2014. május 1., csütörtök

Bagolyvár

Réti Atilla: Bagolyvár



                                                                    




      "Mert nem az ember éli az életét, hanem az élet él az emberben."
                                            


Réti Atilla író és könyvkiadó első novelláskötete bő tucatnyi írásával tavaly került a boltokba. Igazi kortárs szerzőről van szó, aki 1963-ban született.Volt címzetes egyetemi docens és volt egy húsipari cége is. Rendszeresen publikál a Hitelben és a Műhelyben, tavaly megjelent novelláskötete a Bagolyvár, benne a 2012-ben Aposztrof-Corvin fődíjat nyert A Pontoise-kert novellával.

Hangulatos és szép ívű történetei  lélekemelően nyugtatóak.  Nekem ez a hangulat és stílus
Fekete István, vagy Bródy Sándor, netán  Krúdy Gyula novelláit idézte meg.
A tizennégy  hosszabb és rövidebb novellát tartalmazó kötet fő színtere az író szűkebb hazája a Szigetköz és Mosonmagyaróvár. Játszódik napjainkban vagy a múlt században, remekül elmesélt történeteket olvashattam. Múltidéző, emlékeket kereső és felidézőek ezek az írások. Afféle magántörténetek, amiben a kor idéződik fel.

Családi események, örömök és tragédiák az emberi élet mindennapi boldogságkeresése. Az író kortársam, alig 2 évvel vagyok fiatalabb, Ő a Kisalföldön én az Alföldön nőttem fel. Ezért is éreztem közelinek a történeteit, idézett meg bennem is elmúlt régi és szép dolgokat. Vagy akár szomorút is.
Ami ugyanúgy az élet része. Karakterei valós emberek, szerethetőek. Sorsuk a mi sorsunk is.

A kezdő történet modern változatban a közismert tücsök és a hangya történetét idézi meg. Bevallom ez indításnak nem tűnt biztatónak. Végig olvasva novellákat ennél van sokkal jobb is. Akár rögtön a díjnyertes A Pontoise-kert című. A zsidó tanárnő figurája és a rajongása az impresszionista képek és alkotóik iránt  drámai véget ér. A gettó, a zsidóüldözés és a világégés sem veszi kedvét attól, hogy magával vigye és a festmény adjon reményt, vigaszt neki a gettóban...

A címadó Bagolyvár az a hely, ahol az író nevelkedett és gyermekként élt. Nagyon megkapóan mesél erről a cselédházakkal körbevett vízimalomról és lakóiról, azok életlehetőségéről. Személyes hangvétele idilli képei mint egy régi megelevenedő fénykép kerül az olvasó elé.

"Nagyapám, Antal György Krúdy-hasonmás és szerelemgyerek volt, bár amikor ezerkilencszázhat Vízöntő havában Kézdivásárhelyen megszületett, ezeket senki nem vette észre."

"„Győry Vilmos Férfi Szabómester”. Ezt a cégért koptatta le az idő és a szocializmus a Bagolyvár spongyasárga külső homlokzatáról."

A lakók sorsa és élete mellé a keretet a történelem viharai adják. Lehetőségük viszonylag kevés volt innen kitörni. Svédkatinak sikerült a szépségével. Disszidálás után került a jobb és boldogabb élet reményében Svédországba. A kiemelkedés a csillogó modellkarrier azonban rövid életű volt.
Hiába az anyai figyelmeztetés:

" – A szépség lemállik rólad, mint cserépről a máz. Ami alatta marad, abból kell élned majd! – okította a mama."

Nagyon szép, mély mondanivalóval ez a kisnovella. Ez az egyik kedvencem a kötetből.
A másik kedves novella pedig: Gizi, a tehenészlány volt. Gizi történetét bevallom megkönnyeztem. Élni akarása, kitartása elképesztő. A záró mondat pedig mindent összefoglal. Közben maró fricskát kapunk a modern cégek "csapatépítéséről" is.

Szívszorítóan jó volt A Mutter is. A családot összefogó nagymamának állít benne emléket. Megható és igazi emberi történet ez is. A sorok és történetek történelemmé olvadnak össze a lapokon. Emberi drámák és sorsok bontakoznak ki a szemünk előtt, idéződnek meg.
Jót mosolyogtam a Törökfürdő történetén, ami egy kastély hotellé alakításának tanulságos története.
Kezdő magáncég bukásra ítélt vállalkozása a politika árnyékában.

A záró novella is érdekes emberi történetet mesél el. Erdőkerülők a címe és egy bankárról és egy csődbe ment gazdáról, erdészről szól. A bankárban megvillan az emberség. Mindez az erdő és természet szeretete váltja ki belőle. Az erdőnek lelke van. Talán a pénzemberben is megmoccan valami. Nagyon elgondolkodtató, szép lezárása a könyvnek. Ezt a mesterének, Kalo Jenőnek
ajánlotta az író.

Megemlíteném a hangulatában jól illeszkedő, gyönyörűséges borítót. Igazi élményt ad ez a novellagyűjtemény. ajánlom minden érdeklődő olvasónak.



                              


Tarandus, 2013
144 oldal · ISBN: 9786155261374

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése