2016. május 17., kedd

Jelmezbál

Grecsó Krisztián: Jelmezbál 




                                                           
"A felejtés olyan, mint a seben a var. A felejtés miatt vissza lehet menni oda, ahonnan egyszer már elvittek."






A kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotója Grecsó Krisztián. Műveiben fontos szerepet kap a családtörténet. Ezek érzékeny hitelességgel jelennek meg regényeiben. Szívből ír és zenél, hiteles amit és ahogyan csinál. Szeretem írásainak érzékeny hangulatát, a múltról szóló meséit, a jelen történéseit, aminek gyökerei a múltba vezetnek. Élet és halál, szerelem és hit a fő kérdések, látszólag könnyed stílusban. Mondatai szépen komponáltak, súlyosak, sűrűek.
A Jelmezbál az ötödik regénye alig egy hónapja jelent meg.




Gyorsan leszögezném: nem igazi krimit kap az olvasó, amennyiben a fülszöveg szerint gondolná.
Van gyilkosság, vannak titkok, nyomozás is, de ez nem krimi. Maga az élet. A régmúlt bűnei tárulnak fel, miközben a két lány halála is végre megoldódik. 1960-as évek elején történt szörnyű kettős-gyilkosság mellett különös családi viszonyokra derül fény. A falu zárt közössége, az emberek egymáshoz való viszonyulásai, örömökkel, sírással, asszonysorsokkal. Itt minden mindennel összefügg. A végére áll össze a kép.


Amikor a Tánciskolát jártam, még szoknom kellett a stílust, hangulatot. A Mellettem elférsz és az Isten hozott nálam mindent vitt, kedvencek lettek. Ezért is örültem olvasás közben, hogy a szereplők közül páran ebben az új regényben is feltűnnek. Domos tata már meghalt, özvegy felesége életébe leshetünk be, sőt, itt van a kamaszodó Daru is a Megyek utánad-ból.

A történetek átérezhetőek, közel jönnek az olvasó lelkéhez. Ismerős alakok, pillanatok idéződnek fel. Valóban olyan, mintha egy remek novellafűzért olvasnánk, amiből a végére kikerekedik a nagy egész. Tetszettek ezek a pillanatok, élethelyzetek, Sáraság szomorú emberei, történései, a megszokott motívumokkal. Megkapó a sok női sors ábrázolása, hiszen ezek az emlékképek fontosak és jelentősek az ember életében. Anya, az első szerelem vagy csalódás emléke mindegyike nőkhöz köthető, belénk ivódik az emléke elkísér.


A szagok ízek színezik és emelik a történetek hangulatát: a pörkölt, a füstölt kolbász illata, vagy
a színültig töltött pálinkás pohár, de a sütemények illetve a disznózsír szaga is ott lebeg.
Az érzések, képek kavalkádja csodás ezúttal is. Görgettem magam előtt a titkokat, próbáltam megfejteni a sok apró epizódból a nagy egészet. Közben nagyon bele tudtam magam élni ezekbe a történésekbe. Nem volt minden emlék kellemes, de végig nagyon élveztem, nem unatkoztam, sőt! Sok emléket felidézett bennem a közös múltról szóló esetek, viccesen komoly helyzetek összetartó ereje. Tetszett az egész kompozíció, hogy a két kedvenc regényemhez illeszkedik a történetek sora.
A végére természetesen itt is helyére kerül minden, de figyelni kell az apró mozaikokra. Mire tényleg elvisz bennünket a jelmezbálba a szerző, lehullanak az életben viselt álarcok.

Grecsó Krisztián szörnyű titkokról lebbenti fel a fátylat. Régi sérelmek, emlékek, amik beégtek az emlékezetünkbe.Tetszetős mondatokkal, hangulatokkal remekel, nem lett könnyű olvasás, bizony letaglózott. Súlyos emberi történetek ezek, alig 300 oldalon. Nagy drámák, humoros pillanatok és katarzis a könyv. Kétszeri olvasás után sem krimi ez szerintem, sőt, talán nem is a klasszikus családregény. Darvasi László szerkesztő is remek munkát végzett.
Méltón illeszkedik a sorba ez a kötet is, bár új utak felé kacsint a szerző, kedvenc lett.





Grecsó Krisztián:
(Szegvár, 1976. május 18 –) József Attila-díjas költő, öccse Grecsó Zoltán táncművész, jelenleg mindketten Budapesten élnek.
A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi JATE magyar szakán diplomázott. 1997-től 2006-ig a Bárka szerkesztője, 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője, 2006-tól 2009-ig a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től az Élet és Irodalom munkatársa. Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Isten hozott regénye 2004-ben a Magvetőnél jelent meg, amit 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2013-ban törökül is kiadták
A Mellettem elférsz kötete kapta 2012-ben az Aegon Művészeti díjat. 2015-ben a Szabad Sajtó díjat kapta meg.
A fotót Szilágyi Lenke készítette.



A könyv fülszövege:

Két lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai.
A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok – nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el.
Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.



Magvető, Budapest, 2016
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433708

4 megjegyzés:

  1. Én még szenvedek vele, hihetetlenül nagy falat, de egyetértek, remek könyv :) és milyen remek hasonlat, tényleg szaglik a könyv, rengeteg evés-ivás, illetve ahhoz kapcsolódó asszociáció van benne.

    VálaszTörlés
  2. Olvasás után én is néhány napot még olvasgattam, vissza-vissza tértem, mielőtt írtam. Szép erős darab, pedig ugye alig 300 oldal, érdemes olvasni.
    Várom a Te értékelésed! :)

    VálaszTörlés
  3. Még az elején vagyok, de próbálom 'spórolósan' olvasni, hogy minél tovább tartson ! :) Mint minden könyvénél...
    Pedig tornyosulnak így is az olvasandók.
    Nagyon szeretem a stílusát, nagyon beletalál az én örök nosztalgiázós lelkembe, ráadásul itt-ott ismerősek a helyszínei, mert én is kicsit túlozva odavalósi vagyok (Kunszentmárton):)

    VálaszTörlés
  4. Még az elején vagyok, de próbálom 'spórolósan' olvasni, hogy minél tovább tartson ! :) Mint minden könyvénél...
    Pedig tornyosulnak így is az olvasandók.
    Nagyon szeretem a stílusát, nagyon beletalál az én örök nosztalgiázós lelkembe, ráadásul itt-ott ismerősek a helyszínei, mert én is kicsit túlozva odavalósi vagyok (Kunszentmárton):)

    VálaszTörlés