2015. szeptember 23., szerda

Vadnarancsok

Géczi János: Vadnarancsok  
Négy élettörténet-rekonstrukció

 

                                                   

 

 

 

 "Valahogy minden könnyebb, hogyha ki merem mondani, hogy nehéz." 


A fenti idézet a szerző tavasszal megjelent Bunkerrajzoló című kötetéből való. Ott és akkor egyetlen élettörténet-rekonstrukciót olvashattunk. Likó Marcell a Vad Fruttik énekeséről szól, aki a nyolcvanas években élte ifjú korát. A remekül felhasznált élettörténet adalékok ott is egy elgondolkodtatóan hiteles könyvet adtak az olvasó kezébe. Korrajznak is tekinthető. 

 

Úgy vélem az idézet tökéletesen igaz erre a könyvre is. A Vadnarancsok kultikus könyv. Legendája van. A Vadnarancsok valójában öt kötet, amiből kettő vált híressé. Az első verseket tartalmaz, míg a második a társadalom perifériájára került, helyüket nem találó, szexuális devianciákkal küzdő fiatalokkal való beszélgetések. Nem kell mondani, mennyire ütősre sikerült, a nyolcvanas években csonkítva jelent meg, de akadt olyan is, hogy az újságot, ami részleteket közölt a műből, bezúzták... Érzékenységgel és szakértelemmel megírt szociográfia ez. Akár szépirodalomnak is tekinthető, bár tartalma kevéssé szép. Sőt, elborzasztó, elszomorító a mély és valós tartalom. Most, újraolvasva azt éreztem: nem, illetve alig változott valami. Éppen annyira aktuális, mint első megjelenése idején. Ma is sok fiatal van, akit kézen kellene fogni, segítségre szorul. Persze segíteni annak lehet, aki akarja is!

 Szomorú és kegyetlen, valóságos életeket tár elénk nagy érzékenységgel a szerző. Erős hatású írás, mély nyomot hagy az olvasóban. Sok esetben elképesztően szívszorítóak a történések. 

Ezek nem az írói fantázia szüleményei... ez a való világ! A társadalom peremén élőkről, mély nyomorról, sivár életekről mesél. Akik a nyolcvanas években voltak középiskolások, már jócskán vannak emlékeik, nekik talán még hatásosabb. Aki meg későbbi kiadású, tanulságos és nagyszerű kordokumentumként olvashatja. Tűpontos szociográfiát kap. 

 

Berta élete már nem is hétköznapi módon kezdődött. Beteges anyja, egy zilált kapcsolat és a család hiánya eredményezte sivár életét, zilált lelkivilágát. Így valahol előre borítékolhatók voltak a nehézségek, a nevelőintézet borzalmai. Kilátástalan, lehetetlen család nélkül élni a világban.  Ő is a boldogságát keresi, ahogyan a többiek is. Mindegyikükben ott munkál a jobb és szebb élet reménye. Ami sokszor csupán napi néhány boldog pillanatot eredményez.

 

Tibor életét az apa hiánya és a válás tette tönkre. Szó szerint csak kereste a helyét, próbált megkapaszkodni, gyökeret ereszteni. Egyedül nem ment. Minta, és segítség nélkül élete reménytelenné vált. Talán ő az, aki leginkább érzi, mennyire kiszolgáltatottá vált. Hiába igyekszik, élete nem akar jobbá válni. Juli élete valóságos dagonya, Istenbe szerelmes és a rekordok könyvébe szeretne bekerülni... hogy mivel és hogyan nem nehéz kitalálni. Megrázóan sivár az élete, lelkivilága. Meglepő ezeket a sorsokat olvasni. A regény Dagonya része talán a legerősebb hatású érzelmileg. 

 Józsi is azt érzi, gyökértelen túl sok a titkos problémája. Jehova tanúi hoznak színt az életébe. Végre talál egy kapaszkodót az élethez. Az ő élete is elég érdekesen alakult. 

A négy élettörténetben egyik közös pont az alkoholizmus, öngyilkosságok, drogok használata. Valami pillanatnyi örömforrás, majd józanodás után jön az elkeseredettség. A homoszexuális fiú története mellett vannak itt kemény drogosok és pszichiátriai esetek is. Az intézetis lányok élete talán a legmegrázóbb. Legalábbis nekem az volt.  Nos, el lehet képzelni, hogyan is hatott mindez a nyolcvanas évek szociálpolitikájára. Nem könnyű olvasmány, látlelet a nyolcvanas évek fiataljairól, társadalmáról. 

A szexuális devianciák szinte már hozzátartoznak a reménytelen életükhöz. Egyedül nem megy, ki a felelős a sok elhibázott, elrontott életért? Van ilyen? Túl nagy a szociális hálón a lyuk. Támasz nélküli, hányódó, elveszett lelkekről olvashatunk a kötetben. Elgondolkodtató, nem könnyű olvasmány. Nagyon szuggesztív írás mindegyik.  Ajánlom a Bunkerrajzoló mellé, akár mint ellenpéldát. A kötet remek borítója telitalálat.



Géczi János:
1954. május 4. (Monostorpályi) – Író, költő, egyetemi oktató, esszéista, biológus és képzőművész. 

Több, mint ötven szépirodalmi mű fűződik nevéhez. 2011-ben József Attila-díjat kapott.  



Köszönet a kiadónak! 




Athenaeum, Budapest, 2015

ISBN: 9789632934457

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése