A templomos lovag és az Akkon ostroma szerzőjével beszélgettem új regénye az Eretnek megjelenése alkalmából. A könyv a Gold Book Kiadónál jelenik meg a Könyvhétre.
1. Miért érezted úgy, hogy meg kell írnod az előzményt?
Amikor annak idején az Akkon-sorozatot írtam, voltak olyan karakterek és olyan
események, amelyeket szerettem volna jobban kibontani, de a történet nem engedte meg.
Így is elég nagy regény, eleve két kötetben jelent meg, ugye. Azzal végig tisztában
voltam, hogy a történetet hogyan fogom lezárni, és azt is, hogy ezt folytatni nem lehet.
Hiszen az inkább a város tragédiájának története, semmint a szereplőké.
Folytatás tekintetében inkább egy párhuzamos szálban gondolkoztam, és ennek
érdekében elhelyeztem néhány olyan kapcsolati elemet az Akkon-sorozatban,
amelyeket felvéve tovább szőhetem a fonalat egy új regényben.
Azonban ez a párhuzamos szál, azaz maga az Eretnek, időben korábban kezdődik, és évtizedekkel később fejeződik be. Eredetileg egyetlen kötetben gondolkoztam, aminek az első 5%-a a Magyar Királyságban játszódott volna. Ebből az 5%-ból lett végül az Eretnek első kötete, Az inkvizítor. Időközben rájöttem, hogy a magyar néplélekkel és a hagyományokkal nem foglalkozik senki,
ezért ezt a témát helyeztem előtérbe. Jelentőségénél fogva megkövetelt egy teljes kötetet, sőt,
még bőven lett volna miről írnom. De lesz még rá alkalom.
2. Honnan tudsz ennyit a keresztesekről, miért éppen ők?
Gyerekkori szerelem. Miskolcon, a Diósgyőri Vár árnyékában nőttem fel, gyakran játszottunk
a vár területén. Akkoriban láttam az El Cid című Charlton Heston filmet, és a kezembe akadt
egy templomos lovagokról szóló képregény is. Utána ment minden a maga útján, ahogyan meg
volt írva. Mára meggyőződtem róla, hogy nincsenek véletlenek. Sok egymásból következő
esemény és néhány barát kellett ahhoz, hogy elhiggyem, minden egy irányba mutat. Ha nem
így lenne, most nem lennék író.
3. Már a templomos lovag és az Akkon ostroma is kimunkált, alapos tartalommal bírt. Mennyi ideig gyűjtötted az anyagot, miknek néztél utána, meddig írtad a regényt?Az Akkont úgy kezdtem el írni, hogy fogalmam sem volt, hogy befejezem-e valaha, vagy egyáltalán, lesz-e kiadó, amely a kockázaton túl értéket is lát benne. Tudtam, hogy milyen könyvet olvasnék szívesen, és ilyet akartam írni.
A város 1291-es tragédiája mindent tartalmazott, ami ki akart íródni belőlem. Keresztes háború, templomos lovagok, egyéni és kollektív tragédiák. Egy csipetnyi szerelemmel, némi hihetőnek tűnő misztikummal fűszerezve meg is volt a történetem.
Egy év kutatómunka után kezdtem hozzá, és hét éven keresztül írtam.
Ahogy írtam, úgy jelentek meg a forrásként használható szakkönyvek is. Ezek miatt
sokszor vissza is kellett fejtenem a történetet. Volt, hogy kétszáz oldalt kellett átírnom.
Közben megszületett Gergő fiam is, ekkor fél évre letettem a billentyűzetet. Az
egymásnak ellentmondó források is zavart okoznak az erőben. Ilyenkor a regényíró választ
egyet a lehetőségek közül, és következetesen ahhoz tartja magát. Máskor az ellentmondások
okára fény derül, ilyenkor az író örül. Például volt egy olyan eset, amikor a keresztény
források ellentmondásban voltak egymással, de a muszlim Abu al Fida, aki maga is ott
volt az ostrom során, helyére tette az egészet.
A történelmi regény nehéz műfaj. Ha az ember komolyan csinálja, akkor nagyon sok dologra kell figyelnie, különben hitelét veszti az egész.
4. Az Eretnek esetében mennyi idődet vette igénybe a kutatás és az írás?
Az Eretnekhez a nulláról kellett kezdenem mindent. Teljesen más a koncepció, a cél, a stílus.
Itt a magyar néplélek, a folklór, a vallás- és hagyományüldözés megragadása volt a lényeg. Ez
szintén rengeteg kutatással járt. A helyszínek zömét személyesen is felkerestem, fotókat készítettem, jegyzeteltem. Beszéltem népművészekkel, irodalmárokkal, nyelvészekkel, történészekkel és megannyi más, érdekes emberrel. Ez a munka az írással együtt négy évig tartott, de az összegyűjtött anyag még jó néhány regényre elegendő lesz. Őseink dolgaiban a mai magyar olvasók többsége éppoly járatlan, mint a XIII. század nyugati embere. Az Eretnekhez minden írói tapasztalatomra szükségem volt. A téma fajsúlyos, ezért az ismeretek átadását és a szórakoztatást az útinaplókra jellemző arányban igyekeztem tálalni.
Közben számos novellám is megjelent, amelyek nagyrészt történelmiek, de akad közöttük
sci-fi és fantasy is. És néhány olyan modern történet, ami még nem került kiadásra.
5. Az Eretnek-sorozatból trilógia lesz?
Igen. Ahogy mondtam, az első rész a Magyar Királyságban játszódik. Ezt követően a második kötet lesz az, amiben a két történet, az Akkon és az Eretnek cselekménye találkozik.
De nem akarok újabb ezer oldalt áldozni az ostromra, itt már csak érintem ezt a témát. A hátteret és egyes szereplők történetét szeretném jobban kibontani, és rávilágítani a dolgok mögött rejlő összefüggésekre. Kicsoda Adlin valójában?
És ki a feketeruhás ember, és mi motiválja? Sok olvasóm tette fel ezeket a kérdéseket. Hamarosan a válaszokat is megkapják.
Végül a harmadik kötetben a templomos lovagrend megsemmisítése lesz a fő téma, fűszerezve a mesélő élete során összeszedett folklórelemekkel.
6. Kik a célközönség? A történelmi regények ma reneszánszukat élik újból.
Mindenki, akinek a mellkasában érző, magyar szív dobog. De ha netalán egy külföldi
kezébe kerülne, a főhős majd kézen fogva bevezeti a mi kultúránkba, és szembesíti azzal,
amit már mi magunk is elfeledtünk.
7.Milyen szempontok vezéreltek anyaggyűjtésnél, voltak ellentmondások?
Ellentmondás mindig van. Az őskutatás eleve egy ellentmondásos téma. Ingoványos talaj,
ahol vigyázni kell minden lépésnél. Éppen ezért nem következtetek és nem jelentek ki
semmit. A mesélő csak elmondja mindazt, amit látott, és noha mindenről megvan a
maga véleménye, kíváncsi kívülállóként szemléli a környezetét.
Az anyaggyűjtésre úgy tekintek, mint amikor az ember egy nagyobb méretű puzzle-t
rak ki. Minden információ önmagában is érdekes és fontos, ám látszólag közük
sincs egymáshoz. De amikor összeillesztve őket kibontakozik a mintázat, akkor következik
be az igazi varázslat.
8. Mennyire írtad a saját véleményed, és mennyire alapozódik a kutatásaidra?
Az egyes szám első személyű nézőpont többek között éppen ezt a problémát hivatott
feloldani. Nem én mesélek, hanem a főhős veti papirosra a gondolatait. Minden, amit
lát és tapasztal, kézzelfogható dolog. Sok helyszín a mai napig áll és látogatható.
A népi ornamentika szerencsére túlél minden évszázadot, és gyönyörűen nyomon
követhető, vissza, egészen a sztyeppék mélységeibe. Ősi szavaink mind értelemmel
és jelentéssel teltek. Hiszen a magyar beszélő nyelv, és tökéletességében egyedülálló.
Legyünk büszkék rá! Másnak nincs ilyen.
És éppen ezek a dolgok azok, amelyeket nem kell magyaráznom. Elég, ha leírom és
bemutatom őket, a minta önmagát adja. Előbb csak felsejlik, majd végleg felfedi magát,
és egy gyönyörű szőttest alkot.
Azt persze nem állítom, hogy a főhős olykor nem teszi hozzá a maga magyarázatát, sem
pedig azt, hogy ez a magyarázat olykor ne lenne öncélú részemről. Miért is ne lenne?
Hiszen hazabeszélek. Magyar vagyok, és a mi kultúránkról írok.
9. Az Akkon 2012-ben jelent meg. Miért kellett ennyit várni Akkon után? Milyen ütemezéssel várhatóak a további részek?
Az Akkon után kivártam, hogy egyáltalán milyen lesz a fogadtatás. Én tudtam, hogy érdemit tettem az asztalra, de a siker elég sok mindenen áll vagy bukik. És ahogy már volt róla szó, ez a történet újabb kutatásokat igényelt. De már mindezzel megvagyok, már csak írnom kell.
De jóslásokba nem bocsátkoznék. Készen lesz, amikor készen lesz. Más munkáim is vannak, amik alkalomadtán előnyt élvezhetnek. Egy biztos, nem kell ennyit várni a következő kötetre, hiszen a kutatást már elvégeztem.
10. Az Eretnek kerek egész történet, vagy lebegtetve zárul?
Az A templomos lovag és az Akkon ostroma együtt tesz ki egy egészt. Ugyan az
Eretnekhez nem szükséges az ismeretük, azonban ha valaki teljes képet akar kapni,
jól teszi, ha elolvassa ezeket is. De hogy megnyugtassak mindenkit, Az inkvizítor
az Eretnek-sorozaton belül is teljesen önálló. Van eleje és van vége is. Nem szükséges hozzá
az előzőek ismerete, és ha az olvasó úgy dönt, hogy megáll itt, ennél a résznél, akkor
is kap egyfajta lezárást, így hiányérzet nem marad benne.
A második kötet, bár párhuzamos az Akkonnal, szintén nem követeli meg annak ismeretét.
Az Eretnek egy külön történet, még akkor is, ha vannak átfedések. Viszont az első
kötethez képest lényegesen könnyedebb hangvételt kap majd.
A harmadik, befejező részben egy igazán sötét hangvételű lezárásra készülök. Ugyanis megpróbálom a legapróbb részletekig feldolgozni a templomos lovagrend elpusztítását. Természetesen a már megkezdett szálak itt csúcsosodnak ki.11. Nagyon szép lett a borító, maga a könyv kivitele is komolyabb. Kinek a munkája?
Köszönöm. Csikász Katalin gyönyörű munkája. Jól körüljártuk a lehetőségeket, és Katival átbeszéltünk, hogy mit szeretnék kifejezni a borítóval. Nagyszerűen ráérzett a gondolataimra, és jobbat hozott ki belőle, mint amit én előzetesen elképzeltem.
12. Hol találkozhatnak veled az olvasók, lesz dedikálás a Könyvhéten?
Igen, több helyen is. Először június 9-én a miskolci Erzsébet téren. Itt 14 órától egészen
18-ig megtalálható leszek az Irodalmi Teraszon, és közben egy pódiumbeszélgetésen is
részt veszek a B.A.Z. Megyei Könyvtár szervezésében. Társaim a Történelmiregény-írók Társaságának helyi képviselői, Bányai D. Ilona és Bónizs Róbert, valamint Kapa Mátyás, az egyesület elnöke lesznek. Csatlakozik hozzánk Fábián Janka is, aki a Libri meghívására érkezik.
Másnap, azaz június 10-én a budapesti Vörösmarty téren dedikálok 13-órától a Gold Book Kiadó pavilonjánál. Végül 12-én 16:30-tól megint csak Miskolcon, a Tompa Mihály Fiókkönyvtárban tartunk könyvbemutatót.
Sok sikert kívánok az új regényhez, köszönöm a beszélgetést és az információkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése