2013. július 30., kedd

A Hatodik

David Baldacci: A Hatodik 


                                           
                  
                                    


"Annál, hogy nem látjuk a fától az erdőt, csak egy dolog lehet rosszabb: Ha nem látjuk az erdőtől a fát."




Az olasz származású David Baldacci a Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Diákként novellákat írt a szabadidejében, később ügyvédként kilenc éven át Washington D.C. környékén élt és praktizált. Korai novelláit és forgatókönyveit nem sok siker koronázta. Kétségbeesésében a regényírás felé fordult. Első nemzetközi sikere az Absolute Power című könyve volt 1996-ban. Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével, Michelle-lel és két gyermekével Virginiában él. Hazánkban eddig tizennégy kötete jelent meg az Európa Kiadó gondozásában.





Az Órajáték, a Tizedmásodperc, az Agytröszt és Az elnök családja hősei, Sean King és Michelle Maxwell visszatérnek kettejük eddigi legfélelmetesebb kalandjával.
Bevallom, töredelmesen....én MOST fedeztem fel Baldacci könyveit, ez az első olvasásom. Ha nem túl merészség kijelenteni, kedvencem lett! Lesz, mit pótolnom...

 David Baldacci vitathatatlanul korunk thriller-irodalmának élmezőnyébe tartozik, regényei rendre
az Egyesült Államok legtitkosabb, legbefolyásosabb és legérdekesebb köreibe engednek bepillantást. Ezúttal is letehetetlen regényt nyújt át olvasóinak. Feszült, fordulatos
és nagyon elgondolkodtató krimit olvashattam.

Államérdekek, politikai összefonódások, hírszerzés és hatalomvágy, valamint, amit mindez mozgat a Pénz. Sodró, olvasmányos, végig pergő történet, tényleg a "letehetetlen" kategóriájú könyv.

Röviden a történetről:
Edgar Royt sorozatgyilkossággal vádolják, és egy erődszerű, szuperbiztos szövetségi börtönben várja a tárgyalását. Majdnem biztos, hogy el is ítélik. Sean Kinget és Michelle Maxwellt Roy ügyvédje, egyben Sean régi barátja és egyetemi oktatója, Ted Bergin alkalmazza, hogy segítsenek kibogozni
az ügyet. Ám a nyomozás már azelőtt kisiklik, hogy elkezdődhetett volna: az ügyvéddel tervezett
első találkozójukon holtan találják Ted Bergint. Ám ez csupán a kezdete a történetnek, számtalan fordulat, csavar, meglepetés lesz még, a végén már senki sem az, aminek látszik...
A politikai thriller kedvelői nem fognak csalódni, ebben a könyvben sem. Magávalragadóan pörög
a történet, még humora is van, ami krimik esetében különösen pozitívum.

" – Visszakaphatnám a stukkeremet? Tisztára meztelennek érzem magam nélküle."

Pontos, érdekes képet fest a hírszerzés világáról. A két főhős szimpatikus, szerethető figura. Emberi tulajdonságaikat jól megismerjük, ahogyan a múltjukból is felvillannak epizódok. Jól illenek egymáshoz, kiegészítik egymást.

"A hírszerző ügynökségek a játékszereiket és alkalmi sikereiket a rivális szervezetek rovására szerzik meg. Mindennap minden percében megpróbálják egymást víz alá nyomni. Legalábbis így működik a második világháború óta."

Remek kikapcsolódás, izgalmak garantálva. Ami még megfogott a történetben: a nyomozó páros szimpatikus figurák, rátermett alakok, az olvasó velük együtt készül az akciókra. Elgondolkodtató képet fest elénk Baldacci. Erre mondják, van ebben valami, és ha már fele igaz, az is sok. Ez van, ilyen a világunk most. Lektűr ide vagy oda, remek szórakozás a történet.
A Hatodik önmagában is élvezhető darab, még ha egy sorozat - amúgy - ötödik kötete is.

Az író honlapja: www.davidbaldacci.com további érdekességekkel, hírekkel.


 5/5

Eredeti megjelenés éve: 2011.
Európa, Budapest, 2013
432 oldal · ISBN: 9789630796170 · Fordította: Vraukó Tamás

2013. július 24., szerda

Egy EMBER, kék szemekkel - Paul Newman

Shawn Levy: Paul Newman














"Sosem találkoztam Paul Newmannel."
(első mondat)




Az egyik legjobb színészéletrajz, amit valaha is olvastam! Alapos, pontos, nem csak a csillogásról, díjakról szól. Bemutatja az EMBERT, akinek nem mellesleg hihetetlen kék szemei voltak. Ez az adottsága az egyik védjegyévé vált, amitől tagadhatatlanul a fél világ a lábai előtt hevert. A női része biztosan. Mindezek mellett remek színész is volt.

"Aztán ott volt a szeme... Az a hátborzongatóan lazúrkő-búzavirág-kobalt-nyáriég-színű szempár, amely azonnal magához vonzotta az ember tekintetét. E szemeket mindig megemlítették, ha róla volt szó."

Paul Newman igazán egyszerű ember tudott maradni, kiváló színész és szerető családapa volt. Karrierjét, mint oly sokan előtte, a Brodway deszkáin kezdte James Dean,  Steve McQueen, Marlon Brando kortársaként. Humorát végig megőrizte, szerény tudott maradni a későbbiekben is.


Élte az életét, vállalta a veszélyes kikapcsolódást nyújtó rallysportot, szerette a sört, és nem hordott zoknit a mokaszin cipőihez. Cingár lábait nem szívesen mutogatta, imádta a feleségét, Joanne-t, akit sok közös filmben is partnerül választott, vagy épp rendezett is. Oscar-díjas volt és megtört apa, akit mélyen megviselt egyetlen fia, Scott elvesztése. Apaszerepben nem nyújtott túl kiemelkedőt, és ezt volt bátorsága elismerni is!

Próbált mindig is hétköznapi ember maradni, úgy élni. Szerette a vicceket,színészkollégáit megtréfálni a forgatásokon. Egyik legeredetibb vicce volt: 150 tekercs WC papírt gyártatott Robert Redford képével, és a stábtagoknak kiosztotta közös filmjük forgatásán.




Sok érdekességet, háttér információt tartalmaz még a könyv, ami érezhető alapossággal íródott. Honnan indult és hogyan ért célba, valósította meg álmait. Mi alapján választott szerepeket. Forgatásokról, filmek elkészültéről, vagy épp a visszaadott szerepekről is olvashatunk. Newman interjúk, egyéb megjelenésekből gondosan összeállított, érdekes történetté válik, Joanne ennek épp úgy fontos része, mint az életének. Newman is pontosan úgy segítette a neje karrierjét, filmjeit, mint ahogyan őt hagyták élni.

"A csavar ott volt a dologban, hogy Newman nem kölyköket, hanem felnőtteket játszott – pontosabban olyan felnőtteket, akik még nem nőtték ki fiatalos hajlamaikat, vágyaikat és hibáikat,
és talán nem is fogják soha."
"Több mint harminc évébe került, hogy azzá a Paul Newmanné váljon, akit a hátralévő évtizedeiben mindenki ismert. És ettől kezdve ilyen is maradt – jellegzetességeivel, ellentmondásaival, hibáival, tehetségével, hajlamaival, vonzalmaival, hóbortjaival és emberségével együtt."

http://youtu.be/RSAXZHvaKEA 

Az örökölt jó gének mellett ettől is maradhatott örökké fiatal, bohém, mégis elhívatott, komoly férfi.
Tudta, hol a határ. Komolyan vette a világ problémáit, próbált is segíteni ezeken a Bátor tábor alapítványokkal. Minden szinten kiemelkedőt nyújtott. Szép kort megért szerencsénkre, és megajándékozott sok-sok jó alakítással. Soha nem a pénz, a gázsi motiválta egy-egy szerepválasztását. A könyv végéről egy filmográfiát nagyon hiányoltam, bár a könyv minden filmjéről ír, mesél a létrejöttükről. Érdekes, tartalmas olvasmány, kulisszatitkokkal, a pletykákat kikerülve.  Minden filmrajongónak kihagyhatatlan forrás!


Karrierjét 1954-ben színpadi színészként kezdte a Broadway deszkáin. Később televíziós és filmszerepek követték egymást életében. 1958-ban már Oscar-díjra jelölték a „Macska a forró bádogtetőn” című filmben nyújtott alakításáért. Partnere Elizabeth Taylor volt.

Szerette a western műfaját, azonban a valódi sikert A ’hallgatag ember’ ember hozta meg számára  1967. –ben. Robert Redforddal 1969 –ben voltak nagyon sikeresek a ’Butch Cassidy’és a ’Sundance’ kölyök című filmmel. Szinte évente, kétévente tudott újat mutatni, produkálni filmbéli alakításaival a szakma előtt. A ’nagy balhé’ című gengszter filmje szintén világ, és kasszasiker volt. Még a filmszakmát is meglepte, hogy a hét Oscart nyert filmhez nem jelölték Newmant a díjra, erre 1987-ig várnia kellett.



Paul-t összesen kilencszer jelölték Oscar-díjra. Egy alkalommal producerként, és nyolc alkalommal színészként. Rendezői pályafutása alatt elért legsikeresebb filmje: A ’Gamma-sugarak hatása a százszorszépekre’ amelyben a főszerepet felesége, Joanne Woodward játszotta.














Néhány kiemelkedő alakítása, filmje, megnézésük erősen javallott a könyv mellé:


Valaki odafönt - 1956
Macska a forró bádogtetőn - 1958
Exodus - 1960
Az ifjúság édes madara - 1962
Hud - 1963 
Bilincs és mosoly - 1967
Győzni Indianapolisban - 1969
Butch Cassidy és a Sundance kölyök - 1969
A nagy balhé - 1973
 A pénz színe - 1986
Senki bolondja - 1994
A kárhozat útja 2002

 5/5

General Press, Budapest, 2009
456 oldal · ISBN: 9789636431785 ·  
Fordította: Valló Gábor, Szieberth Ádám

2013. július 22., hétfő

Kapcsolatok szivárványa

Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa




"A mások is egyformák, az egyformák is mások." 







Volt már válás után  leszbikussá váló történet,  (Gyere haza - Jodi Picoult ) ill: két fiatal srác szerelmi kapcsolata, egymás vállalása (Mennyi időnk van? - Katona André ). Ezt a riportkönyvet az élet írta. 

Olcsó poén, ha azt írnom: mind a három történetet "melegen ajánlom" mindenkinek! Okulásul, szemléletváltásnak tökéletesek. Elgondolkodtató, nem vulgáris egyik sem. Röviden összegezve: a boldogsághoz mindenkinek joga van. Akármilyen nemű partnerrel találja azt meg.

A toleranciáról csak beszélünk, de hol van? a magány. Kevésen tudnak felnőni egy ilyen kapcsolat elfogadásához, megértéséhez.


14 különböző történet férfiaktól és nőktől, arról, hogyan élték meg ők és a környezetük a "másságukat". Vannak jó gondolatok, sztereotípiák, könnyebb, nehezebb helyzetek, elfogadás és tagadás. Itt is minden előfordul: volt, aki már tudta, érezte kamaszként, volt, akit rokon rontott meg, volt, aki válása után két gyerekkel a háta mögött jött rá: neki egy igazi barátnő kell, nem férfi.

"Magyar sajátosság, hogy mindenhez borúlátóan közelítünk. Miért ne lehetne szépet álmodni? Még ha nem is válik valóra, az álom a sajátunk. Legalább a gondolataink legyenek szabadok, ha a valóságban még nem is lehetünk mindig azok."

Ezt kellene szem előtt tartani: " Az utcán ugyanúgy sétálok, mint mindenki. Nem szeretnék egyszemélyes felvonulást tartani. Ugyanúgy öltözöm, eszem, kelek, fekszem, ugyanúgy moziba járok, tévét nézek, olvasok, dolgozom, mint a többiek. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más."

 Bármennyire elutasítjuk a másság létezik, van. Kell egy ilyen valós történeteken alapuló riportkönyv ...a fiataloknak, talán az ő gondolkodásukat, ( elő )ítélkezésüket még tudja formálni, alakítani. Ezt a könyvet még a homofóboknak sem lenne nehéz elolvasni, bár sajnos éppen ők nem fogják. Nem "reklám", a homoszexuális élet bemutatása benne valós élethelyzeteken alapul. Ezt maga az élet írta történetek, elgondolkodtatóak, igazi emberi sorsok vannak a lapokon. Köszönet Vas Mayának, hogy beszélgetett és csokorba gyűjtötte ezeket az életmeséket. Nem kevesebb elismerés illeti a megszólalókat, hogy vállalták a megszólalást. Okulásul, tanulságul mindenkinek. 

A kötethez Lakatos Márk írt szívhez szóló,  nyíltan őszinte szavakat. 



Jaffa, Budapest, 2011
256 oldal · ISBN: 9789639971684

2013. július 18., csütörtök

A Megváltó

JO NESBO: A MEGVÁLTÓ
 (Harry Hole 6.)
                                                          


                                                       







Fülszöveg részlete:
Egy héttel karácsony előtt, Oslo legforgalmasabb bevásárló utcáján a karácsonyi forgatagban agyonlövik a norvég Üdvhadsereg egyik munkatársát. Az eset előtt mindenki értetlenül áll. A nyomozást vezető Harry Hole-nak és csapatának szinte semmi kiindulópontja nincs: sem használható bűnjel, sem indíték, de még egy valamirevaló személyleírás sem. Mindössze annyit tudnak meg, hogy a tettes piros kendőt viselt a nyakán.

Krimiről nehéz spoiler mentesen írni, most főleg nem szabad "lelőni"  a poént sem! Mert az van, nem kevés! Próbálok nem többet elárulni, mint ami a fülszövegből is kiderül.
Ennél a skandináv kriminél fordult elő először, hogy azt mondtam: ZSENIÁLIS!
Nem kicsit esett le az állam. Mindenesetre nálam a toplistán van azóta is, Nesbo egyik legjobb története, véleményem szerint. Nesbo tökéletesen, aprólékosan, és élvezhető stílusban húzza csőbe olvasóit. Engem is. Teszi ezt úgy, hogy a gyilkos, elkövető lelkivilága, gondolkodása is feltárul az olvasó előtt. Bizonyos fokig, meg is érti azokat.

Nézzük a sztorit: Robert Karlsen-t "munkahelyi baleset" éri, amennyiben a gyilkosság annak számít. A nyílt utcán a tömegből egyszer csak puff-puff, és holtan esik össze. Természetesen senki nem lát semmit, illetve mire észlelik, mi is történt, a tömegben eltűnik a tettesünk.
Nesbo nem sokáig rejtegeti a gyilkosunkat, kiderül ki is az: Christo Stankic a jugoszláv háború kipróbált bérgyilkos a hunyó. Igazi katonai kommandós kiképzésben részesült, harcedzett figura.Aki volt katona, az még jobban bele fogja képzeni magát önkéntelenül is az adott helyzetbe. A parancsot felülbírálni nem lehet, azt végre kell hajtani. Minden körülmények között!

Ez azért túl egyszerű lenne, mire eddig eljutunk a izgalom, körömrágás nem is kevés akad! Ugyanis kiderül az áldozat "véletlenül" volt épp akkor szolgálatban, műszakot cserélt a testvérével, Jon Karlsen-nal, azaz: nem neki lett szánva az a golyó! Fokozódik az izgalom, bonyolódnak a szálak, feltárul a szereplők múltja is. Bérgyilkosunk lelkiismeretes, rájön, tévedett, mellé lőtt, (szó szerint ugyan nem) és akkor nem jár a fizetség, hiszen NEM végezte el a vállalt munkát. Áldozat ugyan van, de nem az, akinek kellett volna lennie. Érdekes felvezetés, ezek után ugyanis a rendőrség szeme is az életben maradt testvéren van.
Norvégia ünnepi hangulata, a fagyos éjszakák bizony feladják a leckét Stankicnak. Az idő pedig szorítja!
"Vis major" az időjárás lesz.

"Belépett az indulási csarnokba. Az első meglepetés a hatalmas panorámaablakból nyíló kilátás volt. Merthogy semmiféle kilátás nem volt, ugyanis a hó fehér függönye mindent eltakart előle."

 Jo Nesbo elegáns írói stílusa különleges, néhol már súrolja a szépirodalomra jellemző hangulatot.

"mindent vállal az ember azért, hogy egy kedves szót kapjon, egy ölelést, talán egy csókot is, mielőtt a nő elmegy. Szeretetet koldul, ahogy az összes szerelmes idióta teszi. Életkortól függetlenül."

vagy:
"A csupasz fák télfekete ujjai az eget karmolásszák."

Igazán gyönyörű hangulatfestő mondatok egy krimiben! Átvezetésnek, feszültségoldásnak is szép sorok. Tényleg élmény olvasni. A sorok között kirajzolódik a két testvér kapcsolata, gyermekkora, egymáshoz való viszonyuk is. Nem egészen volt felhőtlen a kapcsolatuk, a szerelem okot adott a nézeteltérésre.

Közben fordulatos, eseménydús, társadalmi problémákat céloz meg, amiket az olvasó előtt boncol fel. (van testvérviszály, féltékenység és szerelem, ingatlanpanama, belső korrupció, kamasz -szerelem...) Szeretem az olyan sztorikat, amikor kiderül: valami oltári nagy "disznóság", bűn történt egyszer régen, aztán az a bűn most végre bosszúért kiált! Az író karakterei igaziak, emberiek, humora is kiemelkedő. A történet hihető, szórakoztató és mindvégig izgalmakkal teli. Ki a tettes és ki is az áldozat? Jó kis fogócska után kezdünk nyomra akadni. Semmi nem az, aminek látszik, aminek hittük!

Harry Hole az alkoholista rendőrfőtiszt karaktere azért szimpatikus leginkább, mert tökéletlen, emberi. Mértéktelenül cigizik, depresszív alkat, magányos farkas, sok zenét hallgat. A zenéknek is van szerepük, mondanivalójuk a történetben. Harry mégis vágyik a szerelemre, szeretetre, családra.
A skandináv krimikre jellemző pszichológiai lélekelemzések sem maradnak el egészen a gyilkos lelkéig. Ez szinte már-már szimpatikussá teszi a gyilkost. Aki elszántsága ellenére is emberi vonásokat mutat. Ő csak egy katona, aki a parancsot teljesíti. Hiába na, lelkiismeretes bérgyilkossal van dolgunk.
Az üdvhadseregnél pedig, alapos tisztogatásra van kilátás. Ami pedig mondani sem kell az események legfőbb mozgatórugója: az a PÉNZ!

" Harry igyekezett figyelmen kívül hagyni a kolbászosbódé polcain sorakozó üvegeket, de már messziről felismerte öreg barátját és esküdt ellenségét, Jim Beam-et."

Az emberi gyarlóság, a félelem, kitartás hiánya, a kísértés, mind ott lebeg Harry Hole karakterében.
Nem érdemes kihagyni ezt a könyvet azoknak, akik skandináv krimi kedvelők.  Ismerkedésnek, kezdésnek is egy jó történet ez, aki még nem olvasott volna skandináv krimit. Sőt, a későbbi történeteket is jól felvezeti.

Az hogy kinek és miért is állt érdekében gyilkoltatni, ezzel egy fondorlatos gaztettet leplezni, az kötet végére természetesen kiderül. Harry a végén különös módon értelmezi az igazságot, de valahogy "belefért", én azt mondom. Gyorsan és egyszerűen zárta rövidre a történéseket. Azt gondolom, a férfimosdós zárójelenet sokáig megmarad az olvasóban! Egyébként pedig senkiben ne bízzatok a történet szereplői közül!
Harry Hole zseniális nyomozó! Lehet, maga Nesbo?

5/5.


Eredeti cím: Frelseren
Eredeti megjelenés éve: 2005
 Animus, Budapest, 2010
460 oldal · ISBN: 9789633240151 · Fordította: Petrikovics Edit

2013. július 16., kedd

Milyen egy női mell?

Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?
 Hazánk szíve

                      


                                             
           
             




A negyedik olvasásom Kőrösi Zoltántól, ez a történet ismét elvarázsolt, beszippantott! Szeretem a családregényeket, de ez egy különleges, szívemhez közel álló darab. Szerintem nagyon dinamikus, az időkezelése különleges, jól követhető. Hol lassabb, hol gyorsabb, egészen egyedi ritmusú. Lenyűgöző családtörténet, amiben a történelmünk fontos eseményei úgy jelennek meg, hogy könnyen beleképzelhetjük magunkat. Bele kell merülni a könyvbe, a szövevényes eseményeket csak így lehet követni. Mint valami különleges palack, testes óbor. Lassan, ízlelgetve adja ki minden aromáját. Finom volt, alapos. Sorsok, nők, szerelmek. Az életünk és a történelem. Közel kétszáz éven átívelő, csodaszép történet,  ahol két család sorsát a közép-európai történelem tapasztalatai alakítják.
Hol csípős füst, hol a muskátlik keserű szaga, hol egy sárga kartonruha... Hol üvegcsilingelés hol kakastollak, hol pedig csonka falak.

„Ha a szívnek olyan sok kamrája van, akkor miért nincsen legalább egy ablaka.”
Mi ez, ha nem a boldogság?

 Érdekesek voltak a motívumok, amik vissza- visszatértek. A karkötő, ahogy vándorol csuklóról csuklóra, néha a gyerek helyett ebben öröklődik tovább a múlt, önmaga meg a tökéletes kör. Hogyan jár körbe,  mégis halad. Valószínű a stílusa is máshogyan nyugtató, kicsit pozitívabb a kicsengése is, a jól felépített ritmusa és üteme miatt.

"Tudjad, hogy ez a karperec nem csak a levelek és indák, összefonódó ágacskák szövedéke, hanem
én is vagyok. Én is, a nagyanyád is, s az ő nagyanyja is, akik ebbe a karikába bújtatták a csuklójukat.
Ahogy a kör a visszatérés jele, úgy ők is itt vannak, ők is mozdulnak veled. Érted, amiről beszélek, kishúgom?"

" – Tudod, ahhoz, hogy szeressenek bennünket, előbb nekünk is szeretni kell. Akkor kaphatsz szeretetet,
ha te is adsz."

 Mélabúsan csodaszép regény ez, a hangulat, a stílus csillagos ötös, a történet elvarázsolt. Szerteágazó családtörténet szerelmekkel, tragédiákkal, ahogy az élet hozza, alakítja sorsunkat.
Szerethető, életszagú helyzetek, szereplők. Olyan, amibe mindenki megtalálja önmagát, belegondolhatja, átélheti a történetet. Háttérben pedig a történelem viharaival.

15 mondat. Vagy kicsit több? Ennyi egy élet. Tényleg ennyi? Visszatérő mondatok, körforgása.
Na és Anya és Apa búcsúja...  kevés szóval is mennyire! Köszönöm az újabb élményt!
Kedvenc köteteim sora ismét gyarapodott.  Gyönyörű szép történet, szeretettel, mindenkinek ajánlva!

"Liszi felszaladt a gangra, onnan nézte Apát és Anyát.
Ölelték egymást, mint a fiatal szerelmesek.
Apa olyan volt, mintha kirándulni menne, húzta a hátát a hátizsák.
Bakancs volt rajta, itthonra így soha nem öltözött.
Egy turista, aki hosszú útra készül."


" – Be kell hoznunk az életet! – kiabálta Zoli bácsi. Mindent be kell hozni!
– Mit akarsz behozni, Zolikám?
– Az időt! Azt! Amit elvettek tőlünk."



És hogy milyen is egy női mell??
Szép és kerek, amire figyelni kell, ami nélkül nem tudunk élni. Az életünk  a nőkkel teljes, velük kerek. A történelem adja magát ehhez.


Ritkán ragadtatom el maga ennyire...  A kedvenc magyar íróm lett egy pillanat alatt. Gyönyörű lírai mondatok, értéklátó és álló, tiszta gondolatok. Kőrösi rengeteg érzelemmel, finoman ír. Nagyon tud szeretni.



A szív a titka mindennek. Cuore. A szív és a ritmus.
Hogy milyen egy Kőrösi könyvet olvasni? Az ember közben csak  "pislog, mint a rimóci nyúl a kandallóban." Csodálkozik, mosolyog, komorul. Érez valami keserű, édeskés szagot, a szíve bizsereg. Az idő fennakad, visszafelé jár mielőtt előre mozdulna. Álmodik. Nem is aludni jó, de továbbaludni a legjobb. 

Hangoskönyv formátumban is elérhető.


 Kalligram, Pozsony, 2006
288 oldal · ISBN: 8071498203

2013. július 12., péntek

Vészmadár

Camilla Läckberg: Vészmadár






                                     


Az Animus Kiadó könyvheti újdonsága a gyönyörű írónő immár negyedik, idehaza megjelent könyve. A Fjällbackái gyilkosságok rajongói már a nyolcadik kötetnél tartanak, 
de gyanítom itthon is jönnek sorban a további kötetek. 
Az ötödikből épp most készült  mozifilm, amit információim szerint ősztől a hazai mozik is bemutatnak.

Nézzük a könyv fülszövegét:
A Tanumshede melletti országúton fának rohan egy autó. Vezetője – az ütközésnél életét vesztő Marit Kaspersen – szervezetében hatalmas mennyiségű alkoholt találnak. Adja magát a feltételezés, hogy ittasan vezetett, és ezért nem volt képes bevenni a kanyart. A boncolás azonban hamar kideríti, hogy a nő a baleset pillanatában már halott volt: alkoholmérgezés végzett vele. Ám közeli hozzátartozói – volt férje, lánya és leszbikus élettársa – szerint Marit soha életében nem ivott. ...
 Tényleg érdekes alaphelyzet. A leszbikus szál érdekesebbé teszi a krimit. A nagy egyetértésben élő két nő, a volt férj, mint férfiasságában sértett fél, a mindent tudó tini lány, vagány humora  szimpatikus szereplőgárdát alkotnak.

"– Kit akartatok ti átverni? – nevetett újra Sofie. – Azt a komédiát, amit ti itt játszottatok! ….

Jézus isten, de röhejes volt! Manapság már mindenki homo vagy bi! Ez ilyen!"

 Amikor kiderül, hogy a halálos baleset egy veszekedés után történt, valamint, hogy nem is balesetről van szó ez további izgalmakhoz vezet.  A volt férj figurája nagyon is élethűre sikerült, aki az előítéleteivel küzd, a  múlthoz ragaszkodik, nem tud, nem akar tovább lépni, végig azt sugallta, ő lesz a hunyó! Nos, az túl egyértelmű lenne, Camilla ennél izgalmasabbra vette a történetet

"Patrikot szinte fojtogatta a karosszékben ülő férfiból sugárzó előítélet. Nehezen gyűrte le az ingert, hogy megragadja az ingét, és helyre tegye néhány keresetlen szóval."

Ekkor hirtelen az unalmas kisvárost egy másik gyilkosság is felbolygatja.
Az onnan közvetített valóság-show egyik főszereplőjét is holtan találják...
Nem mesélném el a krimit, érdemes elolvasni, végig izgulni. Érdekes hangulatú, elgondolkodtató hátteret fest a szereplőkről. Alapos, kidolgozott, hihető, mai történettel találkozunk. Nekem első olvasásom volt az írónőtől, bár már a Jéghercegnő és a Kőfejtő könyvei is felkeltették érdeklődésemet.  Igyekszem beszerezni, pótolni.

Szimpatikus a nyomozó páros is. Az esküvőjére készülő fiatal rendőrnyomozó, Patrik és az 
ő családi háttere, az új nyomozónő kolléga megjelenése., aki okoz meglepetést még az olvasónak. A médiafelhajtás az ügy körül mind mind valóságos, hihető elemek. Fordulatos és izgalmas módon tálalja a "krimikirálynő"  Camilla. Aki olvasott már tőle nem fog csalódni ezúttal sem. A régmúlt és a jelen lassan kirajzolódik és összekapcsolódik. 

 A végére ezerrel pörögnek az események, fontos és nagyon tetszetős elem egy régi mesekönyv
 lapjainak megjelenése az áldozatok mellett. Maga az egész ok, és a sorozattá váló gyilkossághullám izgalomban, feszültségben tartja az olvasót. 
Gondosan rajzolódik elénk egy évek óta tartó, különös hangulatú sorozatgyilkosság. 
Afféle "döglött aktákká" válik, egyre újabb esetek kerülnek elő, amik összekapcsolódnak. 
Ez a rendőröknek is meglepetést okoz, nem csak az olvasónak. Végül egy igazi pörgős akcióval zárul a nyomozás.

A nyár nem marad izgalmak nélkül, ha kézbe vesszük Camilla Lackberg új krimijét. 
Alapos, csavaros történet garantált! A könyvhöz ezúttal is gyönyörű szép borítót kapunk. Hideg kék színek, a madarak tényleg jól illenek a skandináv krimik világához, ehhez a történethez.


 4/5.

Néhány szó az sorozatról és az írónőről:

Az Animus Kiadó 2008 végén-2009 elején Skandináv krimik címmel sorozatot indított el, melyben svéd, finn, norvég és izlandi írók műveit vonultatják fel. Minden kötet újratervezett, puha kartonborítással, ragasztott kötéssel kerül kiadásra.
Camilla Läckberg első könyvét 2009-ben jelentették meg Jéghercegnő címmel, majd 2010-ben megjelent A prédikátor is, amit 2012-ben A kőfejtő követett. 2013 júniusában boltokba került a Vészmadár is. A további kötetek magyar megjelenési ideje folyamatosan várható.


                         

                                                Fjällbacka      





  Camilla Läckberg, teljes nevén Jean Edith Camilla Läckberg Eriksson, ( Fjällbacka, Svédország, 1974. augusztus 30.) a krimi műfajában az egyik legsikeresebb svéd írónő. Könyveiben a helyszín mindig szülővárosa, a nyugati parti, Tanum megyei kisváros, Fjällbacka, és az azt körülvevő többi város (pl. Uddevalla, Tanumshede).
 A párja, testvére és édesanyja közös ajándékként beíratták egy krimi-író kurzusra, melynek elvégzése után rögtön meg is írta debütáló könyvét Isprinsessan (Jéghercegnő) címmel, ami 2003-ban jelent meg, nagy sikerrel. Jelenleg az írónő férjével Martin Melinnel, és három gyermekével, Willével, Mejával és Charlieval él együtt Stockholm mellett. ( forrás: wikipédia )

Köszönet az Animus Kiadónak a kötetért!

 

Animus, Budapest, 2013
336 oldal · ISBN: 9789633241059
Fordította:  Torma Péter

2013. július 7., vasárnap

A siker neve: OSCAR

Bokor Pál: A siker neve Oscar
 Nyolcvan éves az Oscar-díj

                                                             















Először is: bevallom, kissé irigykedve olvastam Bokor Pál sorait. Ő ugyanis nem csak összeállította ezt a könyvet, de személyesen is ott lehetett több Oscar-díj átadón! Ami nem kell mondani, mekkora élmény egy filmrajongónak. A személyes tapasztalatoktól még jobb, tartalmasabb könyv kerekedett. Bokor Pál, aki korábban riporterként és washingtoni tudósítóként számolt be Oscar-díj átadásokról, most a legnagyobb nyertesek és vesztesek példáján mutatja be, hogyan lett az aranyszobrocska minden szeszélyével együtt a filmvilág legfontosabb trófeája.

Minden filmrajongónak kötelezően ajánlott olvasmány. Sok meglepő érdekességgel szolgál, magáról a díj létrejöttéről, az átadásokról ki, mikor, miért kapott, vagy NEM kapott Oscar-díjat.
Bepillanthatunk a függöny mögé az átadási és jelölési ceremóniákba, egyéb praktikákba, hogyan kampányolnak a stúdiók egy-egy filmjük mellett. Meglepően sok mindent bevetnek. Amit a leírtak alapján egy-egy film reklámkampányára elköltenek, abból simán lehetne egy jó magyar filmet leforgatni idehaza! És ez nem túlzás. Csupán az arányok érzékeltetésére:

"A film az amerikai gazdaság öt legfontosabb export cikke közé tartozik, és a hazai forgalmazás is több százmilliárdos nagyságrendű üzlet."

 Hiába, a siker mércéje a mozikasszák mellett az annyira vágyott Oscar! Amit mégis sokan leszólnak, ám vágynak rá, majd mikor végre elnyerik úgy örülnek, mint egy kisgyerek. Aztán jöhetnek a vége nincs köszönőbeszédek. Sok megható és könnyes beszédet láthattunk már az évek során. Vannak, mint minden díj esetében, akiknek hosszú éveket, akár évtizedeket is kell várniuk rá, vannak, akik kimaradnak valamiért.

"Az Oscar-díj odaítélésének szabályai a nyolcvan év folyamán szünet nélkül változtak, s még gyorsabban változtak maguk a kategóriák."

Fontos megjegyezni a sok magyar oscarost, akikről úgy gondolom, elég keveset tudunk.
Külön fejezet foglalkozik, gyűjti össze a magyar elismeréseket, jelöléseket. Szabó István Mephisto-ja és Rufusz Ferenc A légy című kisfilmje mellett még - szerencsére - jó néhány díjat tudhatunk magunknak, mi magyarok.

Sok régóta Hollywoodban dolgozó magyar van, ez köztudott.  A talán kevéssé ismertek közül: Pál György, aki már 1943-ban díjat kapott az általa kifejlesztett, úgynevezett "Puppetoons" technikáért. Tudtátok?
Rózsa Miklós 3 remek filmzenéért kapott Oscart, ebből az egyik a nagy klasszikus a Ben Hur volt.
Kovács László vagy  Zsigmond Vilmos neve is közismert, aki Szegeden született, nem mellesleg.
Lehetne még sorolni, és lehet büszkélkedni! Sok esetben már maga a jelölés is nagy elismerés.

 "Oscar-jelölésekkel azonban nem lehet, vagy csak ritkán lehet komoly karriert csinálni, még kevésbé lehet nagy pénzeket keresni a világfilmben, s ez a körülmény számos esetben válik filmes karrierek kerékkötőjévé. A jelölés közelebb hozza, de nem mindig teszi elérhetővé a délibábot."

Egyetlen hibát, elírást vettem észre: sajnos Annette Benning nem kapott Oscart a Csodálatos Júlia című Szabó István-filmért, mert Hilary Swank (A fiúk nem sírnak-ban nyújtott alakítása után másodszor is) elhalászta előle az elismerést.... Igen, ami siker az egyiknek, csalódás a másiknak! Anette pontosan kétszer járt így, hiszen az én egyik kedvenc filmem az Amerikai szépség-ben nyújtott parádés alakításáért sem kapta meg Oscart... (én átadtam Neki, gondolatban ).

Összességében: Nagyszerű kis könyv: informatív, rendkívül élvezetes volt olvasni. Jó ötlet volt, hogy tematikus fejezetekben tárgyalja a díj történetét, jól szerkesztett. Rávilágított arra is: mi van egy egy jelölés, díj mögött. Nem csak mint színészi alakítás, de akár marketing munka is! Ami szintén nem keveset ad a sikerhez.

Alapos és érdekes, sok háttér információval. Filmrajongóknak erősen javallott! Külön erénye a könyv végén található összefoglaló táblázat.


Atlantic Press, Budapest, 2007
200 oldal · ISBN: 9789638516220

2013. július 4., csütörtök

Átoksori kísértetek

WASS ALBERT: Átoksori kísértetek





 „Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást."
                                                                                                               




Tudom, nem könnyű könyv, sőt sokan az író személyét is megosztónak tartják. Azzal nem foglalkoznék, mert szerintem az irodalmi munkássága, alkotási fontosabbak. Számomra ez az egyik kedvenc kötet az írótól. Véleményem szerint: van legalább 6-8 könyve, amit igenis el kellene olvasni mindenkinek.

A teljesség igénye nélkül néhány javaslatom azoknak, akik szeretnék az írásait megismerni:  Elvész
a nyom, Kard és kasza, Mire a fák megnőnek és a folytatása a Kastély árnyékában, A funtineli boszorkány, Tizenhárom almafa, Elvásik a veres csillag. Ebbe a sorba tartozik az Átoksori kísértetek is.
 Mindenképpen az érettebb korosztálynak ajánlom, középiskola-gimnázium 3.,- 4. osztályosainak.
A Wass Albert által elvetett magok kikeljenek, befogadó ember kell. Kell, hogy legyen benne
valami, amiből ezek a magok kikelhetnek. És sajnos sok emberben nincs ilyesmi.

 Részlet a fülszövegből, nem a tartalmat akarom leírni:
 Az Átoksori kísértetek Amerikában született főhőse – nagyapjához megtérve – húsz évet tölt Erdélyben. 1936–1956 között. Az archaikus élet ifjúkori emlékei… és megszállások, megaláztatások, börtön, forradalmi remények, félájult emigrálás…
Fájdalmak, kiábrándultság, helytállás, a remény fel nem adása jellemzi Wass Albert különböző idősíkokat felidéző regényét.

 A regény hátborzongatóan mutatja meg, mekkora különbségek vannak ember és ember között. Hogyan próbálnak emberek súlyos hibák elkövetése után jobbá lenni. Milyenek azok, akikben gondolata sincs meg a gerinctelenségnek. Milyen mély tud lenni a bűntudat. Milyen törékeny az ember, máskor pedig milyen erős. Milyen sokfélék vagyunk, ugyanakkor akár jók, akár rosszak, mindig találunk magunkhoz hasonlókat. Vagy egy jó magyarázatot tetteinkre.

A  történelemkönyvből nem ismerhetjük meg  a nyomort, a háború szörnyűségeit, a kilátástalanságot, az elszabadult és céltalan gyűlöletet.Ezt festi elénk Wass Albert ebben a regényében igen szemléletesen.
Nagyon megrázó és elkeserítő leírást nyújt, amit így megismerhet az olvasó. A találó cím,
 a városok szélén, kilátástalanságban élők mindig is könnyen manipulálhatók. És egyre többen vannak mind a mai napig.

 A saját sorsuk miatt másokat okolók elkeseredettsége miatt lehet, túl nyomasztó is a regény története. Egy biztos: amit a kommunizmus álságáról, kegyetlenségéről  elénk tár az nem mindennapos.
Erre az olvasásra fel kell készülni, mert nagyon "ütős" lesz. Lehet elfogult vagyok de vállalom: remekmű minden sora. A felnövekvő generációt talán elgondolkoztatja. Ezért is kellene elolvasniuk, okulásul. Kellene a világképük kialakulásához, mert bizony ez is része a világnak.
Sajnos az átoksor, mind a mai napig létezik...


5/5



Wass Albert:  1908. január 8. (Válaszút) – 1998. február 17. (Astor, USA)
Wikipédia:http://hu.wikipedia.org/wiki/Wass_Albert  













Mentor / Duna International, Marosvásárhely, Budapest, 2011
302 oldal · ISBN: 9789735994952,9786155013669
Ez az ajánló  a moly.hu oldalon @ Niki_ kezdeményezésére született.

2013. július 2., kedd

Nappá lett lámpafény

Potozky László Nappá lett lámpafény




                              





A könyvheti újdonságok közt fedeztem fel a fiatal író, Magvető Kiadónál megjelent novellás kötetét. Olvasás után megfogott a hangulata, ironikus humora nagyon megérintett. Fog még kellemes meglepetést okozni nekünk olvasóknak ez a fiú! Nézzük, ki is Ő?




 Potozky László:
(Csíkszereda, 1988. szeptember 27. –) erdélyi magyar prózaíró.
Érettségi vizsgát 2007-ben tett a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceumban. A Szabadság napilap külső munkatársa volt 2008–2009 között. A Bretter György Irodalmi Kör elnöke 2009–2011 között. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, 2011-ben újságíró-szakos diplomát szerzett.
Írásai a Körkép, Erdélyi Szép Szó, Az Év Novellái című antológiákban jelentek meg, továbbá magyarországi, erdélyi, felvidéki és vajdasági folyóiratokban pl:  Helikon, Látó, Korunk, Székelyföld,  Litera.hu, Bárka, Magyar Napló, Kortárs,  Új Forrás, Irodalmi Jelen, Irodalmi Szemle, Tiszatáj. Első kötete  Áradás címmel(rövid prózák, Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség, Kolozsvár, 2011) jelent meg.

 A Nappá lett lámpafény 15 novellát tartalmaz. Ezeket három részre bontva olvashatjuk:
A nyitó novella "Csendélet a bányatónál" az elbeszélő és haldokló szerelme elvonulásáról szól,
 afféle "vissza a természetbe" módon. A magányt, a nyugalmat keresés, elvonulás természetes módja.
 Megkapó fájdalma, szomorúsága van. Amikor az emlékezés is fájdalmas, szürreális képekkel megrajzolt novella arról az elmúlásról, ami mindig túl korán érkezik.

 "A ház telis-tele volt múlttal: mintha minden ott töltött pillanatot átéltünk volna már egyszer."

Az első részhez tartozó "Csirke" novella kisfiú szereplője, aki a magányosságát egy fehér galambbal igyekszik oldani. Vágya a barátok társasága után, letisztult soraival az egyik legmeghatóbb novella.
A "Gátépítők balladája" a szokásokkal, előítéletekkel állítja elénk a három árva fiút, akik cigányok.
Az önfeledt nyaralás, strandolás és a magukban hordozott végzet ez a novella. Az elkerülhetetlen tragédia végig ott bujkál a sorok között. A "Csomag a nadrágban" családi összetartozásról szól humorral. Ide sorolható a "Disznóölés" testvérpárjának története is. A második, egyben címadó novellát is tartalmazó részben vannak a személyes kedvenceim:

"Az akvárium lakói" groteszk humora a szenvedély elhatalmasodásáról szól. "Az ég szerelme", és
a címadó "Nappá lett lámpafény" különös varázzsal bír. A valóság és a képzelet illetve a megvalósuló vágyakról számol be elgondolkodtatóan. Legkedvesebb az egymondatos, ám pár oldalas "Mi minden fér az esőbe?" novella volt. Mint egy oldalakon átívelő szakadó eső, sok humorral, kikacsintással az életre. Hangulata elvarázsolt, nagyon megfogott. Minden novellája csodálatos képeket mutat. Életszerűek, hihetőek. Drámaiságuk mellett ott van bennük a humor is. A szeretet vágy, barátság és összetartozás fontos motívumai.

A harmadik rész öt novellája a gyerekkori vágyálmokról, elvágyódásról a kitörés vágyáról
 (Madárles, Hámozott fatörzsek) mesél. Ki nem álmodozott volna gyerekkorában? A gyermeki fantázia végtelen színes álmai, vágyai ezek. Itt is nagyszerű sorokat, történeteket olvashattam.

"Aznap az isten szabadnapos volt, vagy talán nem is létezett soha."

A "Kiképzés" fiatal íróhőse nagyon kedves figura, aki akár az író is lehet. Ez a novella is szívhez szóló, a fiatal írótehetség és az idősödő, megfáradt író barátságáról mesél megkapó humorral, iróniával. Ez a másik kedvencem, de nehéz lenne kiemelni csak egyet-kettőt a novellákból, mert mindegyikben volt valami emberi,  ami hangulattól függően kiemeli őket. Az egész kötet az idei év terméséből az egyik kedvencemmé vált. Ezek az írások nyomot hagynak az ember lelkében olvasás után is, beszippantanak a történetek.

"Én is ugyanúgy sétáltam be a szerkesztőségbe, mint mindenki más, aki húszévesen megrögzötten bízik önön zsenialitásában, és képzeletben már százszor elsírta magát a stockholmi városházán, miközben kezet rázott a svéd királlyal."

Kiforrott, érzelmes és érzékeny lélekről vallanak a sorok.
Mindenkinek ajánlani tudom a fiatal, tehetséges író novelláit. Határozottan, minden sallang nélkül ír. Számomra az idei év top 10 kötetei közt, ez a könyv biztosan helyet fog kapni! Érdemes odafigyelni rá! Alig 200 oldalon sok szép gondolat, érzés, és kedves történet olvasható. Érdeklődve várom a folytatást.


4,5/5

  Magvető, Budapest, 2013
204 oldal · ISBN: 9789631430851