2014. november 6., csütörtök

A kis Bizsu

Patrick Modiano: A kis Bizsu



                                                                 





"Az az érzésem, hogy túl sokat foglalkozik a gyerekkori élményeivel"










Ez a negyedik kötete az írónak idehaza. Mégis, amikor októberben közzétették az irodalmi Nobel-díjas nevét nem csak én kaptam fel a fejem. Ki is ez a Modiano?
Sajnos én magam sem büszkélkedhetek azzal, hogy már korábban is olvastam tőle, és tudtam, éreztem ez a díj érik, jár neki. Bizonyára sok új és értő olvasót is hoz majd ez a szélesebb figyelem.

                                   

                                           
Patrick Modiano (1945) gyerekkora különleges volt, hiszen anyja révén a holland lett az első nyelv, amit megtanult. A IV. Henrik Gimnáziumban tanult Párizsban, ahol az érettségi vizsgát is letette. Nem szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Ennek megfelelően 1967 óta kizárólag az irodalomnak él hivatásos regényíróként. 1968-ban jelent meg első regénye, a La Place de l’Étoile. 
Hazánkban  a Sötét boltok utcája (Magvető, 1980.) Augusztusi vasárnapok (Elek és Társa Kiadó) 1996., és a Dora Bruder (Vince Kiadó) 2006.  voltak elérhetőek.

A Kis Bizsu  című kisregényét a Tarandus Kiadó a  2014-es könyvfesztiválra adta ki. A témája erős, nem vidám. Anya-lánya kapcsolat, szeret hiánya és a magány az alaptéma.
A 19 éves Thérèse egyedül él, ismerősök és rokonok vagy barátok nélkül. A fiatal lány egy napon megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, és ennek a furcsa keresés-megfigyelésnek lehetünk tanúi. Közben Thérese keresi a lelkében évek óta gyülekező kérdésekre a magyarázatot.
Mindenkiben él egy anyakép a saját anyjáról. Ami persze árnyalt, nem mindig fedi a pontos valóságot. Régi emlékképek égtek bele a retinánkba és látjuk anyánkat csodálatos és fiatal, odaadóan sugárzó szép nőnek. Ez természetes. Azonban felnőtt fejjel már vannak dolgok, amiket átértelmezünk és másként látunk, mint kisgyerekként. Anyánk is csak ember, és neki is vannak hibái.

Thérèse is próbálja fölidézi maga előtt a múltját: mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban? Válaszokat, bizonyosságot akar végre, rendet az életében. Vajon anyja a karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga?

Anyját hétéves korában látta utoljára, azóta a régi sebek beheggedtek a lelkében, ám most újra felszakadnak ettől a találkozástól.
 A szeretetlenséggel teli gyermekkorában túl sok a „miért?”: miért nem törődött vele, miért nem ismeri az apját, miért tűnt el az anyja egy szó nélkül? Ezek miatt Thérese nem tanult, nincs rendes állása, szinte hermetikus elzártságban éli életét.  Rövid, tömör mondataival az író olyan részleteket mutat, amelyek fantasztikusan mutatják be ennek a lánynak a szenvedéseit. Összes gyermekkori sérelmeit, s az abból származó boldogtalanságát.

Végül mégis talál állást egy titokzatos és rideg házaspárnál, akinek történetesen egy kislányuk van.
Ő rá kell vigyázzon. Az állandó ismétlődések, visszatérő emlékek, újra lejátszódó események pedig mesteri hangulatot teremtenek ebben a párhuzamban:  a kislány hideg és rideg anyja és Thérese
eltűnt anyja közé. Érdekes, de a kislányt nem szólítják soha a nevén. Thérese a kislányban egykori önmagát látja viszont.
A kötet végén található fordítói magyarázat még sok érdekességre világít rá és ad újabb értelmet a történéseknek.

Remélhetőleg ez a könyvecske sokak kíváncsiságát felkelti. A könyvesboltok polcain pedig bizonyára lesznek még újabb írások, regények Patrick Modiano tollából.


    








Eredeti mű: Patrick Modiano: La Petite Bijou

  Tarandus, Győr, 2014
128 oldal · ISBN: 9786155261589 · Fordította: Rőhrig Eszter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése