőföld és az anyanyelv meghatározó élményeiről olvashatunk. Merre és hogyan hajlik a családfa ága: mit hoztunk, mit kaptunk és mit fogunk továbbadni utódainknak. Lírai szenvedéllyel, melankóliával mereng az élet kérdéseiről, megváltoztathatatlan dolgairól. Arról, milyen emléket, nyomokat hagyott a halál szélén búcsúzó szeretett nagyszülő a kamaszodó lányban. Az édesanya képe, a közösen sütött fánk illata, a gyereknevelés felelőssége fontos kérdések.

A szeretet összetartó ereje van ezekben az írásokban. Lehet-e, kell-e határok közé szorítani érzéseinket, vágyainkat? Tudunk élni határok közt szabadon? 




Az ember egyszeri, megismételhetetlen voltáról, sorsunk törékenységéről, titkainkról, önmagunk felfedezéséről szólnak a novellák. A gyermek rácsodálkozása a felnőttek világára, annak megismerése ad remek hátteret. Ezekből az írásokból a címadó Füzet, fasor, fény mellett a Hideg és a Vertigo címűeket emelném ki. A második rész a Felnéz, lenéz címet kapta. Itt az egyén szabadsága mellett megjelenik a világ sorsa. Hogyan hat és alakít bennünket a napi politikai történések sora? Utazások a világban,de a kérdés ugyanaz: hogyan lehet kerítések közt, diktatúrában szabadon élni? Mennyire léleknyomorító ezek hatása az emberekre. Kolozsvártól Budapestig, Máltán át Egyiptomig beszorítva, korlátok közt a szabadságot keresve élünk.Térben és időben utazunk, öngyilkos merénylők, vér és ártatlan áldozatok képe jelenik meg itt. Hazaszeretet, ami nem csak egy szó. Fanatizál, drámai pillanatokat idéz meg. Anya, Tibetben az egyik legszebb írás itt a címadó máltai utazás adta elmélkedés mellett. Szabó T. Anna finom, nőies érzékenysége itt is tetten érhető, bár némely novella egy-egy gyomrossal is felér. Akadnak azért humoros, mosolyra okot adó történetek is. Stílusa, a felépítés tökéletes hangulatot ad az élet apró pillanatairól, amik később válnak meghatározóvá.



A harmadik szakaszban a gyökereink, a nyelv és a könyvek, a hozott identitás kap hangsúlyt. Az Öregedő nő, Malom a pokolban írás maradt kedves nekem ebből a részből. A "Szállj fel, szabad madár" nem csak a kitörés dala a diktatúrából, de az eszmélésé is. Szerelem, felnőtté válás, saját sorsunk irányításának kérdéseiről olvashatunk.

A befejező negyedik szakaszban a nagy kérdés: Mi marad. Mit tudunk tovább adni és hogyan. Miféle emlékeket hagyunk magunk után, mi marad belőlünk. Szomorú és drámai képek a megkeseredett, az élettől búcsúzó emberről. A kedves nagynéni életszerető vidámsága hogyan változik a betegség súlyától. Elmúlunk mindannyian. A mama fánkillatú konyhája, a szerelem és szabadság illata, a tenger és napfény, után jön a kórházszag. Az üres lakás az élet hordalékaival. Egy régi napló, szerelmeslevél, kifakult fénykép, lepréselt virág. Ami a hátul maradó rokonoknak már lehet, semmit nem jelent.

A Határ sok személyes emlékpillanat gyűjteménye. Elhatárolódás, kitörés és az ember szembesülése önmagával és a történelemmel.










Szabó T. Anna:

1972 június negyedikén született Kolozsváron, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. A gimnáziumot Szombathelyen végezte. 1991-ben Budapesten Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatója, 1997-ben szerzett tanári és előadói diplomát. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban publikál verseket, esszéket, rövidprózát. Első kötete 1995-ben jelent meg a Belvárosi Könyvkiadónál, amit még három kötet követett a Magvető Könyvkiadónál (Nehézkedés 1998, Fény 2002, Rögzített mozgás 2004). Író, műfordító (többek között James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker írásait fordította), tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították. Legutóbbi két verses kötete a Senki madara és A fűszermadár 2015-ben a Magvető Kiadónál jelent meg.

Férjével, Dragomán György íróval és két fiukkal (Gábor 2002, Pál 2005) Budapesten élnek.


Díjai: Petőfi-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1997), Déry-díj (2000), Móricz Zsigmond ösztöndíj (2001), József Attila díj (2002), Vackor-díj (2003), Kavics-díj (2003), Zelk Zoltán díj (2004), Arany János ösztöndíj (2005), a Tokaji Írótábor díja (2005) Babits Mihály műfordítói ösztöndíj (2006)

Az írónő honlapja: http://szabotanna.com/


















Magvető, Budapest, 2018
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436822