2013. július 2., kedd

Nappá lett lámpafény

Potozky László Nappá lett lámpafény




                              





A könyvheti újdonságok közt fedeztem fel a fiatal író, Magvető Kiadónál megjelent novellás kötetét. Olvasás után megfogott a hangulata, ironikus humora nagyon megérintett. Fog még kellemes meglepetést okozni nekünk olvasóknak ez a fiú! Nézzük, ki is Ő?




 Potozky László:
(Csíkszereda, 1988. szeptember 27. –) erdélyi magyar prózaíró.
Érettségi vizsgát 2007-ben tett a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceumban. A Szabadság napilap külső munkatársa volt 2008–2009 között. A Bretter György Irodalmi Kör elnöke 2009–2011 között. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, 2011-ben újságíró-szakos diplomát szerzett.
Írásai a Körkép, Erdélyi Szép Szó, Az Év Novellái című antológiákban jelentek meg, továbbá magyarországi, erdélyi, felvidéki és vajdasági folyóiratokban pl:  Helikon, Látó, Korunk, Székelyföld,  Litera.hu, Bárka, Magyar Napló, Kortárs,  Új Forrás, Irodalmi Jelen, Irodalmi Szemle, Tiszatáj. Első kötete  Áradás címmel(rövid prózák, Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség, Kolozsvár, 2011) jelent meg.

 A Nappá lett lámpafény 15 novellát tartalmaz. Ezeket három részre bontva olvashatjuk:
A nyitó novella "Csendélet a bányatónál" az elbeszélő és haldokló szerelme elvonulásáról szól,
 afféle "vissza a természetbe" módon. A magányt, a nyugalmat keresés, elvonulás természetes módja.
 Megkapó fájdalma, szomorúsága van. Amikor az emlékezés is fájdalmas, szürreális képekkel megrajzolt novella arról az elmúlásról, ami mindig túl korán érkezik.

 "A ház telis-tele volt múlttal: mintha minden ott töltött pillanatot átéltünk volna már egyszer."

Az első részhez tartozó "Csirke" novella kisfiú szereplője, aki a magányosságát egy fehér galambbal igyekszik oldani. Vágya a barátok társasága után, letisztult soraival az egyik legmeghatóbb novella.
A "Gátépítők balladája" a szokásokkal, előítéletekkel állítja elénk a három árva fiút, akik cigányok.
Az önfeledt nyaralás, strandolás és a magukban hordozott végzet ez a novella. Az elkerülhetetlen tragédia végig ott bujkál a sorok között. A "Csomag a nadrágban" családi összetartozásról szól humorral. Ide sorolható a "Disznóölés" testvérpárjának története is. A második, egyben címadó novellát is tartalmazó részben vannak a személyes kedvenceim:

"Az akvárium lakói" groteszk humora a szenvedély elhatalmasodásáról szól. "Az ég szerelme", és
a címadó "Nappá lett lámpafény" különös varázzsal bír. A valóság és a képzelet illetve a megvalósuló vágyakról számol be elgondolkodtatóan. Legkedvesebb az egymondatos, ám pár oldalas "Mi minden fér az esőbe?" novella volt. Mint egy oldalakon átívelő szakadó eső, sok humorral, kikacsintással az életre. Hangulata elvarázsolt, nagyon megfogott. Minden novellája csodálatos képeket mutat. Életszerűek, hihetőek. Drámaiságuk mellett ott van bennük a humor is. A szeretet vágy, barátság és összetartozás fontos motívumai.

A harmadik rész öt novellája a gyerekkori vágyálmokról, elvágyódásról a kitörés vágyáról
 (Madárles, Hámozott fatörzsek) mesél. Ki nem álmodozott volna gyerekkorában? A gyermeki fantázia végtelen színes álmai, vágyai ezek. Itt is nagyszerű sorokat, történeteket olvashattam.

"Aznap az isten szabadnapos volt, vagy talán nem is létezett soha."

A "Kiképzés" fiatal íróhőse nagyon kedves figura, aki akár az író is lehet. Ez a novella is szívhez szóló, a fiatal írótehetség és az idősödő, megfáradt író barátságáról mesél megkapó humorral, iróniával. Ez a másik kedvencem, de nehéz lenne kiemelni csak egyet-kettőt a novellákból, mert mindegyikben volt valami emberi,  ami hangulattól függően kiemeli őket. Az egész kötet az idei év terméséből az egyik kedvencemmé vált. Ezek az írások nyomot hagynak az ember lelkében olvasás után is, beszippantanak a történetek.

"Én is ugyanúgy sétáltam be a szerkesztőségbe, mint mindenki más, aki húszévesen megrögzötten bízik önön zsenialitásában, és képzeletben már százszor elsírta magát a stockholmi városházán, miközben kezet rázott a svéd királlyal."

Kiforrott, érzelmes és érzékeny lélekről vallanak a sorok.
Mindenkinek ajánlani tudom a fiatal, tehetséges író novelláit. Határozottan, minden sallang nélkül ír. Számomra az idei év top 10 kötetei közt, ez a könyv biztosan helyet fog kapni! Érdemes odafigyelni rá! Alig 200 oldalon sok szép gondolat, érzés, és kedves történet olvasható. Érdeklődve várom a folytatást.


4,5/5

  Magvető, Budapest, 2013
204 oldal · ISBN: 9789631430851


2 megjegyzés:

  1. Én már ismertem a Potozky féle irásokat e kötet megjelenése előtt. Tulajdonképpen ez késztetett arra, hogy megvásároljam az új kötetet. Nem bántam meg. Csodálatos a hangulatvilága, kiforott a stílusa. A kötet első novellája, a Csendélet a bányatónál az egyik legszebb írott alkotás amit valaha olvastam. A többi is kitűnő. Ajánlom mindenkinek.

    VálaszTörlés
  2. Nekem új felfedezés, de nehéz lenne választani, rangsort felállítani. Az úgyis szuverén, egyéni, kinek melyik a kedves. Az biztos: kiforrottak, hangulatosak. Nekem az esős,és a Kiképzés a leg, de a többiek is valóban jók.
    Most olvastam a "Három" című új novellát, amivel nyert is. Remek, tényleg!

    VálaszTörlés