2017. december 16., szombat

A hatalom ereje

Benkő László: A hatalom  ereje
(Vér és kereszt 3.)






"István király arcára egyetlen esztendő alatt több nyomot vésett az idő, mint egész addigi életében."












Benkő László történelmi regényeit mindig nagy lelkesedéssel várom és olvasom. Nem is csalódtam bennük, folyamatosan olvasmányos és mozgalmas, színes tabló elevenedik meg a regényeiben. Szereplői élnek, hitelesen elképzelhetőek az olvasó számára. Nem csak a valóban élt történelmi alakok, de az egyszerű emberek sorsa, jelleme is kidolgozott. Gördülékeny stílusa, humora jól megidézi az adott korszakot.
A legfrissebb, Vér és kereszt összefoglaló címet viselő trilógiája a végéhez ért. Persze, koránt sincs vége a békétlenkedésnek, nem a nyugalom korszaka jött el.


Az államalapítás előzményeit, véres viharait követhettük nyomon. A kereszt felvétele súlyos terheket rótt mindenkire.
Az egységes Magyarország megteremtése már akkoriban sem ment zökkenők nélkül. A frissen születő keresztény ország belső békéjének megteremtése, az ország biztonságának és helyzetének megszilárdítása komoly kihívást jelentett előbb Géza fejedelemnek, majd fiának, István királynak. Az Öregisten helyett elfogadni az új Istent nyilván nem lehet egyetlen nemzedék alatt, a fejekben és az emberek lelkében nehezebb az új eszme elültetése. A régi szokások szó szerinti kiírtása a szent kereszt nevében azért nagyon elképesztő.

A valós történelmi személyek sorsa mellett egy család sorsát ismerhetjük meg. Tovább folytatódik és bonyolódik Tömörd és Nárcisz élete, a hatalom és a belviszály árnyékában. A történelem viharai nem kíméltek senkit. Belső árulók mindig akadtak, néhány ezüstért, némi földbirtokért kaphatóak saját társaik elárulására. A külső idegen hatalom súlya is fenyegető.




Sok hasznos és hiteles információ van a regény lapjain. Megismerhetjük István gondolkodását, Gizella helyzetét, aki ugye idegennek számított a magyarok előtt. Ez több konfliktus forrása volt, de Koppány öccsének Vászoly hercegnek és családjának életét és sorsuk alakulását is erősen befolyásolta a külföldi hatalmak ármánykodása. Megdöbbentő, ahogy egyszerűen nem tudja magát tisztázni, olyan mesteri kelepcét állítanak neki. Ezzel teljesen ellehetetlenítve őt István előtt. A saját várát nem hagyhatja el, afféle "háziőrizetbe" kerül az egész család. Egyelőre. Annyira mozgalmas ez a része is történelmünknek, hogy nem is fért el ebben a kötetben minden. A szereplők további életének alakulása egy független kötetben kerül bemutatásra. Vászoly és családja sorsa, Imre herceg, István király és Gizella hamarosan visszatérnek. Melléjük még újabb szereplők fogják színesíteni az események sorát.


Itt ebben a regényben már megjelenik a legendás Gellért püspök, hogy átvegye Imre herceg nevelését. Imre herceg életéről, személyiségéről, sorsáról is információkat kapunk. Néha finoman viccesen, vagy éppen magát a herceget megidézve. Nekem szimpatikus figura volt Imre, sajnálatosan szomorú sorsa már előrevetítődik egy végzetes köpeny csere formájában... Szóval én nagyon vártam azt a sorsfordító vadkant... A korszellem is ábrázolásra kerül: a kereszt mindenáron való elismertetése valóban tűzzel-vassal történt. Itt két ártatlan nő esik áldozatul a tudatlan, ostoba és aljas rágalmaknak. Megdöbbentő volt olvasni sorsukról, hiszen egyikük még szinte gyermek, alig tizenöt éves.

                                                                                                               
A történet fonala 969-ben indult, és az 1029–1030-as évekkel zárul. István király hatalma a fénykorát éli, éppen stabilizálódik hatalma. Azonban a külső és belső árulók mesterkednek, nem adják fel gonosz terveiket. A katonai és diplomáciai törekvések a magyarok királyának kemény kihívást okoztak, ám kétségtelenül jól gondolkodott. István időskori politikáját a más országok belső ügyeibe való be nem avatkozásra építette. Azonban -joggal- elvárta, a magyarok sorsába se szóljon bele külső hatalom. Ezzel konfrontálódott Henrik német császárral és kényszerült honvédő harcokra.

Mit szóltak ehhez a hazai nagyurak, valóban ez a jó út a királyságnak? Elég erős a királyságunk, képesek vagyunk megteremteni a belső békét, lesz-e összhang és egyetértés...? A gondos háttérmunkája érezhetően alapos. Nyelvezete korhű, lendületes, irodalmi. Tetszettek a történetben előforduló akkoriban használatos szavak beépítése, vagy a szokásokról adott információk. Remek gondolatok, párbeszédek adnak okot elmélkedni az olvasónak. A kötet végi kiegészítés pedig segít eligazodni, megvilágít néhány háttér információt. A trilógi ezen kötetének borítója is Kertai Zalán festményének felhasználásával készült. Remek egységet adva ezzel a sorozatnak.

Mély benyomást tett rám ez a sorozat, megismertetve az akkor élt ősök életével, gondolkodásával szokásaikkal. Fordulatos és izgalmas cselekmény, a kor forrásanyagának mély ismerete, egy esemény objektív, több oldalról történő megvilágítása jellemzi Benkő László sorozatát. Őszintén tudom ajánlani mindenkinek regényeit.

"A hűség, nagyuram, nálam nem áru. Láthattad, csakis egy köpönyegem van, és mindig ugyanazt az oldalát hordom kifelé. Nem fordítok rajta."



Benkő László: (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség tagja.
Szombathelyen érettségizett 1970-ben, a Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola orosz-latin szakos osztályában, majd 1975-ben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pedagógia szakán szerzett másoddiplomát, 1986-ban.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (Honfoglalás, kalandozások kora - Viharlovasok, és a Tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat köteteinek. Megjelent modern kori bűnügyi kalandregénye, érzelmes kutyatörténete, valamint két legújabb kori mű, amelyek a második világháborúban olasz hadszíntéren, illetve a rendszerváltás időszakában, német és orosz területeken játszódnak. A fentiek mellett írói álnéven húsz romantikus lektűr szerzője is.
Nevéhez fűződik a Honfoglalás trilógia és a Viharlovasok pentatológia. Szent László életútját bemutató trilógiája is a Lazi Kiadónál jelent meg.



Lazi, Szeged, 2017
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673295



2017. december 14., csütörtök

A Hókirálynő


Michael Cunningham: A Hókirálynő 




                                                                           













Az eredeti Andersen-mese központi témájából többet merít Cunningham. Az Andersen mesében két gyerek érkezik kalandjaik, gyermekkoruk végére, hogy észrevegyék: felnőttek. Itt is két központi karakter, a két fiú testvér köré épül ez a kortárs történetet. Számos dolog történik ebben a könyvben, amitől a szerző prózája nyugtalan és érzéki. Mesél a családi kapcsolatokról, hatásáról felnőtt életünkre, és a romantikus szerelemről - az elveszett és megtalált szerelemről. A havas pillanatok varázslatosak, és jól sugallják, hangsúlyozza ennek a kis családnak a kétségbeesését és sérülékenységét, amely védtelen az élet hideg-rideg valóságától. Irodalmi utalások, metaforák gazdagítják a történetet.





A történet kezdetén a kisebb testvér, Barrett (38 éves) 2004-ben a Central Parkban sétál, röviddel Bush újraválasztása előtt. Ez is egy jelentős momentum lesz a regényben, életükben. Felnézett az égre, és látja a furcsa, különös fehér fényt, amely úgy tűnik számára, hogy őt is látja. Félelmetes és váratlan esemény, amiről úgy érzi, hogy ez az "aurora borealis" megjelenése, olyan mint ha "Isten szeme" ránézett volna. Mivel egyedül járt arra, senki más nem látta, lassan el fogja hinni, hogy valami isteni kinyilatkoztatás volt. Azonban nem mondja el ez az élményét. Mint édes titkot úgy dédelgeti magában a Central Parki havas estét. Csak a történetek után sokkal később osztja meg élményét barátaival.








Barrett életére összpontosíthatunk, aki éppen egy újabb szerelmi szakítást próbál feldolgozni. Legutóbbi barátja sms-bem szakított vele, minden magyarázat nélkül. Együtt lakik bátyjával, Tyler-rel (43 éves) aki egy középszerű zenész, a kiugrásra vár, hogy tehetségét kamatoztathassa. Élete álma "a dal" megkomponálása, ami erősen várat magára. Tyler titkos kábítószerélvező, heroint használ (hó!). Erre jó oka van, barátnője, Beth, súlyos állapotban van, rákot diagnosztizáltak nála. Sem a siker, sem anyagi biztonság, sem a szerelem nem az igazi életükben, az önmegvalósításuk megakadt valahol. Ezt a kis Brooklyn-naprendszert, amit alkotnak kiegészítik a feltűnő barátok, kollégák is. Beth idősödő barátnője Liz kap még jelentős szerepet életükben. A szereplők között ő az érdekes karakter még a két srác mellett. A szerző szimpátiával, humorral és pszichológiai pontossággal ábrázolja lelkük viharait, érzelmeiket. Ez a történet is a mondanivalóra, beleélésre, ad okot az olvasónak. Elgondolkodtatásra késztet. A boldogság vágya, hajszolása, a tartós kapcsolatok hiánya
és a családi kötelékek fontossága  mellett identitásunk megtalálása, megőrzése áll a középpontban.



Mint a korábbi Cunningham-regényekhez hasonlóan, van valami gyengéd kapcsolat Barrett, Tyler és a haldokló Beth között. Néhol erősen emlékeztetett a történet az Otthon a világ végén eseményeire.
A testvérek közel álltak édesanyjukhoz, aki hirtelen halálával mély nyomot hagyott kamaszlelkükben.
Ezek az anya nélkül felnőtt fiúk, akik tehetségesek voltak ifjúságukban, középkorúvá váltak anélkül, hogy valaha is megtalálták volna hivatásukat vagy kamatoztathatták volna tehetségüket.




Barrett álmodozóbb, mély érzésekkel, akiről sokáig úgy tűnt, hogy csodagyerek lesz, fejből tud száz verset, Tyler csapongó sport karrier után rocksztár vágyait dédelgeti. Ezeket a vágyait finoman ábrázolja Cunningham. Tyler és Barrett múltjukat gyakran eltérő módon próbálják feldolgozni. Ez a közös múltjuk és a közös visszatartott titkok, amelyek az évek során meghatározták testvéri köteléküket igen szorosak. A történések végére érettebb önismerethez jut a két fiú, ám Tyler sorsa homályosabb. Végül is ő kapja meg a jégszilánkot a szemébe, mint a fiú a mesében. Talán ez a torzított elképzelés elengedhetetlen a művész számára; a befejezésnél ez lesz az üdvösség vagy megsemmisülés, de Cunningham elenged bennünket, hogy csodálkozzunk, gondolkodjunk.

A kötet gyönyörű és igényes borítója illeszkedik az előzőek sorába.









Michael Cunningham amerikai író, esszéista és fordító. 1998-ban jelent meg világsikert hozó regénye, Az órák. melyért Pulitzer- és Faulkner-díjat kapott, s amelyből 2002-ben film készült Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore főszereplésével. Az író jelenleg New Yorkban él, és a Yale Egyetem adjunktusa.

Eredeti mű: Michael Cunningham: The Snow Queen
Eredeti megjelenés éve: 2014

Jaffa, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155715778 · Fordította: Illés Róbert








2017. december 12., kedd

Hegyek között

Charles Martin: Hegyek között


                                                                 











Tökéletesen felépített, erősen romantikus, kalandos mese a túlélésről, a szerelemről. Megtalálni önmagunkat, utunkat, helyünket a világban.

Olvasmányos stílusban tárja elénk Charles Martin a két főhős sorsát, nem kevés kaland és megpróbáltatás során jutunk el a megoldáshoz. Ami zseniális húzás az író részéről, olyan meglepő, tényleg váratlan csavart épített a történet zárásába, ami átértelmezi az egészet. Romantikus kalandregény, vigaszt és reményt adó történet.


Egy viharos téli éjszakán, Dr. Ben Payne (sebész orvos) és az újságíró Ashley Knox a Salt Lake City repülőtéren ragadnak, amikor a közeledő vihar miatt a repülőjáratokat törlik. Mindketten sietnének - Bennek van egy műtétre váró betege, Ashley élete nagy napja előtt áll, másnap lenne az esküvője. Ben charter repülőgépet bérel, és Ashley-t meghívja, tartson vele.

Amikor Grover a pilóta szívrohamot kap a levegőben, lezuhannak Colorado hegyei közt. Grover szimpatikus, kedves öreg fickó, igazán kár, hogy már az elején meghalt. Az ő életéről és házasságáról is megtudunk néhány fontos és lényeges dolgot. Tökéletes képek, tényleg filmre illő mese, ahol az események hol izgalmasak, hol meghatóan emberiek, máskor szívet tépően szomorúak.

Mi van, ha az életed egy idegentől függ?


Bár mindketten megsérülnek, de túlélik a balesetet. (Ben néhány törött bordával megússza, ám Ashley szörnyű lábtörést szenved). Hőseink itt szembesülnek a szigorú időjárási viszonyokkal és azzal a ténnyel, hogy senki sem tudja, hogy elindultak. A megpróbáltatás arra készteti őket, hogy egymásra támaszkodjanak az életben maradásuk érdekében. Nem sejtik, hogy egy három hetes "túlélőtúra" veszi kezdetét. A természet ereje a két emberrel szemben valódi embert próbáló kihívás. Azonban önmagukat is le kell győzniük.
Nem kell mondani sem, eleinte elég hűvös a viszonyuk, ám az egymásrautaltság végül közelebb hozza őket. Megismerjük elmondásaikból kibontakozik addigi életük. Ezek lágyabb stílusúak, mint a fő történet. Finoman érzékenyek, kitárulkozóan őszinték.


Természetesen a menekülésük, harcuk a túlélésért sokkal izgalmasabb, sodróbb része az elbeszélésnek. Ben egy jó karakter, ő a történet motorja. Afféle kedvesen szelíd, okos férfi, akire lehet számítani minden helyzetben. Nem csak orvos, de sportoló, cserkész és hegymászó múltja sokat segít nekik a túlélésben. Leküzdeni az elemeket a semmi közepén, hóban, szélben, fagyban igazi kihívást jelent, főleg Ashley-nak, aki mozgásképtelen a törés miatt. Leginkább az tetszett benne, hogy az életünkben a szeretet, megbecsülés valóban jóban, rosszban mennyire fontos lenne odafigyelni egymásra. Küzdeni, kitartani, nem feladni.


Ben férfiasan szemérmesen mesél életéről, házasságáról. Amin éppen repedések mutatkoznak. Terápia gyanánt egy diktafonra mondja fel gondolatait, így "beszélget" távollévő feleségével, így bontakozik ki szerelmük, közös múltjuk. Asley sokkal kevesebbet mesél önmagáról, kapcsolatáról. Nem aggódik különösebben az elmaradt esküvő miatt... Szép és megható történet, néhány jól elhelyezett ideológiai gondolattal. Nekem túl sok volt benne a véletlen: mind a két szereplő sportoló volt, a küzdés nem állt távol tőlük, Ben még a túrazsákját is vitte magával, amíg a történet legvége már túl mesés, túl idillire sikerült. Sajnálatos, hogy idehaza nem kerül moziba a film.


A regény két története a párhuzamosan kibontakozó mese egyedi módon van megoldva, ezzel tényleg letehetetlenné teszi a könyvet. Charles Martin a kitartásról, a reményről és a boldogságról írt. Arról, hogy nem csak megtalálni nehéz, megtartani talán még nehezebb. Kell az ilyen életmese, erőt adó történet.

A végső üzenete a regénynek: mindig van remény, mindenhonnan fel lehet állni és újra lehet kezdeni az életet!


Képek a filmből!
A regényt ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel! Katt!








Charles Martin (1969. november 3.) amerikai író, jelenleg Florida-ban, Jacksonville-ben él.

Eddig tizenkét regénye jelent meg és kivétel nélkül mindegyik a New York Times bestseller listájára került. Néhány sikere: Maggie, Égzengés, A szív kútja, A szentjánosbogarak fénye, Ahol a folyó véget ér, idehaza is kaphatóak. A Hegyek között regényéből most forgatták le a filmet, ez az első filmre került regénye.







Eredeti mű: Charles Martin: The Mountain Between Us

Eredeti megjelenés éve: 2010
General Press, Budapest, 2017
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520894 · Fordította: Szentesi Mária

2017. december 11., hétfő

A bennünk élő gyermek

Giandomenico Bagatin: A bennünk élő gyermek
A gyermeki illúzióktól a felnőtt lét tudatosságáig





                                                                       









Ez a könyv mindent megtart, amit ígér: bátorságról és tudatosságról beszél. Egyszerre érzékenynek és közérthetőnek találtam, de súlyos és fontos tartalommal. Ez nem egy klasszikus önsegítő kézikönyv, amely tele van optimizmussal, mint a legtöbb önismereti könyv. Néha kissé cinikus, néha egy kicsit beszédesen nyílt, elgondolkodtató, de őszinte és határozottan érdekes.


A szerző megmutatja nekünk, hogy a gondolkodásunk az illúzióktól sok esetben szükségtelenül okoz önmagunknak szenvedést. Megoldást kínál, a könyv olvasásával felfedezheti, talán ráismerhet arra az egykori gyermekre aki egykor Ön volt, vagy még most is az... Ami nem feltétlen baj, ha még ott van belül az a gyerkőc!



Az első részben finoman, de határozottan elpusztít néhány „gyerekes” téveszmét, amelyek hátterében a viselkedést állítják, hogy vezet a boldogtalansághoz saját személyiségünk. A második része volt különösen érdekes: saját szavaival a „nagy anya”, azaz szétrombolja a mítoszt, hogy anyaképünk tisztább legyen, és inkább magyarázza a logikáját annak, hogyan manipulálják az anya képével az embereket. Arról nem is szólva, az apa jelenléte is mennyire meghatározó... már ha van! Az akaratukban gyenge emberek vagy a fojtogató szülői szeretet hogyan tudják elrontani az ember későbbi életét. Hogyan válunk saját személyiségünk rabjaivá úgy, hogy nem is vesszük észre. Miközben persze, másokat, környezetet okoljuk ezekért.




Az élet nem sima és csupa mosoly, öröm. Miért szenvedünk? Miért vagyunk szinte örök elégedetlenek? Mert mindannyian emberek vagyunk. Természetünk vezet minket az öröm eléréséhez, ami persze életkoronként más és más lehet. Természetesen a bajoktól, fájdalomtól való menekülés nem létezik, a gondok, tragédiák is az életünk részei. Ezek hatásai, formálnak lelkünkön, személyiségünkön. Elfogadásuk, feldolgozásuk nem könnyű, van aki beleragad az önsajnálatba, sorsának kacskaringós, sikertelenségébe. Persze a siker nem csak hit, szerencse vagy önbizalom kérdése. Tagadhatatlanul a szülői háttér az, amit hozunk, kapunk otthonról, ami alakítja személyiségünket, a gyárilag bekódolt gének mellett. Ezeket sem lehet a végtelenségig felelőssé tenni, kibúvókat keresve. Humor és némi irónia kell az életünkhöz, talán nem kell foggal-körömmel ragaszkodni a sikerhez. Kinek mi is a siker? Mitől érzi jól magát a bőrében? A gyerekkel együtt töltött idő, a közös játék, élmények hatásai vitathatatlanul fontosak. Ehhez kiváló háttér lehet egy közös hobbi.


A világ fájdalmas, frusztráló és folyamatosan változik, nekünk is kell vele alakulnunk. A valóság elfogadása lehet nehéz és fáradságos. Ne kergessünk illúziókat, céljaink lépésről lépésre megvalósíthatóak legyenek. A könyv világosan és egyszerűen kifejti az emberi elme néhány mechanizmusát. Egyes viselkedések alapján leszámol a gyermekkori illúziókkal a gondtalan, boldog felnőtt életről. A siker, a boldogság nem fog az ölünkbe hullani, tenni kell érte.





Ez a könyv önsegítő, személyiségfejlesztő, amely hasznos lehet mindenkinek, aki azt akarja, hogy úgy legyen boldog, hogy a gyermeki énje megmaradjon felnőttként is. Persze, nem arra gondol a szerző, hogy egy negyvenes ember viselkedjen úgy, mint egy tinédzser... az már szánalmas és időben fel kell nőni. Tettekben, gondolkodásban is, leválni, elengedni a biztos szülői hátteret. A könyvben vannak filmek és könyvek, amelyek érdekes ötleteket kínálnak; szintén azt sugallja, egyszerű gyakorlatokkal segít megváltoztatni a viselkedésüket, hogy valami újat kipróbáljunk, ha szükségesnek érezzük. Sokszor meglepett, és megálltam, hogy gondolkodunk a boldogság fogalmáról. A kiegyensúlyozott, boldog felnőtt jó esetben már gyermekkorban is olyan gyerek. Ott kell elkezdeni olyanná nevelni, önmagunkat csak később tudjuk.





Ez a könyv különböző szándékkal készült. Valószínűleg a fő cél az, hogy segítsen az embereknek felébreszteni önmagukban a vágyat és a képességet a boldogságra. Azoknak is érdekes lehet, akik lekezelően viseltetnek embertársaik felé. A hamis dolgok képét tudjuk lebontani, ne illúziókban éljünk. Racionálisan gondolkodjunk életünkről, a tudatosság erősítése legyen a fő cél. Végül is mindannyian úgy gondoljuk, hogy valamilyen oknál fogva különlegesek és rendkívüliek vagyunk.
A boldogságunk kulcsa valóban a saját kezünkben van. Ha mi jól érezzük magunkat a bőrünkben ezt kivetíthetjük környezetünkre, családunkra, gyerekeinkre.







Giandomenico Bagatin pszichológus, pszichoterapeuta és pszichoterápiás professzor Olaszországban és Spanyolországban. Felnőttekkel, párokkal és gyermekkorral foglalkozik.













Lazi, Szeged, 2017
242 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632670256 · Fordította: Kajsza Krisztina

2017. december 8., péntek

A Gustav-szonáta

Rose Tremain: A Gustav-szonáta 




                                                                         




"A zene végtelenül fontos az emberi életben. Olyan helyen érint meg minket, ahol semmi más."










A 21. Század Kiadó új sorozatot indított, KULT könyvek néven. Ebben a sorozatban jelent meg frissen Rose Tremain Gustav-szonáta című csodálatos regénye.
Az írónő 13. kötete számomra az év legjobb meglepetése lett. Nem olvastam még tőle, így nem tudtam mit is fogok kapni ettől a regénytől. Az igényes, csodaszép borító mögött egy gyönyörűen megírt, kissé melankolikus történetet olvashattam két gyerek életre szóló barátságáról. Gustav és Anton első találkozásuk idején öt évesek voltak. Különösen szép az, ahogyan Gustav és Anton mély barátsága kibontakozik a regényben.




A Gustav-szonáta három részre bontható: az első erőteljesen kezdődik, megismerkedünk főhőseink jelen életével. A fiatal Gustav, odaadó imádattal szereti hideg-rideg, merev tartású édesanyját Emilie-t. Empátiája a boldogtalan fiatal özvegy anyja felé végig lenyűgöző. Nagy szegénységben élnek: a lakás hideg, gyakran éhesek, a templomba járnak némi plusz bevételért takarítani. Emili munkája a sajtüzemben egyre rosszabb, majd megszűnik. A fiú egy imádni való főszereplővé válik a történetben. Fontos, hogy a semleges Svájcban játszódik a regény cselekménye, a háború után vagyunk két évvel. Ez a politikai semlegesség jelentős tényező lesz a történésekben. Gustav nem értette, mi a lélek, csupán csak azt látta, hogy a fényképről ismert apja egy jóképű férfi, aki magabiztos mosollyal, néz le rájuk. Anyja úgy nevelte, bárki bármit mondjon, az apja egy hős volt.

A regény második részében a narratíva a háború előtti évekhez kanyarodik vissza. A húsz éves Emilie megismeri és összeházasodik Erich Perle városi rendőrtiszt-helyettessel. A férfi harmincnégy éves, más a világképe, gondolkodása. Ez a rész különösen tele van érzelmekkel. Emilie története lehetővé teszi az olvasók számára, hogy jobban megértsék, miért is nem szerető édesanya. Megismerjük Gustav születésének előzményeit, körülményeit. A házasságuk első éveit megfestő képek sokat elárulnak. Az írónő felfedi az igazságot Emilie és Erich házasságáról.
Így kerül sok apró részlet a helyére. Megtudjuk azt is, miért és hogyan halt meg Gustav édesapja.

Itt történik minden lényegi dolog, a gyerekek nevelése az önuralomra és mindenekelőtt a politikai semlegesség kérdése kap hangsúlyt. A svájci semlegesség bámulatos összetettségben jelenik meg az eseményekben, kalandossá és lenyűgözővé teszi a kötetet. Rosie Tremain a regényben feltett kérdése intenzíven aktuális: amikor a semlegesség gyávasággá válhat, ki a hős? Az erkölcsi bűn kérdése súlyos árny a történtben.


"Olyanok vagytok, mint Svájc" - mondja az anyja a két gyereknek. A miértek igen fontosak, a nemzeti öntudat és a háború fenyegető árnyéka jól érezhető. A felvetett probléma napjainkban éppen olyan aktuális ismét.

Nem kell mondani, hogy Anton szülei zsidók és gazdagok, apja bankár. Róluk is sok érdekességet árul el az írónő életük bemutatásával. A sorsuk és fiukra vetett nagy álmuk, hogy híres zongorista legyen Anton, gyakorlatilag a tehetséges gyereket gátolja a kibontakozásában. Az elvárások, a megfelelési kényszer bénítja a fiút. Érdekesség, hogy a gyerekek szülei nem igazán tudnak barátokká lenni, hiszen Emilie nem kedveli őket, megnyilvánulásai néhol nem kicsit antiszemiták. Ez természetesen kihat fia és legjobb barátjának életére is. Emilie karaktere pedagógiai tanulmánya lehetne annak, hogy a szegénység és a boldogtalanság mennyire megkeseríti és elveszi az életkedvét valakinek.

Anton csapongóan érzékeny lelke és Gustav között életre szóló szövetség alakul ki. Gustavot viszik magukkal, így rálátása lesz egy szebb, boldogabb életre, aminek a vágya benne is munkál. Megérti, ám rosszul viseli, hogy egy olyan élet amely a barátjához, Anton Zweibelhez tartozik, nem az ő kiváltsága. Bármi is volt a két fiú között, Gustav úgy érezte, hogy folyamatosan meg kell védenie Antont. Az idő múlásával alapos betekintést kapunk, mind a két család sorsába.


A harmadik és utolsó része a könyvnek az idősödő Gustav és az anyja közötti kapcsolatot mutatja a kilencvenes években, valamint Gustav és Anton sorsáról tudunk meg mindent, hogyan alakult az életük, mivé tudtak felnőttként lenni. Hogyan teljesedik ki végre a barátságuk a hatvanas éveikre.

Rosie Tremain előremutat, hogy ezeknek a múltbéli események miként alakítják jelen életüket, hogyan hatnak Gustavra és Antonra, akik immár középkorú férfiak. A két férfi, akiknek életét java részben a szüleik döntései alakították. Talán Gustav az, aki úgy gondolja, hogy az élet mindig rendeződik, Anton is megtalálja lelki békéjét, együtt a magány felett is győzedelmeskednek.
Tremain finoman mesél az irigységről, a feltörekvésről és a magányról, ez egy mesteri, meditatív regény. Egy erőteljes, mély és váratlan szerelmi történet is egyben. Egy olyan életmese, amikor a történelemnek az egyének életére gyakorolt ​​hatásáról olvashatunk. Egy könyv a barátságról és a vágyakról, amely nem csak a történelem viharának esett áldozatul. Egy olyan finoman szenvedélyes könyv, amely rámutat a múltra, ami soha nem múlt el, de meg kell tanulnunk előre nézni. A boldogság lehetősége, a remény mindig jelen van. Számomra az év kedvence lett a regény.


A 21. Század Kiadó KULT könyveiről: Díjnyertes regények, bestseller lista-vezetők, hangosan provokálók, az olvasókat megríkató, megnevettető, sokakat felháborító művek, melyek témát adnak a kritikusoknak, újságíróknak, a közönségnek; melyekről beszélnek, vitáznak;
és melyeket tanítanak, betiltanak, istenítenek, elégetnek. A KULT-könyvek elhozzák Magyarországra az irodalmi izgalmat, a modern szépirodalom nagy műveit.



Rose Tremain:
1943. augusztus 2.-  London


Regényei és novellái világszerte 27 országban jelentek meg, számtalan díjat nyertek, beleértve a Sunday Express Év Könyve Díját a Restoration-nel (a regényt Booker-díjra is jelölték). A Sacred Country-val Franciaországban elnyerte a „Prix Femina Etranger”-díjat, a Music and Silence-szel a Whitbread Év Könyve díjat, és a Road Home-mal 2008-ban a regényeknek járó Orange-díjat. 1995-ben a Restoration-ből Változások kora címmel filmet forgattak, és 2009-ben színpadra is vitték. Legújabb regénye a sokat dicsért Gustav-szonáta, amiben Rose „páratlan tehetsége csúcsára érkezett” (Observer).



Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul a Park Kiadó gondozásában.



XXI. Század, Budapest, 2017
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638923 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

2017. december 6., szerda

Szerencsecsillag

Nicholas Sparks: Szerencsecsillag





                                                                             













Sparks kiváló mesélő és a romantikus történetek nagymestere. A New York Times egyik legsikeresebb szerzője, több mint 97 (kilencvenhét) millió példányban keltek el regényei világszerte. A kiadott könyveit eddig ötven nyelvre lefordították. Ez is azt mutatja mennyire szükség van a
felnőtt tündérmesékre mindenütt a világban. Kell valami léleksimogató, ami kikapcsol és feltölt, visszaadja a boldogságba, az életbe vetett hitét az olvasóknak. Tulajdonképpen egy tipikus, igazi romantikus Sparks történetet olvashattam, jó körítéssel. Külön öröm, élmény volt, hogy a kiadó meghívására októberben hazánkba járt Nicholas Sparks.


Nicholas Sparks a hírnevét ezeknek az életmeséknek köszönheti, természetesen a Szerencsecsillag sem volt kivétel. Az általam olvasott eddigi hét Nicholas Spark kötetek közül az egyik legjobb történet ez. Nem, filmen nem láttam, talán szerencsémre. Érdekesség: eddig két NS kötetből forgatott filmet láttam, azokat viszont nem olvastam (Éjjel a parton, Üzenet a palackban).
Sparks történetei olyan életszerűek, megfoghatóak. Hétköznapi emberek, hétköznapi problémákkal, gondokkal és örömökkel. Könnyen átélhetőek, simán el tudom képzelni, hogy a történetei már megtörténtek, akár velem is. (Kéz a kézben). Ezek a valós, jól megrajzolt élethelyzetek miatt az olvasó könnyen magáénak érezheti a regények cselekményét.



Ebben a történetben Logan Thibault kedvelt karakter volt, ő az Egyesült Államok tengerészgyalogos veteránja és egy nyugodt, magabiztos ember, aki a sorsát, lelki békéjét keresi. Határozottan emlékeztetett egy másik kedvencemre Lee Child hősére, Jack Reacherre bizonyos tekintetben. Igazán színes, eredeti volt a régi katonai emlékek felidézése, jól visszaadta Logan átélt élményeit. Túl nagy mélységet nem kell várni, csupán képekben felvillantja az Irakban átélteket. Az is tetszett, hogy a "veterán katona" még harminc sincs, szinte gyerekként, kalandvágyból került a háborús pokolba, nem is tudva mire vállalkozik. Ő túlélte, de egy életre lelkébe égett az átélt, látott borzalom. Victorral való beszélgetései adták a történet motorját. Lüktető, lendületes volt a cselekmény. Nicholas Sparks jól tudja, hogyan mozgassa a karaktereit, ahol az olvasó érezheti érzelmeiket, beleláthat gondolataikba. Megismerjük azt, hogy egy ember életét egyetlen dolog, hogy megtudja változtatni. Ez esetben egy talált fénykép az, ami Logan életére hatással lesz.


Hősnőnk Beth, elvált, magányos, gyermekét egyedül nevelő tanárnő. (Vajon az olvasók közt mennyi ilyen nő akad?). Ex-férje a városka seriffje, bunkó és durva, kissé együgyűen arrogáns figura. Családja a helyi hatalmasságokhoz tartozik, ennek minden előnyét ki is használja. Ezzel tartja sakkban Beth-et, lehetetleníti el leendő kapcsolatait. Persze erre is lassan derül fény, mennyire aljas pasi. Ilyen is számtalan akad a való életben, aki a válás után is jogot formál volt párja életére a közös gyermekre hivatkozva. Ben aranyos kis tízéves, aki nem éppen olyan, mint apja szeretné. Ez is elég valós sajnos, hogy egy elképzelt, idealizált fiút akar az apa, de helyette egy érző és gondolkodó, zenét kedvelő, nem sporttehetséget kap. Megalapozva egy élete az apa-fiú közti konfliktust. Ebből is kapunk ízelítőt. Ez is akár visszatérő elem lehet, hiszen volt már elnyomott női karakter, zsarnok ex-férj, konfliktusos gyermek, aki a válás áldozata. Ezek azonban mind helytállóak, sajnálatosan valósak. Keith Clayton seriff tesz arról, hogy a két ember boldogságának útját önző módon nehezítse.





Logan a talizmánként kezelt, szerencsét hozó fénykép nyomába ered, a fél országon átgyalogolva így jut el Hamptonba, akad rá Elizabeth-re. Feltűnik egy jó kedélyű, szókimondó nagymama, aki kutyaiskolát működtet. Logannak véletlen egy kutya a társa, Zeusz. Itt vállal munkát Logan, hogy Beth közelébe legyen. A szerelem lassan bontakozik ki közöttük, az összekötő kapocs természetesen Ben lesz. Nana vicces és kiváló emberismerő, szeretetteljes, finoman terelgette unokáját a férfi felé. Gyönyörűen írt, és nagyon élvezetes olvasmány, felidézi a hit, a szerencse, és a sorsunk összefüggéseit. Tökéletesen átélhető, jó kikapcsolódást, feltöltődést adó olvasmány lehet Spark kedvelőinek vagy azoknak, akik egy kicsit el akarnak menekülni az élet valóságától. Talán nem véletlen az sem, hogy második kiadásban került a boltokba ismét a regény.


Logan utazása, hogy elindult egy fénykép miatt lelki út is egyben. Úgy éreztem, hogy Logan mellett járok megnyugvást, boldogságot keresve. Izgalmas háttér volt, hogyan is került Irakba Berth fotója. Nicholas Sparks, egy elbűvölő és szellemes mesét írt, amely eltökélt szándék arra, hogy újra visszaadja az olvasónak a boldogságba vetett hitét. Összességében a könyv nagyon szórakoztató volt, nem kis meglepetéssel a végén. A végső csavar nem csak meglepő, de a  frászt hozza az olvasóra! Olvasd el, és megtudod mi történik szereplőinkkel.





Nicholas Sparks: 1965. december 31-én született amerikai szerző.

Regényeinek témája többek között az Istenben való hit, a szerelem, tragédia és sorsunk összefüggései. 12 regényéből film is készült. Mozivászonra került többek közt: Üzenet a palackban (1999), Séta a múltba (2002), Szerelmünk lapjai (2004), Éjjel a parton (2008), Kedves John (2010), Az utolsó dal (2010), Igaz hittel (2011),Szerencsecsillag (2012)



Eredeti mű: Nicholas Sparks: The Lucky One
Eredeti megjelenés éve: 2008


General Press, Budapest, 2017
360 oldal · ISBN: 9789634520726 · Fordította: Szieberth Ádám

2017. december 4., hétfő

A vihar szárnyai

Giles Kristian: A vihar szárnyai 
(Sigurd-saga 3.)




"Harcosnak lenni nem csak hírnevet, ezüstöt és dalnoki dicséretet jelent."
                                         










Giles Kristian A vihar szárnyai című regényével a csodálatos viking-saga lezárult. A szerző ismét elénk varázsolja a vikingek vad és brutális, mégis lenyűgöző világát. Látványos képei filmszerűen peregnek az olvasó előtt. Sigurd Haraldarson dicsőséges útját követhettük végig a 8. század éveiben. Sigurd Haraldarson hírneve egyre nő. A könyörtelen küldetése, hogy szembeszálljon az esküdt ellenségével, népének árulójával, családja gyilkosával, Gorm királlyal a tetőfokára ért. Klasszikus bosszútörténet ez, amelyhez a jellegzetes sötét északi táj nemcsak látványos díszlet, de tapintható valóság, mielőtt valóban kitörne a vihar. Külön öröm, hogy alig egy év alatt a hazai boltokba került a teljes sorozat!


Az előző részek szeretett karakterei visszatérnek Sigurd mellett: nevezetesen Floki, Olaf és Valgerd, de lesznek újabb figurák is a történetben. Szereplői lehet, hogy idealizáltak, mégis fejlődtek, változnak, nem mindig előnyükre. Érző, hús-vér figurák. Sigurd húga, Runa története ebben a részben is folytatódik, ígér izgalmas és meglepő fordulatot a harcos nők közösségéről. Ez párhuzamosan bontakozik ki a regényben. A szerző ügyesen beilleszti a fontos pillanatokat, amikor minden elveszettnek tűnik. Érezhetően szakértelemmel és valódi szenvedéllyel írta a sorozat mindhárom részét.


Giles Kristian viking trilógiája tele volt történelmi cselekménnyel, drámával és véres csatákkal. Thor kalapácsa és a pajzsfal sem véd meg a kilőtt nyilaktól és a kibontakozó drámától. A szerző biztos kézzel vezeti szereplőit és az olvasóit a végkifejlet felé. A háború, a végső csata, a könyv utolsó izgalmas lezárása lesz a harmadik részben a tetőpont. Rengeteg vérbő erőszak mellett nagy érzelmek is vannak a történésben. A gyerekkor képei érdekes álomszerű képeket hoz a sodró eseményekbe. Sigurd Odin-kegyeltje, és mindannyiunk sorsa az istenek ajándéka. A viking korszak kegyetlenségét, brutalitását, vad vérszomjasságát, sötét mágiáját tökéletesen adja vissza ez a történet is. Az író és az olvasó képzelete előtt peregnek a látványos képek: nem csak a küzdelmes csaták, vadászatok, de a nyílt óceán végtelen szépsége mellett átélhetjük a legénység örömét, mulatozását a tábortűznél, bajtársiasságát és puszta szórakozásukat.

A szerző prózája a szokásos módon kiváló, remekül tudja éreztetni, hogy szereti a norvég népet, hagyományait ismeri. Amikor leírja az ókori istenségek rituáléit és szeszélyeit, szinte fizikailag érezni lehet őket, kilépnek
a lapokról. Ez a prózájának szépsége és ereje. Az első könyv annyira remek, a második könyv pedig félelmetes volt! A harmadik könyv véresen szórakoztató történelmi kaland, ami egy jól illeszkedő befejezést hozott a történetnek. Giles Kristian izgalmas, epikus bosszút állt az árulókon. A vihar szárnyai nem csupán egy történelmi regény - igazi vad és szenvedélyesen dübörgő kaland, a régi és az új világ találkozása, dicsőséges megtestesítése. A sorozat kedvet ad a korai középkor legsikeresebb népe, a vikingek életének mélyebb tanulmányozásához. Aki szereti ezt a korszakot és kíváncsi rá, egy élménydús sorozatot olvashat.

A narratív hang olyan, mint egy szecessziós varázslat, a szépséges táj, erdők, hegyek és a tenger leírása mellett az érzelmek és a párbeszéd erősebbek, hatásosabbak. Itt a humor most kevesebb szerepet kapott, mint az előzményekben. Ez bizony nem egy szerelmes regény.

Egy igazán újszerű debütáló sorozat, amely egyenletes színvonalon íródott. Csodálatos hangulata, humora az egész sorozat jól ábrázolja a skandináv életet, hagyományokat, vallási hiedelmeiket. Kedvenc lett vitán felül a sorozat. Nem csak egy epikus elbeszélés, ami egy viking herceg, Sigurd történetéről, küzdelmes bosszújáról szól, hanem Giles tehetségének és meglepő alaposságának és kifinomultságának a tanúbizonysága. Bizonyára viking ősei vére folyik ereiben, északi gyökerei előtti főhajtás a sorozat. Szívesen olvasnék még tőle más regényeit is.



Giles Kristan az angliai Leicestershire-ben született 1975-ben.
Édesapja angol, édesanyja norvég. A kilencvenes években az Upside Down nevű zenekar vezető énekese volt, és dalszövegeket is írt.
Elsősorban viking témájú történelmi regényei bestsellerek lettek, legismertebb közülük a Raven-sorozat, amelyet 18 nyelvre fordítottak le.

A Sigurd-saga részei: A bosszú istene, Téli tűz és A vihar szárnyai.



A kiadótól kedvezménnyel ITT tudod megrendelni akár mindhárom részt! Gyönyörűségesen szép kivitelűek.







Eredeti mű: Giles Kristian: Wings of the Storm
GABO, Budapest, 2017
322 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634065586 · Fordította: Bihari György

2017. december 2., szombat

Gengszterváros

Tod Goldberg: Gengszterváros




                                                               














Krimi a javából, amit elsődlegesen maga az alapötlet, a koncepció tesz érdekessé. Tulajdonképpen láttunk már ilyet: aktuális bérgyilkosunk kissé "túllő a célon", hirtelen felindulásból likvidál olyanokat is, akit nem kéne. Ez esetben három FBI ügynököt és egy beépített embert...


A történetben főhősünk, "Sal Cupertine" egy precízen pontos munkát végző bérgyilkos. Ugyanakkor gondos, aggódó családapa, ami a bérgyilkos identitással érdekes kontrasztot ad, mégis jól megférnek egymás mellett. Miután eldördültek a lövések, (nem sokat tétovázunk, rögtön a sűrűjébe csapunk az eseményeknek), Sal-t titokban eljuttatják Las Vegasba, ahol korrekciós műtéten esik át, és hat hónapba telik, amíg újra megtanul ahhoz mindent, hogy egy közösség új rabbija lehessen. Sal eltűnik, megjelenik David Cohen rabbi. Tökéletes álca a szent ember bőrébe bújtatott bérgyilkos. Különleges módja annak, hogy eldugják az emberüket.

A cselekmény vicces, ijesztően brutális és szórakoztató egyszerre. Egy könyv a rosszfiú sötét életéről, a gengszter, aki Chicago-ból Las Vegas-ba kerül és új identitást kap. Sötét, ravasz, szomorú, tele hihető és mélyen vallásos karakterekkel, akik nem restek bűnbe esni sem. Olyan jól megírt, hatásos, hogy sok fejezetnél kifejezetten a Casino film képeit, történetét juttatta eszembe. Ugyanakkor a nagyszerű Elmore Leonard hatása is érezhető a történeten, ami persze csak használt neki. Nagyszerű képek, jó helyzetkomikumok vannak beépítve a sötét történetbe.

Sal új élete igazi átalakulással jár. Nem csak külsőleg, de egész élete, neve ami megváltozott a gyülekezetében. Érdekes volt ezt olvasni és átélni vele, egy hatalmas új zsidó komplexumban új életet kezdeni, amely a sivatagban növekszik, természetesen a szerencseváros árnyékában. Végig látjuk Sal lelki átalakulását, ami békét hoz életébe, és ezzel új mederbe kerül. Ugyanakkor kétségbeesetten hiányzik a felesége és a fia, akik Chicagóban maradtak, Ők nem tudják, hol van Sal. A könyv a családról, a személyes és társadalmi kapcsolatokról mesél, a maffiáról, a vallási életről. Lelki béke és bérgyilkosság elég fura párhuzam.

Ez a történet jól megírt, jól ábrázolt és nagyszerű karakterekkel jeleníti meg ezt a világot. Köztük kiemelkedően jól megrajzolt FBI ügynökkel, aki a főszereplőt követi. Ő Jeff Hopper, aki nem hisz Sal állítólagos eltűnésében, halálában. Kitartóan nyomoz, kutat. Nagyon élveztem ezt, a végkifejlet hoz még váratlan fordulatot. Ő egy sokkal bonyolultabb karakter, mint krimiknél a nyomozók általában.


Ez egy furcsa könyv is minden bizonnyal. Nem igazán thriller, inkább a bűn háttere, annak hatásai, lelki dolgokat ábrázoló regény. Tele erkölcsi érzelmekkel, de egy teljesen morálisan korrupt főszereplővel. Hiába a plasztikai sebészet, új szakmai hivatás, ő még mindig ugyanaz a bérgyilkos azért. Goldberg létrehoz egy pokoli történetet, amely elkap és nem enged el. Ez egy eredeti újdonság.
A sötét és vicces, mindig nyerő kombináció. Szerettem, ahogy a cselekmény kibontakozik, remek történet, okos, éles fordulatokkal, merészebb felépítéssel. Tényleg elgondolkodtam a zsidó szereplőkről és a vallási részek tették igazán eredetivé a történetet, amit Sal/David gyakran Bruce Springsteen szövegekkel kever össze. A képzeletbeli szereplők egy valós világban mozognak.





Tod Goldberg: 1971. január 10. Berkeley, Kalifornia
Amerikai szerző.



Eredeti mű: Tod Goldberg: Gangsterland
Jaffa, Budapest, 2017
340 oldal · puhatáblás Fordította: Illés Róbert









2017. december 1., péntek

Enzo Ferrrari

Brock Yates: Enzo Ferrari
A birodalom, és ami mögötte van







"1951 telére az ágaskodó paripa a földgolyó minden civilizált részén hátrahagyta a patalenyomatát."








A Ferrari név komoly és elismert márka, ki nem ismerné e nevet a világon? Enzo Ferrari (1898-1988) géniusz volt, ezt a könyv olvasása után bátran kijelenthetem. Neve és élete egybeforrt az olasz autósporttal, annak fejlődésével, személyesen megteremtette mérnökei segítségével a különleges és jellegzetes dizájnt a csodálatos autóinak.


Élete elválaszthatatlan, Olaszország nemzeti jelképe, valódi kultuszt teremtett szülővárosának, Modénának és a maranellói gyárnak. Mindezt tudatos, hosszú és alapos, kitartó munkával érte el.

Egy nagyon jól megírt, aprólékos részletességű kutatómunka eredménye a kötet. Yates olyan tudással és alapossággal írta meg, amely messze meghaladja, hogy a történet csupán az autók puszta fejlődését és sikerét ábrázolná. Nem csak egy történet az emberről, hanem a 20. századról is kiváló hátteret ad, mind iparilag és politikailag. A téma mélységét átfogó és kiegyensúlyozott módon tálalja az olvasónak. A legjobb könyv a témában. Azt hiszem, ez a könyv azért íródott, hogy elferdítse és megmutassa Ferrarit és az ő történelmét, azt a diadalt, ami a siker mögött áll. Minden F1-es rajongónak olvasnia kell, hogy megtudja, hogyan kezdődött el, honnan indult, fejlődött és változott a versenyek szellemisége. Nem kevés halálos baleset árán jutottak el a mai technikai szintre. Ferrari ugyan nem volt autóipari mérnök vagy tervező, de "tehetsége volt a férfiak lelkének felkavarására", amint azt maga Ferrari is megfogalmazta.

Ferrari nem szerette a túlzott nyilvánosságot, kerülte a túlzott feltűnést. Nem bulvár könyv, élete sorsdöntő pillanatai ugyan benne vannak, ám sok esetben csak jelzés szerűen, nem a házassága válságán, vagy a törvénytelen utódjáról csámcsog. Maga a házasság létrejötte, későbbi hatásai bemutatásra kerülnek, ám csak árnyaltan. Ahogyan szeretőiről sincs kitérő. Voltak, szerette a nőket, legalább annyira, mint az autóit. Az élete része volt a sport.

A katolikus Olaszországban a válás szóba sem jöhetett a család szentsége alapból megkérdőjelezhetetlen volt. Elképesztő az a családi háttér és kitartás, ami mégis összefogta a családot, minden baj, betegség vagy tragédiák ellenére.  Anyja és felesége mellett igyekezett megfelelni a két nőnek, akik kölcsönösen utálták egymást. Nem volt könnyű dolga. Személyes sorsát fiatalon a háború határozta meg, amiben elveszítette édesapját, később pedig szeretett bátyját is. Ő maga súlyos betegség után, ami maradandóan megviselte tüdejét, épült fel.

Yates igen informatív értekezése során megismerjük a férfit és a márka történetét. 1920-ban az Alfa Romeo versenyzője volt, majd Ferrari hamarosan Alfa márkakereskedővé alakult, de az igaz szerelme a versenyzés maradt egész életére. 1929-ben az Alfa-val közösen egy műhelyet alakít ki. Innen indult el a világhír felé és lett jól csengő márkanévvé a Ferrari.

Enzo Ferrari sosem politizált. Néha azonban a sors rákényszerítette bizonyos döntéseinél. Kikerülhetetlen Enzo Ferrari összekapcsolása a fasiszta kormányzatokkal, ami kissé elnagyoltnak tűnt. Ahogyan a másik autómogul, Giovanni Agnelli és a Fiat gyárral való kapcsolata is motorja volt a történéseknek. Érdekes, hogy bár kölcsönösen elismerték egymást, barátok nem voltak. Olvashatunk a legendáról, ami szerint az ágaskodó lovacska hogyan került az autókra, és miért olyan a színekben. Ahogy kiderül az is, miért hordott állandóan napszemüveget 1956 óta és vált a védjegyévé.


Ez a könyv betekintést nyújt Enzo Ferrari életébe, ám legalább annyira az iparosodás, a technikai fejlődét is nyomon tudjuk követni. A különböző modellek tökéletesítése, a versenyek élet-halál harca elképesztő. Sok pilóta vesztette életét, ám a technika volt mindig is Ferrari szemében az, ami győzedelmeskedett, a pilótákat, kevés kivétellel, nem igazán értékelte. Komoly barátság csupán Gilles Villeneuve-höz, a tragikusan fiatalon elhunyt kanadai versenyzőhöz fűzte. Benne látott igazi elhivatottságot, ismerte el ördögi bátorságát. Niki Lauda személyisége és a Marlboro kapcsolata is érdekes részei a történetnek. Yates ügyesen felfűzi Ferrari életét a főbb versenyek mentén, ami nem kevés véráldozattal járt. Megjelennek az üzleti újítások, terjeszkedés Amerika felé, és a kereskedelmet. Érdekes volt a Ferrari múzeum létrehozásának ötlete is, vagy a spártai egyszerűséggel berendezett irodája. Meglepő, hogy az Enzo Ferrari életét kísérő spekulációkat, pletykákat és másodlagos információkat Yates mennyire tisztességgel kezeli. Kiemeli, a segítő, adakozó embert is a pénzmogul mögül. A Ferrari legenda jól nyomon követhető, élvezetes olvasmány a sport szerelmeseinek. Nem csodálom, hogy a filmesek lecsaptak a remek alapanyagra és várhatóan 2019-ben a mozikba kerül a könyv alapján forgatott film is.  A kötet végén számos eredeti fotódokumentum található, ami teljesebbé teszi a képet.


"Az olasz férfiak saját viszonyrendszerükben istenítették az anyákat, elviselték a feleségeket, míg minden más nőre megvetéssel vagy vágyakozással – esetenként mindkettővel – tekintettek. Ferrari és az ősei két egyszerű kategóriára osztották a nőket: a szűzies angyalokra, akik világra hozták őket, és a parázna némberekre, akiket ágyasuknak választottak."



Athenaeum, Budapest, 2017
528 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936369 · Fordította: Babits Péter

2017. november 28., kedd

Beállás

Lévai Balázs: Beállás
Ponyvarákenrol





                                               






„A történet és szereplői a képzelet szülöttjei. Figyelem: A képzelet nyomokban valóságot tartalmazhat.”




„Lévai meg a rock and roll? Hagyjad mán! Egyszer jött el velünk, azóta is fáj tőle a feje…” (Lukács Laci, Tankcsapda)


Lévai Balázs műsorvezető, a Dob + Basszus műsora révén került a zenéhez, zenészekhez igazán közel. A nagy sikert hozó, zenetörténeti műsor a sikerdalok keletkezését, történetét mutatta be. Ez a sorozata ugyan már 2007-ben befejeződött, mégis ezzel híresült el a nagyközönség előtt, ezzel azonosítják sokan ma is. Remek interjúi, majd 2014-ben a Lovasi Andrásról írt Idáig tudom a történetet könyve után most egy fikciós, szórakoztató ponyvaregényt írt, ami krimi elemet is tartalmaz, némi szerelmi szállal.

A ​Black Sheep kitalált formáció, egy év kényszerszünet után próbál visszatérni a színpadra. Őket követhetjük nyomon a hazai zenei élet vizein.

A történet főhősei, Puska (Fegyverneky Tibor), a zenekar fiatal menedzsere, kissé botcsinálta, ám annál lelkesebb figura. A leállás oka Hegemony, az énekes szerelmi bánata, ami lelki összeomlásához vezetett. A banda többi tagja sem akármi karakter: Imi Hendrix, Gúnár, Bozon, Gomez és Jóság. Nagy célt tűznek ki maguknak és Puskának: egy év alatt fel kell jutniuk a szakma csúcsára, ami jelen esetükben a fesztiválok nagyszínpadait jelenti. Elég a délutáni műsorsávból, a bemelegítők, hangulatfokozó szerepéből, a "falunap sztárjai" kategóriából ki akarnak törni. Különben számukra game over, nincs tovább. Talán nem leszek poéngyilkos, ha elárulom, ehhez mindet bevetnek, sikert aratnak. A cél érdekében céges bulik, határon túli fellépés, fesztiválok és kemény próbák veszik kezdetüket. Amik természetesen sok kaland és élmények forrásai lesznek. Az új album, a dalok azonban nem jönnek csak úgy, a sikerért tényleg oda kell tegyék magukat. Izgalmas üzenet a kötet végén a "Nagy Dal" gondolata. Ami valódi jellemzője a zenészek életének. A sok sláger közt bizony van egy, ami a nagy mértékegysége, amihez kötik az egész életük munkásságát. Az arcuk, hangjuk lesz ez a nagy sláger, ami jó esetben lehet akár több is. Ez az ő arcuk, életük. Amire majd évtizedek múlva is emlékszik a nagyérdemű.


Nem mellékes szál, hogy előző menedzserük, Mókus három éve nyom nélkül eltűnt... itt jön be egy krimiszál a történetbe, ami a történet csúcsát hozza. Közvetlenül a "nagy lehetőség", a nagyszínpadi visszatérés előtt, az egyik vidéki helyszínen letartóztatják az énekest, ezzel ellehetetlenítve az együttest. Az ok nem kicsit meglepő, de erről nem árulok el többet. A történet szép kerek, a megoldás már-már véletlen-szerű. A regény sok valós elemet tartalmaz, erről mindenki meggyőződhet, aki picit is figyelemmel követte a hazai zenészeink életét, interjúikat. Lehet agyalni olvasás közben, ez vajon kivel, melyik zenekarral esett meg...? Nem csak a nyolcvanas évek legközismertebb pop-pletykáiból merített a történethez Lévai Balázs. Talán éppen ez volt az, ami elvette az erejét a történetnek. Túl steril lett a szöveg, a felismerhetőség miatt kisminkelt esetek nem túl ütősek így. Éppen a mocskos  humort hiányoltam, a " szex, drog, rakenrol" életérzést nyomokban véltem felfedezni. Kissé erőtlen lett a kerek történet, amolyan adrenalin-mentes, light verzió.



Olvastatta magát, hiszen Lévai a bennfentesek biztonságával jól mesél, a legjobb részei éppen azok voltak, ahol bátran írt a külföldi sztárok és koncertek hátteréről. A gruppik jellegzetességeiről, világukról, vagy ami igazi plusz pont Harry Hole és az ital párhuzama a rockzenészek életével rész. Nagyon sokat dobott a történeten a becsempészett Huxley-életrajzi rész, ami szintén valós elem. A valóság jól működött, hihetőbb, élőbb lett mint a kitalált, átírt részek. A fiatal olvasóknak bizonyára érdekes lesz, talán még tud is újat mondani a régi nagyokról a regény. Szerencsére Zalatnay Cini jól van, és kevesebbet is vetkőzik...  Nekem valami hiányzott, nem volt elég lendülete, ereje a történetnek, kicsit túlságosan "kimiskárolták" a valóságot. Túl steril, túl ponyva lett az egész hatása. Hiányoztak a kalandos, vérbő sztorik, harsány poénok, rendőrök és a gyorshajtások, rajongók a backstage előtt és mögött, vagy a szervezőkkel folytatott alkudozások, ami a Lovasi-könyvben vállalhatóan ott volt. Maga a "rakenrol" életérzést nem találtam. Így számomra egy elég "öszvér" történet kerekedett ki a végére, nem igazán élt a mese. Lehetett volna ez sokkal jobb is érzésem szerint, ha kicsit merészebb, bátrabb Lévai. Valami olyan érzéssel tettem le a regényt, mintha a Tankcsapda-koncert végén ráadásnak a Csipkés kombinéra zendítene rá a banda.
























grafika: Cserkuti Dávid belső borítója




Athenaeum, Budapest, 2017


236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935577

2017. november 26., vasárnap

Az Essexi kígyó

Sarah Perry: Az Essexi kígyó






                                                                             











Sarah Perry különös című regénye kezdettől fogva nagy figyelmet kapott nálam. A XXI. Század Kiadó frissen indult KULT könyvek sorozatának kötete az első lett ebből a sorból, amit kézbe vettem.



Az Essexi kígyóról ugyan még nem hallottam, de a Loch Ness-i szörnyről igen, rögtön rá asszociáltam. Valami misztikus, izgalmas, sötét titkokkal teli történetre gondoltam. Az utószót olvasva örömmel láttam, túl messze nem jártam az igazságtól, valóban létezett egy ilyen legenda. Mondhatom, hogy a történet az utolsó oldalakig tartotta a rejtélyt - ez az egyik legszokatlanabb és legkülönösebb hangú könyv, amelyet idén olvastam.

Perry meséje egy valódi középkori legendán alapul, amely szerint a Blackwater-folyó torkolatát és környezetét alkotó mocsarakat egy vad teremtmény lakja, az embereket egy mitikus szörny fenyegeti; valóban egyfajta Loch Ness-szörny ez is, szárnyakkal és fogakkal rendelkező, kígyó testű lény. Most, több mint 200 évvel később, a pletykák beindulnak, hogy a gonosz állat visszatért. Áldozat is akad, Essex felbolydul. A regény erőssége még a táj leírása, ami lélegzetelállítóan szép. A furcsa ködök és kísérteties mocsarak megidézése tökéletes hangulati elem, a hatalmas égbolt és Essex ősi templomai mellé. Tetszett a Blackwater torkolat sejtelmes ábrázolása fényeivel, szagokkal. Perry írása az érzékekhez kapcsolódik, szagolhatja a sós vizet, az osztrigát, vagy a "tölgyre tapadt gomba titokzatos illatát".


A jelen és a régmúlt keveredik, Londonban vagyunk az 1890-es években, és a hősnőnk, Cora Seaborne lesz, aki éppen frissen megözvegyült. Ez a szabadságot hozza el Corának, a férj egy rideg, zsarnoki alak volt. Szerettem Cora alakját, aki a 19. század végén élő, modern nő, független, kíváncsi és okos, önbizalommal éli életét. Cora egy olyan nő, aki többet szeretne az élettől. Ő és autista fia Essex lápvidékére utaznak. Francis, a fiú kissé furcsa alakja a történéseknek, ahogyan Martha alakja sem hétköznapi. Ő mélyen elkötelezett a polgári jogokkal szemben. Cora és Martha közti már-már mélyebb vonzalmat sejtet az írónő. Fura viktoriánus korrajz, emberi sorosok keverednek, a viszonyok néha bizony kissé kuszává, homályossá válnak a szerelmi négyszögben.

Cora szenvedélyesen hisz a modern tudományban, lelkes természetbúvár. Amikor tudomására jut az essexi kígyó legendája, azonnal eldönti, eltökélt szándéka lesz, hogy bebizonyítsa, hogy a most feltűnt állat leszármazottja annak a basiliscusnak, amely 200 éve félelemben tartotta a középkori Essexet. Persze vannak, akik végképp nem hisznek a szörnyben, próbálják a dolgot mindenféle mással megmagyarázni.


A tudomány ismét a vallással ütközik, amikor találkozik és kapcsolatot alakít ki a karizmatikus William Ransome-val, Aldwinter falu plébánosával. Ő a történet másik vezéralakja. A pap az, aki úgy gondolja, hogy a kígyó nem más, mint egy nyilvános hisztéria által táplált mítosz. A vallás a babonával és a pogánysággal ütközik, amikor Ransome keresztény gyülekezete pogány rítusokra és szertartásokra készül, hogy megszabaduljon a félelmetes fenevadtól. Cora és Ransome kapcsolata elég érdekes, ad okot több vitára. William úgy véli, hogy a tudomány mélyreható, magyarázat nélküli kudarcot hagyott rájuk. Az embereknek szükségük van a vallás biztonságára. Ráadásul szerinte a geológia és az evolúció csak a mai értelmiségiek új és múló ideája. Istenre van szükségünk, és racionálisnak kell maradnunk. Cora modern gondolkodása erősen zavarja. A két karakter eltérő nézetei, gondolkodása jó alap ezek ütköztetésére. A történet úgy alakul, mint az élet. Perry három kérdésre összpontosít, de a kontraszt a tudomány és a vallás között húzódik. Perry ígéretes író, mivel emlékezetes atmoszférát teremt regényével. Bár a történet kissé bonyolult, olyan gyönyörű és mesés, mint a borító. Meglepő, izgalmas, fenséges irodalmi utazás. Az Essexi kígyó fájdalmasan szép, különleges mese, amely megmutatja, hogy a szerelem, a halál mindig kéz a kézben jár.




Az Essexi kígyó több irodalmi díjat kapott, megjelenése óta több mint egy éve az eladási listákon szerepel a könyv az Egyesült Királyságban.

Az Év Könyve - The Waterstones
British Book Award győztese
The Sunday Times Bestseller

Mint elsőszámú bestsellert és a 2016-os Waterstones Book of the Yeart Az Essexi kígyót további nyolc díjra jelölték, köztük a 2017-es Costa Könyvdíjra és a 2017-es Bailey’s Women’s Prize for Fictionre. Sarah műveit tizenegy nyelvre fordítják le,






Eredeti mű: Sarah Perry: The Essex Serpent
XXI. Század, Budapest, 2017
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155638961 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

2017. november 22., szerda

A vér jogán

Bányai D. Ilona: A vér jogán 




                                                           











A Csikász Katalin tervezte borító egyszerűen gyönyörű, a cím pedig ütős lett. A történet sokkal lendületesebb, bátrabb lett az írónő hangja. A történet Mátyás korába viszi vissza az olvasót. A Boszorkánykör regényben már megismert három lány sorsa további kalandokkal folytatódik, ismét Tokaj környékén járunk.




Történelmi kalandregény, népmese ízű fordulatokkal, sorsokkal. Jó volt olvasni, hangulata, varázsa van a regénynek. Ha túl sok történelmi szálat nem is kapunk, az ország helyzete és a politika inkább csak jelzés szintű, az akkori életet nagyon jól ábrázolja. Nem csak a főúri kastélyok mindennapjait, de az egyszerű dolgos, kisemberek életéből is kapunk képeket. Persze ettől még a korrajz pontos és hiteles. Nem hiányzott a vérgőzős csaták leírása. A fikció és valóság jó arányban keveredik.


Több szálon fut a cselekmény, amely végig fenntartja a figyelmet. A három lány életének egy újabb izgalmas szakaszát ismerjük meg, gördülékeny stílusban, olvastatja magát a regény. Már a Boszorkánykör is igazi meglepetés volt számomra, ez talán még jobban sikerült. Nem csak a mese és hangulat varázsa miatt, amire nagy szükség van napjainkban is.
Az írónő szépen bánik a szavakkal, külön öröm, hogy néhány ma már kevéssé ismert, nem használatos szó is bekerült a szövegbe. A színes, ízes magyar nyelvből kapunk ízelítőt ezzel.
A regény szereplői olyan karakterek, amelyek a való, jelenkori életünkben is léteznek. A három lány három különböző gondolkodású, temperamentumú, mégis jó barátnők. Megjelenik egy erős és okos, újabb női alak Judit asszony. Ő a család fekete báránya, ez elég sokat elárul. Jó karakter nagyon. Sokukkal egyből tudunk azonosulni vagy éppen elítélni gonosz szándékaikat. A két elszegényedett testvért is ide sorolnám, a már megismert pénzéhes kocsmáros, gyilkos mellé. Árulók, mások boldogságára irigyek mindig vannak. Külön tetszett, hogy Ferenc atya sem szent fazék, bár igyekszik annak látszani. Bűnhődése nem is marad el. Emberek, sorsok, életek. Ármány, árulás, szerelem és hatalom a pénz bűvöletében. Megismerhetjük a régmúlt alakjait, embereinek szokásait, gondolkodását. Kalandozhatunk bátran egy olyan világban, ami már a múlt ködébe veszett.



Számomra, azonban a három leányzó vitte a regényt, Annus az erdei asszony mellett ők voltak az igazi főhősnők. Mindegyiket másért lehet szeretni. Rózsa élete egészen nagy fordulathoz érkezett. Itt kap majd jelentőséget a cím. Külön érdekességek a történetbe beépített, finom életbölcsességek olvashatók. A "boszorkányok" védelmére, akik többet tudtak és segítő szándékukhoz kétség nem fért. Persze a tudatlanoknak ez nem tetszett, akár csupán a gazdagok betegségére a köszvény megjelenítésére is gondolva.


A kissé hiú Mátyásról köztudott, hogy szívesen járt-kelt az országban álruhában. Nos, ez is fontos szerepet kap a történetben. A pápa számon kéri a király ígéretét, azaz: a husziták elleni hadjáratba szólítja a királyt. Mátyás fiatal ember még a történet idején, és már két éve özvegy. Ez a momentum is hangsúlyt kap az eseményekben. További izgalomra az ad okot, hogy Gedő megszökött a büntetéséből, és bosszút akar állni. Szapolyai Imre és családja élete is izgalmakban bővelkedik, a nők sorsa továbbra is középpontban áll. Terka, Panna és Rózsa sorsa az országos politika árnyékában kerekedik tovább. Kritikának mindössze: mint férfi olvasó, nekem sok volt picit a színes, káprázatos selymek, bársony és brokát, csipkezuhatagból. Tudom ez a női olvasóknak fog tetszeni, hiszen a kor divatja is sokat elárul a hagyományokról, szokásokról. Mátyásnak mindenki tudja nagy orra volt... talán minden megjelenésekor nem kellene ezt tovább hangsúlyozni. Ezek apró és egyáltalán nem túl zavaró dolgok, észrevételek csupán.


A történet jól felépített, lezárása nagyon jól eltalált, mégis ott a nagy kérdés, hogyan tovább? Mi lesz a további sorsa szereplőinknek, és az országnak, mit is akar Mátyás Tokajban bejelenteni. Belépője a Szapolyai várba hatásos, a történet folytatásért kiállt. Szerelem van a levegőben, érzésem szerint.
Csak csatlakozni tudok azoknak a táborához akik várják az írónő következő kötetét és ajánlani tudom mindenkinek ezt a fordulatos, izgalmas regényt. Női hősökre is szükség van.




Bányai D. Ilona: 
Első novellái 2012-ben jelentek meg, a Sár, vér, levendula antológiában. majd Az öreg című novellájából hangjáték is készült. Első regénye a Boszorkánykör 2016-ban került az olvasókhoz a Gold Book Kiadó gondozásában. Tagja a Történelmiregény-írók Társaságának.








kép: a Hunyadiak pecsétje, és sajtó fotó az első könyvbemutatóról

Gold Book, Debrecen, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634264583

2017. november 20., hétfő

Szent György testvérei

Bíró Szabolcs: Szent György testvérei 
(Anjouk 4.)






„Valósággal igaz vagyok e baráti renddel szemben”










A kalandok folytatódnak: belviszály, ármány továbbra is a történet része, a humor és szerelem pedig remekül oldja a véres csata képeit. Az Anjouk-sorozat a negyedik részéhez érkezett. Ahogy halad előre a regény és a sorozat egyre feszítettebb a hangulat. Ha elfogódott lennék, bocsánat, de szeretem ezt a sorozatot.


Rögtön a címhez illően a Szent György lovagrend 49 új tagjának látványos avatásán vehet részt az olvasó. Ez a legrégebbi magyarországi lovagrend. Visegrád királyi város pompás képeivel jelenik meg, ott lehetünk képzeletben mi olvasók is az avatás szertartásán. Visszarepített a XIV. századba, mozgalmas lovagregény lett az új folytatás.

Olvasmányos, lendületes történetvezetés, logikus felépítés jellemzi ezúttal is a regényt. Alapos történelmi háttér kerül bemutatásra, néhol szórakoztató humorral meghintve. A szerelem és a romantika is feltűnik. Képet kapunk a királyi házaspár családi életéről, még, ha ezt az első szülött fattyú árnyékolja is. Erről olvastam volna picit többet, ahogyan magáról a rendről, szokásaikról, hagyományaikról. Kiváló karakterek népesítik be a történetet, jellemábrázolása szemléletes, jó hangulat jellemzi. Bátor Attila és családja története most a háttérbe szorul, de jön Lackfi István és
az ő családja. Lackfi István, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét az előzményekben erről olvashattunk, mellé öccse, Palkó kamaszodása, harcossá válásának folyamatát követhetjük. Tetszett, ahogyan Lackfi házassága, anyósproblémája is. Mint kiderült cseppet sem új keletű dolog ez a férjek életében. Szerelmetesen parázna felesége is üde színfolt a regény eseményeiben. Végre egy hölgy szereplő, aki megéli vágyait, nem szende ártatlanka.




A politikai háttér a szokásos ármánykodás, lázongás olyan jellemző, nem tudunk békében élni. A csatában sem volt hiány, folyt a vér, brutálisan kegyetlen bosszút álltak a lázadókon. A csata részletes és alapos, elemző leírását olvashatjuk a regényben. A cselekmény végig érdekfeszítő, rendkívül izgalmas. Károly továbbra is felelős gondolkodású, karizmatikus király.

Emberi sorsok, tragédiák árnyékában dőlt el az ország sorsa. Anjou Károly és Luxemburgi János találkozója, majd a cseh király már-már árulása izgalmas pillanatokat eredményezett. A fegyverzetekre és az öltözékekre is kitér Szabolcs. Korhű dokumentum, akár bizony lehetett ez így is, a valóság és az írói fikció remek arányban van jelen. Aki olvasta az előzményeket, bizonyára ezt a részt is kíváncsian várta. Remek folytatás lett. Úgy látom, sok fiatal olvasónak meghozta a kedvét a történelemhez, az olvasáshoz. Megemlíteném még a szép borítót, ami a sorozathoz remekül illeszkedik. Bár a nyitó kötetét nem übereli számomra, de színeiben is jó választás.

Maga a történet lezárása hibátlan, különösen tetszett. Egyben jól átvezeti, előrevetíti a következő regény történéseit. Végre, egy elveszett és kedves szereplő fog visszatérni sejtésem szerint. Elvarratlan szálak is maradtak még, lehet izgulni a folytatásban!

Rendkívül olvasmányos, a történet magával ragadja az embert. Bíró Szabolcs most sem okozott csalódást. Grandiózus vállalkozását kísérje további kaland, szerelem és siker.







Bíró Szabolcs 2007. óta publikál, jelennek meg írásai. Először még Francis W. Scott néven, majd 2010. óta saját nevén jegyzi könyveit. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. regényének köszönheti. A szakmai hírnevet és a közönség figyelmét a kétkötetes minisorozata a Non nobis, Domine hozta meg számára, ami egyetlen kötetben is megjelent újra a tavalyi évben.







Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936581

2017. november 19., vasárnap

Régimódi történet

Szabó Magda: Régimódi történet 






                                             




"Végül mind kigyógyulunk a nagy érzelmekből. Egyeseket az élet gyógyít ki, másokat a halál."





Szabó Magda több önéletrajzi ihletésű regényt írt, az első a sorban az Ókút volt (1970). Ebben varázslatosan tündéri gyermekkorát idézi fel. A Régimódi történet (1977) imádott édesanyja, Jablonczay Lenke életét, sorsának alakulását mutatja be, a két nagy tekintélyű, nagy múltú tiszántúli család sorsán át megidézve a korabeli Debrecent is.


A szülei gyermekkorát kitartó és hosszú kutatások előzték meg. Elképesztő, egyenesen irigylésre méltó ez az alaposság, a hiteles családkép lenyűgöző. Az elején elég sok információt, adatot, nevet zúdított az olvasóra, már-már követhetetlennek indult. Nehéz volt a kiterjedt rokonság beazonosítása, hogy ki kinek a kije, (a sok nagynéni, nagybácsi, testvérek sora jól mutatja a korabeli nagycsaládok kapcsolatrendszerét). Békés megye és a Hajdúság, Debrecen és Sárrét állnak a történet középpontjában. Erről a korabeli várostörténet izgalmas hátteret, kiváló korrajzot ad a cselekményhez.




Nagyon kell figyelni a rokonsági kapcsolatok sorát, talán az zavart, hogy vannak, akik több néven is szerepelnek, ám amikor ezen túl voltam, magával sodort a történet. Megelevenedett mesekönyv, varázslatos hangulat áradt a lapokból. Egyszerűen remek, mint minden Szabó Magdától. Képzeletünkben megelevenedik az egykori Debrecen, szemléletesen remek képek, hangulatok portrék segítségével, végig sétálhatunk a korabeli városon, követve a Jablonczay és Anzelmus-utódok sorsának alakulását. Szerettem olvasni a "Párkák" néven emlegetett Jablonczay-lányokról, különösen a vénlány maradt Gizella sorsa és alakja volt szemléletes.


A regény stílusa különösen tetszett, átfogó, aprólékos, kiváló jellemábrázolással megírt családtörténet ez. Szerintem nagyon érdekes könyv, imádom az ilyen régi családi meséket. Érdekes látni, hogy milyen apróságokon, hazugságokon vagy félreértéseken csúszhat el az élet. A családon belüli kapcsolatrendszer működése hiteles és érzelmekkel átitatott. A korabeli szokások meghatározóak és szemléletesek. Hihetetlenül őszinte, megkapó bája, humora van. Úgy éreztem, másként és mégis nagyon hasonlóan éltek az akkori emberek. Az életünket mi alakítjuk görög sorstragédiává. Szabó Magda elénk tárja családja sorsát, titkokkal, drámákkal, szerelmekkel megjelenítve azt. Élő, eleven, lüktetően színes és hiteles ez a szeretettel megfestett családi kép.

Magasan kiemelkedik, meghatározó Rickl Mária alakja, aki kőkemény egyenes gerincű, rideg asszony képét mutatja. Rengeteg életbölcsesség és emberismeret bújik meg a történések sorában, elevenedik meg a könyv lapjain. Bámulatosan tudja megrajzolni a mellékszereplők jellemét is. Kedveltem minden hibája ellenére az életszerető Jablonczay Kálmán alakját is. Emberek vagyunk, esendőek, hibáinkkal együtt is szerethetőek. Gyönyörű emléket állít ezzel a regénnyel az édesanyjának és családjának, érezni a könyvből áradó, odaadó, kölcsönösen rajongó szeretetet.

"A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem."

Nincs elfogódott hang, őszinte, sallangmentes ábrázolásai valósághűek, emberiek. Olyan történet ez, amit olvasni kell. Nem véletlen csaptak rá a filmesek is 2006-ban, és a nagy sikerű, nyolcvanas évekbeli Madách színházi előadás után filmre is került.
Szabó Magda részben édesanyja visszaemlékezéseiből, részben rokonok, a tágabb család és ismerősök emlékeiből, s nem utolsósorban korabeli személyes dokumentumokból, levelekből, naplókból, háztartási könyvből, a szereplők novelláiból, verseiből fűzte össze ezt a különös műfajú, hangulatos regényt.

A Jaffa Kiadó az 100 éves születésnapi, halálának 10 éves évfordulójára most új köntösben adja ki az írónő munkáit.




Isten áldja a lelkét minden leírt soráért!


Tartalomjegyzék:
Kanna, hattyúkkal
A szkéné
Dramatis personae
Jablonczay Kálmán
Gacsáry Emma
Jablonczay Lenke




Szabó Magda: 
1917. október 5-én született Debrecenben, magyar író, költő, műfordító. A debreceni egyetemen magyar-latin tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. Egészen 1958-ig nem publikálhatott.


A sikert az 1958-ban megjelent Freskó hozta el, amit az Őz követett 1959-ben. Termékeny, sokoldalú író volt. Írt verseket, drámákat, számtalan gyermekkönyvet. Fordításai is jelentősek, az ő könyveit is 42 nyelven adták ki világszerte. Számtalan díjjal elismerték munkásságát. Hazánk legjelentősebb írói közé tartozik.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál.







Jaffa, Budapest, 2017
462 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715860