Szerelmesregény
Szerelmesregény, de nem úgy. Remek pillanatok és emlékek gyűjteménye. Nők, nők, nők és némi politikával átszőtt életmorzsák. Nagyon jókor találtunk egymásra. M. Nagy Miklós szerkesztőként, műfordítóként és kritikusként évtizedek óta igyekszik a kortárs orosz irodalmat megszerettetni a magyar olvasóközönséggel, most azonban szerzőként lép elénk.
M. Nagy Miklós jól megmutatta az átlag magyar olvasónak, milyen is az orosz irodalom. Kiket érdekes és kell(ene) olvasnunk? Ki olvas ma orosz irodalmat az elkötelezett rajongókon kívül? Nagyon kevesen... Ebben az angolszász dömpingben, a sok agyonreklámozott, hypolt kötetáradatból mi marad fenn az idő rostáján, mi válik klasszikussá? Elég kevés könyv, azt gondolom.
Ha mondjuk megkérdeznénk tíz embert az utcán a klasszikusok mellett tudna-e még mondani mai írót az orosz irodalomból lenne hümmögés, esetleg Nabakov Lolitája mellett Ulickaja is eszünkbe jutna. Woody Allennel élve: miről szól a Háború és béke? Az oroszokról...
Persze az elmúlt negyven évre sok mindent rá lehet fogni. Azt is, hogy éppen elég volt ott és akkor
az oroszokból. Kit érdekel ma Tatjána levele, vagy Az ördögök? Pedig biztos vagyok benne M. Nagy Miklós könyvének elolvasása után, hogy érdekes lenne ez ma is! Sőt. Most lenne csak igazán érdekes és mást adna az olvasás élménye ma. Már nem lenne kötelező. Csak úgy, szívből, szerelemből kéne olvasnunk. Úgy érzem az orosz irodalom egy elég nagy fehér folt sokunknál. Nálam biztosan. Az egykori "kiváló kisdobos" örömmel birtokolta Katejev Távolban egy fehér vitorla könyvét. Mégis olvasatlan maradt valamiért... Közel harminc év távlatából pironkodik a kihagyott lehetőségen.
M. Nagy Miklós úgy csinál kedvet sok irodalmi alkotáshoz, szerzőhöz, hogy egyáltalán nem akar rábeszélni. Mégis annyira hangulatos a könyv, mintha ott ülnénk egy kávéházi asztalnál és beszélgetnénk vele. Az olvasó lehet a megszemélyesített barát, Armigero, aki segít neki az emlékek felidézésében, megbeszélik egymással az élet adta remek pillanatokat, szerelmeket. Oroszország és az irodalom a fő téma és persze a nők. Akibe nem csak a szerző szerelmes az orosz-szovjet irodalom, írók, műfordítások, könyvfesztiválok eseményei mellett. Ami nem meglepő, hiszen M. Nagy nemzetközi újságírást tanult Moszkvában. Azóta is az orosz irodalom és (nem csak) az orosz nők szerelmese. A könyv címében szereplő nő maga Oroszország.
Még a focit is szereti, ami különösen jól jöhet, ha az ember Agatha Christie unokájával kerül egy asztalhoz. Na és a zenék! Hiszen nekünk van LGT-nk, Omegánk, Rózsink, nekik ott van Viszockij, Alla Pugacsova, vagy Szimonov.
Nehéz lenne eldönteni mi is ez a könyv? Nem életrajz, bár kétségtelenül sok valós elemmel fűszerezte írását. Mégsem avat be mindenbe minket, olvasókat. Felvillannak képek az apa árnyékában töltött gyerekkorról, a katonaévek kihagyhatatlan nyomairól és a kollégiumi kalandokról is mesél nekünk. Ugyanakkor nem is orosz irodalmi könyv, de felettébb sok információt olvashatunk írókról, művekről, művek keletkezésükről.
Hasznos és jól tájékoztat. A száz fejezetre osztott emlékek gyorsan olvashatóak, szórakoztatóak. Nálam két éjszakás kaland volt, mert húztam az időt, jól esett olvasni. A sok áthallás-utalásos történet igazi olvasási élmény volt. Tetszett, hogy minden új fejezet azzal a mondattal nyit, amivel az előző zárul. Apró érdekesség, hogy M. Nagy Miklós az Európa Könyvkiadó igazgatója 2013 óta. A könyvet mégis a Cartaphilus adta ki a 2014-es könyvhétre. Igazán nem mindennapi olvasmány, érdemes volt kézbe venni.
M. Nagy Miklós szerelmes az orosz irodalomba és feltett szándéka mi, olvasók is szerelmesedjünk bele. Sikerrel próbálkozott nálam, hálásan köszönöm, hogy megírta és felhívta a figyelmemet sok könyvre, Lesz mit olvassak a közeljövőben. Mindenkinek ajánlom, azoknak is, akik járatosak és ismerni vélik az orosz elődök regényeit.
Cartaphilus, Budapest, 2014
440 oldal · ISBN: 9789632663357
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése