2014. szeptember 7., vasárnap

A harmadik híd

Szilasi László: A harmadik híd






Szilasi László József Attila-díjas író könyve A harmadik híd a hajléktalan lét fontos kérdését feszegeti:   Mi tartja életben a hajléktalant? 









Szilasi előző, nagy sikerű könyve a Szentek hárfája még olvasásra vár a polcomon.  Személyes találkozás eredménye volt, hogy ezt a könyvét megvettem és előrébb hoztam az olvasását.
Első alkalommal Ő volt a moderátora a Grecsó Krisztián beszélgetésnek a Somogyi könyvtárban. Remek kérdésekkel bombázta Krisztiánt és őszinte, baráti hangulatban telt ez a délután.
Néhány nappal később, már Ő maga volt a beszélgetés főszereplője, szintén Szegeden.
A szemerkélő eső ellenére is sokan hallgattuk érdeklődve a kötet előkészületeiről és a megvalósításáról való beszámolóját. Szilasi okos mondatai, stílusa megfogott. A személyes dedikáció már csak kedves gesztus, amit örömmel vettem én is.


Több szempontból is felkeltette érdeklődésemet és kíváncsivá tett Szilasi.
A téma és az azt bemutató osztálytalálkozó nagyon ismerős, a helyszínt pedig a napfény városa, Szeged adja.
Szerintem mindenki megélte már, hogy kíváncsian méregeti az adott társaságot, kit ismer fel, ki az aki nem jött el, és kik azok, akik esetleg már sajnos igazoltan vannak távol...
A történet kerete tehát egy osztálytalálkozó. A rendszerváltást már fiatal felnőttként megélő emberek csoportja ez, akik most ötvenhez közelítenek. A harminc év bizony senkin nem múlt el nyomtalanul. Sem testileg, sem lelkileg már nem ugyanazok az emberek. Így vagy úgy, de az élet meggyötört mindenkit. A regénybeli ötvenes férfiak az osztálytalálkozón szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a régi barátaik és osztálytársaik nagy része évekkel ezelőtt elkerült Magyarországról.

Három egykori barát beszélgetéséből bontakozik ki a történet.
Az utcazenész itthonról meséli el élményeit, életét, míg az egykor Kanadát is megjárt Nosztávszky Ferenc azt mondja el, hogyan lett hajléktalan. Eleinte minden jól ment "odakint", ám élete megfeneklett és hazatért. Pénze elfogyott, Szegedre került, ahol a szintén hajléktalanná lett egykori osztálytársa fogadja be bandájába. Különös, furcsa helyzetet teremtve ezzel.
Megtudhatjuk azt is, mivel töltötte az elmúlt éveit, az osztálytalálkozót már meg sem érő Foghorn, aki  osztálytársuk volt és ő is hajléktalanná lett.
A harmadik beszélgetőtárs a Németországból hazatért nyomozó. A történetben megjelenik természetesen a szerelem is, és egy gyilkosság is hoz izgalmakat. A sztori narrátora Sugár Dénes (Deni) lesz. Persze feltűnnek régi lányok is. A három nő, Magda, Margó és Mari, hogy, ki kicsoda, nem is igazán fontos.

Az egyáltalán nem vidám történet Szegeden játszódik. Szilasi generációs regénynek nevezte kötetét. Olyan fontos kérdéseket feszeget, mint a kivándorlás, ami nem csak a mai fiatalokat érinti. Helyünk keresése, megtalálása a világban kérdése mellett a boldogság mibenléte is fontossá válik. A szerző elmondta, hogy a könyve alapgondolatát egy hajléktalan, Lőrincz Sándor története adta: a férfi éveken keresztül élt hajléktalanként Szegeden. Az író 2002 óta követte figyelemmel mindennapjait, alaposan beleásta magát a túlélés rejtelmeibe. Sötét és elkeserítő ez a kép. Talán a könyv borítója is ezt sugallja.

Szilasi mindenféle pátosz nélkül ír a hontalanok mindennapjairól, megaláztatásikról, kiszolgáltatott helyzetükről. Naturálisan ábrázolja ezeket a hétköznapokat.
Nekem is volt "szerencsém" közelről látni hasonló helyzetű embereket, dolgoztam velük. Az ábrázolt élethelyzetek nagyon is valósak, ezek nem az írói fantázia termékei. A napi kis "örömre" nekik is szükségük van.
Arról, hogy mi mindent kell megtenniük, sokszor megalázkodniuk a napi túlélésért, sok embernek fogalma sincs. Nem látnak bele ebbe a világba. Ami sokkal rosszabb, hogy sokakat hidegen hagy, és nem is érdekel ezeknek az embereknek a sorsa. Ez a másik nagyon fontos téma, ami jó, hogy teret kapott. Talán a köztudatba is bekerül ezáltal.: életminőségről, kapcsolatokról, kapaszkodásról, elengedésről. Mindenki kerülhet hasonló helyzetbe.

Arról ír, hogy  az ember saját rossz döntéseit, vagy a rendszerváltás hiányának, a néhai szocializmus örökségét, hogyan viseli el. Magának az ellátórendszer hibáiról is ír, a benne dolgozók minden hétköznapi hősiessége ellenére sem tudják megtartani a zuhanó embereket. (Megmentik az életét, de minek, teszi fel a kérdést). Erre az életre? Visszajutni oda, ahonnan elindult minden.
A talpra állás és a társadalomba való visszailleszkedés pedig egy rózsaszín léggömb csupán.
Talán a ma emberének ez még túl szokatlan, még érthetetlen, még befogadhatatlan és feldolgozhatatlan. Ez cseppet sem kellemes téma, erről nem igazán szeretnek még olvasni sem.
Ez a mélyen a szegénységi küszöb alatt tengődők sorsát bemutató írás rokonítható Móricz, Tömörkény, Tar Sándor vagy Borbély Szilárd hasonló írásival. Itt már más körülmények uralkodnak, de a megélésük tényleg hasonlóan fájó. Elkeserítő és megrázó. Alig változott valami. Fontos és érdekesen megírt történet. Drámai és szomorú, de leginkább elgondolkodtató.

A regény felépítése és nyelvezete ellenére sem lesz igazán ütős. Úgy tűnik, más az élet, más az irodalom. Valami csavar, valami utat és reményt mutató hiányzott nekem a történetből. Nem,
nem a "boldog vég" befejezés.
Az elkövetett bűnt ugyan, követi a bűnhődés. Ám ez csak a végén derül ki, mert az utolsó fejezet némileg átértelmezi az addig olvasottakat.

Egy igazi mai történetet olvashattam, ami valós képet, tükröt tart a meleg lakás biztonságában élőknek. Olyan képet mutat, amibe nem szívesen nézünk bele. A döbbenetesen naturalisztikus részletekben bővelkedő regény olyan, hogy kisebb adagokban jobb olvasni, a befogadása időt kér.
A lényeg azonban mégis csak a hajléktalanság részvéttől sem mentes bemutatása. Az remekül sikerült. Minden hibája ellenére is fontos könyvnek tatom, olvasása feltétlenül ajánlott.
Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó, ahogyan a fülszöveg is
írja.
                                   



 Magvető, Budapest, 2014
352 oldal · ISBN: 9789631431667

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése