2013. december 27., péntek

És a hegyek visszhangozzák

Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák


                                                   

                         



Khaled Hosseini 1965-ben Kabulban született. Középosztálybeli körülmények között nőtt fel, és ötéves volt, amikor édesapja diplomáciai kiküldetése miatt Iránba, tizenegy éves, amikor Franciaországba költöztek. A politikai helyzet romlása miatt, az USA-ban, Kaliforniában telepedtek le. Hosseini ekkor 15 éves volt, nem beszélt angolul, és a váltást egyfajta kulturális sokként élte meg. Orvosnak tanult, és több mint tíz évig praktizált, bő másfél évvel azután is, hogy 2003-ban megjelent a Papírsárkányok, amely két fiú, Amir és Haszan történetét meséli el. A regény óriási siker lett, film is készült belőle. Magyarországon a könyv 2005-ben, majd idén újból a Libri Kiadónál jelent meg..




Ebben a kötetben, amely magyarul októberben jelent meg, a Földet körbeutazva követhetik az olvasók a regényalakok szétágazó életét, sorsukat és szerelmeiket Kabultól Párizsig, és San Franciscótól akár a görög szigetvilágig. Harmadik regényében a szerző – a fülszöveg ígérete szerint – „arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók, amikor a leginkább számítanánk rájuk”.

Új regényében a mese és a fikció keveredik. Az élet egyik legkegyetlenebb kérdése: egyik gyermeked odaadnád-e azért, hogy mentsd a többi életét? Ezzel nyit az új regény.  Igaz, az az
egy gyermek jobb, tartalmasabb életet élhet, de ez a kérdés egy szülőnek teljességgel értelmezhetetlen. Szabúr már meghozta ezt a döntést, és lányát, a hároméves Parit egy gazdag és gyermektelen kabuli családnál hagyja. Mindezt a szeretetre hivatkozva, hiszen imádja a lányát.
Azzal legkevésbé sem gondol, hogy a nagyobb testvér, Abdullah és Pari közt igazi mély testvéri kötődés van.

"Apa világa kegyetlen világ. Ingyen semmi jó nincs benne. Még a szeretet sem. Mindenért fizetnie kell az embernek. És ha az ember szegény, akkor a szenvedés a fizető eszköze."

Abdullahnak ez marad, apa szomorú és poros, fojtogatóan szegény világa.
Pari még kicsi, és elfelejti, kinövi ezt. Ám egész életében érzi, valami titkos dolog lengi be "anyja" visszaemlékezéseit. Hiányzik neki az eltitkolt testvér. Abdullah is felnőttként próbálja Parit megkeresni. Parit azonban a világ másik végébe veti sorsa. Sokáig csak a kínzó és nagyon halvány emlékekkel a megmagyarázhatatlan hiányérzettel küszködik. Egészen 48 éves koráig, amikor kap
egy telefont... Az író történetmesélése rapszódikus, minden történetet más-más szemszögből ismerhetünk meg. A túlélésért folytatott harc nem töri meg sem az identitásukat, sem hitüket. Khaled Hosseini hangja erős, tiszta, érzékenyen mesél.

"Pari egyik első gondolata az volt, hogy le akarja tenni a kagylót. Ösztönösen bizonyos benne,
hogy mindazok a dolgok, amiket ez az öregember, ez az ő saját, rég elmúlt életéből előkerült férfi papírra vetett a világ másik felén – hogy ez mind igaz."

A regény másik szála itt is két fiú barátsága: Adel és  Golam szemén át mutatja be a világot.
Egy gazdag, mégis tudatlanságban tartott fiú és szegény kis barátja története is szívhez szólóan megkapó. Az imádott édesapa nem egészen az, akinek fia látja, ismeri.
Maga az egész könyv egy alapos elgondolkodásra sarkall. Egy teljesen más kultúra, szokások adják
a történet gerincét. A szeretet és összetartozás fontossága az őszinte emberi érzések meséje ez a regény. A Kabulban dolgozó plasztikai sebész, Markosz Varvarisz, története is elgondolkodtató.
Ő a jól menő praxisát adta fel Athénban csak azért, hogy Afganisztánban a háború gyerekáldozatain segítsen. A regény valósághű, szegénységgel, politikai realitásokkal a túlélés regénye.

A felelősségről, a hűségről és az élet apróbb, vagy nagyobb hazugságairól is szól ez a regény.
Az életünkre ható változásokról, arról, miként változik az adott életpálya egy kívülálló esemény hatására. Van az úgy, hogy hazudni kell.



Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek.
Az író ezt nyilatkozta új regénye megjelenésekor:
"Regényeimnek visszatérő központi eleme a család. Korábbi műveim lényegében az apaságról és az anyaságról szóló történetek voltak. Új könyvem is egy többgenerációs családregény: ezúttal fivérek és nővérek állnak a középpontban, az ő szeretetük, sérelmeik, csalásaik, becsületük, és egymás iránti önfeláldozásuk. Örömömre szolgál, hogy megoszthatom ezt a regényt az olvasókkal."




Élménygazdag, kellemes olvasást ad az olvasóknak új regénye. A 80 országban, 40 millió példányban eladott Papírsárkányok és Ezeregy tündöklő nap szerzőjének új regényét már az első hetekben világszerte több százezren olvasták. A Papírsárkányok  a jövő évi olvasási tervbe került.
                       



5/5

Libri, Budapest, 2013
502 oldal · ISBN: 9789633102299 · Fordította: Nagy Gergely

2013. december 20., péntek

Charlie utolsó tánca

Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca



                                                           


"Mosolyogj, még ha szíved fáj is,
Mosolyogj, még ha nagyon nehéz is,
Akkor is, ha felhők takarják az eget."
Charlie Chaplin

                                                                     


                                                                                         
Néhány személyes élménnyel kezdeném: 1977 karácsonyán a varázslatot és az élet gondtalanságát élvezve, drámaian hatott a híreket hallgatva: 88 éves korában elhunyt Charles Chaplin. Ott először éreztem azt, mintha egy közeli, jó ismerős távozott volna. Azóta is kedvelem a filmjeit, de akkoriban kimondottan áhítattal figyeltem a Csavargó csetlő-botló figuráját. Azt már akkor is észrevettem: a humor mögött van valami keserűség, mély fájdalom is ebben a szerepben. Talán a szeretet vágya.

Fabio Stassi regénye is hasonló Charlie filmjeihez. Mély szomorúság bujkál a sorokban. Ez egy különleges és kivételes vallomás, a nagy angol komikus, a huszadik század egyik legeredetibb alkotóművészének, Charlie Chaplinnek a vallomása, a halál árnyékában. Levelet ír legkisebb fiának, Christophernek. Pontosan tudja, hogy ő már nem lesz az élők sorában, amikor elolvashatja sorait a fia.

A fiú mindössze kilenc éves, míg apja már a nyolcvankettőt tapossa. Tudja, ideje búcsúznia, ezt
régen egy jósnő is megjövendölte neki, hogy 88 évet fog élni és karácsonykor fog meghalni. Így is történt.  Úgy érzi, a halál már a sarkában van, 88 éves, és hat esztendeje minden Szenteste alkudoznak, amikor látogatást tesz nála az Öreg Hölgy. Már nincs több ereje az utolsó tánchoz.
Megpróbálja a lehetetlent: újra magára ölti a sikeres szerepe ruháit és várja a Halált. Alkut ajánlva neki, még időt kér, hiszen Christoper fiának szüksége lenne rá. Az alku létre jött, ebből lett a regény.
Erről az ajándék hat évről, az életéről szól a történet. Remekül megidézett gondolatokkal adja vissza Chaplin szellemiségét.

"Olyan adósságom van veled szemben, amelyet nem egyenlíthetek ki. Utolsó gyermekem vagy, alig tizenöt éves, és amikor nemzettelek, túl voltam a hetvenen. Nélkülem fogsz felnőni."

Charlie számot vet életével, próbál úgy tanácsot adni kisfiának, hogy levelet ír neki. Abban élete titkiról mesél neki. Arról, amit néha önmaga előtt is próbált elfeledni. Megjelennek a sorokban a félelmei, régi szerelmei.
Honnan is érkezett ő a világba, ír neki éhezésről és nyomorról, egy alkoholista apa és egy bomlott elméjű anya súlyos örökségéről, a cirkusz és varieté lenyűgöző, ámde kegyetlen világáról, egy magyar artista nőről, Eszterről és a szerelem csodálatos érzéséről. Leírja hogyan lett belőle híre komikus, merre vezetett az útja, kitartása, ötletei hogyan tették őt sikeres filmsztárrá, hogyan is született a Csavargó alakja.
Charlie Chaplin először a Making a Living című 1914-es némafilmben játszott, a következő alkotásban pedig, mely a Kid Auto Races at Venice címet viselte, felvette a Csavargó szerepét, amelyet nehéz gyermekkora miatt rendkívül hitelesen tudott előadni, és amely világhírt hozott számára.

"A Kangaroo árut és szerencsétlen nyomorultakat szállított."


Mesél nekünk és Christopernek arról, hogyan érkezett Amerikába. Mesél a napfényről, a kaliforniai filmstúdiók világáról. Mesél a filmek létrejöttéről, azok sikereiről. Valóban a film volt az élete. Megtudhatjuk, miért is került aztán Svájcba, ahol 1952-ben telepedett le. Chaplin negyedik feleségével, Oona O'Neill-lel és nyolc gyermekével Svájcban, Lausanne mellett élt, egészen 1977. december 25-én bekövetkező haláláig.

Vádolták kommunistabarát nézetekkel, ami az alapot adta, hogy nem kapott amerikai állampolgárságot. A korral haladva a némafilm korszak után a legismertebb filmjében a Diktátor-ban (1940) is állást foglalt a fasizmussal szemben. A Nagyvárosi fények sikere után 18 hónapos világturnéra indult, utazása során megfigyelte a nacionaliznus felemelkedését, a gazdasági válság, a munkanélküliség társadalmi hatásait.

Egy nyilatkozata szerint: „A gépeknek szolgálniuk kéne az embert, nem pedig tragédiákat okozva kiszorítani őket a munkahelyeikről”.

Utolsó filmjében, az 1967-es Hongkongi grófnőben már csak egy cameo-jelenetben tűnt fel, a film főszerepeit Sophia Loren és Marlon Brando játszotta.
 Még a filmszakma legrangosabb elismerését az Oscar-díjat is csak 1972-ben (!) kapta meg életművéért. Ekkor már betegen, csupán villámlátogatásra érkezett az államokba.
Népszerűsége sokat tett Hollywood felvirágoztatásáért, alakjával egyéni hőst teremtett.

A regényben bepillanthatunk a kulisszák mögé, Charlie életének  olyan pillanatait nézhetjük, amit talán senkinek nem tárt fel. Őszinte és szívhez szólóan mély vallomás egy emberi életről. Különösen érdekesek azok az éves ismétlődő részek, amikor alkudozik a Halállal. Morbid szomorúsága és megkapó bája az élethez való ragaszkodásról. Valós alapok és némi fikció keveredése adja a történet varázsát. Sok magyar vonatkozása is akad, amitől még személyesebbé válik.

"A HALÁL: Végül is hat évvel több jutott neked, mint amennyi járt volna.
A CSAVARGÓ: Rendes dolog volt tőled."

Mindenkinek ajánlom! Kivételes és megható olvasmány nem csak filmrajongóknak. Olvasmányos könyv egy tartalmas, színes egyéniség életéről, legbelsőbb gondolatairól, érzéseiről. Ezzel is tisztelegve egy nagy művész emléke előtt. A regény nagyszerű borítója jól megidézi a hangulatot,
a némafilm korszak fekete-fehér filmjeit. Somogyi Péter munkája.
              

  Libri, Budapest, 2013
330 oldal · ISBN: 9789633102497 · Fordította: Bíró Júlia



2013. december 18., szerda

Bloginterjú - Bíró Szabolcs

Beszélgetés Bíró Szabolcs íróval.

Bíró Szabolcs 1988-ban született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Íróként, újságíróként, kiadóvezetőként, művelődésszervezőként egyaránt ismerik. Első regénye 2007-ben jelent meg, amit akkor még Francis W. Scott néven publikált. 2009-ig összesen hat könyve látott napvilágot ezen az álnéven. 2010 első napja óta kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a történelem, a középkor felé. Első igazán sikeres regénye a Sub Rosa c. kultúrtörténeti thriller volt, a szakmai hírnevet azonban a 2012-ben megjelent Non nobis, Domine c. kétkötetes történelmi regény hozta meg számára. 2014 tavaszára várható új regénye, a Ragnarök c. viking saga megjelenése, és már dolgozik a hatkötetesre tervezett Anjouk-sorozaton is, melyet 2015-ben indítana útjára, és amely regényes formában mutatná be a teljes XIV. századi magyar történelmet.





Hogy bírod erővel? Lenyűgöző a kitartásod, lendületed. Írsz, szervezel, kiadót vezetsz. Elismerésre méltó eredmények ilyen fiatalon!


Köszönöm a dicséretet! Az írás, könyvkiadás, rendezvényszervezés, illetve az ezekhez kötődő minden egyéb tevékenység nem pusztán munka számomra, hanem hivatás, egyfajta életstílus. Így aztán soha nem is gondolkodtam azon, hogy honnan szakítsak rájuk időt és energiát – csinálom, teszem, amit tennem kell, és igyekszem jól gazdálkodni mind erővel, mind idővel.


Mesélj a Historium Kiadóról! Mikor alakult, mi a kiadó fő profilja?


A Historium az egyéni vállalkozásom, mely 2011 májusában jött létre. Fontosnak tartom elmondani, hogy a Historium nem csupán kiadó, és annak is kissé rendhagyó. A könyvkiadáson kívül rendezvényszervező irodaként és irodalmi tehetséggondozó vállalkozásként is működik: ez utóbbira ékes példa a Fiatal magyar prózaírók sorozat, mely évente egy tematikus antológiával jelentkezik, és önálló kötettel még nem rendelkező, pályakezdő íróknak biztosít bemutatkozási lehetőséget. A Historium fő profilja egyébként a történelem, illetve annak minden szempontból minőségi gondozása: azaz a külcsín is legyen megkapó, és a belbecs is legyen tartalmas. Ez pedig ugyanúgy igaz a könyvekre, mint a fesztiváljainkra.

Milyen új kiadványok várhatóak jövőre?


A Historium irodalmi tehetséggondozó tevékenységének első két gyümölcse, a Sár, vér, levendula (2012) és A holló évszázada (2013) című tematikus novelláskötetek után jövőre az I. világháború témakörében, a nagy világégés kitörésének 100. évfordulója alkalmából adunk ki antológiát, melyet ezúttal is novellaíró pályázat előz meg – ennek részletei megtalálhatók a www.historiumkiado.eu „Pályázatok” menüpontjában. Az I. világháború centenáriuma egyébként több könyvünknek is központi témájául ígérkezik, de itt nem is annyira prózai művekre, mint inkább színes albumokra, kiváló helytörténeti kiadványokra kell gondolni. Természetesen regényekre is lehet számítani, de hogy pontosan mely szerzők mely műveire, az egyelőre maradjon meglepetés!


 A helytörténetet miért tartod fontosnak? Egyáltalán honnan a történelem szeretete?

Az első kérdésre az a válaszom, hogy lokálpatriótaként is fontosnak érzem egy-egy város vagy régió elhallgatott, esetleg eddig nem teljességében feltárt történelmét gondozni. A Historiumnál a helytörténeti szekció legerősebb oszlopa Nagy Attila, aki a Felvidék, a Csallóköz, azon belül is Dunaszerdahely történelmét kutatja, kordokumentumokat, fényképeket, képeslapokat gyűjt megszállott szorgalommal, könyveit pedig nem csak maga írja és állítja össze, de a szemkápráztató végeredményért szerkesztőként, nyomdai előkészítőként is felel. Itt említeném meg Muhary Zalán Egy tucat esztendő c. különleges könyvét is, mely egyszerre történelmi regény és helytörténeti munka, egy szokatlan stílusú és műfajú tortaszelet az egri barokkról.
És hogy honnan a történelem szeretete? Valójában végigkísérte az életemet, anélkül, hogy észrevettem volna. Aztán egyszer csak a világra kívánkozott, és most itt vagyok: történelmiregény-íróként, és egy történelmi tematikájú vállalkozás vezetőjeként.

A kiadó és a bloggerek kapcsolatát hogy látod, miért jó, ha egy blogger ír a kiadványotokról?

Nagyon egyszerű a válasz: minél többen írnak, beszélnek egy könyvről, annál jobb. A bloggerek kérdése érdekes, hiszen egyre több blog születik és működik a kulturális webmagazinok mintájára, viszont nyilván szubjektívebb, személyesebb a hangvétel ezeken a felületeken. Érdekesnek tartom azt is, hogy egy úgymond „nem hivatásos” recenzens miképp vélekedik, hogyan ír egy-egy könyvről. Lehet, hogy egy ilyen „kritikus” nem szakmai szemmel elemzi az adott kiadványt, de ennek ellenére – vagy talán épp ezért – érdekes meglátásai lehetnek.


 Írtál már krimit, gengszterregényt, történelmi regényt a templomosokról, az Anjou-kor hajnaláról, és most a viking kor az új könyved témája. Hogyan választod ki a témát? Milyen kutatómunkát végzel, mielőtt nekikezdenél írni?
             



A témaválasztásra mondhatnám szentimentálisan, hogy inkább az választ engem – és ez részben még igaz is lenne. Eléggé hallgatok az álmaimra, a vágyaimra, a megérzéseimre, és általában így ugrik be egy-egy regényem témája. Pár kérdéssel korábban történelmiregény-íróként hivatkoztam magamra, és elsősorban annak is tartom magam, de valójában még nem igazán volt két egyforma könyvem. Jelenlegi fő célom a magyar középkor mind több pillanatát papírra vetni, ettől függetlenül azonban most épp a Ragnarök c. viking sagám befejezését írom, és vannak kirívó ötleteim a jövőre nézve is. Sci-fit például még nem írtam, de tervbe vettem, hogy egyszer ilyen könyvem is lesz.

A kutatómunkát pedig mindig a téma hozza magával. A 2012-ben kétkötetes minisorozatként megjelent Non nobis, Domine megírásához például egy sor középkorral kapcsolatos ismeretterjesztő- és szakkönyvet kellett kijegyzetelnem, és a 2015-re tervezett Anjouk c. regénysorozatomhoz ennek a szakirodalomnak a sokszorosát kell még bevágnom. A Ragnarök esetében azonban a több száz viking témájú cikk átbogarászása mellett mindössze két könyvre támaszkodtam, azok viszont sarokpontjai a könyvem háttérmunkájának. Ez a két könyv Rudolf Pörtner Viking kalandja, illetve Bernáth István döbbenetesen zseniális munkája, a Skandináv mitológia.



Mi minden volt rád hatással íróként, mit ajánlanál elolvasásra?

Gyerekként Jules Verne nyűgözött le, kamaszként Lőrincz L. Lászlót tartottam mesteremnek. Munkásságom és írói felfogásom fordulópontját Umberto Eco A rózsa neve és A Foucault-inga c. regényeinek köszönhetem. Jelenleg Bán Mórra nézek fel nagyon, a Hunyadi-sorozatot egy igazi követendő példának tartom a magyar történelmi regényirodalomban. A magyar szerzők közül kiemelném még Benyák Zoltánt, aki minden egyes könyvével (A háború gyermeke, Ars Fatalis, Az idő bolondjai) képes újat mondani és elvarázsolni, a külföldiek közül pedig jelenleg George R. R. Martin és Robert Low az, akiket nagyra tartok.


Nemrég zajlott az általad szervezett HistoryCon 2013. Mit kell tudnunk erről az eseményről?


A HistoryCon a magyar történelmiregény-írók találkozója a felvidéki Dunaszerdahelyen, emellett jó hangulatú karácsonyi vásár és téli könyvünnep. Az olvasók itt találkozhatnak kedvenceikkel, és kötetlenül elbeszélgethetnek velük, kérdezhetnek műveikről, illetve bármi másról. Idén már másodszor került megrendezésre, és a pozitív visszhangokon felbátorodva már most megvan a jövő évi, harmadik HistoryCon pontos dátuma is: 2014. december 6. (szombat)!


Az idei év nagy eseménye a kisfiad születése. Mennyiben változtatta meg életed, milyen lesz az első karácsony hármasban?

Az életem gyökeresen megváltozott, másképp tekintek a világra, a dolgaimra. Teljesen felborult például az eddigi fontossági sorrendem, mások lettek a prioritások. Az első közös karácsony nyilván érzelmesebb, bensőségesebb lesz, mint az eddigiek. Érdekes lesz megfigyelni, miképp reagál egy négy és fél hónapos kisgyermek a színes karácsonyfára, a csillogó üveggömbökre, a díszcsomagolásos dobozra, melyet majd jó alaposan széttéphet… Lehet, hogy a széttéphető színes papír jobban le is köti majd, mint a dobozban lévő ajándékok. (Nevet.)



Egyébként van valami karácsonyi családi hagyomány nálatok?

Anyai nagyapám, illetve édesanyám is fantasztikus halászlevet tud főzni – de olyat, mint senki más! No, ez az, amit én még csak meg sem mertem próbálni, pedig otthonosan mozgok a konyhában. Szóval nálunk Szenteste általában egy nagy lábas lencseleves fő, de egyszer már készítettem székelykáposztát is. Ezek egyéni tradíciók kis családunkban, ám ilyenkor a lencseleves és a káposzta is „extrábban” készül, mint általában. A feleségem reszortja a sütőben sült, ínycsiklandozó citromos hal. A karácsonyi „elvonulás” nálunk szó szerint elvonulást jelent, mert általában négy napig csak utazunk, egyik rokonságtól a másikig. Édesanyáméknál az a híres, mennyei halászlé vár minket, kirántott ponttyal és fantasztikus majonézes krumplisalátával. Minden karácsonykor van egy nagy családi összejövetel a feleségem rokonságával is, ilyenkor a dédnagymamánál ünnepelünk több mint tucatnyian.


Van karácsonyhoz köthető feledhetetlen élményed?

Több is, de ezek túl személyesek, nem szeretném részletezni őket. Az egyik ilyen feledhetetlen élményem ahhoz kapcsolódik, amikor először karácsonyoztunk kettesben a feleségemmel, az első közös lakásunkban. Gondolom, ez a mostani karácsony a kisfiammal megint egy feledhetetlen, megható élmény lesz.


Mit üzennél az olvasóknak?

Áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok nekik, az új esztendő pedig bővelkedjen jobbnál jobb könyvekben, minőségi rendezvényekben, ébren és életben tartott kultúrában!

Neked és családodnak is kívánok áldott, békés ünnepeket!
Köszönöm a beszélgetést!

2013. december 17., kedd

Karácsonyi bloginterjú Fábián Jankával

Karácsonyi beszélgetés Fábián Janka írónővel    


Fábián Janka írónő által választott idézet:
„Szabadon írok, mert ezt törvényemmé választottam. Szívem teljességéből írok, mert a szívre akarok munkálni.”
(Kármán József: A nemzet csinosodása, 1794.)

A történész végzettségű Fábián Janka nosztalgikus történelmi regényei a magyar romantikus regényirodalom legszebb hagyományait idézik.
 Jelenleg angol-francia nyelvtanárként dolgozik.
Az Ulpius-ház kiadónál megjelent Emma sorozata heteken át vezette az eladási sikerlistákat, ahogyan a további kötetei is.
A francia nő címmel november végén jelent meg a kilencedik regénye.




1: Karácsony, mi jut eszedbe erről? Elvonulás, pihenés-számvetés az év végén?

FJ:
A karácsony nekem mindig is borzasztóan fontos és szép időszak volt (ez nagy közhely, de hát igaz…). Most azonban egészen másért várom, mint mondjuk gyerekkoromban. Az ajándékozás, evés-ivás, a családtagok látogatása is még mindig a középpontban van, de mostanában már az elvonulás, pihenés és az ilyenkor szükséges testi-lelki töltekezés miatt is nagyon várom!

 2: Van olyan hagyomány, amit folytatsz, átvettél szülők-nagyszülőktől: akár recept is, mi az, ami elmaradhatatlan a karácsonyi asztalról, szerinted?

FJ:
Ó, én nem győzöm hangsúlyozni, hogy enyhén szólva nem vagyok egy konyhatündér. Nem tudok, és nem is szeretek főzőcskézni (ez most nem "trendi", tudom, dehát ez van, és én vállalom). Szóval a régi receptek megvalósítását Anyukámra bízom… így aztán mindenki jobban jár. Persze én is is hozzájárulok valamivel a családi asztalhoz. Pár éve az én dolgom az ünnepi bor kiválasztása, mivel a családban kikiáltottak amolyan "szakértővé". No, persze, csak jól adom elő magam, meg aztán eddig még valahogy ösztönösen nem is nagyon nyúltam mellé.


 3: Már kapható legújabb regényed A francia nő, ami sok olvasó fája alá kerül. Témáidat hogyan választod ki? Van már a következő regényedhez is ötlet?              


FJ:
Nagyon örülök neki, hogy A francia nőt sikerült karácsony előtt megírni, és megjelentetni. Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor új FJ könyv nélkül maradtak az Olvasók, és ez sokaknak csalódást okozott (persze, akkorra időzítettem a Karácsony a Ligetben című e-novellát, de az mégsem ugyanaz…). Most a dedikálásokon is látom, hogy sokan a fa alá szerzik be a könyvet, és ez számomra nagyon jó érzés! Persze, egyúttal izgulok is (mint ilyenkor mindig), hogy mennyire fog tetszeni az Olvasóknak. Eddig még nagy többségében pozitív vélemények jutottak vissza hozzám… ez simogatja a lelkemet, és doppingol is a következő regény megírása előtt.
Már megvan az új könyv témája, sőt, a legtöbb szereplő is alakul (már van nevük is, ami az egyik legfontosabb előrelépés az írás megkezdése előtt). Egyelőre kutatok, jegyzetelgetek, ötletelek hozzá, de még az írásba nem vágtam bele. Azzal szerintem megvárom a januárt, ami várhatóan egy kissé nyugalmasabb időszak lesz.
A korszakot, amelyben játszódni fog a történet, természetesen már kiválasztottam (anélkül nehéz lenne elkezdeni akár az előkészületeket is): ezúttal a XIX. század utolsó évtizedeibe utazunk majd együtt. Én már alig várom!


 4: Nagyon hangulatosak, érdekesek írásaid, valóban kikapcsolnak és szórakoztatnak.Történelmi lányregény... avagy nők a történelemben. Mi erről a véleményed? Férfi olvasók, esetleg tervezed férfi főszereplő kiemelését?

FJ:
  Nos, a "lányregény" elnevezés ellen ismét kénytelen vagyok picit tiltakozni. Nem mintha szégyellnivaló dolog lenne a lányregények írása, hiszen hazánkban ennek a műfajnak gazdag és értékes hagyományai vannak. Csak hát az én könyveim egész egyszerűen nem azok! Akkor már inkább "hölgyregénynek" nevezném őket, mivel bizonyos okokból (egyes kényesebb témák, sikamlósabb jelenetek, sötétebb jellemek és megnyilvánulások miatt) én úgy kb. 14 éves kor alatt nem adnám senki kezébe. De persze lehet, hogy csak javíthatatlan konzervatív vagyok! :) Az igazi műfaji besorolásuk (ha már mindenáron be akarjuk őket sorolni valahová) azonban szerintem a történelmi-romantikus regény, ami nem feltétlenül csak nőies, vagy rózsaszín történeteket jelent. Az én történeteim például - szerintem - sokszínűek. Van benne egy adag rózsaszín is, de talán éppen annyi fekete, vagy sötét tónus is.
Az pedig, hogy a főszereplőim nőalakok… nos, hát, én is "nőből vagyok", és nem is tudnék, de nem is akarok kibújni a bőrömből. A női sorsok ábrázolását sokkal hitelesebben tudom megoldani, és a női szereplők sorsába jóval könnyebben beleélem magam. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy vannak erős, karakteres férfialakjaim is. Ezt már csak onnan is tudom, mivel rendszeresen beleszeretek valamelyikbe.
Egyébként érdekes, hogy fordított esetben, férfiíróknál ez nem nagyon merül fel kérdésként, hogy ugyan miért nem női alakba bújva írják a regényeiket… Hm, vajon miért? :)

 Végül szeretnék minden Olvasónak áldott, szeretetteljes ünnepeket kívánni! Az új évre pedig új élményeket, gyarapodást, boldogságot, és hogy teljesüljön minden (teljesíthető) kívánságuk! Nem utolsósorban pedig mindannyiunk örömére sok-sok szép és értékes új könyvet a jövő esztendőre!





Köszönöm a beszélgetést! Neked is kívánok boldog és szép ünnepet az olvasók nevében is! 

2013. december 16., hétfő

Emma trilógia

Fábián Janka: Emma-trilógia






"Én nem meghódítani akarom, hanem szeretni."    









Emma szerelme:

A történész végzettségű fiatal írónő első könyve nyitódarabja egy háromkötetes családregénynek, amely egészen az 1970-es évekig követi nyomon a Kóthay család több nemzedékének az életét.
Örültem neki, hogy az írónő történész, és a megszokott, száraz történelem könyvek helyett, egy család életén keresztül mutatja be a fontosabb eseményeket. Így igazi bepillantást nyerhettünk a
kor szokásaiba, divatjába, értékrendjébe.
A könyv tényleg azt nyújtja, amit a címlapon ígér: igazi, békebeli családregény. Egy kitalált Balaton-felvidéki kisvárosban Balatonkörtvélyesen játszódik.

Szerintem nem annyira rózsaszín, mint gondolnánk. A hangulata, bája és a történet cselekménye magával ragadja az olvasót. Cselekményes, valami mindig történik a szereplőkkel. Volt olyan szereplő, aki bizony eleinte nem volt szimpatikus, mégis a történet végére azzá vált: (Gábor), míg Emma alakja végig szerethető, izgultam érte, drukkoltam neki. Emma alakja bizonyára okot adhat némi vitára is: hogy volt képes az anyja szeretőjéhez feleségül menni? Éppen ahhoz, aki igazából a szeretett édesapja halálát is okozta, hisz tudjuk, hogy a beteg lélek hamarosan beteg testté válik. Viszont, ha egy másik nézőpontból nézzük: árvaként döntenie kellett, s a biztonságra lelt Gáborban. Elgondolkodtató, bár az akkori korban túl sok joguk, lehetőségük nem volt a nőknek a saját sorsukról dönteni. Emma okos döntést hozott. A regények korhű hangulata jól érezhető.

Még egy szál van, ami nagyon tetszett: a Zách Pista-szál, nagyon is drámai és szomorú, már már balladai tragikuma van.
A történelem ebben a kötetben még csak egy jó keret, olykor megjelenik (Sissy, Millenium, majd Horthy fehér lova – bár ezek tényleg fontos jelentőségű események, igaz tények), máshol az írónő kissé tanár nénisen kiszól a történetből, de hangulatában hozzáad az olvasottakhoz. Ismerőssé tesz. Nem volt ám ez olyan régen! Az Emma szerelmét jó olvasni. Visszavitt egy nem is túl távoli világba, elvarázsolt és kikapcsolt.

4,5/5

Emma fiai                                                                 


"Istenem, bár csak kislány lenne”- fohászkodott Emma, miközben egy pillanatra megállt és gömbölyödő pocakjára helyezte tenyerét."


A könyv fülszövegéből:  "A romantikus családregény első kötete végén úgy búcsúztunk el Emmától és Gábortól, hogy éppen önfeledten játszottak három gyönyörű kisfiukkal a balatonkörtvélyesi házuk kertjében, és Emma már negyedik gyermeküket várta.
Az Emma fiai című második részben a három fiúgyermek – Tamás, Péter és Gábor, azaz Öcsi – történetével ismerkedhetünk meg. A három fiú, akik külsőleg és jellemükben is nagyon különböznek egymástól, a maguk egyéni módján és eszközeivel próbálják megtalálni a boldogságot a húszas–harmincas években."

Számomra a trilógia legerősebb darabja. Rég volt ilyen, hogy „egyszuszra” olvastam végig egy könyvet. Ha azt írom, izgalmas, érdekes, tragikusan szép… keveset mondtam. Remek jellemrajzok, események színezik a történetet, a kor történelme, annak nyomott, feszült hangulata kiválóan érzékelhető. Vitt magával, nem tudtam letenni.

Lehet,"csak" szórakoztató irodalom, de azt nagyon jól, magas fokon teszi. A történelem tényei pedig még hihetőbbé teszik, nagyszerűen épülnek be az eseményekbe. Hihetetlen, mennyire jól összedolgozta az írónő a valós tényeket, történéseket. Ettől még életszerűbbé válik a regény. Az alakok is nagyon megkapóan jók: Varga Erzsi külön tanulmányt érdemelne, de a fiúk jelleme is nagyon jól megrajzolt. Van kiért izgulni!

Az, amikor a két szerelmes testvér megtalálja az ártatlanul megölt lányt, akit mindketten szeretnek… döbbenetes, drámai erejű! Az is, ahogy a kisebb gyerekkel nem törődnek, nem figyelnek rá és egyenes útja van, hogy oda jut ahová. És még nincs vége!

5/5




 Emma lánya

" Miről beszéltetek? – suttogta a felesége fülébe-. Csak minden ötödik szót értettem. Emma kapott valamit?
-Igen! – mondta Emily még mindig bosszúsan.
Visszakapta, ami mindig is az övé volt."                                                          
Ismét a könyv fülszövege, kerülve a spoilert.
"A trilógia harmadik, befejező része a hírhedt ötvenes években kezdődik. A kommunista diktatúra évei, majd az ötvenhatos forradalom után a Kóthay család tagjai ismét elszakadnak egymástól. Emma a lányával, Évával és az unokájával Amerikába emigrál, Tamásék azonban az otthonmaradás mellett döntenek.

A század második felének eseményeit a szélrózsa minden irányába szétszóródó Kóthay gyerekek és unokák mind különbözőképpen élik meg. A forradalmat követő megtorlás, 1968 Párizsa, a szögesdróton inneni világ szürke, nyomasztó hétköznapjai, a Kádár-korszak békés álarca mögött a szabadság fájó hiánya, a nyolcvanas évek színes, ám sekélyes időszaka, majd pedig a rendszerváltás éppen úgy főszereplői a könyvnek, mint az egyre népesebb, sokszínű család tagjai."

Emma, a naptári huszadik században élt nő, családanya, írónő hazaér. Pár hónappal később bekövetkező halála szimbolikus: a jellem, az akarat diadala. Kitartása meghozta megérdemelte gyümölcsét. A család, bár szétszóródott a világban, mégis összefog, összetart. Sok sok kaland és történés lesz, amíg eddig elérnek.
A záró kötet sem kevésbé cselekményes, mint elődei. Végig érdekes, a történetvezetése fenntartja az érdeklődést. Amerikából a szürkeségbe a vasfüggöny mögé érkezni "élmény" lehetett. Emma kitartása, hite csodálatra méltó. Éva alakja is megtalálta végre a boldogságot. Laura csillogása, majd tragédiája tipikusan amerikai történet. A szeretet utat talál azért itt is, a két testvér közt. Néhány szereplő esetében azonban túl soknak éreztem ezt az amerikai hangulatot (Piroska, Laura, Daniel). A férfi alakok közül a negatívumai ellenére is Tamás sorsa áll  hozzám a legközelebb.

A történelem, jelen esetben '56 eseményei a meghatározóak, majd az "egyenszürke" szocializmus. Varga Erzsi itt is feltűnik, visszatér. A romantikus hangulattal induló, majd a háború borzalmain is túl jutó történetbe remekül beágyazott családregény méltó zárása ez a könyv is. Kerek egészet kapunk.
Véleményem szerint Fábián Janka nagyot alkotott ezzel a sorozattal. Sok olvasót hódított meg az olvasásnak. Ez pedig nem kevés. Szórakoztat és tanít egyszerre.
Kellemesebb történelemórát nem is tudnék elképzelni.
  

 4/5


Fábián Janka: Emma szerelme
Ulpius-ház, 2011
408 oldal ISBN: 9789632544670
Fábián Janka: Emma fiai
Ulpius-ház, 2011
 380 oldal · ISBN: 9789632544687
Fábián Janka: Emma lánya
Ulpius-ház, 2011
510. oldal  ISBN: 9789632544694

2013. december 13., péntek

Blogszülinap

"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."
  Kosztolányi Dezső magyar író, költő, műfordító, újságíró
1885. március 29. — 1936. november 3.




"Torták, rózsák, égő gyertyák
S néhány szívből jövő kívánság
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi
Nem kell azt úgy a szívedre venni!"
  LGT: Boldog születésnapot!



Egy év számokban:
 Ma reggelig 21.453 oldalmegjelenítés, ebből a magyar adat: 5152. Ez a szülinapi bejegyzés a 141. Leszámítva néhány saját szösszenetem és néhány másoktól kölcsönkapott bejegyzést, olyan 130 körüli könyvismertetőt írtam. Voltak játékok is, sőt! Figyeljétek a blog fb oldalát! Ma kikerül a szülinapi játék is, ahol 2 könyv (A holló évszázada, Pokoli macskák) és egy FJ könyvjelző keresi szertő, új gazdáit!

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, figyeli és érdeklődésével kitüntette a blogom. Sok szép élményt kaptam az elmúlt évben. Nem csak olvasási élményeket, hanem személyes találkozásokat írókkal, interjúkat. A beszélgetések baráti és közvetlen hangulatát is szeretettel őrzöm. A könyvfesztiválos találkozást és kézfogást Gabi Gleichmann íróval, Dés Lászlóval, aki addigra már olvasta a könyves ajánlómat! Kováts Judit és Scherter Judit kedves mosolyát, szavaikat! Vagy akár az Ekultura kérdéseire való eléggé esetlen, zavaros válaszaim. Szép emlék az is.
 Ahogyan a blognak köszönhetem Kőrösi Zoltán "felfedezését"is. A könyvhéten már ismerősként beszélgettünk a könyveiről, borítókról is.
A személyes ismeretséget Trux Bélával, Rozsnyai Jánossal, Benkő Lászlóval és Kovács Noémivel.
A sok szívhez szóló, baráti dedikált könyveket. Fábián Janka kedves sorait, mosolyát. Ő a valóságban is olyan, mint a könyvei: elvarázsol, hangulatot teremt. Aki már részt vett vele író-olvasó találkozókon, dedikálásokon tudja miről beszélek.

Bíró Szabolcs és a Historium Kiadó: az elképesztő lelkesedésükkel, töretlen kitartásukkal az igényes történelmi könyvek népszerűsítése terén segítettek. Az egy év alatt igen jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Ennek is volt a múlt heti HistoryCon 2013 rendezvény  a csúcsa, amin részt vehettem Ezúton is köszönöm Szabolcs!

Köszönettel tartozom minden kiadónak, akik könyveikkel segítették, támogatták a létrejött írásokat, ajánlókat, facebook oldalukon azokat megjelenítették. Teljesség nélkül: Athenaeum, Animus, Magvető, Historium, Ulpius - ház kiadóknak.
Köszönet az Atlantic Press Kiadónak alakuló kapcsolatunkért, a továbblépéshez nyújtott segítségéért. Az egészen biztos: nem elég valamit jól csinálni, ha van mód még jobbá válni. A magányos blogolás sok tanulsággal is szolgált az elmúlt év alatt. Mivel nem tanultam sem a formát, sem a stílust az adódó hibákkal teljes a kép. 
A felelősség az, ami fontossá vált. Miről, mit és hogyan kérdése. Sosem szerettem "lehúzni" egy könyvet sem. Szerencsémre igazán sok jó könyv került a kezembe. És mennyi sok vár még olvasásra!
Ami pedig tetszett, lelkesít!  Örömmel tölt el új megjelenést kézbe venni, olvasni. Főleg, ha az valami különösen várt, vágyott könyv!
Örülök, hogy éppen Nesbo új krimije vezeti most a blog népszerű, legolvasottabb bejegyzéseit. Az előző, Kísértetek-ről írt ajánlóm 732-en olvasták el... ez a top csúcs. Őt követi Fábián Janka Adél és Alíz története 420 olvasással.


Hajrá, jövőre is tartsatok velem!
    Köszönöm a figyelmet! A blog fb oldalán pedig jön egy hétvégi játék! Tartsatok velem ott is!
             Gabó


               
http://youtu.be/13dfmAyFLYI

2013. december 12., csütörtök

Tolkien meséi

J.R.R. Tolkien meséi
 Alan Lee illusztrációival



                                        




A kötet fülszövegéből:
 "Tolkien meséi igazi bemelegítésnek számítanak, mielőtt elmerülnénk A Hobbit és A Gyűrűk Ura csodás-félelmetes világában, vagy éppenséggel kellemes levezetésül szolgálnak a nagyregények után, ha még nem tudunk és nem is szeretnénk elszakadni a tündék, sárkányok és varázslók birodalmától."


A pazar kivitelű, szemet gyönyörködtető kötet négy mesét tartalmaz. A Kóborló és a varázsló, A sonkádi Egyed gazda, A woottoni kovácsmester, és A levél címűeket.

Az első mese egy kiskutya kalandjairól szól a Holdon és a sellők lakta tengerben. Kóbor, a kiskutya egy idegen nadrágszárát ráncigálja, tépdesi, aki történetesen egy varázsló. Ezzel kezdődnek az érdekes kalandok.

A  sonkádi Egyed gazda története Göncz Árpád fordításában került a könyvbe. A Babóhoz ugyan nem mérhető, de határozottan tetszett a történet. Egyed gazda, amolyan egyszerű emberke,
Pató Pálhoz hasonlatos nekem. Mégis a maga bájával lenyűgöző, akciódús a történet. Túl jár a sárkány, de még a király eszén is. Humoros, kedves történet szerintem a kötet legjobb meséje, már csak a történetvezetése miatt is. Mindezek mellett mint a mesék általában, tanulságos is.



A woottoni kovácsmester története az, amelyik egészen más, kevésbé humoros a hangulata mégis megfogott. 24 évente a városka mesterszakácsa 24 gyerkőcnek készít tortát. Különleges torta ez, apró meglepetésekkel. A kisfiú, aki a tortába rejtett csillagot kapja Tündérországba tud ellátogatni. Szól még az öregedés, az elmúlásról, továbblépésről is. Elgondolkodtató, szép történetet olvashattam.

A levél egy igazán szép tündérmese. Főhőse egy festő, aki "jobban tudja a falevelet lefesteni, mint fát". Aprólékosan pepecsel a részleteken, míg azon aggódik, kifut az idejéből és nem lesz ideje befejezni élete alkotását. Ez életrajzi ihletésű is ez esetben, hiszen Tolkien is aprólékosan dolgozott munkáin.




Varázslatos olvasmány volt ez a négy mese, bár leginkább Tolkien-rajongóknak lesz kedvence. Akiket elvarázsolt és szerették a Gyűrűk ura trilógiát, ebben sem csalódnak. Ezekhez a mesékhez fel kell nőni. Kellemes kalandozás tündérek, sárkányok, varázslók földjén. Gyermeklelkű felnőtteknek, felnőtt gyerekeknek mindenképpen jó szórakozás lesz olvasni! Tolkien világa üde színt hoz a szürke hétköznapokba, elvarázsol és magával ragad.
Gyönyörűséges szép illusztrációival szép ajándék is lehet az ünnepre.

A kötet a Partvonal Kiadó igényes kiadványa.
                               


Partvonal, 2012
240 oldal · ISBN: 9789639910966 · Fordította: Békési József, Göncz Árpád, Szántai Zsolt, Vándor Judit · Illusztrálta: Alan Lee

2013. december 9., hétfő

HistoryCon 2013

Élménybeszámoló a HistoryCon 2013 téli könyvünnepről.
  Dunaszerdahely, Vermes-villa                                                          



HistoryCon 2013 beszámoló

A tavaly először megrendezett HistoryCon visszhangjait hallva nagy örömmel fogadtam Bíró Szabolcs kollégám meghívását az idei rendezvényre.
Tizenegyen gyűltünk össze mi, írók − de ennek többszörösét tették ki az olvasók a csallóközi Dunaszerdahely legpatinásabb épületében, a Kortárs Magyar Galériának is otthont adó Vermes-villában. Szabolcs is kitett magáért: a dedikálásokkal és pódiumbeszélgetésekkel tűzdelt műsor mellett jól megfért a könyvvásár, és a sajt- és borkóstoló pult is.
Számos írótársammal régi barátként üdvözöltük egymást, de néhányukkal csak most ráztam először kezet, noha a legtöbbjükkel levelező kapcsolatban állok.
A fesztiválújságban a Szabolcs által a netBarátnő webmagazin számára készített, „Az író válaszol” című interjúsorozat kellő alapossággal mutatta be a megjelent írókat, és még egy dedikálós oldal is helyet kapott benne. 

 Bán Mór Hunyadi regényfolyama nagy hatással volt arra, hogy a magyar történelmi regények jelenleg a reneszánszukat élik. Annak ellenére, hogy már többször váltottunk levelet, személyesen eddig még nem találkoztunk.
A Hunyadi család életét feldolgozó regényei mellett többszörös Zsoldos Péter-díjas sci-fi író.

Benkő Lászlóval már többször találkoztam, dedikáltunk is együtt. A mindig mosolygós, gáláns úriember történelmi regényei szintén a műfaj etalonjai között említendők. Vele mindig jó összefutni, most sem volt másképp.
Legismertebb regényei a „Honfoglalás trilógia” és a „Tatárjárás trilógia”. Idén váltott egy kicsit, a modern korba kalauzolja el az olvasóit. „A spanyol grófnő” a könyvhétre jelent meg, a napokban pedig végre a „Drezdai emberünk” is napvilágot látott.

 Benyák Zoltánnal most foghattam először kezet. Egyszer már találkoztunk az idei könyvhéten, de a nagy nyüzsgés miatt egy szót sem tudtunk váltani. Most pezsgővel a kézben pótoltuk.
Legismertebb regényei, „A háború gyermeke” és a nemrég megjelent „Az idő bolondjai” sok rajongót szerzett az írónak.

Bíró Szabolcs író, kiadó és rendezvényszervező, a HistoryCon megálmodója. De csinál ő minden mást is, együttesben zenél, és ki tudja, mit még. Fiatal kora ellenére, vagy talán éppen azért, tele van ambíciókkal és keresi a kihívásokat. Igazi lokálpatrióta. Rengeteg meglepetéssel szolgált, ezekről még lesz szó.
Legismertebb regényei a „Sub Rosa” és a kétkötetes „Non nobis, Domine”.

Fábián Janka szintén az értékteremtő és műfajélesztő írók között említendő. Mint a pódiumbeszélgetés során elmondta, egyik kedvenc regénye a Jane Eyre, de hiába kutatott hasonló

 után a magyar irodalomban, ilyet nem igazán talált. Így nem volt más választása, mint írni egyet. Aztán még egyet. És még egyet… Könyvei elsősorban a hölgy olvasókhoz szólnak, mert idézem: „nem lányregények, hanem inkább hölgyregények”.
Vele sem először találkoztam, jó volt őt is ismerősként üdvözölni.
Janka masszív rajongótáborral rendelkezik. Néhány ismertebb könyve: az „Emma szerelme” és ennek folytatásai, valamint az „Adél és Aliz”.

Muhary Zalán új színt kevert a hazai történelmiregény-írók palettájára, ugyanis orvosként – nem meglepő módon – egy orvos szemével tekint a történelemre. Egri íróként az egri barokk szerelmese, ezt tükrözi „Egy tucat esztendő” címen megjelent első regénye is.

Nagy Attila helytörténet-kutató elsősorban Dunaszerdahely történelmére koncentrál. Megjelent munkái is a régióval foglalkoznak, azon belül is elsősorban az
egyháztörténelemmel. Attila a csallóközi katolikus templomokat bemutató „Sancta Mater Ecclesia in Chalóköz” című könyvsorozat elindítója.
 
Rozsnyai János a táltos keresztjével (a hátán) érkezett. Elsőkönyves író, és mégsem. A makói születésű tanárnak és helytörténet-kutatónak jelent már meg mesekönyve, novelláskötete és számos helytörténeti munkája is, ám ezek regionális kiadások voltak. Idén első ízben állt a nagyközönség elé, az Ünnepi Könyvhéten megjelent „A táltos keresztje” című regénnyel. Az utóbbi időben vele is nagyon jó barátságba kerültem.

Szélesi Sándorral először találkoztam, és remélem, nem utoljára. Esélyes a buli lelke kategória címének győzelmére.
Hatszoros Zsoldos Péter-díjas sci-fi-, fantasy- és thriller író, szerkesztő és forgatókönyvíró. 2007-ben Koppenhágában megkapta az European Science Fiction Society legjobb
szerzőnek járó díját.
Néhány munkája a sok közül: „Vadásznak vadásza”, a „Tündérösvény” és „A lelkek birodalma”.

 Trux Béla (ez lennék én) A 2012-es Ünnepi Könyvhéten jelent meg első regénye, a kétkötetes Akkon sorozat első része, a „Templomos lovag”, amit még abban az évben követett a folytatás, az „Akkon ostroma”. A két kötet lényegében egyetlen regényt takar, amit csupán a méretéből kifolyólag kellett szétbontani.

Urbánszki Lászlóval is találkoztam már. Sokunkhoz hasonlóan nem írónak készült, mégis az lett belőle. Egyébként ő is a szájmenéses kategóriába tartozik, ahol ott van, ott van a buli is. Íróként azonban nem jellemző rá a szómenés: fegyelmezett, átgondolt mondatokkal operál, amik gördülékenyen viszik előre a történetet.
Két könyve közül az „Odakint, a pusztában” egy novelláskötetet takar, a „Nemtelen nemesek” pedig a regény kategóriába tartozik.
 Végre koccinthattam Bán Mórral, aminek már igencsak itt volt az ideje. Amikor annak idején elkészültem az Akkonnal, Gaál Viktor mellett tőle kértem tanácsokat a kiadókereséséhez. Megtisztelő, hogy olvasta a regényemet, és rendkívül jó véleménnyel van róla! Hogy idézzem: „ilyen jó ostromleírás a magyar irodalomban még nem született”. Jó ezt olyan ember szájából hallani, akinek ezrek olvassák a könyveit.
 Egyébként Rozsnyai barátom sem egyedül érkezett, magával cipelt két remek embert. Forgó Géza a makói József Attila Könyvtár és Múzeum igazgatója, Tamás Gábor pedig azonos a Gabó Olvas fedőnevű web bloggerrel.
A pia mellett sikere volt a Szabolcs és az általam készített szárított hús kínálatnak is. Hiába, valamire inni kell! Szabolcs a hun-magyar típusú szárítási eljárásokkal kísérletezett, én a hosszasan pácolt amerikai beef jerky híve vagyok. Az már sose derül ki, hogy melyikünké volt jobb.
A közönségtalálkozó után következett az after party. Szabolcs itt is kitett magáért, sült csülök és rengeteg pia volt terítéken. Az est igazi meglepetését maga a főszervező tálalta: a külön ez alkalomból, a vendégei számára írt, gitárral kísért dalt nagy taps koronázta. mar felélték az egész készletet, utána mindenki eltűnt a környékről. 
 Hölgyeim és Uraim, megtiszteltetés volt veletek tölteni ezt a kellemes napot!

A fentiekhez személyes élményként: Csodálatos és megtisztelő volt 11 remek íróval találkozni, beszélgetni. Közvetlen és barátságos hangulatú esemény volt: Benkő Lászlóval végre személyesen is találkozni, szót váltani, Benyák Zoltán, Urbánszki László, Bán Mór szintén öröm volt, valamint Szélesi Sándor elbűvölő humorú mesélő!
 Fábián Janka és Bán Mór hamarosan kicsiny kis városunkba látogat, szervezés alatt a programok. Trux Béla személyében is egy közvetlen, kedves embert ismerhettem meg, Rozsnyai Jánosnak ezúton is köszönöm a lehetőséget!
Bíró Szabolcs lelkes szervezése elismerést érdemel, jövőre újra! A dal pedig tényleg zseniális volt, Szabi! A Historium Kiadónak köszönet a meghívásért.
Köszönöm minden írónak a dedikálásokat, beszélgetést, könyveket és az élményt!


A teljes szöveg képekkel színesítve a https://www.facebook.com/TruxBela 
oldalon olvasható-látható.
A fentiek Trux Béla engedélyével. 
   
     Fábián Janka és Trux Béla társaságában

2013. december 6., péntek

Police

Jo Nesbo: Police
(Harry Hole 10.)

                                                                          



Jo Nesbo népes hazai rajongótáborát újabb, egészen friss remekművel ajándékozta meg az Animus Kiadó. A Police című új regény valóban új, idei évjáratú. Harry Hole visszatért!

A legutóbbi nyomozás ott ért véget, hogy a kedvenc nyomozónkat három lövés érte. A golyóálló mellény nagy segítség volt, ám a fejlövéshez már szerencse is kellett! Jo Nesbo kétségek közt hagyta olvasóit. Mi is történt Harryval? Magam is döbbenten tettem le a Kísértet című előző kötetet: akkor most levágtuk az aranytojást tojó tyúkot? Csúfos befejezés volt, mondanám, elrontott "svédcsavar", de Nesbo ugyebár, norvég.

Az új történetről spoiler nélkül nehéz lenne írni. Talán nem is az a fontos mi történik, hanem hogyan és miért? Lehet elképesztően fog hangzani, ha egy krimi esetében azt írom: ez a krimi a szeretetről szól. Aki elolvassa a könyvet, meg fogja érteni. Gyilkosunk, mint valami bosszúálló angyal a szeretet nevében öl. Az pedig, hogy legalább három lehetséges elkövető is akad, már nem meglepő. De ki az igazi?

A szeretet, ami motiválja életünket és így vagy úgy, de folyamatosan jelen van. Apai szeretet, testvér szeretet és persze a szerelem is. Vagy éppen a szeretet hiánya, a szeretett társ elvesztése az, ami tetteinket motiválja. A vágy. Valakihez tartozni. Még Harry is a függetlensége feladásán töpreng, mert szereti Rakelt, de nem is mondok erről többet.

 Nesbo kétségkívül mestere a történetmesélésnek. A vaskos kötet tele van cselekkel és félrevezetésekkel, szinte végig zsákutcában járunk. Sokáig az is rejtély, ki a névtelen beteg, akit éjjel-nappal őriznek? Ez a krimi is, mint az előzmény Kísértet, kevéssé véres.  A Hóember és a Leopárd "vérbő" volt, míg most sokkal visszafogottabbak a részletek. A hatás azonban ugyan olyan izgalmas. A jeges rémület, gyomorgörcs garantált izgalmak végig jelen vannak. Talán úgy a legpontosabb, hogy aprólékosan kidolgozottabb, gördülékeny, minden részlet a helyén van. Letehetetlenül jó krimit olvashatunk ismét.

Harry Hole mind testileg, mind lelkiekben egyaránt megszenvedte az elmúlt éveket. Akik végig olvasták az előző kilenc részt tudják ezt. Szesz és drogmentesen, most új életet él. Tanít az oslói rendőrtiszti főiskolán.
Új emberek, új környezet, új lehetőségek, új remények, új élet. És igen, vannak mesterien elkövetett  gyilkosságok, amiket a régi társak Harry nélkül nem tudnak megoldani, elakadtak. Valaki rendőröket gyilkol régi, megoldatlan tetthelyekre csalva a gyanútlan áldozatokat.

Jo Nesbo és Harry hozza a formáját. Harry lelke kétféleségét, a nyugodt és békés, megállapodott élet utáni vágya soha nem volt ennyire közel, mint most.
A mester pedig ezúttal is lenyűgözött! Mesterien adagolt információk, izgalmak, történetvezetése is profi. Nincs elvarratlan szál, minden részlet jól illeszkedik. Van szerelmi sok szög, korrupció és politikai összefonódás, homofób rendőrök, nyomulás a pozícióért. Régi jó ismerősök, nyomozók, és Mikael Bellman is újra színen van. Megkapóan szép lírai leírások oldják a feszültséget. Tudom, elfogult vagyok. Nesbo nagyon jól ír, sodró és élvezetes olvasni a krimijeit. A különbség persze érezhető mondjuk a Denevérember és ezen története közt. Az is jó volt, ám ez sokkal kiforrottabb, letisztultabb.

Egyedül a zseniális és különleges tudással bíró, szimpatikus nyomozónő Beate  elvesztését nem tudom megbocsájtani! Sokkoló, ahogy a záró kép is. Harry, nem hagyhatod Aurorát védtelenül...?
Kedves Nesbo mester! Te is lányos apa vagy! Ez nem lehet a vége...
Köszönöm az izgalmas kalandokat!
Olvasd el és izgulj!

 5/5.


                                          





Animus, Budapest, 2013
528 oldal · ISBN: 9789633241226
Fordította: Petrikovics Edit

2013. december 5., csütörtök

Vezeklés

Jodi Picoult: Vezeklés







  "Olyan sokféleképp felbomolhat egy család – elég hozzá egy apró kis önzés, kapzsiság vagy rossz szerencse. Mégis, ha szorosan összefonják, a család a létező legerősebb kötelék."






 Az írónőnek idehaza eddig kilenc kötete jelent meg. Nekem hat könyvét volt szerencsém olvasni, kedvenceim: Tizenkilenc perc, Házirend és a Gyere haza címűek.

Jodi Picoult és a kiadó most kissé "becsapott". A mályvaszín borító, csipkés felsőt viselő női fej, hajában sok sok rózsával a szokásos szerelmi bonyodalmakkal tűzdelt családi összetartásról szóló témát sejtetett. Nos, ez nagyon nem az! Jodi szerintem legjobb, legösszetettebb és mélységű regényét írta meg. A viszonylagosan "könnyed", sokszor "tabudöntögető" témákat felváltotta a holokauszt, és annak máig érződő hatása. Ez vitathatatlanul megrázó, még most is erről a témáról olvasni. A túlélők emlékeiről nem is szólva. Ez a regénye sok mindenben különbözik a szerzőnő többi regényétől. Jodi  most is jól teszi a dolgát, a szokásosan alapos elmélyültséggel hozza a tartalmat. Nézzük, miről is szól a Vezeklés.

Sage Singer a főhősünk, huszonöt éves, egy pékségben dolgozva próbálja feldolgozni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Sage önmagát okolja a tragikus autóbalesetért, ami neki is maradandó sebet hagyott az arcán, nem csak a lelkén.
Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel,ami nem is lenne furcsa. Josef azonban kilencvenöt éves...

"Egy huszonöt éves sérült lány és egy kilencvenéves aggastyán? Létezett már furább párosítás is."

Furcsa párosuk, barátságuk adja a fő motívumot. Josef komoly erkölcsi dilemma elé állítja a lányt, mikor elmeséli neki élete szörnyű titkát. Ez már csak azért is döbbenetes, mert ötven év boldog házasság után tárja fel a lelkét Sagenek. Hogyan lehet leélni hazugságban egy életet?
A szörnyű titok Josef életéről több ok miatt is megdöbbenti Saget. A csoportban megismert Josef kedves, idős öregúr, és az egykori náci haláltábor katonája lehet azonos? Lehet...
Sage gyerekként már szembesült a zsidóüldözéssel, ugyanis imádott nagymamája, mint túlélő a mai napig viseli ennek nyomait. Nem csak a karjára tetovált azonosító szám formájában, de a lelkében is kitörölhetetlen nyomot hagyva. Ez ellen az sem véd, hogy nem hajlandó erről mesélni.

Sage  természetesen érzi, kell, hogy ez a bűn elnyerje büntetését.  Itt lép a színre Leo, az amerikai
nácivadász,  a titkosszolgálat ügynöke, aki szimpatikus figurája a történéseknek.
 Sage hozzá fordul segítségért. Sage életében fordulat áll be. A titkos szerelmi kapcsolata mellé feltűnik egy másik férfi is. Eddig elbújhatott a maga kis világába, elmenekülhetett az emberek elől a hajnali éjszakai munkájába. Most ki kell lépjen a pékségből és cselekednie kell, Leonak segíteni. Bizonyítékot kell szerezni, Josefről, hogy valóban ő az, akinek mondja magát. A regény bepillantást enged az igazság kiderítéséről gondoskodó szervezet munkájába is.

 A nagyi, Minka története könyv a könyvben.

A jelenből visszarepít a háború poklába. Borzalmas képet fest elénk Minka, életében először meséli el családjának és Leonak, mi is történt vele a holokauszt idején. Mondhatnám, Minka "ellopja" az összes poént, érdekességet. Kedves alakja és szívbemarkoló őszintesége nagyon megfogott. Drámai története megrázó és megható egyszerre. Igazából talán nem is tudjuk elképzelni sem, hogy mi is történt akkor. A tábori élet, a zsidók elgázosítása, értelmetlen és kegyetlen kiirtásukra tett kísérletre nincsenek szavak. Mindegy volt: idős vagy gyermek, férfi vagy nő, az ítélet elől nem volt menekülés. A családja és legjobb barátnője elvesztése, az átélt borzalmak mélyen beleégtek Minka lelkébe. Nem csoda, hogy nem akart eddig erről mesélni. Megélni, túlélni egészen más, mint olvasni róla.

"– Miért büntet így Isten? – mormoltam.
– Nem Isten teszi ezt velünk – felelte Darija – , hanem a németek."

Lehet, hogy Jodi írt már érdekesebb, vagy színesebb regényt. A háborút azonban nem szabad elfelejtenünk. Az értelmetlen népirtás, a hatalomra törekvés  és családok egyéni tragédiáit nem feledhetjük el sok sok év távlatából sem. Jodi ezzel a könyvével állít emléket. Tökéletes alkotás.


Nem árulom el a végső titkot, csavar még bőven akad a történetben. Nem is kevés! Lesz még alkalom elámulni, meglepődni. Lehet ítélkezni Sage felett, de abban a helyzetben azt gondolom egészen jól oldotta meg a kapott feladatot. Ám, hogy mégsem minden az, aminek látszik? Kicsoda is Josef valójában, mi lesz Minkával, hogyan is tudta túlélni a háborút, Sage találkozik-e a boldogsággal az a könyv végére ki fog derülni. Jodi nem hagy elvarratlanul szálat. A csattanó nagyot szól. Nagyon komoly, elgondolkodtató regényt kaptam.


 Alapvetően én szeretem Picoult könyveit. Komoly erkölcsi kérdések kerülnek elő, a megoldás sem a szokásos. Nehéz és komoly a téma, ám Jodi kitett magáért. Másképp, mint megszokhattuk, de nem okoz csalódás. Talán a Nővérem húga című könyve az, amelyik ekkora nagy erkölcsi kérdésekről beszél. Drámai, elgondolkodtató, talán nincsenek is szavak, amik igazán visszaadják a történéseket. Napokig bennem élt még. Olvasd el és megtudod!
   
5/5

  Athenaeum, Budapest, 2013
578 oldal · ISBN: 9789632932866 · Fordította: Babits Péter

2013. december 2., hétfő

A lány, aki megérintette az eget

Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget


                                         







  "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa"





Luca Di Fulvio 1957-ben született Rómában, ahol jelenleg is él és dolgozik. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát is. Könyveit eddig 16 országban adták ki nagy sikerrel, többek közt Franciaországban Angliában és Németországban is. Nálunk az Álmok bandája kötete jelent meg először.


Az új könyvének története az 1500-as évek Rómájában kezdődik. Mocskos sikátorokban, bűzlő csatornák közt ismerjük meg az ifjú szereplőket. Az árva tolvaj, Mercurio és a kis Zolfo, társaikkal kifosztanak egy zsidó kereskedőt. Még ők sem tudják, de ez a rablás lesz életük fordulópontja. A kereskedő, Shimon Baruch ugyanis nyomukra bukkan és egy kisebb közelharc árán próbálja vagyonát visszaszerezni. Shimon torkát megsebzi Mercurio tőre és ez menekülésre kényszeríti a tolvaj társaságot. Velencébe próbálnak új életet kezdeni, ahol összetalálkoznak a zsidó Isaccoval és lányával, Giudittával. Ők a jobb élet reményében érkeznek Velencébe. A két fiatal egymásba szeret.

Nagyon szép történetet olvashatunk ezúttal is Luca Di Fulvio tollából. Velence a kalmárok, kereskedők városa. Shakespeare Velencei kalmárja több résznél eszembe is jutott. A képzeletbeli szereplők remekül illenek a 16. századi Velence forgatagába. Igazi történelmi regényt olvashattam, szerelemmel és ezernyi kalanddal fűszerezve. A kötet nagy terjedelme ellenére is olvastatja magát. Gördülékeny stílusa elrepíti az olvasót egy más korba. Remek hangulata és a sok érdekes kaland folyamatosan figyelmet kér, hiszen a regény több fiatal sorsát fűzi egybe. Jó volt olvasni ezt a színes, kalandos forgatagot.

A hús-vér szereplők érzései, tetteik szerethetővé teszik a figurákat. Talán még akkor is, ha rosszat cselekednek. Tetteik értelmet nyernek, az olvasó elmerülhet a régmúlt kor hangulatában: rablók és szélhámosok, kurvák a főszereplők. A paloták világa árnyaltan jelenik meg A büdös utcák, a nyomor és kiszolgáltatottság ott van a lapokon. A sok szál ellenére is olvasmányos a regény. A szereplők sorsa olykor össze is ér, keresztezik egymás életét. Megjelenik a könyvben a zsidók üldözése, gettóba zárása is. Szomorúak és elgondolkodtatóak a történelem ezen eseményei.

A nyomorból és szegénységből kiemelkedett Anna alakja. Az ő háza és segítő jó szándéka Mercurio védőbástyája. Kölcsönösen segítik egymás életét. Megkapóan érdekesek és színesek a hajóépítő mesterről, a melegszívű, egymást is támogató utcalányokról írt részek is. Giuditta és Mercurio szerelmének sok sok akadályt kell legyőznie. Kitartásuk meghozza gyümölcsét. A kilátástalanság, a bosszúvágy a nyomor és fényűzés ábrázolása elgondolkodtató és megható. Az emberi vágyakról, a kitartásról és túlélésről szólnak a sorok. A szerelem érzése az, ami mindenen átsegíti szereplőinket. Fiatal utcagyerekekből lesznek a szemünk előtt fiatal felnőttek. Fejlődésük jól nyomon követhető, még ha rázós is ez a folyamat.
 Regény a szerelemről. A megbocsájtásról és a gyűlöletről. A jobb élet reményéről, színes kalandokkal. A hitről, hogy érdemes kitartani és őszintének lenni, érzéseink mellett. A történet szinte filmre kívánkozik, remek kosztümös filmet forgathatnának a regényből. A borító színei, grafikája kiemelkedően szép. Jól illik a történethez, hozza a regény hangulatát.


A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!

5/5

Maxim, Szeged, 2013
720 oldal · ISBN: 9789632613673 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter