Michael Cunningham: Mire leszáll az éjMichael Cunningham olyan lenyűgöző, egyszerű mesét készített, aminek dramaturgiailag csak a vége ad igazán súlyt. Elegáns, kicsit szexi, fájdalmasan mai.
A történet egy középkorú, negyvenes éveikben járó művészeti kereskedő-házaspár életét mutatja meg mélységeiben. New York City-ben zajlik a történet, de bárhol történhetne. Főhősünk Peter Harris,
aki megkérdőjelezi munkájának értékét és a feleségével, Rebeccával való kapcsolatának szilárdságát. A regény kevésbé történet, és inkább a középkorú férfi meditációja: az idősödéstől való félelem, hogy soha nem találja meg az élet szépségét illetve azt elveszíti, s végül a halálfélelem. Ezek gyönyörű és az életkor előrehaladtával egyre fontosabb, súlyos témák. Az idő múlásával a nagy kérdés az, mi az, amitől valóban rossznak érzi az életét. Biztos anyagi háttér, egzisztenciájuk és unalmas életük jó példákat mutat erre. Lehetne akár egy gazdag, idősödő férfi nyavajgása is. Minden nagy kérdés a szexualitásból ered. Keresünk repedéseket a feleségével, Rebeccával való házasságának alapjaiban, hiszen világosan kiderül: Peter már csak teljesíti házastársi kötelezettségét az ágyban, de nem igazán élvezi. Kicsit olyan érzésem volt valóban, jó dolgukban unják egymást és az életüket is. Az ilyen jellegű történetek sok melodrámát hordoznak magukban. Érezhető, hogy egyikük sem érzi magát jól ebben a beszürkült kapcsolatban, mégis elsősorban a sebezhető férfi bemutatása kerül előtérbe.
Rebecca, aki egy művészeti magazint szerkeszt és egy gazdag befolyásos család sarja, öccsének felbukkanása hoz színt és némi váratlan pezsgést életükbe. Ethan azaz Balu a fiatalabb testvér érkezése valóban felserkenti a házaspár életét. Laza életet él, a nőkkel és a férfiakkal instabil kapcsolatai vannak. A húszas évei közepén jár és a Yale-ről lemorzsolódva, nem tud mit kezdeni magával. Éppen visszatért a japán utazásáról, és meg akarja próbálni a karrierjét a művészetekben.
Már a találkozásuk Peterrel sejteti, hogy a két férfi közt lesz valami történés. Amikor Peter felfedezi, hogy Balu visszatért múltbeli kábítószer-függőségéhez, cinkosan hallgat. Amit persze Balu kihasznál és havernak tekinti Petert, észre véve annak fellobbanó érzelmeit. Erre több alkalommal rásegít, rájátszik, néha szinte provokálja. Lehet mély, lelki barátság, vonzalom, ne tán szerelem két férfi közt? Persze. Az érzelmek nemtől függetlenek. Ezt érzi Peter is, valami új érzés keríti hatalmába. Különösen úgy, hogy Baluban a fiatalkori felesége alakját látja.
Cunningham szokatlan módon játszik ezekkel az elvárásokkal, amiket a kialakuló helyzet ad. Miközben várunk valami jelentős eseményt, hogy erkölcsi ítéleteinket gyakorolni tudjuk, sok időt töltünk Péterrel. Életét és a kialakult új helyzetet Thomas Mann Varázshegy történetéhez érzi hasonlatosnak. Cunnigham is filozófál, a belső, lelki és szellemi folyamatokról tudatosítja az olvasót.
Élveztem ezt az ablakot erre a világra. A férfi érzékenysége az érzelmek hullámzása és a mindennapos találkozás a művészekkel és munkatársaival különös atmoszférát teremtett. Olyan, mintha a olvasó egy briliáns szobrászként vett volna részt az alkotásban.
A könyv könnyen és gyorsan olvasható, igényes irodalmi nyelvezettel, bár a vége kiszámítható. Mondhatnám, ott ér véget, amikor éppen igazán érdekelne, mi lesz tovább a szereplők sorsa. Mi történik hőseinkkel, mire leszáll az éj? Hogyan találnak, már ha találnak kiutat ezt az olvasó képzeletére bízza az író. Gyakorlatilag nincsenek kedvelt karakterek, és a történet fókusza állandó panaszkodás a változás vágya. Ez egyfajta vádirat a modern, felgyorsult élet ellen, ami nem hagy időt és törődést egymásra. A kiüresedő, felszínes kapcsolatok ellen szól. Nincs olyan humoros, ahogyan azt régi mesterektől megkapjuk ( Bellow, Updike). Minden karakter újévezredes felső középosztálybeli sznobok, akik úgy vélik, hogy a mobiltelefonjuk színén sok múlik. A könyv oldalai tele vannak a művészetről alkotott gondolatokkal, amit hatásosan, érdekesen épít a történetbe az író.
Miután a szerző Pulitzer-díjat nyert, Cunninghamtól lesz aki többet vár. Az órák karakterei még összetettebb, egyediek és érdekesek voltak. Ez a legutóbbi regény, talán túlságosan leíró. A modern élet ürességére világít rá Cunningham, szerintem briliáns módon. Nekem tetszett. Megragadja és arra ösztönzi az olvasót, hogy megkérdőjelezze saját életének értékeit és boldogságát. Némi önvizsgálatra sarkall.
Jaffa, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155609909 · Fordította: Farkas Veronika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése