2014. május 16., péntek

Fülkeufória és vidéke

Parti Nagy Lajos: Fülkeufória és vidéke
 Százegy Új Magyar Mese



      "Naná, hogy a magyarokval nagy terve vót a kerálnak!"









Újabb mesék a nagy magyar valóságról. Sírva vigadós, mosolyogsz, de mintha közben citromot nyalogatnál (narancs helyett).


Csodálatos mesefolyam, azaz: „álmesék, abszurdok” egy remek ötlet, Parti Nagy sajátos stílusával kombinálva, társadalompolitikai tanulságokkal felturbózva. Mesék a józan paraszti ésszel.
Parti Nagy Lajos ismét kegyetlenül kritizál, és megvan rá minden oka. Parti van annyira Nagy író, hogy ezzel a remek mesefolyammal mondjon véleményt. Ami, valljuk be sokunkéval egyezik.
Igazi társadalmi görbetükör a rendszernek. Kell ez, nagyon is szükség van rá!

Na mostan mondhattyátok, hogy más egyéb kerálokról, vagy épp I. Őszödi Beszéd kerálról es
lehetne ilyetén könyvet írni, és akkor igazatok es lenne, meg nem es. Magunk között mondva nem
es voltak igazi kerálok, mert a zellenzék fúrton-fúrt abajgatta üket.

Néhol kegyetlenül röhögtem a történeteken, majd elkámpicsorodtam, mert belegondoltam :
ez így igaz! Magam bűrin es érzem a rezsicsökenytés áldásos hatásait, a zegyre jobban teljesítést...
 Afféle igazi jó magyarosak ezek a mesék, "sírva vigadós" módra. PNL jól kiállította ezzel a
bárcát az unortodox rencernek.

Bravúros! Nyelvi fordulatai, hasonlatai egyszerűen zseniálisak. Galambepébe mártott maró gúny, igazi szatíra. Remek! Vajon I. Fülkefor és alázatos szolgái olvassák?
Mert azért az lenne az igazi, ha némi önkritikát gyakorolnának... vagy túl sokat várnék el? Lehet.

A mesék témáira még jól emlékszem. Volt, hol meghökkentem,  a fejemhez kaptam. Beletörődően bosszankodtam, hol be kellett csapnom  egy-egy kupica jóféle kisüsti pályinkát (szabad főzísbül). Most a történtek után alig egy-két évvel, Parti Nagy remek kordokumentum meséin már csak vigyorogni tudtam azon a sok baromságon, ami történt. Az új kötet folytatása és lezárása Parti Nagy Lajos bravúros magyabszurd és patriótaglossza sorozatának. Az eltelt két év 101 újabb magyar meséje ez. Napi 4-5 mese olvasgatása javasolt, vidámodás és gondúkodás végett, hatásos lehet depresszíjó ellen is...

 Csattog a karikás vipera az utóbbi két év történéseit visszaolvasva: az  ezer stadion országa, ezer éves futball hagyományokkal, ahol még tandíj sincsen, sőt már keretszámok se, lehet szabadon viccelődni a mókusörsi parlamentben ausvicceket mondani, buzizni-cigányozni már már mindennapos. Itt kiemelten fontos a mindennapos kötelező tesiórák, amit maga az oktatásért felelős államtitkár ellenőriz, " bordásfalnakőtözve".

"Naná, hogy a szeptemberbe fontosabb vót az öszves magyar pulya keráli iskolaköppenye, s hogy Hoffman Rózsa bordásfalnak őtözve fogja ellemőrözni a mindennapi tornaórát."

 "Epp arra gyött a szegényember, ki közmunkás vót, s ment esélyeggyenlőség-tanfolyamra cinege cipőjit rajzúni."

 Ejrópa legegységesebb országában az járja: „ha megdobnak kővel, dobj vissza bundáskenyérrel".
Az ország polgárai nyugodtan és boldogan élhetnek, legalábbis, akik a létminimum fölött vannak...
Nem számít a sárgacsekk, csak a svájci bankszámla hízzon, offshorilag. A politikusaink meg értünk dógoznak éjt nappallá téve...
 Legalább ők elégedettek önmagukkal, az is valami!

"Az úgy vót, hogy a kerál álmában eggy szép stadion gyöpjin sétállot a Hoffmann Rózsával, oszt kőcsönösen meg vótak egymással elégedve."


Aki meg nem hiszi, az OLVASSA EL!




Magvető, Budapest, 2014
216 oldal · ISBN: 9789631431759

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése