2018. április 23., hétfő

Töredelmes vallomás

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás 






„Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?”









Töredelmes vallomással kezdem: Régóta nagyon kedvelem Vámos stílusát, sok könyvét olvastam. Ha egyszerűen akarom bemutatni, összegezni ezt az új, nagyon várt könyvét: a szokásos, történetmesélős Vámos Miklós novellás könyv, amit jó volt olvasnom. Több történet akár az enyém is lehetne, az érzés, megjelenített élethelyzet tökéletesen átélhető volt számomra is.


"Az olvasók különleges emberek. Nemcsak azért, mert állítólag kevés van belőlük."


Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Kissé keserédes, itt-ott sajog is egy-egy emlék, olyan hétköznapi sorsok, történetek, amik természetesen VM életéből idéznek meg pillanatokat, mégis az olvasó magáénak is érezhet jó néhányat. Nagyon erőteljes és jellemző pillanatképek az élet szakaszairól. Vannak gyerekkori, fiatal felnőtt, és a jelen életének szakasziról is akadnak vallomások. Különösen tetszettek az idősödő férfi életről vázolt tapasztalatai, érzései.


Az Anya csak egy van című regénye volt a legelső Vámos-könyv, amit olvastam, elég meghatározó lett a továbbiakra. Nem volt kérdés, arra késztetett, hogy szépen sorban olvassam el a többi kötetét is. Eddig ezzel együtt tizenháromnál tartok. Van, amit többször is olvastam. Van egy sajátosan jellemző stílusa, dinamikája, tetszik a vallomások finoman ironikus humora.


Minden apró történetnek jelentősége, hatása van életünkben, néha több, mint gondolnánk.
Érzések, szülői és szerelmi kapcsolatok, barátságok, vágyak, emlékek adják ki a nagy kerek egészet. Amik néha kínosak is tudnak lenni, hiszen az életben ezekből is jut bőven. Mindenkinek akad olyan is, amit inkább szeretne elfelejteni. VM úgy döntött, megteheti, már felvállalhat néhány ilyen esetet.


Ezeknek persze van mondanivalója, súlya és hatása, sőt humora is. Az apró szilánkokból kerekedik ki maga az élet. Minden szereplő hozzáteszi vagy éppen elveszi a maga részét a teljességből. Úgy befolyásolva, hogy akarva-akaratlan hatást gyakorol a későbbiekre. Vámos Miklós (aki Tibor is) csodálatos egyszerűséggel ábrázolja, villantja fel ezeket az emberi sorsokat. A szülőkét, szerelmekét, gyermekekkel való eseteket, vagy akár a politikai helyzetet jeleníti meg.


Sok szép történetet olvashatunk a barátságról, és a bizalomról, a gyermekévek kamaszkori emlékeiről. Egyik kedvencem a Tejföl című írás, de szeretem az Áldott, Pszt, Levágott, Pucér, Kairosz és a Kolléga című novellákat is. Legdrámaibb egyértelműen a Dad og ok. Erről nem is szólnék semmit, tessék elolvasni! Akkoriban tényleg nehéz volt gyereknek lenni.


Számomra ezeknek a vallomásoknak a legfontosabb mondanivalója, hogy élni kell. Lehetőleg jól kellene... boldognak érezzük magunkat a bőrünkben. A Tűzhely erre ad választ, igen, van erre is példa. Tetszett az elvált apa megjelenítése, tökéletesen átélhettem, hiszen velem is megtörtént. Nagyon nagy pozitívum, ha a felnőtt be tudja ismerni a gyereke előtt: hibázott, tévedett, ideges volt. Küzdelmes az élet fenntartása, egyben tartani a dolgokat. Elég egy feldőlt tejes doboz, egy leesett pohár és borul minden, addig elnyomott bánat, sérelem a felszínre tör.




"Nemzedékünkre jellemző, hogy (túl) fiatalon kötöttünk házasságot. (Először.)"



Nem tudunk, nem lehetünk minden pillanatban száz százalékos állapotban, bár igyekszünk. Túl kell lépni azon, ki mit gondol rólunk. Telnek az évek, rohamosan, az évek elindítanak nem csak külső, de belső változást is az emberben. A sötétben borotválkozásnál visítva vigyorogtam... A végén pedig jön a nagy kérdés: legalább önmagunknak sikerült megfelelnünk?

Tetszett az ötlet, az olvasónak hagyott hely a saját vallomásokhoz. Kettőt megosztok, távirati stílusban, a Márkez meg én mintájára: Vámos meg én:





Egy:
Könyvhét, 2012., Vörösmarty-tér, dedikálás, hatalmas sor, hirtelen kerekedett nyári zápor, (ömlik fél órán át) Vámos dedikál. Nem, nem esett kétségbe, az ernyőt nem is akárki, személyesen Barna Imre tartotta, egyesével járultunk elé mi, olvasók. Én is. Mintha mi sem történne, eső ide, zápor oda, figyelt!, kérdezett, láthatóan érdeklődve hallgatta a könyveiről szóló válaszaim. Ez a Szitakötő megjelenése idején volt, amikor direkt két régi, első kiadásos könyvét vittem el.




Kettő:
Idén február, Athenaeum sajtótájékoztató után: Vámos a tömegben sétál, már túl a kötelező fotózáson, beszélgetésen. Figyel, várja, ki meri megszólítani. Látszott, várja.. én nem mertem... Majd tíz nappal később, pontosan ahogy leírta ebben a kötetben is, Szeged, Magyar széppróza napján, író-olvasó találkozó vele. Mesél (végig állva) az akkor még készülő új könyvről, Esterházyról, az olvasásról néhány anekdotát az életéről. Azt amit a figyelmes hallgatóság még tapasztalhat: az írói alázat! Fantasztikus ezt érezni. Ott és itt olvasás után. A férfi biciklin bicajozó gyerektől, a zenész ifjún át a felnőtt, elvált, majd idősödő apa érzéseiről. Emberi és meghatóan valós, átélhetően őszinte. Keressétek, olvassátok.












Athenaeum, Budapest, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937472



2018. április 22., vasárnap

Az elveszett tárgyak őrzője

Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője 






                                                                               











A szemet gyönyörködtető, kellően figyelemfelkeltő borító egy könnyed, édes kis szerelmi történetet takar. Egy meglepő csavarral, ugyanis amolyan "könyv a könyvben" regény ez, amin belül van egy másik történet is. De erről később.


A történet jól indul, erős, nyitó kezdés után bontakozik ki az első történet: Anthony Peardew fiatalon elvesztette azt a medált, amit szerelmétől kapott emlékül. A tragédia, hogy azon a napon életének szerelmét is elveszíti, mielőtt éppen feleségül vehette volna. Ez alaposan rányomta bélyegét a férfi további életére. 40 éve siratja Theresét...

Szenvedését enyhítendő és új kihívásként ő lesz az "elveszett tárgyak" őrzője. Mániákusan gyűjteni kezdi, ki mit és mikor, hol vesztett el: akár vonaton, a parkokban talált dolgokról feljegyzi kié volt. Teszi ezt abban a reményben, hogy talán majd újra eljut a jogos tulajdonoshoz a tárgy. Történeteket ír a megtalált dolgokról, amik elég fantáziadúsak.


Ahogy azonban telnek az évek, idősödik, és rájön, hogy haldoklik... mi lesz ezzel a sok felhalmozott dolgokkal? Találnia kell valakit, akire ezt a feladatot rábízhatja. Itt lép be a történetbe a házvezetőnő, Laura. Aki sajnos koránt sincs olyan jó karakter, mint Anthony. Furcsa volt, hogy a főhős meghal, kiesik a történetből. Itt nekem megtört a varázs, leült a regény története.

Van azonban egy másik történet is, Eunice és Ász szerelme, amit főleg érdekesnek találtam.
Néha úgy éreztem, hogy sokkal jobban érdekel az ő történetük, mint Laura önbizalomhiányos, kesergő élete, hiszen ő eléggé nyűglődős volt. Eunice és Ász története mozgalmasabbra sikerült. Tetszett a történetnek az a része, amikor az 1940-es években jártunk, majd a 70-es és 80-as években is megfordultunk. A két karakter kedves figura, szerethetőek. Portia pedig egy undok boszorkányként visz színt és lendületet ebbe a szálba.

Anthony és maga az egész ház, a környezete különös varázzsal bírt. A több ezer tételből álló furcsa gyűjteménye, a fiókokban és polcokon felhalmozva olyan misztikusan titokzatos a lezárt szobával. Laura, a házvezetőnő minden bizonnyal békét találhat itt elrontott élete után. Kár, hogy Anthony halála után Laura nem tudott az előtte álló feladatokhoz felnőni, nem tudta pótolni őt. Vannak novellák is, amelyeket Anthony írt a tárgyakról és tulajdonosaikról. Ezek gyakran sötétebb érzéseket keltettek, mint maga a könyv. A mesés hangulat megfogja az olvasót, egy könnyed szórakozást adó regényt kap. Mégis úgy éreztem, hogy Anthony élete és történetei jobban működnek, azokat kellett volna csak végig vinni. Laura nem lett szimpatikus alak az állandó kesergésével a válásáról. Sok olyan rész is volt ebben a könyvben, ami azért tetszett. A ház és a kert leírása, Napsugár, a szomszéd lány alakja, és persze Anthony karaktere. Mégis néhol széteső, már-már giccsbe hajlik, hatásvadász az egész, a klissés befejezés nagyon kiszámítható. Végül természetesen a történet két szála, ha kissé hihetetlen módon is, de összeér.


Ruth Hogan egy bájos és reményt adó mesét igyekezett kikeverni, amelyben a szegény lány megtalálja a boldogságot, élete nyugodt szakaszba lép, amikor megörökli Anthony otthonát, és vele ezt a furcsa feladatot. Amivel, érzésem szerint nem igazán tudott megbirkózni... A visszaemlékezések érdekesek, amit néhány furcsa figurával megtűzdelt még. Azonban a regény poénjai nekem laposak, sőt, néhol egyenesen kínosra sikerültek ( Adidas és az Aids vagy a kifacsart filmcímek)

Minden életnek vannak folyamatosan kisebb-nagyobb veszteségei. Van, ami jelentősebb, van, amin gyorsan túllépünk. Nem csak tárgyakat, de kapcsolatokat is elvesztünk, átértékelődnek életünkben.
A szerelem, a veszteség és a barátság erejének romantikus története próbál lenni ez a regény. Az idősíkok váltásai kissé eklektikussá tették az egészet. Egy romantikus pöttyös-lányregény és egy felnőtt könyv furcsa elegye lett. Utazáshoz, vagy tea és süti mellé, édes-bús romantikázóknak,  nagyiknak kiváló lehet.












General Press, Budapest, 2018
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521365 · Fordította: Pejkov Boján

2018. április 18., szerda

Akkor is

Finy Petra: Akkor is




                                                               





"A papírba csomagolt krémesek letoccsantak a földre, és szétkenődnek. Éppen, mint Sára élete."







Az idei év egyik legfurcsább, legeredetibb története számomra. Bemászott a lelkembe, napok múlva is velem volt Salamon Sára. Bevallom ismerőseim, barátaim kapcsolatait és a saját tapasztalataimat is szemrevételezve gondoltam át a regény történetét. Nagyon is elképzelhető és valós tudott lenni, bár tagadhatatlanul Sára lett az egyik legellenszenvesebb női karakter idén, egészen a könyv feléig. Onnan kezdett változni, alakulni, már drukkoltam is neki a végére, találja meg a boldogságát. Nézzük miről is mesél Finy Petra második felnőtteknek szóló regénye.


Finy Petra a Madárasszony című első regényében is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. Nincs ez most sem másképp. Sára egy reggel egyedül marad a két gyermekével, ugyanis férje, András a kávé után egyszerűen kisétál az életükből. Teszi ezt minden magyarázat nélkül. Sára összeomlik, hiszen nem érzékelte a vészjeleket. Valami véglegesen elromlott, elfáradt közöttük.

A házastársi kapcsolat egy aknamező. Közel húsz év után az idillinek tűnő házasság omlik össze és temeti maga alá a szereplőket egy pillanat alatt. Van ilyen, láttam már hasonlót magam is. Azonban ahhoz, hogy ide jussunk két ember kell mindig. Sára viszont csak és kizárólag a saját bánatával, sérelmeivel van elfoglalva, annyira sokkolja a férje lelépése. Fontos, húsba vágó problémák kerülnek terítékre.

Sára önsajnálatban tocsog, hisztizik, elkeseredett és dühös, szétesik. Ezekkel azonosulni nem volt egyszerű, férfi olvasóként. Azonban Sára jellemfejlődése nagyívű, látványos. A sokk hatása még anyját is megviseli, régi sebeket tép fel. Ő egy elég furcsa alakja a regénynek, igazi "anti-nagymama". Furcsa barátai a tantestületből szintén csak kuszálják a szálakat segítség címén. Bárdosi és Bea a kollégák szerepében a maguk módján próbálják Sárát vigasztalni, akkor is talpra állítani.


Eleinte Sára vissza akarja szerezni Andrást. Majd, amikor ez nem megy, öngyilkos akar lenni. No, ekkor lép közbe és veszi kézbe a dolgokat a mogorva szomszéd, Őze bácsi. Ő egy "magyar Ove" , aki pontosan és jól látja a életükben elkövetett hibákat. Humora egyéni szín a regényben, kiváló karakter. Élettapasztalatával segít talpra állni Sárának. Lefoglalja, feladatot ad neki, nem is akármit! Azért is fontos a szerepe, mert Sára körül nincs senki, akire támaszkodhatna. Negyvenévesen éppen ideje is a saját lábára állnia, hiszen az élete támasza eddig a férje, András volt. Tőle függött, vele érezte biztonságban magát az életben. Ez a támasz pedig eltűnt, így a nő szó szerint kapaszkodó nélkül maradt. Az életközépi válság nem csak divatos téma, de erősen valós is. Bele-bele mart a lelkembe, sok esetben volt drámai az események sora. Volt, hogy bizony idegesítőnek találtam Sárát, gyerekesnek a viselkedését. Utána még kicsit drukkoltam is neki, el tudtam volna képzelni, András visszatér, Sára sikerrel jár és felül tudnak emelkedni a helyzeten. Ám aki menni akar, az menjen...


A gyerekek voltak nagyon eredetiek, különösen Sára kisfiának karaktere tetszett, aki pontosan és jól érzékelte a szülők kapcsolatának rezdüléseit, adott Sárának jó tanácsokat. Sára átalakulása, fejlődése jól követhető. A félelmeinkkel szembenézni is bátorság, de azokat legyőzni az az igazi!


"Tudod, anya, az úgy lenne igazságos, ha a papírfal másik oldalára, azokat a dolgokat írnád fel, amikkel te bántottad meg apát."


A párbeszédek fájdalmasan életszerűek, a metaforák pedig szépen színezik a történet lírai vonalát.
Gyönyörű mondatokkal írja le, jeleníti meg a természetet, párhuzamot húzva az emberi sorsokkal. Különösen a hattyúkról írt rész kiemelkedően szép. Sára szüleinek múltja, annak titkai is további fájó emlékeket idéznek meg a nőben. A szembenézés elkerülhetetlen. Sára végre felnőtt. Van legalább jó húsz éve a valóban boldog életre, annak lehetőségére. A szövegből azt éreztem, hogy a szerző nem csak megismerteti az olvasókkal ezt a történetet, de ismeri és érti az emberi sorsokban rejlő drámát.


Akikről szól a történet mi vagyunk, olvasók. Olyan görbetükör-féle regény, amibe merjünk belenézni. Hogy ki mit lát és az mennyire fog tetszeni, azt döntse el magának mindenki. Sára története szerencsére nem fordul rózsaszínbe, de a boldogság esélye feltűnik. Egy olyan szereplő személyében, aki méltó társa lehet Sárának, de erről nem mondanék többet. Sára akkor is meg fogja találni.




A regény fülszövege:
Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!



Finy Petra: (Budapest, 1978. június 4-) író, költő

Közel harminc gyermekvers és mesekönyv után ez a második felnőtteknek szóló regénye.









Athenaeum, Budapest, 2018
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937489

2018. április 17., kedd

Mi maradunk!

Jásdi István: Mi maradunk! 





                                         













A személyes sorosok által bemutatott, a történelem viharait megélt család története megindító és elgondolkoztató. Ma nagyon népszerűek ezek a családregények a sajátosan egyéni történetek valós események hatásait ábrázoló, az egyes emberek, családok és generációkra ható események megismertetése. A megítélése is igen árnyaltan ad egy komoly történelmi hátteret.


Jásdi István könyvéből a 19. - 20. század történelme mellett egy szerteágazó, négy generációt bemutató családi sors bontakozik ki. Amibe természetesen erősen beavatkozott a történelem, megtépázta, és több tragédia után is az összetartást, összefogást mutatja meg a ma emberének. Nagyon meghatározó a nők szerepe, befolyásoló tényezők voltak ebben a családban. Nem csak mint anyák és feleségek, szerelmek, de döntéshozók is. Megbecsülésük azonban nem feltétlen volt olyan, mint elvárható lett volna. A női sorsok a család összetartó erejét emelik ki ebben a nem szokványos családregényben. Leginkább az anya alakja volt számomra meghatározó, ahogy visszafogta férjét '56 októberében. Védve a család egységét.


A korán árvaságra jutott, komáromi tímárlány, Jány Vilma és hites ura, a leszerelt őrmester, Hautzinger Sándor fűszerüzlete tönkremegy, s mindenüket elárverezik. A nincstelenné lett család
a budapesti rokonok segítségével kerül a fővárosba. Vilma varrással egészíti ki férje hivatalnoki szegényes keresetét. Nem kell vázolni, mekkora elismerés illeti a szülőket, hogy a nehéz körülményeik ellenére kitaníttatják mindhárom gyermeküket. Guszti, a Ludovikán végez, öccse Sanyi, középiskolai tanári diplomát szerez, Ili a tanítóképzőn végez. Családot alapítanak, és akár élhetnének boldogan, ha nem jön a nagy világégés. Gazdasági válságok, forradalmak, háborúk árnyalják a képet, nehezítik életüket, ahogyan már a nagyszülőkét is erősen befolyásolták.


A könyv a saját gyerekkori emlékekből, naplójegyzeteiből, börtönjegyzeteiből táplálkozik. Ezek közül folyamatosan kiemelkedik, visszatérünk Jány Gusztáv alakjához. Az ő sorsa volt a legdrámaibb. A könyv legerősebb, leghosszabb fejezete mutatja be őt. A siralomházból írt levele megrázó hatású.

Dokumentum-szerűen követhetjük életének alakulását. Komoly betegségek is nehezítették életüket. A történelmi korokat átívelő regény eseményei egy sajátos történelemkönyv és családregény keveréke. Persze a családban más katona is volt, mégpedig a szerző apja. Ő szintén híres evezős bajnok, a pilóta már 27 évesen. Neki az lett a veszte, hogy zsidó vér folyik az ereiben. Szálasi terror, Don-kanyar borzalmai is tökéletesen adják a hátteret. A szerző által ”Aranykertnek” nevezett Csallóközből, Pozsonytól Sopronig, majd Budapestre visz a család története. Nagy út ez, amit bejárhatunk, megismerve egy család tagjainak drámai sorsát, életük nehéz pillanatait. Biztosan hasonló ez a sors a kortársakéhoz, egyéni eltérések vannak. Olyan dolgokat ír meg, amelyeket ugyan ismerünk a történelemkönyvekből, ám a család tagjai életét a kendőzetlen valójában tárja elénk. Az elszakítottságról, a diktatúráról, a családi nevelés és a családok sokféleségéről tudhatunk meg történeteket. Tipikusan olyan kordokumentum-regény, amit lehetetlen érzelmek nélkül értékelni.




Jásdi István történeteket, családi legendákat mesél a könyvében. A nagyapjáét, aki hazatért a hadifogságból, az édesanyjáét, aki költőként lehetett volna ismert, ha nem lesz hősi halott az apukája. A gyerekkori házvezetőnőjéét, Bözsiét, aki remek üzleti érzékkel, vállalkozóként egészítette ki a tsz-től kapott fizetését, de dokumentumokkal mutatja meg azt is, milyen tárgyalása volt a nagyapja testvérének, Jány Gusztávnak, akit halálra ítéltek, és akinek hite és döntései egészen másként hatnak a család szemszögéből, mint történelmi nézőpontból. Izgalmas és elgondolkodtató, őszinte és közvetlen vallomás ez. Bizony itthon maradni izgalmasabb, nagyobb bátorság kell hozzá, mint elmenni.







JÁSDI ISTVÁN - 1947-ben született Budapesten. Külkereskedelmi Főiskolát végzett. 1984-től alapítója és elnök-vezérigazgatója a Hungavis Külkereskedelmi Rt.-nek. 1998-tól alapítója és tulajdonosa a Jásdi Pince Kft.-nek.












A könyv fülszövegéből:

Jásdi István könyvéből egy népes család négy generációjának szerteágazó és lebilincselő története bontakozik ki, amelynek ideje és tere a magyar XIX. és XX. század. Családtagjainak visszaemlékezéseiből, saját gyerek- és ifjúkori élményeiből, hivatalos dokumentumokból, naplóbejegyzésekből, bírósági jegyzőkönyvekből építi fel epizódról epizódra rendhagyó családregényét, részletgazdag, árnyalt korrajzot festve. A Hautzingerek, Jányk, Jásdik sorsában sokan saját felmenőik, nagyszüleik, szüleik sorsát ismerhetik fel, hiszen ahogy telnek-múlnak az évszázadok, egy család története egyre inkább azonos magának az országnak a történelmével. Így válik ez a különleges-különös könyv „tucatregénnyé”, azoknak a regényévé, akik a vesztes háborúkból is győztesen kerülnek ki.

Jaffa, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750550

2018. április 15., vasárnap

Az árulás palotája

Jason Matthews: Az árulás palotája 
(Vörös veréb 2.)









                                                                               







A Vörös veréb, alias Dominyika Jegorova az orosz balett-táncosból lett kémnő visszatért. Dominyika, akinek mint a történetből kiderül a balett-karrierje ugyan derékba tört egy nem véletlen baleset miatt, sikeres pályamódosítást tudhat maga mögött. A történet most is kellően izgalmas, fordulatos. Nekem tetszett, bár a kedvenc olvasmányaim közé nem került. Ez egy méltó folytatás, ami ugyan néhol kissé körülményes, száraz, adathalmazok törik meg a történetet, minden izgalom és macho-akció vagy a szerelmi szál ellenére. A sok szervezeti egység, rövidítéseik zavaróak voltak. Az események hozzák a tökéletes kémtörténet minden kellékét: izgalom és fordulat, az amerikaiak csak jót akarnak (békét), az oroszoknál semmi nem számít, legkevésbé az emberi élet, főleg, ha azok Putyin politikai ellenfelei, ehhez a szerelem oldja a feszültséget. Zseniálisan jó karakterek adják még az erejét a regénynek. A könyvben számos új karaktert ismerhetünk meg: a fiatal CIA-ügynököt, Hannah Archert, vagy Julia Zarubinat-ra érdemes figyelni.



Bár kissé nehezen indult, egy ponton pergő érdekfeszítő lesz a szexi kémnő története. Az amerikaiakhoz átállt moszkvai ügynöknő, aki most is életveszélyes játszmába keveredik Putyin Oroszországában. Az külön tetszett, hogy az orosz vezető ebben a regényben saját nevén jelenik meg. A történetet bonyolítja egy új bérgyilkos, aki még hátborzongatóbb elődjénél. Rengeteg az információ a kémkedés világából, mi zajlik a valóságban a színfalak mögött a nemzetközi cselszövésről kapunk képet, lehengerlő akciókkal. A hidegháború nem ért véget, más mederben folyik tovább meglátásom szerint. Ezeket a szexjelenek, és a fejezetek végén található receptek teszik színessé. Igazi kis kulináris kirándulást is kapunk ismét a történet mellé. Nem csak a töltött padlizsán, vagy a répaleves, de az orosz hússaláta vagy a sült csicseriborsó receptjével is gazdagodhatunk, de a céklával töltött pirog is a menü része.



A ​Vörös veréb című nemzetközi bestseller lebilincselő folytatásában semmi nem az, aminek elsőre gondolnánk, a cím tökéletesen kifejező. Jegorova százados, mint Washington legértékesebb beépített embere, amúgy az orosz (SZVR) munkatársa visszatért Moszkvába. Mélyen elítéli azokat, akiket szolgál: Putyin Oroszországának oligarcháit, csalóit és bűnözőit, akik a hatalom emberei. Ez nem könnyíti meg az életét, nem meglepő módon Dominyika folyamatos életveszélynek van kitéve. Az izgalmakat nagyban fokozza, hogy a lány szerelmes CIA-s kapcsolattartójába, Nate Nash-be, ám ha ez nem lenne elég ok a bonyodalomra, még az elnök, Putyin szeme is megakad a lányon. Ez a szenvedély pedig veszélyessé válik mindkettőjükre. Matthews finoman érzékelteti a Nate és a Dominika között fennálló feszültség forrásait. Az új hidegháborúban nem csak Dominyika az egyetlen kettős ügynök. Hatalmas pénzek forognak kockán, amíg Oroszországban a rendszer rohad. Ezt igen szemléletesen ábrázolja a szerző. Aki olvasta a Vörös veréb regényt, vagy a filmet látta nem fog csalódni.





Jason Matthews 33 évnyi operatív CIA-s munka után vonult nyugdíjba és megírta első könyvét, a Vörös Veréb történetét. A váratlanul nagy siker eredményeként szinte azonnal mozifilmet készítettek a könyvből. Szerintem ez a folytatás is megérne egy filmes változatot. Jason Matthews feltámasztotta a jó kémregényt. Kissé ugyan hosszú lett, de tény, hogy megéri az olvasást.






Agave Könyvek, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194019 · Fordította: Fazekas László






2018. április 14., szombat

Bloginterjú - Finy Petra

Bloginterjú - Finy Petra  





                                       










Finy Petra nevére első, felnőtteknek szóló regénye megjelenésekor figyeltem fel. Az izgalmas témát bemutató Madárasszony rögtön megfogta a képzeletem. Igazán akkor lettem kíváncsi, mikor megtudtam eddig gyerekeknek írt verseket, meséket. Néhányat ezek közül én is elolvastam:

Most pedig itt a friss, második felnőtt regénye az Akkor is címmel a könyvfesztivál újdonsága, ami az Athenaeum Kiadónál jelent meg.

A könyv előzetes sajtóbemutatóján jártam, és kértem fel Petrát válaszoljon itt néhány kérdésre. Ezúton is köszönöm a lehetőséget neki! Erről az újdonságról, a női sorosokról, a mesékről, azok fontosságáról beszélgettünk.





A Madárasszony nagyon jó regény, a verseid és a meséid eredetiek, egyéniek. Nekem a Lámpalány meséi, A darvak tánca, Szívmadár, Bögreúr meséi, Egy marék buborék, A tesó-ügy és a Seprűsrác meséi tetszettek különösen.
A gyerekeknek írni sem könnyű, hogy szórakoztató és vicces, ám tanító jellegűek is legyenek a versek, mesék. Milyen szerinted a jó mese?


A jó mese nem buta, de nem is okoskodó. Komolyan veszi a gyereket, és önmagát. Van benne humor, lélek, és képes arra, hogy egy kicsit lelassítsa az időt. Arra, hogy az ezer inger mindig zizegő világából kiszakítsa a gyereket, és egy sóhajtásnyi békét nyújtson a lelkének. Hogy aztán abból a sóhajtásból egy jóleső gondolat legyen. Vagy csak egy halvány érzés, egy érzelmi emlék, amely bármelyik nehéz élethelyzetben előhívható, amikor a gyerek (vagy már felnőtt) lelkileg megszorul. A jó mese mindig ott van veled, mint láthatatlan őrangyal, hogy őrizze a lépteid a történetével, és megóvjon attól, hogy szakadékba zuhanj. Vagy ha már ott vagy, legalább, tudd, hogyan kell onnan kikecmeregni.






Neked van kedvenc meséd?

                                                               


Természetesen. Ez persze életszakaszonként változik, most épp a Világszép Vaszilissza és A fókaasszony a kedvenc mesém. Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyvében olvastam, mely a női lét szakaszaihoz, elakadásaihoz, problémáihoz kapcsolódó történetek vannak, és az ahhoz fűzött magyarázatok. Olyan erős energiájú kötet, mintha Boldizsár Ilidkó szövegeit ötvöznénk Soma Mamagésa életszeretetével, női vitalitásával. Vaszilissza története nyilván azért akadhatott be a lelkembe, mert a főszereplő az anyja a halálos ágyán egy bábut ad lányának, mely gondolataival, energiájával segíti őt, és én is korán elvesztettem a mamámat, ezért számomra az komoly sorsfeladat, hogy mihez is kezdek az ő szellemi, lelki hagyatékával. A fókaasszony a határok kijelölése miatt fontos: arról a tipikus hibáról, gyengeségről szól, amelybe oly sokszor beleesünk mi nők: hogy túlságosan feloldódunk egy kapcsolatban, egy helyeztben, és nem őrizzük meg valódi önmagunkat, csak azért hogy jobban szeressenek minket.











Honnan jött az ötlet, hogy felnőtt regényt írj, mi inspirált a témaválasztásnál?



Több, mint húsz gyerekkötet volt már mögöttem, amikor azt éreztem, hogy egy történet még bennem maradt, és feltörni készül, mint egy vulkánból a lávaszökőkút. A Madárasszony szinte kiszakadt belőlem, annyira meg akarta magát íratni. Ezzel tartoztam a mamámnak, ez valójában az ő regénye.






Ez tényleg szomorú, sajnos én is ismerem ezt az érzést. Ezért érezted fontosnak a választott témát a regényedben, a Madárasszonynál?

A depresszió nagyon sok embert érint Magyarországon, küzdünk vele rendesen, mint az alkohollal. Ugyanakkor a mai napig tabunak számít, és a 21. század elején is teljesen elterjedt vélemény, hogy egy depressziós valójában nem beteg, csak “elhagyja magát”, “lusta”, “megjátssza a rosszkedvet”. Ezt nem lehet megjátszani, ezt nem lehet csak úgy leküzdeni. Orvosi segítsére van szükség, különben sok emberhez hasonlóan lábon hordjuk ki, és beleroppanunk. Akinek élt már együtt depresszióssal, az tudja,hogy az illető nem kamuzik. Nekem előfordult ilyesmi a családomban, tudom, miről beszélek.
                                                                                           


Mennyiben más felnőtteknek írni?




Egy gyerekkönyv esetében sokszor mérlegel az ember, hogy milyen korosztálynak ír, és ahhoz méri a stílust, a szöveghosszt és a humorfokot. Felméri mennyi kép lesz, és úgy adagol. Felnőtt könyvnél ez egyszerre szabadabb, mégis kötöttebb. Nagyon szeretek felnőttkönyvet írni, főként, ha utána találkozom mondjuk, egy olvasómmal, aki megilletődötten szorítja meg a kezem, vagy könnyes szemmel a borul a nyakamba, vagy csak zavartan megsúgja, hogy szerette a könyvet. A felnőtt közönség jóval szemérmesebb, ha tőlük kap ilyen kedves gesztusokat egy író, akkor azt még inkább meg kell megbecsülni.



Van előolvasód, kikből áll a tesztközönséged leadás előtt?

A gyerekszövegeimet a lányaim hallják először. A felnőttkönyveket a férjem. De nagyon fontos a nők véleménye, hiszen főként női olvasóim vannak. Az Akkor is esetében nagyon szívmelengető volt a tudat, hogy egy számomra fontos ember, akinek tényleg adok a véleményére, és tökéletesen megbízom az ízlésében, elolvasta. Ő Oláh Andrea. Amikor azt mondta, hogy tetszett neki, na, akkor nyugodtam meg igazán.

Mit kell tudni az új regényedről, mennyiben kapcsolódik, ha kapcsolódik az előző kötethez?



Ez is női sorsot jár körül, é szintén egy olyan témát, mely sok embert érint mostanában: életközepi válság, megcsalás, válás, női erőkeresés. Egy negyvenéves nő egy szép napon azzal szembesül, hogy az addig működőképesnek hit házassága valójában egy nagy hazugság. A férje lelép a bőröndjével a szeretőjéhez, aki gyereket vár tőle. Hát innen szép nyerni, mondhatnánk! Sára pedig mindent megtesz, hogyha nyerni nem is, de legalább talpra állni képes legyen.




Hogyan látod a nők helyzetét napjainkban, vagy a női szerzőket az irodalomban? vannak, működnek itt is még az előítéletek?

Igen is, meg nem is. Nyilván szép fokozatosan emancipálódik az irodalmunk, de azért ügyesen használjuk még a régi sztereotípiákat is. Pedig igazából nem hiszem, hogy lenne női és férfi irodalom. Amikor az Akkor is-ban egy atomjaira szétesett lelkű, túl naiv, hisztérikusan gyermekded nőt ábrázolok, akinél csak fogjuk a fejünket, miért nem életrevalóbb, és ez a szereplő egy férfit irritál, az arról a férfiról is árulkodik. Róla is üzen, hogy vajon miért idegesíti ennyire egy tehetetlen, érzelmeinek kiszolgáltatott nő.




Új regényed a válás körül bonyolódik. Hogyan látod napjaink párkapcsolatait, mit gondolsz a családi háttérről?



Napjaink párkapcsolatai nagyon megváltoztak. Mintha egy fogat két lova nem egy irányba akarna szaladni, és aztán csodálkozunk,ha szétszakad a kocsi váza, a lovak pedig eltűnnek két irányban, a fogat roncsaival, és házasságuk, kapcsolatuk romjaival. Önző kapcsolatokban élünk, ahol a másikkal csak akkor szeretünk lenni, ha ő megfelelően tükröz minket. Ha magából is akar mutatni valamit, azt már zavarónak érezzük.

Mit tervezel, min dolgozol? A gyerekeknek vagy a felnőtt olvasóknak készülsz valamivel?

Szeretnék egy vicces felnőtt könyvet. Eddig minden kötetem annyira komoly és érzelmes volt (ezért írtam bele Őze bácsit az Akkor is-ba, aki személyes kedvencem, és egy kis humort csempész a könyvbe). Kitaláltam egy olyan illusztrált kötetet, amit már tudom, ki rajzolna, és tudom, miről szól.


Kedves Petra, ehhez és az Akkor is című új regényhez kívánok sok sikert! A téma valóban fontos, aktuális. Az Akkor is bemutatója, dedikálása a könyvfesztiválon, ahol személyes találkozásra is van alkalom: április. 21.-én 14. 00. a Millenárison. Petrával a könyv bemutatóján Jakupcsek Gabriella beszélget majd. Az eseményről részletesebben   ITT olvashatsz!

Köszönöm az interjút!





















2018. április 12., csütörtök

A halaknak nincs lábuk

Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk 





                                                         




"Keflavíkban három égtáj létezik: a szél, a tenger és az örökkévalóság"





Egy átgondolt meditáció az életről a regény története.
"De mit lehet tenni azzal az élettel, ami egyáltalán nem szánalmas, nem értelmetlen, mégis hirtelen és teljesen váratlanul zsákutcába torkollik?"


Ha nem tudsz semmit, vagy csak keveset Izlandról, de érdekel és kíváncsi vagy, akkor ezt az intenzív, érzelmes, mégis finoman lírai regényt olvasva megismerheted az ott élők lelkét, gondolataikat, viszonyukat önmagukhoz és egymáshoz, a természethez. Ízelítőt kapsz ebből, egy szelet Izland ez, ami a szívig hatol. Miért olyan nehéz a boldogságot megtalálni, megtartani? Az elfogadás és a szeretet egymás iránt hogyan tud megvalósulni, mi módon segíthet az élet harcait túlélni? Poétikus próza, amely megnyugtató, hogy a hibáinkat vállalva lehetünk boldogok. Puha meleg takaró ez a regény a lelkünknek. Olyan volt az olvasás hatása, hogy az léleksimogatóan szép, már az első oldalaktól rögtön rabul ejti az olvasó érzelmeit. Amint a sötét skandináv költészet fájdalmas drámaisága és a szeretet keveredése hat a lelkünkre a történet belénk ivódik, bekúszik a bőrünk alá és velünk marad. Igazi élmény volt elmerülni, megismerni ezt a különleges kalandot Izlandon.


"Néha keressük a fájdalmat. A gyötrelmet. És belevájunk a sebeinkbe."



Maga a történet a sötét és távoli Izlandon játszódik, egyetlen nap eseménye, ez bárhol megeshetne. Helyszín a Keflavík nevű kisvároska, ahol halászatból élnek az emberek. Itt, ebben a halászvárosban nőtt fel főhősünk Ari ide érkezik vissza, egyenesen Koppenhágából. Ari költő és könyvkiadó, éppen túl van a válásán, élete szétesett, a boldog család képe vágy és illúzió lett. A történet hol napjainkban játszódik, hol a régi gyermekkor, a hetvenes-nyolcvanas évek idéződnek meg. Ari több ifjú kori csalódásával ismerkedhetünk meg. Megismerhetjük az apját, akivel sosem találta meg igazán a közös hangot, és az indokot, amiért hazahívta fiát. Ari édesanyját korán elvesztette, ez kap jelentős hangsúlyt, ahogyan nagyszülei sorsa, Oddur és Margrét élete is több fordulatot, drámát és vágyat hordoz magában. Talán ez a szál volt a leginkább szívemnek kedves a regényben.

Megismerjük közben Izland történelmének jó száz évét, az események hatásait, amik mély nyomot hagytak Ari lelkében. Vágy és szerelem, öröm és bánat váltakozik a lapokon, ahogy az élet ott is adja magát. Ahol már nincsenek szavak, ott megértés sem lehet. A nyugodt és lassú, már-már egyhangúságot a meg nem értés képei törik meg. Ahogyan a tenger sós, hideg hullámai csapkodnak az életükben, úgy érzi az olvasó az izlandi hideget. Az pedig a szeretetben, szerelemben, boldogságban tudna feloldódni. Mindezt a férfikönnyek, ábrándok és álmok lengik be a képzelet szárnyán. A lét kérdései, kihagyott lehetőségekkel, elmulasztott ölelésekkel, avagy hogyan tesszük önmagunkat boldogtalanná. Költőien szép, igényes és kifejező képekkel megírt regény.  Valójában sokat tudunk, de nem értünk semmit az életből, vagy csak már későn ismerjük fel a lehetőségeinket. Férfivá a tenger tesz, a természet közelsége, ami fontos eleme a történetnek.

"Oddur mindig barátjaként és lelki társaként emlegette a tengert."



Keflavik egy olyan város, amelyet Izland legzordabb, legsötétebb helyének hívnak, fekete láva mezők veszik körül. A megélhetés túlélés, nehéz. Aki innen elmegy, az nem tér vissza. Ari mégis kénytelen apja hívására visszamenni és szembe nézni a múlt árnyaival. Ki vagyunk igazán és kik akarunk lenni? Mindezek mellett arra is választ kapunk, mi köze van ezekhez Tito szívének?

A regény egy család sorát követi a 20. század elejétől napjainkig. Ez azoknak az embereknek a története, akik szeretik egymást, és mégis szenvednek, akik keresik egymást és a boldogságot. Egy emberi mese a fájdalomról és veszteségről, a barátság erejéről és az erőszakról, a halálról, ami mindenkit elér. Persze mesél a halakkal teli tengerről, az amerikai árukkal teli hajókról és egy amerikai katonai bázisról. Közben szól a Beatles és a Pink Floyd, kapunk egy kis keleti napsütést és megjelennek a sötét napok is. A szemléletesen szép költői képek, emelkedett hangulat, filozofikus írásmód és a különös cím emlékezetes olvasmányélményt ad. A fordítót minden elismerés megilleti.


A fagyos észak írójától ez a regény számomra az év egyik legjobb meglepetése volt. Jón Kalman Stefánsson kötetének megismerése kivételes élményt adott, ami sokáig velem marad. Ahogy az író a történet három szálából mesterien kanyarít egy remek balladát, igazi családi-sagát (a nagyapa meséje, Ari ifjúsága és Izlandra való visszatérése) elképesztően bánik a szavakkal. Öröm volt olvasni Stefánsson regényének lírai sorait, amelyek rabul ejtik az olvasó lelkét. A 2017-ben Man Booker-díjra jelölt szerzővel az áprilisi könyvfesztiválon találkozhat a közönség.

KÖNYVBEMUTATÓ a szerzővel, a Könyvfesztiválon (2018.04.22-én 14 órától, Millenáris, Osztovits Levente terem)


"Aki szeretni akarja Izlandot, annak néha el kell hagynia."




Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.









Typotex, Budapest, 2017
350 oldal · ISBN: 9789632798875 · Fordította: Patat Bence


2018. április 8., vasárnap

A hipnotizőr

Lars Kepler: A hipnotizőr 






                                                                                   






"Még a paranoiás embert is üldözhetik."




Ez az a könyv, amit évekig nem akartam elolvasni, viszont mégis jó, hogy most megtettem. Első itthoni megjelenése idején 2010-be szinte nagy ívben kerültem, bevallom, féltem tőle. Most az újabb kiadás sikere, és a hamarosan újabb rész érkezése a sorozathoz, no és a fordító neve győzött meg, olvassam el. Szeretem, ha egy sorozatnak egységes arculata, hangja van és míves, igényes fordítást kapok. Itt ez garantált. Egy új sorozat remek kezdő része részét olvashattam.



Vitathatatlanul a keményebb, értsd: véres, brutális skandináv krimik közé tartozik. Már a szerző neve is meglepő: A Lars Kepler név ugyanis egy házaspárt takar azaz: ketten írták a regényt. Alexander Ahndoril és Alexandra Coelho Ahndoril közös írói álneve ez.
A hipnotizőr az első közös regényük, ami egy sorozat első része is egyben. Hazájában komoly hírveréssel jelent meg a kötet. Külföldön már a hatodik rész jelenik meg idén, tehát sikeresek. Még egy érdekesség: Soha nem volt még olyan svéd regény, amelyet ilyen sikerrel adtak el külföldre, még mielőtt Svédországban megjelent volna.





A sorozat főhőse Joona Linna nyomozó, de itt legalább annyira hangsúlyos a segítő hipnotizőr alakja. A nyomozónk segítséget kér és felveszi a kapcsolatot Erik Maria Bark hipnotizőrrel, Őt kéri, hogy hipnotizálni a sérült fiút, hogy ennek segítségével képet kapjanak mi történhetett, ki áll az események mögött. Az orvos Erik Maria Bark megtöri régi fogadalmát, hogy soha többé ne hipnotizáljon. Természetesen ennek okai is kiderülnek, morális kérdések merülnek fel, amikor Erik fiát elrabolják.

Tény, hogy az egész történet nagyon megrázó, néhol sokkoló, erős. Egy Stockholm környéki sportpályája öltözőjében brutálisan meggyilkolnak egy férfit. Amikor a rendőrség a családját értesítené, döbbenten fedezik fel: a feleség és a lánya ugyancsak gyilkosság áldozatai lettek, míg a súlyosan sérült fiú életben maradt ugyan, de kómába került. Úgy tűnik, hogy az volt a szándék, hogy az egész családot kiirtsák. Vajon miért? Kinek állhatott útjában az egész család? Itt a családon belüli viszonyok állnak a történet középpontban, majd a másik izgalmas téma a pszichiátria és a hipnózis lesz.



Maga a bűntény csak ürügy arra, hogy a felszínt megkapargatva előtörjön a mélyből a dráma. A történet betekintést enged beteg elmékbe, egy válságba jutott házasságba, versenyt futunk az idővel. Ugyanis előkerül még valaki, akit a rendőröknek kellene előbb megtalálni, nem pedig a gyilkosnak. Voltak pillanatok, amikor a letehetetlen kategóriába járt a krimi, majd lassabb, körülményesebbre váltott. A múlt titkai okoznak nem kevés meglepetést, ott van a bajok forrása. Nehéz bármit is mondani, hiszen krimi, nem akarok poéngyilkos lenni. A kezdeti lassabb indulás nem volt zavaró, míg megismerjük a szereplőket, kibontakozik a történet, hiszen utána egyszerre volt izgalmas és borzalmas. Hátborzongató, de ezért jó! Pörögtek a több szálon futó események, olvastatta magát, bár Erik múltidézései lehettek volna rövidebbek, ezek megtörik kissé a lendületet. Ilyen nem volt mostanában, hogy egy éjjel és egy vasárnap végig olvassak egy közel 500 oldalas krimit. A végeredmény egy újabb szórakoztató és elgondolkodtató krimi. Mindenesetre roppant érdekes, és mozgalmas első kötet lett. Sikerül a feszültséget szinten tartani. A könyv a Millennium-trilógiához hasonló sikert aratott, míg a belőle készült film nem igazán lett siker a mozipénztáraknál. A skandináv krimiket szerintem nem nehéz megszeretni, ez a krimi is jó alkalom erre. Én kíváncsi lettem a sorozat további már megjelent részeire is!




Eredeti mű: Lars Kepler: Hypnotisören

Eredeti megjelenés éve: 2009
Animus, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245576 · Fordította: Papolczy Péter



2018. április 5., csütörtök

Évszázadok ösvényein

Évszázadok ösvényein 
TRT novellaválogatás







                                                                               









A Történelmiregény-írók Társasága negyedik novelláskötete tizennyolc históriát tár az olvasók elé.
Ahogy az lenni szokott, a történetek korszakonként, időrendben követik egymást. Kalandos utazást tehetünk térben és időben, a háttér-információkkal, érdekességekkel, esetenként humorral megírt novellák segítségével.


Ahogyan a hozzáértő írók, irodalomtörténészek szerint nagyon nehéz jó novellát írni, ez fokozottan lehet igaz a történelmi novellákra. Hiszen az adott kor hangulatát, jellemzőit megidézni, bemutatni és ábrázolni az eseményeket, szereplőket, mindezt tömören és velősen nem könnyű. Egy regény terjedelemben több lehetőséget ad az íróknak. Most először éreztem azt, hogy ez a kötet nem mindig képes ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Persze nagyon kis szórakoztatóak ezek a novellák, de maradandó hatást alig néhány tudott most elérni. A már bevált, bizonyított, márkává nemesedett nevek hozták a színvonalat ezekben a rövid írásokban is. Itt a "rövid" lenne a hangsúlyos, mivel volt több novella, ami már-már kisregény hosszúságú lett. Ami éppen nem unalmas, de elveszti a lendületét, lexikon vagy iskoláskönyv-szagúvá válik.


Tagadhatatlanul színes kis gyűjtemény kerekedett ki most is. Mindegyik novellában találtam valamit, amit jó volt olvasni benne, mégis az ötödik novella elolvasása után mondtam: Hűha, ez jó lett! A meghökkentően drámai befejezéssel kapott egy olyan ívet a történet, hogy emlékezetes maradt. Ez Bányai D. Ilona írása volt. Mitől Rémálom a cím, arra az utolsó egy mondatban ad ütős választ Ilona. Klassz lett, gratulálok!

A kötet írásai közül kiemelkedett még számomra Csikász Lajos Sátánfi története. Igazi kis remek írás, az író még anno éppen a TRT-válogatásban megjelent A futár novellájával "vett meg". Cselekményszövése tökéletes, van remek hangulata, és persze humora. Trux Béla: A keraki esküvő története valóban jó háttér és a megszokottan jó stílusban írt novella, érdekes adalékokkal, jellemrajzzal az író regényeihez. Az ő írásai egy külön kis világ számomra a történelmi-regény írók világában.


Tetszett még Urbánszki László férfiasan kalandos története, hangulatkeltésben és humorban tökéletes ő is, ahogyan Szélesi Sándor vagy Bónizs Róbert írásai is emlékezetesen jók voltak, vagy Gál Vilmos furcsa című története is tetszett nekem. Az egyik legizgalmasabb ötlet, hogy olvashattam Semmelweisről, arról a nagy magyarról, akit alig ismernek a saját hazájában. Neki igazán nehéz, küzdelmes élete volt. Egy tényfeltáró regényt is olvasnék erről, az ellene szőtt összeesküvésről, halálának körülményeiről. Semmelweis Tapodi Brigitta novellájának főhőse.

A két záró novella volt még remek befejezése a kötetnek. Nem csak napjainkban, de már az 1900-as években igen nagy kivándorlási hullám volt Amerikába, erről írt Andy Baron. Izolde Johannsen egy létező, napjainkban is látogatható helyre kalauzolja el ismét a kíváncsi olvasót. Ahogyan az előző kötet Sziklakórház írása, úgy a sort egy olyan város története zárja, amelyről keveset tudunk. Tanulságos megismerni Oradour történetét!



Sokszínű és érdekes, izgalmas barangolást tehet a kíváncsi olvasó a történelem ösvényein. A témaválasztások és a stílusok valóban annyira különbözőek, hogy bárki megtalálhatja a hozzá közelálló történetet. Mindenképpen egy szórakoztató, esetenként akár új ismereteket is adó, kalandozásban lehet része az olvasónak.

A kötet írásait Tamási Izabella szerkesztette.


A művek és szerzőik:

Cselenyák Imre: Hermotimosz, az eunuch
Pete László Miklós: Kedves nászuram
Dr. Várkonyi Tibor: A varázsgyűrű
Trux Béla: A keraki esküvő
Bányai D. Ilona: Rémálom
Csikász Lajos: Sátánfi
Novák Andor: Lázár nemzetsége
Urbánszki László: A viadal
Szélesi Sándor: Halál az égből
Gáspár Ferenc: A király álma
Gál Vilmos: S. F. V. Y
Bónizs Róbert: A bátor ara
Hacsek Zsófia: Marie-Antoinette gyámfia
Tapodi Brigitta: Kalászszemnyi erő
Nemere István: Augusztusi szonáta
Soós Tibor: Remény
Andy Baron: A homburg kalap nem megy Amerikába
Izolde Johannsen: Oradour






























Történelmiregény-írók Társasága, Budapest, 2018
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816017

2018. április 4., szerda

Ömbizalompunpa

Uj Péter: Ömbizalompunpa 





                                           



"Mint tudják, Népszabadság nincsen már. 2016 októberében, alig egy hónappal a 60. születésnapja előtt erőszakos halált halt, Felcsút határában nyugszik."








Uj Péter újságíró remek válogatást ad a több mint húsz éven át írt "Szerda" rovat anyagából. Az egykori Népszabadság rovata nagyon szemléletes keresztmetszetet ad a rendszerváltás utáni évekről, az akkori közszereplők viselt dolgairól és magáról az országunkról. Hogyan éltük meg, vártuk a csodát?


Jó volt olvasni, bár némely szereplő nevére már rá kellett keresni, kik is voltak ők, hiszen a feledés homályába tűntek el. Tetszett, hogy minden kis glossza előtt egy pár soros emlékidézés van, miért is született az adott írás. Szemléletes és nagyon jellemző ez a kép, ami kibontakozik ezekből az írásokból. Jó hátteret ad a múltról, elképesztően élőek ezek a történetek még ma is. Sőt, olvasás közben több alkalommal volt olyan érzésem: ezek akár ma is íródhattak volna, csak a közszereplő politikusok neveit kell a maiakra cserélni...ami roppant sajnálatos, elszomorító szerintem. Amit látunk, olvasunk, ahogy mondani szokták: a jéghegy csúcsa. Talán jobb nem tudni mi van még a mélyben. Mégis érzi, tudja mindenki, aki csupán picit figyelemmel kíséri a napi hazai politikai eseményeket. Voltak pillanatok, amikor olvasás közben Bacsó Péter örökbecsű klasszikusának A tanú című film mondatai jutottak eszembe. A nagy magyar valóságról.
Operettország, vagy a "legvidámabb barakkból" nem igazán tudtunk tovább lépni. Minden maradt ahogy volt, családi maffia, sógor-koma-rokon- kinevezései magas posztokra, sok esetben megfelelő képzettség nélkül. Vett diplomamunkák, közbeszerzések botrányai, és a remény, ami elszállt. Pedig a népet nem lehet lecserélni...  néhány díszlet változott, a szereplők cserélődtek, de ugyan az a műsor megy évtizedek óta...

"A sajtó megint elszalad valami mellett, ami majd’ kiböki a szemét."


Humorosa és élően valós fricskák sok esetben, ám egy idő után a mosoly egyre kényszeredettebbé válik. Amikor a kilencvenes évek nagy bandaháborúi, vagy Torgyán Fradisas-örökbefogadása foglalkoztatta a közvéleményt, idelátogatott Sandokan és Isaura, volt kellően kenyér és cirkusz a népnek. Kudlikjuli levélben szólt a magyarokhoz, biztatva őket az okos döntésre. Szívhez szólóan megható volt valóban. Piros-fehér-könnyeket sírtam a meghatottságtól, végre törődik velünk a nagy vezetőnk. Azóta is megy ezerrel a parasztavakítás, igen magas fokon művelik. Majd szegény Tocsik Márta keveredett disznók közé, meg is ették. Ő sem maradhatott ki, talán az egyik legjellemzőbb eset az övé volt ezekből az időkből. A legfőbb, legjellemzőbb esetek közé tartozóak, jellemrajzokat felvillantó arcképcsarnok ez, amik fordulatos nyelvi ötletekkel megtűzdelt, humoros fricskák formájában idéznek történelmet. Uj Péter sosem volt elkötelezetten a hatalom kiszolgálója, ezek az írások nem csak hangulataiban idézik a közelmúltunk vezetőit, ahol minden párt megjelenik, jellemzően poénra kihegyezett írásokban. Uj Péter jó tollú, éles szemmel jeleníti meg a magyar közállapotokat. Nehéz erről a kötetről komolyabb érzelmi viharok nélkül mondani bármit. Aki megélte ezeket nosztalgiázhat, aki nem remek hátteret kaphat.


Valóban elképesztő dolgok történtek, elképesztő módon. Talán akikről mesélnek ezek a történetek, nekik kellene elolvasni, mint egy görbe tükörbe belenézni... bár erre alig van esély. Ahogyan a boldog, békeidők is egyre távolabb kerülnek, nem meglepő, hogy itt tartunk, ahol. Ez a görbe tükör azt üzente nekem: a király tényleg meztelen. Szóljon már valaki neki!





a kötet fülszövege:

Ömbizalompunpa: a felszínesség alapos szájba törlése; nosztalgiaenciklopédia; az agyhalál elleni agyhalál. Tavaszi tárlat egy elveszett világról, egy elfeledett nyelven.
Uj Péter több mint húsz évig (egészen a lap megszűntéig) írta a Népszabadság Szerda című rovatát. A rövidke, humoros szövegek hol publicisztikába, hol szimbolista prózába, hol posztmodern szövegfolyásba hajlanak, de a sorozat minden egyes pontján stabilan őrzi csipkelődő derűjét. Uj Péter nyelvi leleményei az egész magyar újságírást megváltoztatták, mondta a szerzőről egyik korábbi szerkesztője, Kelen Károly. Az Ömbizalompunpa nem csak retrospekt szöveggyűjtemény, de egyben az elmúlt 25 év sajátos, groteszk tablója is. Író-FPS: belső nézetű lövöldözés nyelvi patronokkal.
























Athenaeum, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937458

2018. április 1., vasárnap

Ne engedj el!

Harlan Coben: Ne engedj el! 



                                                         





"Az óvatosság nem kerül semmibe"








Harlan Coben tudja, "mitől döglik a légy"! Nem véletlen a műfajának mestere. Szédületes tempója
és rokonszenves vagy éppen álnok karakterei a történet fordulatai kiváló kikapcsolódást és izgalmakat garantálnak most is. Coben biztos kézzel megírt thrillert ad az olvasóinak. Egy szomorú és drámai múltbéli rejtély vár megoldásra.



Cobennek úgy gondolom mindegyik regénye profi munka. Igazi szakembere a bonyodalom keltésnek. A kulcsszó azonban, azt hiszem nem a rettegés, vértől csöpögő dráma, bár van min elgondolkodni, hiszen a szülői felelősség kérdése áll az események mögött. A szórakoztatás legalább olyan hangsúlyt kap a történetben, mint a nyomozás. Ezt maradéktalanul hozza legutóbbi regénye is.




Főhősünk Napoleon ​"Nap" Dumas egyszerre kedves és néha nagyon szelíd, boldog tudatlansága okoz némi rácsodálkozást az eseményekre. Coben az ilyen jellegű karakterek mestere, miközben felfedi a kisváros sötét titkait, összefonódásait. Páratlan feszültséggel és érzéssel tárja fel a nagy titkokat és aljas hazugságokat, amik döntően megváltoztatják több család életét.
Dumas nyomozó ahogy egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, az annál szövevényesebbé válik. Mitől omlik össze a New Jersey-i kisváros nyomozójának élete? Mi is történt tizenöt évvel korábban az ikertestvérével Leóval, és annak szerelmével Diannával? Mi vezetett a két fiatal szerelmes halához? A látszólag boldog szerelem miért ért véget a vasúti síneken? Miért tűnt el ugyanakkor Nap barátnője Maura? Mi indítja be, tépi fel a régi sebeket? Maura váratlan feltűnése... és egy gyilkosság. Van itt nem múló szerelem, gyilkosságok, sötét összeesküvéselmélet. A rejtély pedig egyre fokozódik, a tempó szédületes. Ez a krimi sem okozott csalódást, a történet lenyűgöző volt. Végig azt súgta, hogy valami nem stimmel, szinte semmi nem úgy történt, ahogy tudni vélik a szereplők.


Mi volt a gimnáziumi Titkos Társaság célja, kik voltak a tagjai? Mit is rejt a városka határában álló, szögesdróttal, katonákkal védett objektum? Miféle ok húzódik a látszólag beteg lelkű egykori barát brutális halála mögött? Mennyire erős és befolyásoló tud lenni egy rosszindulatú pletyka! Ez különösen időszerű napjainkban. A legfőbb kérdés pedig: mit rejt és kik készítették a tizenöt évvel korábbi titokzatos felvételt, ami most váratlanul előkerül: Mindezek mögött miféle politikai, nemzetbiztonsági titkok húzódnak, amibe a fiatalok belebotlottak. Ki az, aki szeretné, ha ez mind a múlt része maradna?
Vannak titkok, amiket talán jobb nem bolygatni.







Nagyon eredeti volt, hogy Leo sok esetben úgy volt jelen a történetben, mintha még élne. Nap beszélgetett vele, kérdezett és magyarázott neki. Nap karaktere sok kérdésre most, sok-sok évvel később kap választ. A család összetartása, a barátok segítő támasza fontos szerepet kap. Ami azonban őt magát is meglepi, mennyire nem ismerte a saját testvérét. A szerző a krimit megfűszerezte emberi fájdalmakkal, drámával.

Ami talán kicsit számomra már túl nyakatekert volt az a politikai háttér. A történet végére, olyan, még csavarjon egyet a történeten, amíg végül egy utolsó titokról is lehull a lepel. Nem csak a szülői felelősség kérdése, de a válasz is sokkoló. Apaként megélni az imádott egyetlen gyermek elvesztését, átérezhető. Mellette a tudat, hogy ezt megakadályozhatta volna, ha! Itt kap fontos értelmet a cím! Nehéz nemet mondani, de kell, tudni kell(ene) nemet mondani néha a gyerek kérésére. A drámai vég meglepő és váratlan lesz. Érdekes volt számomra, de a tettest maximálisan megértettem, sőt!







Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiszerzője 1962. január 4-én született a New Jersey állambeli Newarkban. Történeteit a váratlan csavarok, sötét tikok mellett a humor jellemzik. Könyveit eddig negyvenkét nyelvre fordították le, közel ötvenmillió példányt adtak el világszerte. Jelenleg Ridgewood városkában él, feleségével és gyermekeivel.









Jaffa, Budapest, 2018
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634750017 · Fordította: Holbok Zoltán



2018. március 30., péntek

Megmaradt Szobotkának

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának  



                                                                                         







"Melyik lesz erősebb, az én gyöngeségem vagy az ő gyöngesége?"





Talán a magyar irodalom egyik legközismertebb, de mindenképpen a kivételesen legendás házasságai közé tartozik Szobotka Tibor és Szabó Magda írók kapcsolata. Milyen az, amikor két szenvedélyes íróember találkozik és egymásba szeret? Mert bizony ez első látásra szerelem volt Magda részéről.

1947. július 20-án találkozott Szabó Magda az Írószövetség balatonlellei fogadásán Szobotkával, akinek nem volt éppen túl jó híre. Magda nem akart egy lenni a hódítások sorában. A kicsapongó életet élő, megbízhatatlan, szoknyapecér férfi, következő év nyarán feleségül vette a csinos írónőt.
Bár személyiségük elég különböző volt, az olvasás és írás iránti alázat összekötötte őket. Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész és pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa sajnálatosan a ma olvasóinak elsőként mint Szabó Magda férje jut azonnal eszünkbe. Ma az ő könyvei nincsenek a boltok polcain, kirakatban, hosszú évek óta nem kerültek kiadásra. Kissé a felejtés homályába kerültek.




A széles műveltségű, ám közismerten visszahúzódó, szerény, már-már zárkózott Szobotka élete és alkotói korszaka egy olyan korban zajlott, ami nem igazán kedvezett az igazi kiteljesedésnek. Pedig már tizenévesen naplót írt, novellát publikált. Egyedi stílusát a Megbízható úriember (1959) vagy az 1980-ban megjelent utolsó regénye a Menyasszonyok, vőlegények kapcsán szokták emlegetni. Magda biztatására éppen a visszaemlékezésein dolgozik, amikor 1982-ben a halál meggátolja a befejezést. Elképzelni sem tudom azt a mérhetetlen fájdalmat és lelkierőt, ami Magda asszonyt a befejezésre sarkallta. A férje betegsége és a halála után ő fejezte be a regényt. Ezzel is emléket állítva nem csak Szobotka Tibornak, de ennek az alázattal és szenvedéllyel átitatott szerelmüknek. Rajongva szerette férjét az utolsó pillanatig. A hallgatás éveiben is biztatta, írjon! Ha nem adják ki, akkor neki írja meg. Ő volt Szobotka múzsája és felesége. Odaadóan vigyázta, őrködött felett, kísérte orvoshoz, kórházi kezeléseit felügyelte. Persze ez már a végjáték volt. Szobotka Tibor 1982. február 26-án hunyt el Budapesten.

A közös életük harmincnégy évének sok sok állomása megidéződik a kötetben. Játékos, fájdalmas és nagyon őszinte vallomás ez. Emlék egy nagy szerelemnek. Két nagyszerű ember érzelmeiről, örömeikről és fájdalmaikról, sikerek és kudarcok, életük titkairól olvashatunk.

Szeretem Szabó Magda írásait, itt igazán megindító a mély érzékenységgel bemutatott életük áll a középpontban. Bár a regényt ketten írták, érezhető a „szabómagdás” hangulata. Kerek egész az életmű ezen darabja, sokat segíthet a többi Szabó Magda regény megértéséhez. Megismerhetjük a gyerekkori traumákat, miért is lett Szobotka éppen olyan ember. A két boldogtalan szülő házassága az érzékeny lelkű és beteges kisfiúra erős hatással bírt. Az érzelmileg szeretethiányos Szobotka számára sorsdöntően fontos volt Magda. Kapcsolatuk a bizalom és egymás szabadsága megtartásával teljesedett ki. Életre szólóan egymáséi lettek. A legdrámaibb része mindenképpen a meg nem született fiuk története. Ezt feldolgozni és túlélni, újraformálni az életüket fájdalmas kapocs volt. Megrendítő emléket állított Magda nem csak Szobotkának, de önmagának, kivételes szerelmüknek.

Egy utólagos elismerés lehet ez a könyv az író és alkotótársnak, a szerelmes férjnek. Szabó Magda eléri az olvasónál, hogy kíváncsi legyen Szobotka regényeire, novelláira.


"Három jó van az életben: nem tudjuk, mi lesz holnap, mikor halunk meg, és mi lesz a halálunk után. "












Eredeti megjelenés éve: 1983
Jaffa, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715839



























2018. március 28., szerda

Gyűlölet

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet 






        "Amikor a szerelem elmúlik, hirtelen észrevesszük a másikat. Ahogy van. Vagy mindig is volt."











Papp Sándor Zsigmond számomra nagyon jól ír, a kortárs magyar irodalom egyik nagy mesélője. Az új regénye a harmadik olvasásom tőle, vártam és nem is okozott csalódást. Talán összességében kevésbé volt nyomasztó és sötét látlelet, mint a Jóisten megvakult című novellás kötete. A Semmi kis életek első regényének méltó párja.



A regény biztos kézzel felépített, érdekes cselekménye egy család története, sorsa. Két szálon követhetjük az eseményeket: az apját kereső fiú, Loboncz Márton építészmérnök Budapestről érkezik vissza régi életének színterére. Így elevenedik meg az elmúlt gyerekkor minden emlékével, titkaival és fájdalmaival megidézve a szülők házasságát. Nem könnyű ez a múltidézés, a szembenézés mégis elkerülhetetlenné válik főhősünknek.


Ezek mellett maga a helyszín teszi még eredetibbé, izgalmasabbá a történéseket. A romániai Moldva vidéke adja a hátteret. Az anya alakja talán erősebb, karakteresebb volt számomra. Az ő véleménye szerint itt ért véget a Monachia, itt húzódott a történelmi határ a Civilizáció és a Barbárság között. Igen megkapó és kifejező vélemény. Az apa alakját belengi némi távolságtartás, majd egy titok. Amire a legvégén meghökkentő választ kap az olvasó és a fiú is.
Nos, a fiatal párnak, a mérnök férj Tibornak és csinos, fiatal feleségének, Máriának itt kellene a saját boldog életüket megteremteni. A nő olyan "elvetemült" hogy esküvő után is még akar tetszeni valakinek, amit elég rosszallással vesz tudomásul a környezete. Sajátos, néhol már pimasz humorú narrációja egyedi írásmódja és nyelvezete volt az, ami a történet erősségét adja még.


A mára már történelmivé lett idők tökéletes korhangulattal jelennek meg. Az ott és akkor élt emberek megnyilvánulásaiban, tetteiben és gondolatiságában is megidéződik az adott kor szelleme.
A Ceausescu-rezsim mindenkire léleknyomorítóan ránehezedett. Kisemberek nagy történetei, küzdelmek, ügyeskedésekkel megszerzett kis boldogságról olvashatunk. Kénytelenek ügyeskedni, mert élniük kell. Valahogy túlélni. Durva, de érdekes, hitelesen idéződnek fel a múlt sötét árnyai. Szocreál valóság és álom nyomasztó valósága a felemelkedésről, és a szabadságról. Illetve annak vágyáról. Részletgazdag és pontos megfigyelésekkel bemutatott történet ez.




A cselekmény főképp Moldvában a gyerekkor helyszínére koncentrál. A fiú életéből elveszett apa börtönbüntetéséből szabadult, ám azzal a lendülettel el is tűnt a kíváncsi rokonok elől. Ám amíg idáig jutnak az események a fiatal pár életéből sok nosztalgiával villannak fel életképek. Ezek adják a gyerekkori hátteret, a család múltját mutatja be az író. Szomszédokkal, nagyszülőkkel, főnökkel. Nem árulnék el többet, egy tragédia áll a középpontban, ami megváltoztatja alapjaiban kapcsolatukat, házasságukat. Főleg az anya lesz az, aki egyre jobban gyűlöl és gyűlölködik.

Néhány emléket bennem is feltépett a regény. Az apa itt még jelen van, de elég kifejező, hogy a gyereknek ő a Láthatatlan Ember... Apa nélkül felnőni, egy gyűlöletbe keseredett anya mellett nem egyszerű. Hogyan is hat ez minden szereplő sorsára, további életére? A választ szinte tudja mindenki, aki látott csonka családban felnőtt gyereket illetve ismeri a kor politikai hátterét. A számtalan formában megelevenedő romániai diktatúra 1970-es, 80-as éveiről kapott kép kétségtelenül valós, ám sok esetben elborzasztott. Amitől még nyomasztóbbá válik a cselekmény, nehéz eldönteni a szeretet vagy a gyűlölet érzete erősebb a családban. Lehet egy életen át gyűlölve szeretni? A látszólagos és alaposan megszenvedett boldogság illékony.




Papp Sándor Zsigmond 1972. május 22.-én született a romániai Radócon. Író, újságíró. Jelenleg Budapesten él. Legfontosabb művei a Semmi kis életek c. regénye (2011) és A Jóisten megvakul c. novelláskötet (2014). Számos irodalmi díj kitüntetettje.






Jelenkor, 2018
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765880

2018. március 26., hétfő

Halálos játék

Angela Marsons: Halálos játék 







                                                           










Kim Stone felügyelőnő 2015-ben lépet színre az Elfojtott sikoly című krimiben. Egy csapásra a kedvencek közé került a letehetetlenül izgalmas, kellően sötét és csavaros történet. Maga a főszereplő karaktere is eltérő volt a megszokott nyomozók figurájától, már csak azért is, mert végre egy női detektív áll a rendőrcsapat élén.


Most a negyedik nyomozása került a hazai olvasókhoz, ami elég különleges és sok megdöbbentő fordulatot tartalmaz. Talán ismét az első rész sötét és feszült hangulatát tudja hozni ez a rész.
Már csak a helyszín miatt is brutális és gyomorforgató a történet. Az emberi test bomlási folyamatait vizsgáló orvostudományi intézet elég bizarr helyszín egy gyilkosságsorozathoz. Mondanám az elkövetőnek van humora, de aki nem vevő az élet ilyenféle borzongató részeire, nem biztos, hogy élvezettel olvassa majd ezt a krimit. Tény, hogy egyszerre nyomasztó és érdekes is a történet.
Kim és csapata egy sikeres nyomozás után tesz egy szakmai kirándulást a Westerley orvostudományi intézethez, amikor a dolgozók döbbenten fedezik fel, a kelleténél egyel több holttest van a területen... ami néhány nap múlva megismétlődik.


Angela Marsons meghagyta a jól bevált receptet. Kim Stone karaktere, karcos humora, az írónő stílusa, mind nagyon bejön nekem, fordulatban és izgalomban most sincs hiány. Az mondjuk picit zavaró volt, hogy Kim gyerekkoráról és családjáról már írt, tudjuk a lelki hátteret, most ismét előkerült. Lényegileg semmi nem változott: durva, rideg, elutasító az emberi kapcsolatokban Kim. Kicsit sokalltam Barney a kutya jelentőségét. Kim karaktere talán egy csöppet lehetne már simulékonyabb, nyitottabb.



Próbálok keveset elárulni a cselekményről, meghagyva az olvasás izgalmát. A történet, a gyilkosságok oka, az egész háttere szomorú, elgondolkodtató. A gyerekkori traumák mélyen épülnek be a lélek titkos zugaiba. Van, aki igyekszik elfelejteni, eltemetni magában ezeket. A felszín alatt azonban ott van, dolgozik a lélekölő esemény. Egyszer pedig a felszínre tör, büntetésért kiállt.

Döbbenetes és érzékeny történet, olyan titkokról lebben fel a feledés fátyla, amiknek nem lett volna szabad megtörténnie. Gyerekekről, akik bizony nagyon is tudnak gonoszak lenni a gyengébb társaikkal…. A lelki sebek nem, vagy nagyon nehezen gyógyulnak. A bosszú pedig tudjuk nem az igazán jó megoldás most sem. Mély és összetett okok vannak a háttérben.


A prológus 1996-ba indítja el a történetet, meg-megszakítva ezekkel a visszaemlékezésekkel a jelen nyomozást. Jól elkülönül, amikor ezeket olvashatjuk, dőlt betűs részek a krimiben. Ezek adnak némi segítséget az olvasóknak. A megoldás azonban elképesztően fájdalmas. Nem csak az elkövető személye, de az indok is letaglózott. Sajnálom, hogy erről a családi háttérről nem kaptunk több információt. A tettes külön kis története is figyelemre méltó lenne, de elég keveset árul el róla Angela. A cselekedetei mögött meghúzódó indokokról olvastam volna még többet. A "miért"-et lehetett volna jobban kiemelni. Érthetetlen számomra, hogy pusztán "szeretetből", hogyan képes egy szülő a saját gyermeke életét tönkretenni és egy szörnyet nevelni?  Mindörökre elrontva az életét, hiszen az elkövető is áldozat.



Az egész történet alapból izgalmas, egy igazán jó alapötletre lett felhúzva. A gyilkosságok indítéka is eléggé borzasztó és kegyetlen. Különösen amikor kedvenc undok szereplőnk, a kottnyeles újságírónő egy régi döglött ügy után kezd Kimnél érdeklődni. A rutinos olvasó már sejti, a régi megoldatlan ügy valami módon kapcsolódni fog a jelen gyilkosságaihoz. Sőt, maga az újságírónő, Tracy Frost is igen jelentős szerephez jut. Amitől a személye, alakja közelebb kerül az olvasóhoz és Kimhez is. Jó, éppen barátnők nem lesznek, de tesznek egy emberi gesztust egymás felé. Amitől különösen kiemelkedik a tucatkrimik közül, a végén még tud egy meghökkentő és váratlan csavart adni a történet. Itt kellett néhány perc, mert kihagyott a lélegzetem is, mire vettem az adást, mi is történik. Egy izgalmas, feszült krimit írt Angela. Megkockáztatom, az egyik legjobb része ez a sorozatnak.



Összességében most is egy jó krimit kaptam Angela tollából. Bízom benne, hogy a jövőben sem kell csalódnom Marsons regényeiben. Nagyon várom a következő Kim Stone történetet.















General Press, Budapest, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521440 · Fordította: Seregi Márton

2018. március 25., vasárnap

Éhes felhő a napot

Istók Anna: Éhes felhő a napot 



                                                                                 

                                                                     





"Örök körforgásban ismétlődnek a bűneink, a hibáink. Ciklikusan szeretünk, gyűlölünk, szeretünk."






Több okból igazán örömteli meglepetés volt számomra ez a könyv. Az egyik talán legfontosabb, hogy olvasás után még tovább foglalkoztatott a főhősnő, Nóra sorsa. Pedig igazából nem volt egy "rögtön a szívembe zártam" figura. Sőt. Ahogy azonban haladt előre a történet, kirajzolódott a családi háttér, megismerhettem a többi szereplőt, kiderültek az okok, válaszokat kaptam a miértekre. Nóra igazi vadóc, lázadó maradt fiatal felnőttként is. Nem értettem sokáig, miért menekül a saját élete, családja elől, picike alkalmazkodó képességet sem mutatva. Néha úgy tűnt, saját boldogságának lehetőségét is tönkre teszi.

Mégis, mikor a családban elfoglalt helye és szerepe kiderült, szegénykém nagyon megérdemelte a nehezen megkapott boldogságot. Ezzel talán nem leszek poéngyilkos, hiszen a történet sok fordulatot tartalmaz, valós és hiteles családtörténet. Komoly pszichodrámával megspékelve ismerhetjük meg a szereplőink lelkében dúló viharokat. Nórának valóban nincs könnyű helyzete, háttere. A szinte tökéletesen simulékony és csodás nővére, Zsóka árnyékában gyermekkora mély nyomot hagyott lelkében. Örök másodiknak lenni, megfelelni a ki nem mondott elvárásoknak nem könnyű. Arról nem is szólva mennyire más karakter, személyiség lehet ugyanabban a környezetben, ugyanattól szülőktől való két gyerek.



Nagyon becsültem benne, hogy Angliából hazatérve azért sem fejezte be az egyetemet és lett a családi hagyományok követője. Bátor volt, hiszen négy évet dobott el az életéből, de egyszerűen nem érdekelte a dolog, nem akart megfelelni. Csupán végre magának. Miért került Angliába? Ez adja a történet fő szálát, a múlt. Ami elől nem tudunk elmenekülni. Eljött a szembenézés ideje, válaszokat keres Nóra is és a család is. Erre egy újabb tragédia, az apa infarktusa ad okot. Hogyan lehet boldog Nóra? Nehezen, több bátor lépést kell tegyen. Komoly fejlődéstörténet ez. Nem csak önmagát kell elfogadja, de a családdal is el kell fogadtatnia önmagát. Az anyja elég nehéz eset lesz. Egyébként a karakterek ettől emberiek, hitelesek, hogy nem tökéletesek. Olyanok, mint mi magunk, az életben találkozhatunk velük.

Nem árulom el, milyen tragédia van a háttérben, érdemes elolvasni. Izgalmasan bontakozik ki a múlt. A szerelmet, boldogságot kereső két testvér sorsa szorosan kapcsolódik össze, még úgy is, hogy már csak Nóra van jelen. Zsóka élete, titkai a naplójából kerekítik ki a regény cselekményét. Minden baj okozója sokáig a számomra kissé bájgúnár sógor, Csongor volt. Az ő sorsa kissé háttérben maradt, de folyamatos jelenléte súgta a megoldást. Ami valljuk be, nem szokványos. Ezt a falatot hogyan tudja lenyelni a család? Izgalmas és meglepő kérdéseket feszeget a történet. Akár csak úgy is: lehet parancsolni a szívnek, a szerelemnek? Nem... Miközben Nóra állandóan süt-főz, finomságokat készít és ezzel ad egy különleges ízt az írónő a regénynek. Tetszettek a más irodalmi művekből kiemelt idézetek, amik az egyes fejezeteket felvezették. Sőt, mint írtam a történet sem a szokott édes-bús szerelemről mesél. Életszagú-szerű. A régi családi terheket le kell tenni, tovább kell lépni. Még önmagunknak is tudni kell megbocsájtanunk. Nincs értelme az élők további életét megkeseríteni, bele fagyni a lelki gyászba. Tudni kell(ene) tovább lépni, feloldozva régi bűnök alól. Ez a család örömeinek, boldog életének további kulcsa. Nem felejteni, de letenni és nem cipelni a terheket. Elfogadni egymást a hibákkal együtt kell, csak így lehet őszintén szeretni.



Maga a regény stílusa gördülékeny, a borító szemet gyönyörködtetően kifejező, tökéletesen illik a történethez. Gasztroregény, ami stílusában új volt nekem. Szagos, finomságokkal megtűzdelt fejezetei olvasmányosak. Amikor az írónő munkáinak utánakerestem meglepődve láttam, hogy 10 évesen már novellát írt egy pályázatra. Azóta a Műút folyóiratban jelentek meg írásai, ma Gödöllőn könyvtáros. Hatalmas pozitívum még, hogy megtartotta saját nevét, nem egy hangzatos angol álnév mögé bújt.







Könyvmolyképző, Szeged, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571612 Borító: Ambrús Renáta

2018. március 22., csütörtök

A boszorkány

Camilla Läckberg: A boszorkány





                                                             












A Fjällbacka-saga tizedik része tipikus Camilla Läckberg könyv. Aki szereti az írónő regényeit ezt is biztosan szeretni fogja. Az bizonyos, hogy súlyos és fontos kérdések kerültek a krimi középpontjába, több aktuális problémával, erős a történet. A vége kifejezetten sokkoló, valóban drámaira sikerült a befejezés. A felvetett kérdések adnak okot az olvasónak az önvizsgálatra, társadalmilag is komoly kérdések várnak válaszra. Napjaink boszorkányüldözései is megjelennek a történetben.


Szokás szerint több, ez esetben három szálon fut a történet. A jelen gyilkosság mellett egy harminc évvel korábbi, hasonló gyermekgyilkosságra vezetnek vissza a szálak, valamint a messzi régmúlt Svédországának történelmileg fontos korszaka, az 1600-as évek egyik boszorkányüldözése elevenedik meg. Ez már szinte izgalmasabb volt, mint az aktuális gyilkosság. A három szál főszereplőit az köti még össze, hogy így vagy úgy, de kilógnak a társadalomból. Lélektanilag erős, döbbenetes motivációk kerülnek fényre. Különösen drámai a régi boszorkányüldözésről szóló történet, de a mai fiatalok beilleszkedési problémái, szülő-gyermek viszony is komor képet mutat.

 A sorozat talán legvaskosabb darabja ez, közel 600 oldal. Már az előző rész Az idomár is egy sötét és beteg történet volt, de most még súlyosabb a háttér. Tény, hogy Läckberg jól ír, érdekesen, olvasmányosan. Mégis azt gondolom a történet első fele elég lassan csúszott, kicsit úgy éreztem, hogy sok lett a töltelék. Több esetben a mellékalakok, azok életének történései kapnak túl sok hangsúlyt. Egy idő után a háttérszereplők életének mozzanatai már-már idegesítően feleslegesek, megtörik a krimi lendületét, határozottan tompítják az izgalmakat, lassítják a cselekményt. Volt ahol kifejezetten idegesítő volt.  Ezek nélkül egy feszesebb krimi lehetett volna.



Ami kifejezetten sokkoló és viszi előre a krimit, hogy kisgyermekek az áldozatok. Igaz a két gyilkosság közt 30 év telik el, mégis az összefonódások elképesztőek. Minden szereplőre súlyos lelki teherként nehezedik a múlt. A női sorosok mellé bejön a képbe a bevándorlók helyzete, társadalmi megítélése. Az emberi befolyásolhatóság, butaság a pletykák súlya az ami még jelentős lesz. Ez a régi eseményeknél különösen jellemző.

Lélekbe markoló drámák sora amiről olvashatunk, jó kis krimi ez, a jelen dráma és a sötét múlt fonódik össze. A történet a felvetett problémák mellett mocskos titkokban sem szűkölködik. Lassan bomlik ki, érnek össze a szálak. Hogyan lehet harminc éven át egy nyomasztó titokkal élni? Hogyan teszi tönkre a szereplők életét, nehezedik rájuk ez a titok? A léleknyomorító családi közeg hatása elképesztő, nem csupán a gyerekere, kamaszokra nehezedik rá. Érezhetően robbanásig feszült a légkör a kisvárosban. A múlt titkai és a jelen bűnei a jövőre is hatni fognak. A végkifejlet borítékolható, mégis sokkolja az olvasót. A történet egyes részei erősen emlékeztettek az Amerikai szépség filmre és a Tizenkilenc perc című regényre.

Patrick Hedström nyomozó és kotnyeles, írófelesége, Erica rendületlenül nyomoznak, hiszen a rendőrség szinte csak illendőségből téblábol a történetben. Erica egyedül okosabb és jobban átlátja az ügyet, mint az egész rendőrcsapat együttvéve. Az áttörés sokkal inkább Erica érdeme most is.
A volt rendőrkapitány halálának körülményei már-már mesések, hihetetlenek tizenöt év távlatából.



A krimi egy ponton letehetetlenné válik, hozta a szokásos színvonalat. Camilla Lackberg jól ír, minden szereplő szempontjából ábrázolja a felvetett helyzetet. A sorozat kedvelői mellett A boszorkány új rajongókat is meghódíthat. Hibái ellenére is tetszett a krimi, egy összetett történet, lélektani és társadalmi dráma egyvelege. Nekem az Eltitkolt életek és a Hableány volt eddig a két kedvencem a sorozatból, ám A boszorkány is helyet kér a dobogón.

További érdekességek, infók Camilláról és a sorozatról ITT!







Eredeti cím: Häxan

Eredeti megjelenés éve: 2017












Animus, Budapest, 2018
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245545 · Fordította: Dobosi Beáta