2018. január 9., kedd

Porlik, mint a szikla

Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla




                                                                               



"A székely ember olyan, mint az öreg tölgy, a magyar, mint a vándormadár"








Nehéz témát boncolgat a szerző. A magyar történelem egyik legdrámaibb pontja az 1920. június 4-én, az első világháborút lezáró, a Párizs környéki Trianon kastélyban aláírt békeszerződés. A következményei közismertek: területe kétharmadával csonkították meg a történelmi Magyarországot. Ez családokat szakított el egymástól, kényszerített a szülőföld, a haza elhagyására. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt. Nemzetállamok helyett soknemzetiségű országok jöttek létre, ahol a kisebbségbe szorult magyarság és diszkriminatív bánásmódban részesült.


Ez a regény egy kitalált történet, ami valós és fontos, aktuális témát mutat meg az olvasónak. Nem csak tisztelni, de ismerni is kell a múltunkat. Már a cím megfogja az olvasó lelkét: A Porlik, mint a szikla a Székely himnuszból kiemelt idézet komoly jelentőséggel bír.

Egy család sorsán, kálváriáján keresztül pillanthatunk bele ebbe a zűrzavaros korszakba. Kénytelenek ők is elmenekülni, hátra hagyni addigi életüket. Nem is tudom eldönteni, hogy ez a történet egy szerelmi vagy inkább egy családtörténet, melyben fontos szerepet játszik a politikai háttér. Családtörténetek, emberi drámák villannak fel ebben a regényben és egy mindent átfogó és meghatározó szerelem is fontos alap. Sajnálatosan a romantika felé mennek el az események. Sokkal súlyosabbá tettem volna akár Klára éltét, amiről a későbbiekben alig tudunk meg valamit, Virág és Zoltán tragikus szerelmét, drámájukat a háború embert próbáló borzalmait.




Számomra új felfedezés a szerző, de a fontos téma feldolgozása, irodalmi formába öntése csupán keret maradt. Volt némi hiányérzetem, nem annyira kiforrottan szépirodalom, csupán a felszínt karcoló kellemes olvasmányélmény lett. Úgy érzetem, nagyon is hatni akar az olvasó érzelmeire, ami a romantikát kedvelőknek kedvez. A borzalom megjelenítése és hiteles leírása nagyon jót tett volna a történetnek. A szerző sok helyen szépen ír, okos gondolatokat vet fel. Néhány helyen kedves-naivan, legtöbbször azonban a megbízható írástudó ember jó ízlésével. Ez a hetedik kötete, ezzel nincs is baj, de a kivitelezés számomra sajnos a rózsaszín romantikus idilli lányregények felé hajlik. Hol maradt a székely nép megalázásának bemutatása, a falurombolás drámái? A két idősíkon futó eseményeket két különböző betűtípus is jelzi az olvasónak. Ez jó ötlet volt, ahogyan felvillantott problémák is, azaz: Trianon hatása az egyes emberek sorsára.


A szereplőkről alig tudunk meg lényegi dolgokat: szépek, mosolygósak, erősek, boldogok, szeretnek és szenvednek, vagy éppen zöld a szeme...stb. A kissé sziruposan rózsaszín véletlenek sorát sokalltam már a végére. Olvasmányos, de kevéssé sodró, keményebb dráma nélküli, minden jóra fordul, megoldódik, szerelem is akad, boldogság és nosztalgikus idill a vége.


Miért szerettem mégis a könyvet? Mert rajongok a történelemért, a sötét titkokat feltáró családtörténet a politikai hatalom viharaiban pedig egy nagyon jó alap. Máskülönben egy olyan történetet mesél el, ami nagyon fontos, gondolatébresztő. A haza és a szülőföld fontossága, határoktól függetlenül. A gyökereink és hagyományaink megőrzése, továbbadása. A generációk közötti párbeszéd fontossága. Talán ez ad a fiatal generációnak némi kíváncsiságot a nagyszüleik felé való nyitást. Kedvet a múltjuk, családjuk megismeréséhez. Ez sem kis feladat.





Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:

Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017).










Jaffa, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750024

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése