2016. július 16., szombat

Für Elise

Szabó Magda: Für Elise




                                                   






"Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig.
Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet.
Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor."




Szabó Magda igen gazdag életművének egyik utolsó gyöngyszeme a Für Elise. Első megjelenése idején, már 2002-ben hatalmas sikert aratott. Az írónő ekkor volt 85 éves. Elég idős, hogy szembe nézzen és meséljen gyermek és ifjúkoráról, amit addig nem tett. A Für Elise két kötetesre tervezett
mű, sajnos a második kötet nem készülhetett már el. Magdaléna címmel csupán terv maradt.

Szabó Magda életét 1917-től 1935-ig, egészen az érettségi utánig követhetjük, ismerhetjük meg részleteiben a regényből. Nyíltan önéletrajzi mű, afféle számvetés, visszapillantás a gyermekkor, iskolás évekre. Már nem sérti senki szereplő személy emlékét, mégis meglepően nyílt. Vállalhatóan őszinte, nem akar jó fényben feltüntetni senkit. Hibáikkal együtt ismerjük és szeretjük meg a történet hőseit. A két hősnőnk pontosan ellentétei egymásnak: Magduska alig négy évesen kap testvérkét Cili személyében. Ők állnak a regény és az élet középpontjában a szülőknél is. Cilinek állít emléket a történet, bár a részletek homályban maradnak.



Dódi azaz Magdolna fekete hajú, élénk fantáziájú, okos kislány. Esti mesének bibliai történeteket kap édesapjától, akitől remekül megtanul latinul is. Négy évesen. Később is nyelveket tanul, olvas, ír, csapongó a képzelete. Szülei nem korlátozzák. A görög mitológia világa és a verstan is közel áll hozzá. Édesanyja, Jablonczay Lenke zenetanár. A zongorát azonban Dódi csak erőből kalapálja, üti-veri, az nem megy igazán neki. Csodálatos, szerető szülői háttér veszi körül.

Ekkor jön Bogdán Cecília, Cili. A Zentáról Magyarországra menekült "trianoni árva" lányka, aki az apa, Szabó Elek által kerül a családba és fogadják örökbe. Magdolna nem lelkes, sőt! Vigyék el, kéri. Érthetően félti a saját, családon belüli pozícióját.

Cili bájos és szőke. Óvják, védik, dédelgetik új családjában. "Biedermeier" személyiség, ahogyan az ajándék új ágyacskája is. Erre roppantul irigy lesz Magduska, igazi gyermekként viselkedik. Őszintén féltékeny, nem akar a szülők szeretetén osztozni. Cili rövid és drámai sorsa az olvasó előtt nem derül ki igazán. Csak sejthető, mi is történik vele a későbbiekben.


Az élet írja a legszebb, legkülönösebb sorsokat. A párkák és a sors visszatérő elem, többször is. Sorsunk alakulása, arra való hatások és a politika is megjelenik. A csonka Magyarország, az imádott Erdélyről szívszorítóan őszintén, naívan gondolkodik a kislány. Mihály király elcsábítása sem akadály, csak kerüljön vissza hozzánk újra Erdély. Ártatlan gyermeki ábránd ez. Lenyűgöző stílusa, kort ábrázoló, bemutató képei jó hangulatot adnak az eseményeknek. Mégis, néha bizony idegesítő karakter Dódi. Elkényeztetett, öntelt, lenéző. Van önbizalma, ami persze nem baj. Nem akar mindenáron kedves és szerethető lenni, nem is az. Kevesen mernek ennyire őszintén írni önmagukról. Elfogulatlanul kitárulkozó gondolatokat olvashatunk. Összes hibája ellenére is szerethető lányka, Cilivel ketten remekül kiegészítik egymást. Kerek egészet alkotnak. Szavakba öntött lágy ívű dallamok ezek az emlékek. Sodró, élvezetesen ábrázolja a sorsokat és a kort, ami megjelenik. Imádni való karakterei, a tanárok személyisége is megismerhető.


Fantasztikus könyv, amihez az alapanyagot az élet adta Szabó Magda tollára. Varázslatosan élővé tudja tenni, jeleníti meg a szereplő személyeket, sorsukat. Könnyezős, több helyen is elszorul az olvasó torka. A magány, meg nem értettség, meg nem kapott szerelmek, önzés és őszinteség van a lapokon. A lelkek bugyraiban járunk, mélységekbe ránt. Persze ott van, megjelenik Debrecen, hiszen ott játszódik az események sora. Finom humorával olyan, mintha ott ülne az írónő és mesélne személyesen az olvasónak. Stílusa, cizelláltan hosszú, finom körmondatai csodásak. A regényben az élőhalálról írt sorok vagy a "gidipacalozás" szemléletes képekkel jelenik meg. Az élet és a történelem ott lüktet a lapokon.


Az elmúlt gyermekkor megidézése, annak minden bájával, sok adalékot is tartalmaz Szabó Magda életéről. Ami az Ókút vagy a Régimódi történetben még csak visszafogottabban jelenik meg. Érzelmes, megkapóan őszinte, varázslatos olvasmány. Sajnálatos, hogy az írónő nem tudta befejezni a folytatást. Emlékké nemesült mára Ő maga is. Olvassuk őt sokszor, sokszor!



„Az eredetileg költőként induló írónő 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be.


A Jaffa Kiadó a szöveggondozáson túl új arculattal, rövid jegyzetekkel, és új, minden korosztály számára jól befogadható külsővel igyekszik segíteni abban, hogy Szabó Magda művei kultúrtörténeti rangjuknak és töretlen népszerűségüknek megfelelő helyre kerülhessenek.










Jaffa, Budapest, 2016
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609077

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése