Már elment a Mesijás?Sokáig nem tudtam, el merjem olvasni ezt a könyvet? Egyértelmű volt, hogy igen, ám mégis tologattam magam előtt. Féltem tőle. Tudtam, olvastam sok hozzákapcsolódó írást, véleményt. Felkavaró, mélyre húz ennyi sok reménytelen szegénység és tragédia.
Döbbenetesen erős írás. Jól megírt fikciós történet, rengeteg valós elemmel. Hitelesen jelenik meg a tanyasi élet és a paraszti világ.
Önéletrajzi ihletésű, megélt drámák sorát olvashatjuk a kisfiú, a pulya emlékező soraiban. Sok esetben nagyon tudtam azonosulni ezzel a kisfiúval. Alig volt különbség a kis alföldi városka és a nagyszülők faluja között. A korszak ugyan az. Sok emlék is.
A könyv fülszövege szerint: életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kis falunak a tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja. A prímszámok és az író magánya. Van-e valami, amit birtoklunk, mit is jelent egyáltalán a nincstelenség.
Ahogyan csak egy gyerek látja a felnőttek világát. Fantasztikus, hogy egy egészen kicsi fiú a narrátor.
Ő meséli el a történetet, az ő szemén át látjuk a felnőttek sorsát, életét: a kilátástalanságot, reménytelenséget, beletörődést, nyomort és szegénységet. Amit próbál megérteni, elfogadni.
A rövid mondatok, egyszerű szerkezet talán még feszültebbé teszik a hatást. Ez a történet,
amit a tíz év körüli kisfiú megélt és elmesél nekünk a „mi ezt úgy mondjuk” fordulat hozza a gyermeki világ hangját. Ami a történet végére egy érett és tapasztalt felnőtt kerek mondataira vált. Felnőtt, de hogyan?
Mit élt meg, min ment át lelkileg? Erről szól a regény története: a mezítláb járásról, vagy a fekete-fehér magas-szárú cipőről, a ruha értékéről, amire vigyázni kellett. A testvérek egymás ruháiban jártak. A reménytelen szegénységről. A cukroskenyérről, ami akkor még három-hatvan volt. A döngölt földes
egyetlen szobában élték mindennapjaikat, éhezés, korgó gyomor, munka, pénztelenség árnyékában.
És ezek nem fikciók arról a Magyarországról.
A falu és a felnőttek zárt világáról, ahonnan egyértelműen elvágyik a fiú. Elég reménytelenül.
Az a szatmári kis falu, ahol a magyarok mellett, románok, ruténok, cigányok és zsidók próbálnak meg együtt élni. A különböző múlttal, és a jelennel. Mindezt ahogy egy gyerek látja, hallja, (ne a pulya előtt), és megéli. Naturalista őszinteséggel, kíméletlenül. A falu a zsidó múlt feldolgozásával küzd, de semmit nem okultak a múltból. Az elkövetett hibák, ugyanazok: gátlástalanul megalázzák és élcelődnek a zsidókon. Ami a családra is erőteljesen hat, mert a nagy titok lengi körbe őket. Az apa állítólagos zsidó származása miatt nem csak a munkában kerül kiközösítésre, de saját testvéreitől is... épül a szép, új világ, az elvtársak új köszönést találnak ki, mindenkit elvtársnak szólítanak. Szívszorítóan magyar életképek. Szegénység. Emberek.
A lélek legmélyebb bugyraiból.
"a magyarok, akik olyanok, mint a sár, lehúzzák egymást." A múlt kísért a jelenünkben is. Fájdalmas látlelet
a 60-as, 70-es évek Magyarországáról. Érzésem szerint pedig a mairól is...
Küzdöttem ellene, mégis megrendített. Ez egy ilyen írás. Így tökéletes.
Nem véletlenül találta a szakma és a közönség 2013. legjobb szépirodalmi alkotásának. Nagy veszteség, hogy Borbély Szilárd elment, itt hagyott bennünket. Nélküle visszük tovább a terhet.
Egy beszélgetés során azt nyilatkozta: úgy érezte kakukkfiókának született. Mekkora lelki terhet rótt ez az élet rá, mennyi fájdalmat cipelt magával, amit kiírni sem tudott magából? Csak sejthetjük.
Nem tudta tovább hordozni, elfáradt. Az a kisfiú rettentő sokat dolgozott, megértés és kevéske szeretet nélkül.
Pedig mennyire vágyott egy ölelésre, egy simogatásra! Néha, legalább. Sajnos, már utólag sem tudjuk megölelni, vigaszt nyújtani a megélt, átélt gyerekkorért. Ezzel a hozott batyuval tényleg nehéz lehetett élni.
Isten veled, kedves Szilárd! Köszönöm!
5/5.
Borbély Szilárd:
1963. november 1. (Fehérgyarmat) – 2014. február 19. (Debrecen)
Költő, író, irodalomtörténész.
1989-ben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett oklevelet, majd ugyanott lett egyetemi oktató. Az Alföld versrovatának szerkesztője.
Kötetei:
Adatok (versek, 1988)A bábu arca. Történet (versek, esszé, Széphalom, 1992)
Hosszú nap el (drámai jambusok, Jelenkor, 1993)
Mint. Minden. Alkalom. (versek, Balassi-JAK, 1995)
Ami helyet (versek, Jelenkor, 1999)
A Gólem (zsidóoperett, Almási Tóth Andrással és Vajda Gergővel, 2002)
Az ólomkatona története (gyermekopera, zeneszerző Weber Kristóf, 2002)
Berlin&Hamlet (versek, Jelenkor, 2003)
Halotti Pompa (I-II) (versek, Kalligram, 2004)
Göcseji Misztérium (betlehemes bábjáték, 2004)
Míg alszik szívünk Jézuskája - Betlehemes misztérium (Pesti Kalligram, 2005)
Halotti pompa - 2. bővített kiadás (Kalligram, 2006)
Árkádiában (Csokonai Kiadó, 2006)
Fény a magasból. Bibliai történetek gyermekek számára (Koinónia, 2007)
Egy gyilkosság mellékszálai (Vigilia, 2007)
A Testhez (Kalligram, 2010)
Szemünk előtt vonulnak el (Palatinus Kiadó, 2011)
Hungarikum-e a líra? Esszék, kritikák (Parnaszus, 2012)
Nincstelenek - Már elment a Mesijás? (Kalligram, 2013)
Kalligram, Budapest, 2013.
324 oldal · ISBN: 9789638734761
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése