2018. január 26., péntek

A legsötétebb óra



Anthony McCarten: A legsötétebb óra
Így rántott minket vissza Churchill a szakadék széléről







                                                                                 
"A politika tényleg Winston vérében volt."









"Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket”.


Churchill kétségtelenül a XX. század egyik fontos történelmi személyisége, kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga volt. Amikor elhangzott egyik híressé vált beszédében ez a mondat, nem kertelt, nem keltett hamis reményeket. 1940 tavasza sorsfordító és valóban veszélyes helyzetet hozott. A kötet kiváló összefoglaló a brit döntésről, annak előzményeiről, hogy 1940-ben Dunkirk után hogyan küzdjenek a nácik ellen.

Churchill katonai és politikai pályafutása is egyedülálló a maga nemében. A második világháború kitörése után Churchillt kinevezték az Admiralitás Első Lordjának, ezzel tagja lett a háborús kabinetnek. Olvashatunk egy átfogó, színes rövidített életrajzot is a kötetben róla. bepillanthatunk családja életébe, szüleivel való kapcsolatába, gyermekkoráról, házasságáról is kapunk ízelítőt.

Kimagasló képességeiről már korán számot adott, azonban életében az 1940-es év hozta el azt, amitől neve kitörölhetetlenül bekerült a történelemkönyvekbe. Ez a regény elsősorban arról a huszonöt napról mesél, amely valóságos bálványt csinált belőle. Kapunk egy egységes képet a határozott Churchillről. Megismerjük egyedi szokásait, szeszélyeit, alkoholhoz fűződő viszonyát is. Nem kis mennyiségben fogyasztotta, ám módszeresen, így jól bírta.





Megtudhatjuk, Churchill hogyan gyakorolta és írta át újra és újra a legfontosabb beszédeit, hogyan és mikor merült fel benne a békeszerződés lehetősége a náci Németországgal, és megismerhetjük a dunkirki evakuáció során betöltött szerepét. De a könyv elsősorban arról a huszonöt napról mesél, amely bálványt csinált egy emberből, hogyan lett a történelem ikonikus alakja? Napról napra követhetjük a mozgalmas és izgalmas eseményeket, aminek során Winston Churchill megmentette a nyugati civilizációt. Eleinte természetesen benne is felmerült, hogy békét köt Hitlerrel. Azonban ez hiú ábránd maradt, kénytelen volt harcba szállni ellene Anglia és Európa védelmében. Nem volt remény, hogy Nagy-Britannia egyedül legyőzze Németországot, Amerika hathatós segítsége nélkül. Ezzel tökéletesen tisztában volt mindenki. Churchill valóban szerette volna Anglia szuverenitását biztosítani. Azonban tudta, hogy ez egyedül csak vágyálom.



A brit flotta és haderő komoly katonai tényező volt, Churchill jól döntött, amikor a harc mellett döntött. Komoly veszteségek árán ért el eredményt. Churchill egyébként valóban elmebeteg tömeggyilkosnak tartotta a német vezetőt, akit mindenki másnál jobban megvetett. Beszédei óriási mozgósító erőt jelentettek a briteknek és a szövetségeseiknek. A szerző rámutat arra, hogy Churchill négy héten belül írta és mondta el három legnagyobb hatású beszédét. A legérdekesebbnek találtam, hogy Churchill Platón és kollégák, valamint Ciceró készségeire támaszkodva megtanulta a beszédkészséget.








Tévedtem, amikor azt gondoltam a könyv rövidsége nem tudja visszaadni a történelmi tények hűségét, a feszült és mozgalmas helyzetet. Nos, tökéletesen hozza ezt. A szerző valóban alapos kutatói munkát végzett. Nagyon tanulságos nyomon követni, hogyan tudta megfordítani Churchill a közhangulatot egy történelmileg jelentős és fontos pillanatban. Ez a könyv kiváló olvasmány. Tényszerű és olvasmányos, pergő. Churchill vívódásait, emberi alakját jól megidézi a szivarfüstből. Anthony Mccarten végig vezeti az olvasót 1940 májusától lépésről lépésre, azokon a sötét napokon, amikor Anglia egyedül állt a náci Németországgal szemben. Amikor 1940. május 9-én a "gyengélkedő", de inkább tehetetlenné vált Neville Chamberlain lemondott miniszterelnökről, a király vonakodva küldte Churchillt, nem is sejtve, mennyire jó döntést hozott. A legtöbb ember felismerte, hogy ő az az ember, aki a nehéz válság idején vezeti Nagy-Britanniát. Az ember és a történelmi pillanat jókor találkozott. Így az angol történelem legnagyobb miniszterelnökévé válhatott. Churchill egyike a történelem legnagyobb szabadságharcosának.


                                                                                               

Muszáj elolvasni, kiváló olvasmány, ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek a történelem iránt, vagy akik nem ismerik a film történelmi hátterét. Nekik is azt hiszem, felbecsülhetetlenül jó és értékes olvasmány lehet. Természetesen a film mellé, ami kihagyhatatlanná vált az idei Oscar-szezonban.






Minden film a sikerre apellálva készül. Vagy nézőszám és közönség vagy a kritika és szakmai elismerések felé. Jó esetben ezek találkoznak és a közönség siker mellett a szakmai elismerés is megérkezik. Volt már néhány kiváló átalakulás a vásznon, több-kevesebb sikerrel. Dustin Hoffman Aranyoskám-ja vagy néhány éve Anthony Hopkins bújt a kiváló angol rendező, Hitchcock bőrébe.
Most Gary Oldmanre koncentrálhatunk, hiszen tökéletes átlényegüléssel idézi meg Churchill alakját.

Felismerhetetlenül tökéletes a smink és maszkja mögött. Nem csak külsőleg, de szellemisége is jelen van Churchillnek. Drukkoljunk Gary Oldmannek, akit A legsötétebb órában nyújtott alakításáért Oscarra jelöltek 'Legjobb férfi főszereplő' kategóriában. A film ezen kívül jelölve lett a 'Legjobb film' és négy technikai kategóriában is.



Anthony McCarten
1961. április 28. Új-Zéland
filmforgatókönyv író, producer és drámaíró. 2015-ben BAFTA-nyertes A mindenség elmélete forgatókönyvéért. Három gyermekével és feleségével alkot családot.






Agave Könyvek, Budapest, 2018
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193838 · Fordította: Farkas Veronika

2018. január 25., csütörtök

Half a War - Az ütközet

Joe Abercrombie: Half a War - Az ütközet
(Szilánkos tenger 3.)






                                                           





"Régen azt hittem, a világ tele van hősökkel. De rájöttem, hogy csak szörnyetegek vannak mindenfelé, semmi más."



A Szilánkos tenger-saga befejező, harmadik kötete.
Abercrombie mesterien írta meg a trilógia lezárását. Még úgy is, hogy kicsit másabb lett a regény első fele. Igaz, két év telt el az előző rész óta. A történet egyik fő koncepciója az, hogy csak fél háborút nyerhetünk karddal, illetve fél siker a győzelemhez, ha elsőnek érünk a csatatérre. Míg a másik fél sokkal inkább arra koncentrál, hogy mit érhet el és nyerhet az eszével.

Talán kevesebb benne a kaland és a humor is visszafogottabb, de szerencsére ismét új és szerethető főszereplőket kapunk a régiek mellé.
Abercrombie nem hagyott nekem elég időt ahhoz, hogy az új karakterekhez érzelmi kötődés alakuljon ki. Emiatt a kiszámíthatónak gondolt fordulatok sem úgy történtek,ahogy a kedves olvasó várta. Ez az egyik dolog, amiért szeretem Abercrombie írását, hogy nem tudom megjósolni a befejezést. Van váratlan és meglepő megoldás, karakterekben is. Sőt, a történetben van egy fantasy szál, ami már-már talán disztópiába hajlik (amit nem szeretek). De a vége meglepett, tetszett, és sok minden értelmet nyert, és ahhoz képest, hogy egy fantasy világban játszódott a történet, nagyon életszerű lett. Vártam a folytatást és nem csalódtam, Joe Abercrombie remekül egyensúlyoz a személyes sorsok és drámák között a cselekményben. Kimondottan tetszett, hogy a szó is lehet veszélyes fegyver... ezt az egyik új szereplő, Skara hercegnő is megerősíti. Ő egyébként kiemelkedően jó karakter lett számomra, aki a történet alatt az eszét és a nőiességét használja fel, hogy megnyerje szövetségeseit.


Ez a harmadik kötet az első két rész mellett tehát némileg más lett, eltérőbb nem csak a borítóját tekintve. Nekem tetszik, kifejező és remek lett, kissé "műbalhénak" éreztem a könyv megjelenését kísérő borítóvitát. Leginkább a hangulatán érezhető, hogy a kalandok, harcok és ármánykodások mellett a hatalom részegítő mámora a szereplőkre is hat. Kedvelt karakterekben lehet csalódni, és ezt tekintve is sok meglepetést tartogat az író. Összetett és jól felépített a már régi kedves ismerőseink élete: Tüske Batu, Yarvi atya, akiről kiderül, mennyire mélyen ravasz, Brand, Rin, Grom-gil-Gorm, Uthil király, akik némelyikére alig fogunk ráismerni. Igazából ez az életben is így működik, változunk mi magunk is. A Szilánkos tenger világát a Half a Warban is többször megmutatja, többet megtudunk az elmúlt eseményekről, amelyek az előző civilizáció leomlásához vezettek.  Yarvi végre bosszút áll azokon, akik megölték az apját.




Joe Abercrombie fantasy író és film szerkesztő 1974. december 31-én született Lancaster-ben, Angliában.
Tanulmányait a  Manchester Egyetem pszichológia szakán végezte.











Athenaeum, Budapest, 2018
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937151 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás


2018. január 24., szerda

Fekete István

Fekete István állattörténetei



                                                           




"Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt...s közben - megtaláltam a Hazámat”.








Fekete István (1900. január 25. -1970. június 23.) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló történetek közkedvelt szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait.
Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002. decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Talán kevesen tudják, hogy A Kisfaludy Társaság tagja volt, ami 1945 előtt a legnagyobb írói elismerésnek számított. Neve hallatán talán a két legismertebb, legnépszerűbb regénye a Tüskevár és a Vuk mindenki előtt ismert. Egy rövid összefoglalást olvashattok az állatregényeiről megjelenésük sorrendjében ebben a bejegyzésben.

Elképesztően szépen, lélekemelő szeretettel ír! Gyönyörű tájleírásai, megszemélyesítései az állatregényeiben nagyon is tartalmas, jó kikapcsolódást adnak. Ahogy emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat, a fákat, magát a természetet, lenyűgöző. Bogáncs, Vuk, Lutra és társai örök kedvenc a vadászelbeszéléseivel együtt. Regényeiben az ember és a természet igazi viszonyát ábrázolja. Néha nem is tudom az embert vagy a tájat, állatokat szerette jobban.



Bár főhősei állatok, azt pedig a gyerekek szeretik, mégis azt gondolom, felnőtt fejjel jobb ezeket olvasni. Fekete István művészetét, megértését, nyelvezetének szépségét egy élettapasztalatokkal alig rendelkező ifjú nem biztos, hogy átérzi, fel tudja magának fedezni a mögöttes tartalmat. A szavai által megteremtett világ színes és változatos, elevenen lüktető. Az író nem csak az állatvilágot képes szóra bírni. Olyan érzéseket, pillanatokat jelenít meg amit az eltompult városi ember nem biztos, hogy magáénak érez, fel tudja fedezni a szépséget. Nem csak az állatok, az erdő változásai, élete a múló idő körforgása, az állandóság is ott van ezekben a regényekben. Nézzük sorban őket.


Csí – és más elbeszélések (1940)
Történet állatokról és emberekről

Már az alcím is beszédes.
Csí és Vit a fecskepár, akik Délre készülnek az ősz beköszöntével. Vit azonban megsérül így itthjon kell maradnia. Amíg a hideg télben fagyoskodik eljár egy beteg asszonyhoz, akinek egy kis örömöt csempész a napjaiba.

Itt, ebben a kötetben jelent meg elsőnek Vuk, ami annyira sikeres lett, hogy kikerekítve 1965-ben jelent meg önálló kisregényként. Jelenleg a huszadik kiadásnál tart napjainkban ez a regény. VUK-ról itt olvashattok bővebben. Az eredeti 1940-es kiadásban olvasható még Hú és Kele története is.







Kele (1955)



A megsebesült és itt maradt beteg gólya egy évének története is jól mutatja, hogy Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Humoros mese az életről, a halálról, a barátságról, és a Törvényről. Meglepő, de az ember itt pozitív szereplőként tűnik föl. A könyvet Csergezán Pál illusztrációi díszítik.



Lutra (1955)

Egyik személyes kedvencem ez a regény, a történet teljesen elvarázsolt, ami nem csak Lutráról a vidráról szól. Sokat megtudhatunk a vidrák szokásairól, jó, hogy mindent az ő szemével látunk. Végig neki drukkoltam... Értettem persze, Miklós, a vadász oldalát is, deee... na.

                                                                                                                           

Lutra, a pompás vidralegény, elhagyja vízalatti otthonát, kalandos vándorútra indul s bekerül az emberi környezetbe. A magányos vidra találkozása a civilizált világgal, Fekete István egyik legnagyobb írói remeklése. Megismerjük a kötetből Lutra eredeti környezetét is, a folyók, tavak, nádasok állatvilágát. Tél megszemélyesítése lenyűgöző, ahogy megszületik a Tavasz, és érett nő lesz a Nyárból.




Bogáncs (1957)




Ebből a regényből film is készült. Bogáncs szülőhazája a puszta, az öreg Galamb Máté számadó birodalma, ahol a kis puli nagy becsületet szerez magának mint a falka terelője. Egy napon azonban nyoma vész…. itt kezdődnek az igazi kalandok, előbb egy cirkusz porondjára vezet az útja, ám a dicsőség nem tart örökké, a kiskutyát ellopják, s egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s Bogáncs újra hazatér, meghallva a kolomp hívó szavát. Megszökik ideiglenes tulajdonosától, hogy visszatérhessen egyetlen igazi, ősi gazdájához: az öreg juhászhoz.





Hú (1966)
Egy bagoly regénye

Mind közül talán a legkomolyabb ez a regény lett. Hú, az uhu szemével nézhettük a természetet, ami egyszerre szép és kegyetlen. A mérnök, Jóska és Ferkó szemével pedig a háború előtti világba tekinthettünk be. A folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.



Igazi kikapcsolódás, feltöltődés Fekete István könyveit olvasni, minden sorából árad az ÉLET szeretete!

Megírta a Pepi-kert című könyvét, ami a szarvasi arborétum története. A Tüskevárért 1960-ban József Attila díjjal tüntették ki. 1965-ben jelenik meg a Csend, mintegy bevezetéseként a három kötetre tervezett életrajzi regényének, amelyből-utolsó írásaként csak a Ballagó idő készülhetett el. 1968-ban másodjára kap szívinfarktust, orvosai ennek fő okaként a rengeteg cigarettát tartják. 1969 őszén az Akadémia mátraházi üdülőjében éri a következő rosszullét, a gyöngyösi kórházba szállítják.Hetvenedik születésnapának méltó megünnepléseként megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Betegsége közben egyre súlyosbodik, 1970. június 23-án örökre lehunyja szemeit Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezik nyugalomra. Majd, évtizedek múlva gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.






"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."
(Fekete István )



2018. január 21., vasárnap

Magad, uram

Fa Nándor: Magad, uram  



"Gyökér nélkül nem lehet élni a világban, mert akkor önmaga számára is elveszik az ember. "                                                              







Fa Nándor nevét kis hazánkban úgy gondolom mindenki ismeri. A legendássá vált hajós előbb 1980 és 1985 közt megépítette a Szent Jupát nevű túrahajót, majd 1985 - 1987-ben barátjával Gál Józseffel magyarokként elsőnek körülvitorlázták a Földet. Elismerésre méltó tett volt, amit nem csak a kalandvágy hajtott. A szocializmus vége felé, kiszabadulva a vasfüggöny mögül egy tenger nélküli ország képviseletében óriási és valljuk be merész vállalkozás volt.



Ezzel vált legendává idehaza és elismert hajóssá a nemzetközi vitorlázósportban. A kiváló sportember élete sok kihívást is tartogat, amit nem csak a széljárás, vagy az időjárás befolyásol. Fa Nándor életének ismerete tanulságos és példaadó olvasmány a kitartásról, elhivatottságról. Érdemes belesni, megismerni a mozgatórugóit, családi hátterét, és a szenvedélyes természet szeretetét. Már ott és akkor 1987-ben legenda lett, akire nagy szükség volt és van. Példát és reményt adott a szakadozó vasfüggöny árnyékában.


A szinte önerőből épített Szent Jupát és maga az út számomra akkor vált igazán csodálatossá, amikor a Közlekedési Múzeumban megláttam a hajót. A tengert már ismertem addig, ám akkor értettem meg igazán, amit ez a két férfi véghez vitt. Nem csupán a megtett 70 ezer kilométer, de a hajó mérete (alig 15 négyzetméteren) éltek két évig. Lenyűgözően bátor és valóban elismerést érdemlő tett volt.

Nos ez a könyv csupán érinti, hiszen kikerülhetetlen ez az első út élménye. Fa Nándor érezte ez a szerelem a tengerrel, a hajózással életre szóló. Olvashatunk az előzményekről, hogyan is jutott el a hajózásig, majd a folytatásról, további hajós élményekről sikerekről és tragédiákról. A társak, barátok elvesztése fájó. Sajnos váratlan tragédiák mindig adódnak a tengeri versenyeken, hiába az alapos és gondos felkészülés. Nem csupán az időjárás szeszélye, egy sodródó bálnatetem vagy éppen kalózok is okozhatnak nehéz pillanatokat. Izgalmas kalandokat tudhatunk meg a Vendée Globe versenyről és résztvevőiről. Ahogyan a a "Spirit of Hungary" nevet viselő hajó megépítése is tanulságos. A hajóépítés rejtelmeibe is beleshetünk, megismerhetünk néhány érdekességet. Számomra, és a sportot kevéssé ismerő olvasónak egy szakmai magyarázó rész bizony jó lett volna.




Megismerhetjük a családi emlékeket is, a szülők szerelmének történetét, a nevelési mentalitásukat, életről alkotott nézeteiket. Fa Nándorra fel lehet nézni, ami nem csupán testmagassága miatt van. Olyat tett le az asztalra, amit szívvel-lélekkel megélt élete jól példáz. Elképesztő kitartással, hittel sportolt, óceáni- és szólóvitorlázó életét, motivációját meséli el az olvasóknak. Sportolói hozzáállása valóban példaadó. Igazán kár, hogy kevés ilyen remek sportolónk van. A kötet számtalan fotóval egészül ki, teszi valóssá az olvasottakat.



Izgalmas volt megismerni gondolatait, érzéseit gyerekkoráról, párhuzamba állítva azt a jelen fiatalok életével. Életszemléletét is megismerhetjük a könyvből. Fa Nándor úgy sztorizgat, mint egy baráti beszélgetésen lenne az olvasóval. Élő legenda, remek sportoló. A gondolatai mindenki számára tartogatnak élményeket, érdemes elolvasni, megismerni. Végre egy igazi példaértékű élet, kitartásról, eredményességről, amit a fiatalok elé lehet állítani.




Fa Nándor (Székesfehérvár, 1953. július 9. -) magyar hajótervező és -építő, óceáni szólóvitorlázó, az első magyar, aki először kerülte meg egyedül vitorlásával a Földet, ötször kerülte meg a Horn-fokot.

1993 nyarán Székesfehérvár díszpolgárává választották, és Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta neki.



2017-ben vehette át a Magyar örökség díjat és a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetést.
Előző regénye 1988-ban jelent meg A Szent Jupát 700 napja címmel.










Libri, Budapest, 2017
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332404



2018. január 20., szombat

A csoda

Emma Donoghue: A csoda 


                                                           















Az írónő nevét a világ a 2010-ben a világsikert aratott regénye, A szoba után jegyezte meg. Új kötete példás gyorsasággal került a haza könyvesboltok polcaira. A csoda fikciós történet, bár valóságalapja van. A mély nyomorban élő gyerekekre, a vallás hatására és a sötét tudatlanság viszonyára építi fel a cselekményt.

Emma Donoghue ezzel bebizonyította, hogy bármely történelmi időszakot életre kelhet, és közel tud hozni olvasóihoz. A történések mögött erős pszichológiai hatás is van., melyet fantáziadús prózával támaszt alá. Donoghue visszatér Írországba az 1850-es években játszódik a könyv története. Főhősünk Anna egy fiatal kislány, aki egy Dublintól távoli kis faluban él szüleivel, és négy hónapja abbahagyta az étkezést. Ám titokzatos módon semmi baja, életben marad. Csoda vagy csalás?
Egy angol ápolónőt és egy apácát bíznak meg, hogy figyeljenek és kiderítsék az igazságot. Mi állhat a háttérben? A vallás, némi tudatlansággal, vagy a puszta vágyakozás a hírnévért?


Másik főhősnőnk Lib Wright az angol nővér, aki a legendás Ms. Nightingale kórházában szolgált, kiváló kiképzést kapott. Őt hívja el Írországba két hétre Anna mellé felügyelni rá a helyi McBrearty doktor. Ő biztosan úgy véli, hogy ez nem más, mint egy jól megtervezett megtévesztés. Lib Wright lenyűgöző karakter, ő lesz a történet központi figurája, és a megoldás kulcsa.

El kell ismerni a cselekmény meglehetősen lassan bontakozik ki. Megismerjük Lib életének eddigi történetét, majd bepillantást nyerünk a vidéki emberek életébe, szokásaikba, hiedelmeikbe. Teljesen belemerülhetünk a múltba, hogy mi folyik itt a csendes, lápvidéki faluban. A történetben fontos adalék a hangulat. Azt hiszem, ha szereted ezt a fajta kissé misztikus könyvet, tetszeni fog. Engem erősen emlékeztett néhány momentum a nem túl régen olvasott Essexi kígyóra. Felbukkannak a zaklató kíváncsiak, és egy szenzációra vadászó újságíró is. Számomra a regény legerősebb része a két női főszereplő. Nem olyan erős történet mint A szoba, a vége pedig szinte meglepően idillbe fordul.


Anna O'Donnell a maga 11 évével a regényeimben olyan vallási rendszert képvisel, amely bevallom megdöbbentett. Természetesen a szülők is fontos karakterek, lesz egy sötét és gyalázatos családi titok, amiről a falu papja és orvosa is tud, ám mélyen hallgatnak. Erre kényszerítve a szülőket is, Anna élete pedig szép lassan a végéhez közeledik. A végső megoldás drámai és meglepő lesz. A tisztítótűz képe valósággá válik. A kislány félelmei megdöbbentőek, amiért különösen az ír katolicizmus is okolható. Megpróbál olyan jó lenni, vezekelni, amennyire csak tud. Ezzel igyekszik más bűnét jóvá tenni, de ez lehetetlen. Anna olyan kultúrában nő fel, hogy a tudatlansággal párosuló vallási áhítat a vesztét okozhatja. A 19. századi Írország vallási fanatizmusa számomra döbbenetes volt. Nekem a regény legerősebb része a két női főszereplő karaktere és egymáshoz való viszonyuk volt. Nem olyan erős történet mint A szoba, a vége pedig meglepően idillbe fordul.

A csoda egy igazi gótikus, ír történet. Alapja az úgynevezett Böjtölő Lányok 50 dokumentált történetéből építkezik. Ez egy pszichológiai thriller a hit, a kétségek, a megbocsátás és a gonoszsággal szembeni szeretet erejéről.





Emma Donoghue (1969. október 24-én született) ír-kanadai drámaíró, irodalomtörténész, regényíró és forgatókönyvíró. 2010-es regénye A szoba a Man Booker-díj döntőse volt. Ez volt Emma számára a kiugrás, ezzel a regénnyel ismerte meg nevét a világ. A regény sikerét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a filmesek is lecsaptak rá. 2015-ben mozikba került a könyv alapján készült film, amelyhez Donoghue írta a forgatókönyvet. Később a film Oscar-díjat nyert a legjobb adaptáció kategóriában.

További regényei magyarul: A cafka (2012), Hétpecsétes titok (2013), Érzékek tánca (2015).



Alexandra, Pécs, 2017
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634470755 · Fordította: Csonka Ágnes

2018. január 19., péntek

Az elnökasszony

Homonnay Gergely: Az elnökasszony
A bundás választás






                                                                                                           

"Tekintélyt parancsoló nézésem és járásom minden kétlábút megbabonázott."






Erzsébet Fenevadova a bundás királynő igazi jelenség lett. Ahogyan a stílus és az egész arculat, amit Erzsi, a macska köré, mögé sikerült építeni, valami zseniális. Tökéletes görbe tükör nekünk kétlábúaknak, lenyűgözően szellemes formában.


Elkötelezett híve vagyok ennek a szőrös fülű bajszos dívának, aki az ország legbefolyásosabb és legszebb macskája. Szeretem, nyomon követem a tevékenységeit, véleményét, így nem is volt kérdés, hogy az új történeteit is érdeklődéssel vártam. Bizony néha jól esik ilyen könnyed, humoros könyvet olvasni. Talán kis adagokban fogyasztva még hatásosabb is, mint egyben végig olvasva. Ha valaki pedig a szavak mögé lát, a rejtettebb tartalom is felsejlik neki. Jól felépített, az elsőnél talán még olvasmányosabb, gördülékenyebb, emellett olyan témákat feszeget, amelyek fontosak lehetnek a mindennapjainkban, számunkra is. Szórakoztató, imádom amit és ahogy fecseg. Véleményét és bölcs meglátásait szókimondóan tolja az arcunkba, humoros formában. A nyelvezet igazán laza, vagány, de nem lépi át azt a bizonyos határt. Tagadhatatlanul van egyfajta bája az egész könyvnek. Ha valaki egy humoros, kedves és mosolygós regényre vágyik, napi eseményekkel megtűzdelve Erzsébet jó választás. Szavazzatok rá!


Gergely nagyon jól ír vagy Erzsébet diktál csodásan? Lehetetlen eldönteni, ám emellett olyan témákat feszeget, amelyek elkerülhetetlenül foglalkoztatják az egyszerű, mindennapi kétlábúakat is. Engem eleinte kicsit zavart, hogy néhol politizál egy picit. Azonban ez tényleg megkerülhetetlen, sajnos az élet része. Fontos része, teszem hozzá. Olvasás közben határozottan megerősödött bennem, nagy szüksége van az embereknek a ciculinra, annak áldásos hatásaira. Idegeinket nem csak a hülye főnök, vagy az élet mindennapi viharai tépázzák... tesznek erről nem is keveset politikusaink is. Bár, nagyon úgy tűnik ezt ők nem veszik észre, illetve szarnak ránk. Lásd most frissiben a vásárhelyi papot és a további bicskanyitogató történeteket a polgármesteri szék körül. Ez csupán egy város kicsinyke hazánkban... Ilyenkor minden jó érzésű magyar csak bólogatni tud Erzsikével: inkább legyen a Pancho Aréna teli púderillatú macskaalommal, és legyen ez a világ legnagyobb macskaszaratója.

A ciculin a mindennapok túléléséhez, elviseléséhez egy egészen egyszerű és olcsónak mondható gyógyszere. Kell a léleknek valami gyógyír. Erzsébet könyve ehhez is segítség. Nem csak a napi aktualitások, vicces kis esetek leírása miatt. A humoros és véres galamb vadászat vagy Gergely és
a főzőiskola történetei mellett megismerjük közelebbről Rogáncili és Mazsi boldogságát is. Nekem kifejezetten azok a történések tetszettek jobban, ahol mi emberek is lényeges szerephez jutottunk.
A takkernő több helyen is főszerephez jut, ahogy a porszívó is, de a hörcsögös rokon szinte élt, megjelent lelki szemeim előtt olvass közben. A nagyi pedig önmagában egy bájos és bölcs jelenség lehet. Az ő életének meséje volt zseniális még. Itt némi korrajz is felsejlik a szocializmusról. Tetszett, hogy a lezárás röviden, de merészen meséli el Gergely félelmeit és betegségének történetét. Félelmetes abba belegondolni, ami történt. Nem megy át drámába, nem akar könnyfakasztóan hatásos lenni. Mégis szívet szorongató olvasni a történteket. Számomra ez volt még kiemelkedő része a kötetnek.


                                                                                                       
"A dorombolás oldja az idegállapotot, sőt, állítólag a vérnyomásra is kedvezően hat, az emberére is."

Az elnökasszony most is hozzá bűbájos formáját amit csak Ő tud. Erzsébet továbbra sem rejti véka alá a véleményét, bátran mondja ki amit érez, gondol. Remekül mutatja be a macskanépet, a macskák lélektanát. Azt, hogy miért is olyanok amilyenek. Ahogyan minket, kétlábúakat is pontosan és hitelesen ábrázol. Ismét jókat nevettem és megkedveltem az Elnökasszonyt bölcs meglátásaiért. Az pedig vitán felül áll, hogy mennyire harmonikus kapcsolatban élnek ők Gergellyel.




Szóval engem megvett magának ezúttal is. Talán az az egyik rejtett titka, hogy sokan azt vélik, nekik erre nincs szükségük. És ezzel mekkorát tévednek! Mindenkinek el kellene olvasnia, jót tenne a lelkének. Mindentől függetlenül, ha cicapárti, ha nem, és ha ne tán inkább a kutyákat részesíti előnyben, akkor is. Állatszeretőknek különösen, de volt és jelenlegi cica tulajdonosoknak is ajánlom. Az illusztrációk ismét zseniálisan nagyon jók!


A fülszövegből:

Az Elnökasszony által vidámság költözik majd végre a világba, nem lesz gyűlölködés, széthúzás. Mindent elsöprő kormányprogramja mellett egyedi és sziporkázó macskahumora erre a garancia.
Képek Erzsi Facebook oldaláról
Erzsi for President!








Libri, Budapest, 2017
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634332336 · Illusztrálta: Zsiga Laura


2018. január 18., csütörtök

Teaszünet-díj

Teaszünet-díj





 



„A tea főzete a legédesebb harmat a mennyországból.” 😉

Lu Yu kínai bölcs



A Gabó olvas blog díjat kapott! A díj neve Teaszünet-díj, és a Könyvkuczkó bloggerétől kaptam. Köszönöm szépen Neki és mindenkinek a megtisztelő figyelmet, különösen azoknak, akik évek óta rendszeresen követik, kísérik figyelemmel és olvassák az ajánlóimat immár több mint 5 éve. Hálás köszönetem minden kiadónak a támogatásért!

Komolyra fordítva a szót, jöjjenek a szabályok:


1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel!
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni!
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod! +1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek!



Egy Fodor Ákos haikut választottam jellemzésnek, szerintem tökéletesen illik rám:

Summa.

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.



                                                                           






Íme, a kapott kérdések:


1. Mi volt a fő motivációd a blogolásra?

Önkifejezés, megmérettetés, kihívás és kíváncsiság egyszerre.


2. Melyik a kedvenc könyved és miért?

Egyet nehéz kiemelni, hangulatfüggő, és most éppen valamiért a Funtineli boszorkány jutott eszembe Wass Albert-től. Ő mindenképpen top listás nálam.
PS: A Gustav-szonáta, mint friss olvasási élményem, mindenképpen mondanám még és Oravecz Imre: Ondrok gödre családregénye is a szívem csücske.


3. Ha visszamehetnél arra a napra amikor elkezdted a blogod és adhatnál egy tanácsot magadnak mi lenne az?

Csak bátran! Csak az igazat! "Tiszta szívvel"

4. Mi a kedvenc helyed Magyarországon belül?

Eger! Talán a sok gyerekkori élmény, kaland is ideköt, mivel egyik unokatesómék itt éltek. Így aztán alaposan bebarangoltam, megismertem a várost.


5. Milyen új dolgot tanultál legutóbb?

Néha a semmit is jól el lehet adni, főleg, ha neved is van hozzá. Ez a neves írónő új könyve olvasása után jutott eszembe.


6. Ha a múltból vagy jelenből beszélgethetnél bárkivel, ki lenne az?

Múltból: Szabó Lőrinc vagy Kosztolányi Dezsővel egy tea mellé szívesen leülnék beszélgetni. A jelent inkább próbálom megélni. Szerencsére sok író van, akit barátomnak mondhatok.


7. Ha bármilyen hivatást választhatnál a világon, mi lenne az?

Az USA elnöke? Komolyabban: lennék könyvkiadó-szerkesztő.

8. Mi a kedvenc tárgyad?

Talán a magyar nyelv és irodalom, történelem, de ez azt gondolom nem meglepő, ha tantárgy. Van egy lovacska szobrom, amihez igen kedves emlékek sora fűződik. Akitől kaptam, a személy is kedves.



                                                                                         


Az én 8 kérdésem a felkért bloggerekhez:


1: Készítesz vázlatot, jegyzetet olvasás közben?

2: Mit teszel, ha mindenki ájuldozik az aktuális könyvtől, de neked valamiért nem tetszik?

3: Kik a kedvenceid? Lehet hazai, és külföldi is.

4: Jobban érdekel egy könyv, ha nyert valamiféle díjat?

5: Mi volt az első sikered, amit annak éreztél a bloggal kapcsolatban?

6: Szeretsz elsőnek írni egy friss megjelenésről?

7: Van olyan hely idehaza, ahová mindenképpen szeretnél elutazni, megismerni?

8: Van olyan meghatározó könyvélményed, amit mindenkinek a kezébe adnál olvasásra?


Mindenkinek sok élmény, sikert 2018-ra. Legyen örömteli és vidám, sikeres az év. Sok olyan jó könyvet a bloghoz, amiről örömmel fogsz írni.
Kihívottaim: A Könyvutca párosai: @Zsófi_és_BeaMariann könyvtára, nagyon színes és sok hazai irodalomról ír, és Bernadett az Ariedne olvasmányai bloggere.

Érdemes olvasni őket, hiszen mindegyikük meghatározó és egyéni színfolt a bloggerek áradatában. Mindenkinek sok finom élményt, könyvben, teában és az életben!

Kövecses Anna: Teaidő

Forrald fel az élet vizét,
Élj legalább száz fokon,
Végy boldogság-filtert,
Méznektárt s citromot.

Kortyold fagyos télben
Pezsgő emlékeid italát,
S megidézi egy pillanat
Ó-ifjúságod szép korát.
                                

2018. január 14., vasárnap

Kamaszharc

Balatoni József: Kamaszharc  
Találkozás egy fiatalemberrel...








                                                                         



"Ma már jót mosolygok azon, hogy valaha naplót írtam, ráadásul kézzel."



Kamasznak lenni nem könnyű, sosem volt az. Ennél már csak elviselni, nevelni nehezebb a kamaszokat. Pedig kell(ene). Finoman, okosan, de határozottan példát mutatva terelgetni őket. Különösen napjainkban, amikor nincs igazi apakép, minta sem a családokban. Sajnálatosan sok a válás, mozaikcsaládokban pedig ilyenkor gyakrabban elhangzik: "nem vagy az apám!". A kamasz alapból lázad, még jó dolgában is! Nem kell őket mindentől megvédeni, lássanak, érezzenek, tapasztaljanak. Sőt, ha kell, hát verje be a fejét... mondom ezt két, immár szinte felnőtt "gyerek" után. Ezekhez a könyvben ábrázolt problémákhoz képest szinte "mintagyerekek" voltak. Az alkohol soha nem volt tényező, nem adott okot problémákra, mint a történet fiú hősének.

A könyv egy kiváló ötletből született, ám még sem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Fontos témákat vet fel, de a megoldások rendre elmaradnak. Igaznak éreztem a mondást olvasás közben: a szülői háttér nagyon fontos. Törődés, odafigyelés, beszélgetések. Vagy ezek HIÁNYA!

Lehetett volna sokkal jobb, ha kicsit bátrabb és komolyabban veszi önmagát. Nem, nem Vekerdy tanár úr bölcs gondolataira, vagy esetleírásaira gondolok. Csupán a példát, a tanító és segítő, irányt adó gondolatokat hiányoltam jobban. Így maradt egy jópofáskodó, könnyed olvasmány, ami inkább ment el a vicces irányba. Persze ebből is le lehet szűrni ezt-azt a kamasznak, mégis talán sokkal jobb lenne a szülőknek olvasni. Talán a saját háztáji kamasz gyerekük lelkét jobban megértenék, találnának alkalmat beszélgetésekre. Már persze, HA a szülő is komolyan veszi a szülői feladatait és meri vállalni ezt a kihívást.


Főhősünk Dr. Horolovszky Tamás, 31 éves, jogtanácsos éppen egy szakítás után van, aminek következménye, hogy beköltözik első, önálló lakásába. A költözés során előkerül egy "emlékek" feliratú doboz, ami a 17 éves egykori diák naplóját is rejti. Tamás elindul felfedezni, megismerni egykori önmagát. Remek alkalom és jó alap a könyvhöz. Vajon, mit mondanék 14 évvel ezelőtti önmagamnak? Mennyiben lettem más, mi változott és hogyan az életemben? Talán ez életünk egyik legjelentősebb korszaka, az első lépések a felnőtté válás útján. Kamaszkor. Sok harc, lemondás, gyönyörű kalandok, rémes vizsgák, bulik, és mindezek mellé az első szerelem. Vagy amit annak hittünk.


A két idősíkon futó történetben olvashatjuk az egykori kamaszfiú érzéseit, gondolatait, ami éppen foglalkoztatja, majd a már felnőtt önmaga reflekcióit. Érdekes volt olvasni a múlt emlékeit idézve az egykori kamasz lelkivilágát boncolgatva a nem is túl távoli múltba kalandozva ezeket az eseteket. Igazából itt éreztem némi időeltolódást, hiszen 2004-ben még az okostelefonok és a Facebook világa közel sem volt ennyire jellemző, általánosan elterjedt idehaza. Ennek ellenére a felrajzolt kép elég valós. Sajnos, teszem hozzá. Bár a fülszöveg szerint a történet fikció, ami azért bizonyára tartalmaz valós eseteke is.





Mi is foglalkoztat egy 17 éves kamaszfiút? Igen, a szex, a szex és a SZEX. Fő problémák az identitáskeresésen belül, a szüzesség kérdése. Illetve nem kérdés, ennek minél hamarabbi elvesztése... ami rögtön hozza a méretproblémákat. Már amennyiben az probléma, de kell önigazolás, hogy menni fog, nincs itt baj. Nincs bajom a melegekkel, de erősen kétlem, hogy megfordul a kamasz fejében, milyen lehet férfival szexelni? A kinek mekkora kérdéskör tökéletesen jelenik meg, a szőr növekedéssel egyetemben, kissé sokat is.

Tanulás: szükséges rossz, két hétvégi buli között, a részegségi való ivással. Mire fognak visszaemlékezni? Micsoda élményeik maradnak a diák évekről? Mikor kinél mennyire rúgtunk be, hánytuk össze magunkat... Ami nagyon rossz volt olvasás közben, hogy a történetben megjelenő felnőtt alakok elég semlegesek: sem a szülők, sem a tanerők sem egyéb rokonok nem kaptak hangsúlyt. Az egyetlen elég későn elcsattanó anyai fülesnek érzésem szerint jó tíz évvel korábban kellett volna már elcsattannia. Követelőző, önimádó és semmiért felelősséggel nem tartozó kamasz lett a gyerekből.

Elképesztő volt olvasni ezekről a részegségig való rendszeres ivásokról, vodka és wiskyzésekről a tanár előtt, aki ezt tökéletesen helyénvalónak vélte?? Legalábbis szó nélkül hagyta... El sem tudom képzelni a hajnal négyig való ivászat után milyen volt 8-ra iskolába menni... és minek is ment be?? És ezt szó nélkül nyelte be a tanári kar és a szülők is rendszeresen. Elképesztő, mi zajlik egy menő,
jó hírű pesti gimnáziumban... Ha ennek a fele is igaz, már sok.



Az, hogy számomra a főhős fiú egy elkényeztetett, önimádó és egoista nagy arc nem kérdés. Sajnos, olvasás közben megállapítottam: az is maradt. Egyébként a felelős beosztással bíró, állítólag felnőtt FÉRFI? ilyen pitiáner lógással maradjon otthon a könyv elején, az egyenesen komolytalanul nevetséges. Nem csodálom, hogy a barátnője szakított ezzel a lelkében még valójában kisfiúval. Látta, érezte, neki egy FÉRFI kell, nem egy szeretni nem tudó, önsajnálatban tocsogó ficsúr. A legdöbbenetesebb az volt, amikor éppen sopánkodik Tamásunk, jajj, itt hagyott a menyasszonyom....KI fogja ezután a hátamat leborotválni??? Huhh.. mély, ragaszkodó szerelem lehetett...  Szóval az ország Jocó bácsija nem finoman felemelni próbálta a kamaszokat, inkább lement a szintjükre, érzésem szerint.


Ambrus barátságáról sem tudunk meg többet, csupán nagyon jó barátok, de mitől is?? Az együtt ivástól? A végén a srác tragédiája is nagyon hatásvadász elem. Pedig az a probléma is némi mélységet megérdemelt volna, hiszen nagyon aktuális és fontos. Erről érdemes lett volna sokkal mélyebben írni. Évekig nem találkoztak, nem beszéltek, (naggyon elfoglalt volt ugye a jogtanácsos úr) ennyire nem ápolta a barátságot, de: egyből őt hívja fel a rendőrség. Furcsa.

Viszont a befejezés reményt keltően jó. Végre mert lépni, dönteni. Kilépett a biztos aranyketrecből és remélem megtalálja önmagát a boldogságát. Ideje lenne. A lehetőség a kezében van. Azt persze nem igazán értem, miért kell ehhez haitira menni? Itthon is akad szegény gyerek, segélyszervezet bőven. Jah, ez jobban illik a jogtanácsos úr szuper életéhez.






BALATONI JÓZSEF, azaz Jocó bácsi, a televíziós vetélkedőből és a média különböző felületeiről jól ismert tetkós töritanár. Szakmai celebként már sokan találkoztak vele országszerte - írói pályáján azonban most indul el. A Kamaszharc, bár fikció, a tanárként nap mint nap megtapasztalt élethelyzeteket, azok tanulságait és olykor meglepő ,,megoldóképleteit" dolgozza fel.














Jaffa, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634750079

2018. január 12., péntek

A föld alatti vasút

Colson Whitehead: A föld alatti vasút 



                                                                                 






"Minden ember egyenlőnek teremtetett, amíg úgy nem döntünk, hogy te nem vagy ember."







Kiváló írás, erős koncepció, fájdalmas téma. Ez egy nehéz könyv, amelyben az afroamerikai rabszolgákkal való rettenetes bánásmódról és a szörnyű büntetéseikről olvashatunk. Ez azonban annyira része a narratívának, elengedhetetlen a hiteles és tökéletes ábrázoláshoz a valós életképek mellé. Az 1800-as évek Amerikájában játszódó történet főhőse Cora, egy rabszolgalány, aki egy georgiai ültetvényen tengeti nyomorúságos életét. Nem lát más lehetőséget sorsa elöl menekülni, csak a szökésben bízhat. Cora részévé válik a történelem folyamatának. A regény más aspektusba helyezi, új megvilágítást ad a rabszolgaságnak. Kegyetlen, embertelen világ ez, azt eddig is tudtuk. Ha mindehhez még gonoszság is járul, az maga a pokol.

Személy szerint már több rabszolgasággal foglalkozó regényt olvastam, vagy filmet láttam. Ez egy "hálás" téma. A narratíváról, nem tudom mondani, hogy öröm volt olvasni. Annyira könyörtelen és megdöbbentő, sajnálatosan valós történet. Ugyanakkor vitathatatlanul szép és olvasmányos, az eleje kifejezetten gördülékeny a sok drámaiság ellenére. Erről a könyvről nem beszélni, olvasni kell.



A föld alatti vasút erőteljes írás, allegóriája okos és kreatív struktúrára épül. A leírások sok esetben szörnyen kemények, mint egy váratlan gyomros, sok erővel bírnak! Jól felépített cselekménye, alapos háttérmunkát feltételez. Elképesztő a fehér felsőbbrendűség, amit a fekete emberekkel tesznek. Valóban nem vették emberszámba őket. Ha nem akarjuk, hogy a történelem megismételje önmagát éppen ideje lenne békét kötni egymással. Szomorú vagyok, dühös és szégyellem a múltbeli történelem ezen eseményeit, a faji egyenlőtlenség minden szörnyű szenvedését, amit okozott. És talán sajnos nem járok messze a valóságtól, van, ahol ez manapság sincs másképpen... Ugyanakkor szerencsére ott a remény, hogy talán tudunk emberek maradni. Az akkori Egyesült Államok társadalmi viszonyai tökéletesen vannak ábrázolva.

Brutális és gyönyörű könyv, kiváló film lehet belőle. A hírek szerint az Oscar-díjas Holdfény című film rendezője, Barry Jenkins készül sorozatot forgatni. Végre egy olyan remekmű, Pulitzer-díjjal és Nemzeti Könyvdíjjal is kitüntetett alkotás, ami méltán megérdemelte az elismeréseket.  
Whitehead kiváló története Amerika rabszolga nemzetként való ábrázolása élethűen dokumentált. A föld alatti vasút, mint a tényleges vasút ötlete olyan okos és érdekes koncepciót ad a regénynek. Whitehead remek atmoszférat teremt és a karakterek ábrázolásában is egyedülállót alkotott. Cora mellett a rabszolgavadász falka vezére, Ridgeway alakja emelkedik ki.


Köszönöm az élményért az írónak és a kiadónak, hogy ilyen hamar, és minőségben élvezhettem ezt a történetet! A fordítónak, Gy. Horváth Lászlónak ismét egy csodás nyelvezetű és hangulatú munkáját olvashatja a hazai olvasóközönség. A föld alatti vasút című regény a XXI. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának részeként jelent meg. Intenzív utazás vár az olvasókra. A remény és a bátorság könyve.






Colson Whitehead (New York, 1969. november 6-) amerikai regényíró. Hat regény szerzője. Debütáló műve 1999-ben jelent meg.












XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638688 · Fordította: Gy. Horváth László

2018. január 10., szerda

Nyugtalanság

Jesper Stein: Nyugtalanság
(Axel Steen 1.)




                                                             









Jesper Stein debütáló regénye 2012-ben került a dániai könyvesboltokba. A siker skandináv krimi esetében szinte borítékolható volt, hiszen már az ötödik része jelenik meg külföldön. Reméljük, hozzánk is eljutnak a további kötetek. Ez az első valami némileg olyan érzést hagyott bennem, mintha Harry Hole koppenhágai párját teremtette volna meg a szerző. Ezért az első részért megkapta a Dán Tudományos Akadémia debütáló kriminek járó díját.



Ez egy jó krimi, még ha idehaza kevés reklámot is kapott a számunkra ismeretlen szerző. Mondjuk a Kossuth Kiadó sem a skandináv krimijeiről közismert, de ebből a tortából ők is akarnak egy szeletet. Jól tették, én szívesen olvasnám tovább ezt a sorozatot. A skandináv krimikben gyakori, hogy a nyomozással megbízott felügyelő magánéleti és lelki problémákkal küzd. Axel Steen esetében is így van ez. Karaktere a szokásoknak megfelelően elég önsorsrontó életet él.




Koppenhágában a rendőrségnek nagy zavargásokkal kell szembenéznie, repülnek a macskakövek, kirakatok törnek be, tüzek égnek a városrészben. Nørrebro város a városban. Itt a lepukkant környezetben élők meg akarják akadályozni az ifjúsági központ lebontását. Sikertelenül.
E zavargások közepette a folyamatos rendőri jelenlét mellett egy gyilkosság áldozatára bukkannak az Assistens temető falának támasztva. A símaszkos, katonai csizmát viselő férfi öltözéke miatt a gyanú rögtön a rendőrségre terelődik. Annyit elárulok: nem egészen alaptalanul, de nem spoilerezek. A szerelemféltés jelentős az okok között, de nem ám a megszokott módon! Ez különösen tetszett, ahogy az is, hogy sok irodalmi leírás van a temetőről, ami jelentős és fontos, létező helyszíne a cselekménynek. A bűntény felderítése közben megismerhetjük a koppenhágai Norrebro városrész kultúráját és szubkultúráját. Kevés krimiéri el, hogy rákeressek a világhálón, megnézzem az ismert emberek sírhelyét, virtuális sétát tegyek a temető honlapján. Izgalmas és érdekes kirándulás volt, ajánlom mindenkinek!



Tehát: Az egész terület valójában teljesen őrzött, de senki sem látta, nem vett észre semmi gyanúsat. Az a tény, hogy az elhunyt eredetileg autonómistáknak gondolják, nem könnyíti meg a rendőrség számára a dolgokat. Amikor az azonosításkor kiderül, hogy egy Dániából sok évvel korábban kiutasított, a balkáni kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatba hozható áldozatról van szó, az események felgyorsulnak. Belép a titkosszolgálat, és a gyilkosság felderítésével megbízott Axel Steen helyettes felügyelőnek együtt kell velük működnie. Ami ne megy zökkenők nélkül.

Axel szokatlan módszereivel, nem túl népszerű figura. Betekinthetünk Axel zavaros magánéletébe, amit főleg a válása okoz. Elvált apaként igyekszik a legjobban helytállni, ami azért nem mindig sikerül. Lázálmai vannak, hipochonder, aludni nem tud rendesen, erre hasist használ altatónak-nyugtatónak. Keményen, már már makacsul küzd öt éves Emma lányáért, szereti, ragaszkodnak egymáshoz.


Nyilvánosságra kerül egy véletlen videó, amelyen a gyilkos látható. Az igazságkeresés és a hiányzó kamera utáni hajsza még követel újabb áldozatot. A cselekmény jól átgondolt, és csak nagyon későn tudjuk meg, hogy mi is áll a háttérben. Amikor egy régi kiderítetlen gyilkosság is a képbe kerül, a jártas olvasó már sejti: lesz összefüggés. Azonban igen meglepő eredményt hoz, hiszen a gyilkossal szinte mindenki kapcsolatban állt. Nos, hogy ki valójában a tettes tényleg megdöbbentő, az okok nem kevésbé. A történet lüktet, a nyelv gördülékeny, jól olvasható. A borító kifejező, tökéletesen adja vissza a regény hangulatát.




Minden párbeszéd reális és teljesen él, függetlenül attól, hogy az ügyvéd, a bűnözők vagy a rendőrség, esetleg az újságírók között hangzik el. Nagyszerű narrált, van olyan momentum, ami egészen lényegtelennek tűnik, ám a végére kap hangsúlyt. Érdemes nagyon figyelni az apró momentumokra, bemutatásokra. Nørrebro, annyira eleven, hogy valóban jelen vagyok.

Axel esetében a hipochondria kevésbé zavart meg, mint a gyakran egyedül vezetett akciói. A könyv viszonylag sok szexuális jelenetet tartalmazott, de ezeknek is van szerepük. A volt feleség és Alex se veled-se nélküled kapcsolata tökéletes ábrázolt. Axel ex-felesége, Cecilie Lind ügyvéd és Axel felettesével él új kapcsolatban. Összességében a thriller rendkívül mozgalmas és izgalmas. Az erkölcs győzelme a vágyak és a józan ész felett. Igazi noir-thriller.




Jesper Stein:
1965. február 28. Aarhus, Dánia

Kreatív írást oktat, újságíróként kezdte. Első sikere 2008-ban jelent meg.
2016-ban megkapta az Arany Laurelt díjat.
Jesper Stein 1992 óta él Nørrebroban, házas, két gyermeke van.



Kossuth, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630990530 · Fordította: Soós Anita


2018. január 9., kedd

Porlik, mint a szikla

Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla




                                                                               



"A székely ember olyan, mint az öreg tölgy, a magyar, mint a vándormadár"








Nehéz témát boncolgat, állított regénye középpontjába a szerző. A magyar történelem egyik legdrámaibb pontja az 1920. június 4-én, az első világháborút lezáró, a Párizs környéki Trianon kastélyban aláírt békeszerződés. A következményei közismertek: területe kétharmadával csonkították meg a történelmi Magyarországot. Ez családokat szakított el egymástól, kényszerített a szülőföld, a haza elhagyására. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt. Nemzetállamok helyett soknemzetiségű országok jöttek létre, ahol a kisebbségbe szorult magyarság és diszkriminatív bánásmódban részesült. Ez számtalan további kényes problémákat hozott. 


Ez a regény egy kitalált történet, ami valós háttér előtt, fontos, aktuális témát mutat meg az olvasónak.  Nem csak tisztelni, de ismerni is kell a múltunkat. Már a cím megfogja az olvasó lelkét: A Porlik, mint a szikla a Székely himnuszból kiemelt idézet komoly jelentőséggel bír.

Egy család sorsán, kálváriáján keresztül pillanthatunk bele ebbe a zűrzavaros korszakba. Kénytelenek ők is elmenekülni, mindent hátra hagyni, addigi életüket új keretek, határok közt folytatni. Nem is tudom eldönteni, hogy ez a történet egy szerelmi vagy inkább egy családtörténet, melyben meghatározó szerepet játszik a politikai háttér. Családi kapcsolatok, emberi drámák villannak fel ebben a regényben, amit egy mindent átfogó és meghatározó szerelem ölel körbe. Ez is fontos alap, a gyökereink, hagyományaink megőrzése. Erre a kovász egy jó példa, ami jelentőséggel bír az eseményekben. 

Sajnálatosan az én érzésem szerint inkább a romantika felé mennek el az események. Sokkal fajsúlyosabbá, jellemzőbbé tettem volna akár Klára éltét, amiről a későbbiekben alig tudunk meg valamit, Virág és Zoltán tragikus szerelmét, drámájukat a háború embert próbáló borzalmait talán még jobban kiemeltem volna. Az egyén, a kisember sorsa a történelem viharában mindig megdöbbentő, drámai. Mégis gyönyörű történet ez, ha fájón szomorú, valós is. Ahogy az írónő Erdélyről mesélt látványos képeivel, olyan, mintha ott járnék. 


Számomra új felfedezés Bauer Barbara, ez volt az első olvasásom tőle. Az nyilvánvaló, inkább a női olvasókat szólítja meg, a fontos téma feldolgozása, irodalmi formába öntése csupán keret maradt. Volt némi hiányérzetem, kicsit vegyesek az érzéseim, bár igyekszik nem csupán a felszínt karcoló kellemes olvasmányélmény lenni. Úgy éreztem, nagyon is hatni akar az olvasó érzelmeire, ami a romantikát kedvelőknek kedvez, talán ezért sem a történelem felé ment el a tartalom. A borzalmas valóság megjelenítése és hiteles leírása ugyan jót tett volna a történetnek, e így is kíváncsiságot ébreszt. 
A szerző remekül teremt hangulatot, sok helyen ír érzelem gazdagon, okos gondolatokat vet fel, igazi "olvasóbarát" a történet. Néhány helyen picit kedves-naivan, legtöbbször azonban a megbízható írástudó ember jó ízlésével. A történet annyira szívhez szóló, megható és reményt adó, hogy a könyvet becsukva szembesülhetünk a valósággal, a világ alig változott.
Talán  mintha félt volna a sorsfordító történelmi eseményeket mélyebben bemutatni, így inkább csak keret maradt ez a rész. A két idősíkon futó eseményeket két különböző betűtípus is jelzi az olvasónak. Ez jó ötlet volt, ahogyan felvillantott problémák is, azaz:  Trianon már és még önmagában is fájó, a hatása az egyes emberek sorsára jelenünkben is érezhető. 


A szereplőkről alig tudunk meg lényegi dolgokat: szépek, mosolygósak, erősek, boldogok, szeretnek 
és szenvednek, vagy éppen zöld a szeme...stb. A kissé sziruposan rózsaszín véletlenek sorát frfi olvasóként is sokalltam már a végére. Olvasmányos, de kevéssé sodró, keményebb dráma nélküli, minden jóra fordul, megoldódik, szerelem is akad, boldogság és nosztalgikus idill a vége.


Miért szerettem mégis a könyvet? Mert rajongok a történelemért, a sötét titkokat feltáró családtörténet 
a politikai hatalom viharaiban pedig egy nagyon jó alap. Máskülönben egy olyan történetet mesél el, olvasmányos formában, ami nagyon fontos, gondolatébresztő. A haza és a szülőföld fontossága, határoktól függetlenül. A gyökereink és hagyományaink megőrzése, továbbadása. A generációk közötti párbeszéd fontossága. Talán ez ad a fiatal generációnak némi kíváncsiságot a nagyszüleik felé való nyitást. Kedvet a múltjuk, családjuk sorsának megismeréséhez. Ez sem kis feladat.





Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:

Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017).










Jaffa, Budapest, 2017
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750024

2018. január 8., hétfő

Kisalföldi vadásznapló

Balogh Gábor: Kisalföldi vadásznapló 



                                                 





"Eddig soha, de soha egyetlen vadnál sem éreztem ennyire világosan azt, amit most. Hogy élve szebb, mint a terítéken."






A kisalföldi vadásztársaság területén megélt és tapasztalt vadászélményeit gyűjtötte naplóba Balogh Gábor. 1992 és 1996 közötti vadászkalandok, történetek sorakoznak a kötet lapjain. A naplóírás elég személyes, megismerhetjük gondolatait, érzéseit nem csupán az erdő vadjairól, de sok egyéb érdekességet is tartalmaz az olvasmányos leírás. Az kitűnik, hogy a szerző sokoldalú, régóta érdeklődik a vadászat iránti elhivatottsága még gyermekkori olvasmányélményeire vezethetőek vissza. Széchenyi Zsigmond a nagy előd afrikai vadászélményei adták az alapot.

Nekem különösen az 1995 - 1996-os történetek tetszettek. Izgalmas vadászkalandok, de mindben történetben van valami kis plusz információ, mondanivaló.
A vége felé színesítésképpen sok irodalmi vonatkozásokat is megoszt velünk olvasókkal. Az erdélyi hegyek lenyűgöző hatása, a szülőföld szeretete és a ma már alig ismert, szinte elfeledett Maderspach Viktor élettörténetének rövid megidézése és tragédiája ilyen élményt ad. A német származású magyar mérnök, sportoló, vadászati szakíró életének fontos pillére volt Erdély és a vadászat.


A jó vadász együtt él, együtt érez a vaddal, megbecsüli azt. Tehát nem csupán az egyes sikeres vagy sikertelen vadászatok leírásai sorakoznak a lapokon. Nem csak a vad becserkészése és elejtése a fő cél. Ezek közt akadt néhány, ami egy skandináv krimi borzalmaival is felért... igaz, "csak egy kutya" sorsa Csikasz története, mégis döbbenetes volt olvasni róla. Igazából nem szeretem a vadászatot, bár lenyűgöz. Van vadász is a közeli ismerősök között. Mégis, mai napig élénken él bennem is a gyerekként olvasott Bakóczi Antal Vadorzók könyve. Sajnálom a leölt állatokat, értelmetlennek is tartom bizonyos fokig. Tudom, hogy akad öreg, beteg, selejtes állat, amit ki kell lőni. Mégis... A kötet képanyaga is szép trófeákat mutat be.




Akiket elkap és lenyűgöz a vadászat izgalma, biztosan érdeklődéssel fogják olvasni Balogh naplóját. A kívülállók számára is hordoz tanulságokat a kötet, a jó kikapcsolódás mellett. Fekete István remek leírásait, érzékeny megszemélyesítéseit vagy költői stílusát nem fedeztem fel, de van alázat az erdő és vadjai iránt. Sok élmény, sok vadászat, sok megfigyelés adja a napló eseményeit. Olyan emlékről is olvashatunk, amiket szerzője talán legszívesebben elfelejtene. A mivé lesz, hol és hogyan romlik el egy igaznak hitt barátság meglepő, de sajnálatosan emberi és valós. Több olyanról is ír, ami nemcsak okulásra, de derültségre is okot adhat. Amit a fülszövegben is említ a szerző, nagy pozitívuma a kötetnek, hogy igyekszik a természet ezen részén élő és előforduló vadállományt bemutatni. Ezzel megismerhetjük hazánk ezen részén élő állatait. Őzek, szarvasok, vaddisznók mellett madarak is bőven akadnak.
Talán a kóbor kutyák és macskák okozta veszélyekről olvastam volna bővebben is.



Jó volt a vizes kitekintés is a kacsákról, vagy éppen elgondolkoztató a kibetonozott folyómeder története. Ahogyan az is, hogyan épülhet ipari tevékenységet folytató üzem az erdőben. Minden történetben ott van a „kétlábú”, az ember is. Nem hiába: legnagyobb állat az ember, aki önmagát is kipusztítja. Természet-erdő és állatkedvelőknek sok ismeretet, a kikapcsolódáshoz jó szórakozást biztosít a kötet.





Lazi, Szeged, 2017
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673202

2018. január 5., péntek

Vörös veréb

Jason Matthews: Vörös veréb 



                                                       





Nagyszabású ​kémregény John le Carré stílusában egy nyugalmazott CIA tiszt tollából – hamarosan a mozikban is!







A fülszöveg most nem csalás, nem ámítás! Ugyanis a Vörös veréb valóban a nyugalmazott CIA tiszt Jason Matthews első regénye. A kötet megjelenésének évében, 2013-ban elnyerte a rangos Edgar-díjat és a filmesek is lecsaptak rá. Ennek eredménye, hogy a főhőst alakító Jennifer Lawrence tavaly Budapesten töltötte ideje nagy részét, ugyanis a filmet itt forgatták kis hazánkban. A film hivatalos bemutatója idén márciusban várható.


A világ politikai játszmájában az orosz hírszerzés mindig jelentős pont volt. A hidegháborús időszakban különösen fontos volt tudni és követni, mit akar a másik hatalom. A keleti blokk és nyugati világ harcáról sok regény és film készült, mondhatni a téma örökzöld. Nem az ipari kémkedés vagy a terrorizmus áll most a középpontban. Inkább a két nagyhatalom jól képzett kémei csapnak össze. Roppant érdekes volt bepillantani ebbe a világba ilyen valós tények alapján. Sőt, kissé megdöbbentő is. Valami olyasmi járt a fejemben, mennyire keveset tudunk -talán szerencsénkre - a nagyhatalmak játékairól, ami a mi bőrünkre is megy. Ezúttal az orosz Jegorova kémnő életútját követhetjük. Nash az amerikai kém természetesen férfiú. A CIA izgatottan vadászik Putyin minden titkára, ám az oroszok is résen vannak. A két oldal összecsapásai sok izgalmas, váratlan helyzetet teremtenek. Jason Matthews remek hátteret ad, ahol az olvasmányos történet folyik. A kémelhárítás legalább akkora szerepet kap, mint a kémkedés praktikái. Jegorova roppant szexi, dögös és határozott nő, aki keményen, céltudatosan halad a kitűzött úton. Feladatait minden akadályon átjutva megoldja.


"Van ember, van probléma. Nincs ember, nincs probléma – mondta, s ettől az ezredes testén jéghideg villám cikázott keresztül. Ő is pontosan ismerte Sztálin elvtárs kedvenc aforizmáját."


A Verébiskolában zajló kiképzésről, a kémek taktikáiról, technikai felszereltségükről, rátermettségükről nagyon alapos részletességgel, a valós módszerek bemutatásával olvashatunk.

Ez mindig izgalmas és rejtelmes téma a kívülálló, mit sem sejtő állampolgárnak. Nem is csoda, hogy a kémregények és filmek mindig nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Azonban mikor ennyire bennfentestől kapunk képet erről a világról, az sokkoló is tud lenni. Mégis élvezettel merültem el ebbe a világba. A szöveg lényegre törő, szikár, semmi felesleges kitérő.


A Vörös veréb igazi klasszikus kémtörténet. A kémkedés és kémelhárítás minden izgalmát felvonultatja. A kerettörténetek is kidolgozottak, torokszorítóak némelykor. Emberi drámák sora szövi át, a dupla beszervezési kísérlet az egyik csúcspontja talán. Izgalmas és érdekfeszítő történet, ami biztosan filmen is megállja a helyét. Bár a főhősünk egy nő, mégis talán ez egy férfias történet lett. Ami tökéletes biztonsággal jár a nagy elődök által kitaposott úton. A sodró események helyszínei is igen változatosak: Oroszországból indulva Finnországon, Görögországon és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba vezet minket a regény. A szerző legfurcsább és egyben legtalálóbb ötlete, hogy minden fejezet végét egy recept zárja! Az adott oldalakon valamit mindig esznek a történetben. Így az előforduló különleges fogások receptjeit is begyűjtheti, elkészítheti a rátermett olvasó. A Scsi - az igazi orosz káposztaleves receptje mellett a Kreml Madleine-je és Sophie salátaöntete mellett többek között Gable igazi francia omlettjét is megismerhetjük. Jó étvágyat a várható feszült izgalmak mellé!



"Ezek a hülye skandinávok nem tudnak tisztességes indiai ételt főzni – mondta tele szájjal. – Rénszarvas és áfonya tejfölös mártásban, krumplival – eddig terjed a tudományuk."




Képek a filmből!

Vörös veréb magyar szinkronos előzetes (16E)


Eredeti mű: Jason Matthews: Red Sparrow

Eredeti megjelenés éve: 2013
Agave Könyvek, Budapest, 2017
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192695 · Fordította: Fazekas László

2018. január 3., szerda

Egy birodalom ébredése

Kelen Károly: Egy birodalom ébredése
Így élt Emich Gusztáv, az Athenaeum vállalatcsoport alapítója









                                                                             







Kelen Károly dokumentumregénye remek lenyomata a korszaknak. Több ez, mint Emich Gusztáv életrajzi története. Valós és hiteles adatok alapján Petőfi életéről, verseiről, a forradalom szerepéről és hatásairól is sok színes és tartalmas információt ad a kötet. Emich Gusztáv élete szorosan kötődött Petőfiéhez. Nem kell mondani, hogy az 1840-es évek elején járunk Pesten. Már több könyvesbolt is működik, ahogyan nyomda is akad. Nem csak a közismert Landerer és Heckenast! Ezzel a furcsa, elsőre nem túl biztatónak mondható barátság meséjével indul a történet. Emich már sikeres könyvárus, mestere a szakmájának ifjú kora ellenére. Alig huszonnyolc éves, amikor a még sihedernek számító, (nincs még húsz éves) versárus Petőfi felkeresi versei kiadásának ügyében. Emich elutasítja a fiatal verselőt, ám szerencsére a későbbiekben egymásra találnak szakmailag, ami későbbi barátságukat is megalapozza.

Az Athenaeum Kiadó alapítójának kalandos életéről lehetetlen a korabeli viszonyok ismerete nélkül írni, hiszen a korszelleme, cenzúra, sajtószabadság fontos és jelentős kérdések voltak a magyar nyelv használata mellett. A történelmi háttérnek is használható, a korszakot jól ábrázoló regény olvasmányos, jó stílusban megírt. Már akkor is működött a versenyszellem, piaci igények szerinti kiadás. Volt papírkötésű vagy bőrkötéses, díszkiadás is.



Feltűnnek még a lapokon a kor nagy nevei is, akik befolyásolták és alakították az akkori irodalmi és politikai életet: Vörösmarty, Jókai, Széchenyi vagy Deák mellett a már elfeledettek is. Érdekes volt olvasni a három író-báró népszerűségéről, akik mára már emlékké nemesedtek. Pezsgett az irodalmi élet Pesten, izgalmas volt kijátszani a cenzúrát. Aki esetleg nem tudná, még Petőfi életében megjelent összegyűjtött verseinek kötete. Egészen pontosan: 1847. március 15-én...
Az akkori viszonyok közt nem kevésnek tűnik a kinyomtatott 3000 példány. Arról is olvashatunk, mely verseket nem engedélyezte az akkori cenzúra. Erről is aztán további bőséges és meglepő információkat ad a kötet. Természetesen a kiadója már Emich Gusztáv volt. A soha el nem fogyó, cenzúra által üldözött könyv sorsa elképesztő. Már a számadatok elképesztőek: 193 művet adott ki, ami 430 kötetben jelent meg. Csak egyet emelnék ki: Emich kiadásában jelent meg 1862-ben Madách Imre fő műve Az ember tragédiája is.



Emich jó érzékkel terjeszkedett, lépett és bővítette a könyvesboltját a kiadások felé. Ebből hogy nőtt ki, jött létre a mai napig fennálló és sikeres Athenaeum Kiadó nem csak érdekes nyomon követni, de tartalmas és lenyűgöző olvasmány. Szórakoztató, sok színes és tartalmas háttér információt is elmesél a szerző. Szép kivitelű, keménykötésű, a történethez hangulatában jól illeszkedő a borító. Csupán azt sajnálom, hogy éppen egy árva fotó sincs benne még a kötet hőséről sem.








Kelen Károly magyartanárként végzett az ELTE-n, volt gyári népművelő, a magyar irodalom és könyv nemzetközi propagandistája, az Ünnepi Könyvhét főszervezője, könyvkiadó. Végül egy negyedszázadon át a rendszerváltás utáni Népszabadság újságírója, szerkesztője.








Athenaeum, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936925

2018. január 1., hétfő

Az elveszett parancs

Steve Berry: Az elveszett parancs
(Cotton Malone 12.)










                                                                                       






Ez az új történet sem okozott csalódást. Malone, az antikvárius könyvkereskedő, ex-ügynök és Cassiopeia Vitt részt vesz a Konföderációs Arany és az Arany Kör Lovagjai titokzatos rend tagjainak keresésében. Kit ne nyűgözne le a történet rég elveszett aranykincsekről, történelmi titkokról és mind ez kalandok sokaságával ötvözve?
Steve Berry és Cotton Malone rajongója vagyok, mióta az első regényt elolvastam, aminek főhőse Malone. Esetleges elfogultságom úgy gondolom érthető annak, aki ismeri a sorozat történeteit. Berry megbízható, egyenletes színvonalon ír, gondoskodva arról, hogy Amerika történelmének fehér foltjait, apró titkait más megvilágításba helyezze. Ezzel közel hozza olvasóihoz a valós eseményeket.


Cotton Malone az Igazságügyi Minisztérium egykori ügynöke, akinek a lovagokkal való kapcsolata sokkal mélyebb, mint valaha is elképzelte volna, elképesztő kalandokba keveredik. A középpontban
a Smithsonian Intézet kapcsolódik a lovagokhoz, az Amerika különböző részein elrejtett aranykincshez, és maga Malone őseihez. Ugyanis Angus "Cotton" Adams nevű konföderációs kémhez Malonét rokonság fűzi. A sorozat rajongói évek óta csodálkoztak, találgattak a furcsa becenév oka mi lehet? Nos, Steve Berry végül feltárja a Cotton becenevének eredetét is.


Az elveszett parancs kalandjai az 1850-es években kezdődnek, homályos titkos Dél-testvériség szövetség van a háttérben. Berry ezt a szervezetet titkos társasággá alakítja, amelynek célja az volt, hogy a polgárháború után a szövetségi államok arany tartalékaiból fedezze a következő háborút, amire nem került sor. Ezt a gazdagságot el kellett rejteni és védeni is kellett az illetéktelen kincsvadászoktól. Az Arany Kör Lovagjai volt a legnagyobb és legveszélyesebb titkos
szervezet az amerikai történelemben, milliárdokat gyűjtött ellopott aranyban és ezüstben, amit
az USA-ban rejtettek el. 1865 óta kincsvadászok keresnek, de keveset találtak meg. A titkos őrzők és a helyszínekre vonatkozó térképet öt országrészben szétszórt kövek kombinációja írja le.


A Berry-regényekhez hasonlóan több valós történelmi tény és adat keveredik a fikcióval. Az Arany Kör Lovagjainak elrejtett kincseinek története gazdag lehetőségekkel, színes történetben van tálalva.
A sorozat első könyveiben úgy tűnt, hogy Cotton Malone-t Robert Langdon és Indiana Jones közötti keresztezésként hozták volna létre. Most kilép ebből a szerepből Malone, akinek méltó női megfelelője, párja Cassiopeia Vitt. Ő nem csak díszlet, csinos cicababa, erős, határozott női karakter.


A rajongók számára régóta ismert, hogy Daniels volt elnök szerepét kiemeli most a szerző. Míg a Cotton Malone továbbra is a sorozat sztárja, Daniels most kiemelten nagy szerepet tölt be ebben az ügyben, és szerintem kicsit ellopja minden jelenetet. Plusz Daniels hatalmas kormányzati összeesküvést fedez fel, ez lesz a regény másik szála. Mindez régi barátja véletlen balesete és temetésének eseményeiből bomlik ki. Daniels alakja is jobban felrajzolódik, mint az eddigiekben. Több lelki vonását, gyötrő rémálmait megismerhetjük, amitől a karakter emberi mélységeket kap.


A legutóbbi politikai harc a hatalomért, azon belül öncélú hatalomvágy, amit Danny felismer. Az ország távoli sorsa önző és egoista hatalomvadász kezekbe kerülhet. Mindenhez az egykori konföderációs kém, Angus "Cotton" Adams története adja a kulcsot. Komplikálva a politikai hatalom megszerzésével, egy elbizakodott elnök-jelölt, és egy nagyra törően önző némber, a cseppet sem bánatos friss özvegy, mozgatják a szálakat. Őket a közös érdek mozgatja, azért dolgoznak, hogy radikális változásokat érjenek el az ország alkotmányában... Míg Cassiopeia Vitt és Malone szembesülnek ezekkel, Danny Daniels korábbi elnök magánakciója miatt Stephanie Nelle is komoly problémákkal kerül majd szemben. Olyan elég ritka, hogy egy több epizódon át szereplő főhőst, kiiktasson a szerző... Nos, Stephanie élete váratlan veszélybe kerül.


A többszörös nagyon feszült játék szálai amelyek közül az egyik Cotton számára mélyen személyes, a karakterek végül összefogva, együtt dolgoznak, hogy megoldják az évszázados titkokat. Ezzel megakadályozzák a titkos árnyékkormány mesterkedéseit és egy gyilkos tervet, megtalálják a lovagok elveszett kincsét. Mesés, de lenyűgözően remek kalandregényt olvashattam ismét. A könnyed és szórakoztató vonal mellé, keményen politikai vonal merül fel. A történet felépítése, a változó helyszínei kalandokban bővelkednek. Hiteles képet fest a régmúltról, ami jelen életünkre is hat.


Steve Berry mesteri módon fonja a történelmi fikciót egy mai nagy koncepciójú cselekménybe, amely a kezdetektől a végéig a nagy sebességgel robog. Míg a tavalyi A tizennegyedik gyarmat jó volt, addig Az elveszett parancs-ot Berry legjobb munkái közé sorolnám.

Tetszett, hogy Daniels nagyobb szerepet kap, különösen, ahogy Berry mélyebben behatol a karakterébe. Berry Jesse Jamesnek és Alexander Stephens alelnöknek is ad szerepet, miközben feljegyzéseket tesz a James Smithson kriptájára és a Smithsonian történetére, ezzel is tágítva a történelmi ismereteinket. Berry egy csodálatos történetet szőtt össze, és nem hagyja abba, amíg az olvasó teljesen belemerül. Végig lendületes, olvasmányosan élvezetes, jól követhető az események sora. Tökéletes csemege a Cotton Malone sorozat rajongói számára, valamint azok számára, akik történelmi jelentőségű, sötét és titokzatos rejtélyekről szeretnek olvasni. Berry írása jól átgondolt, a szereplők reálisak. Hozta a színvonalat, egyenletesen jó kalandregény született.
A nonstop akció és a történet összeesküvésekkel, gyilkosokkal, hatalmaskodó politikusokkal, és elveszett kincsekkel az egyik legjobb legutóbbi Cotton Malone kaland lett. Az pedig külön öröm és a GABO Kiadót dicséri, hogy példás gyorsasággal került a hazai rajongókhoz az új regény.





Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd.
A New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 40 nyelvre fordítják, 51 országban, több mint húszmillió példányban. A Cotton Malone-sorozat néhány előző kötete: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, A tizennegyedik gyarmat.











Eredeti mű: Steve Berry: The Lost Order 2017
GABO, Budapest, 2017
586 oldal · ISBN: 9789634065937 · Fordította: Sóvágó Katalin