2013. május 9., csütörtök

Magyarka

Kőrösi Zoltán: Magyarka
Család, regény

                                  




Amilyen rövid, olyan ütős a három nő története, sorsa. 
Első olvasásom a szerzőtől, akire már rég felfigyeltem. A könyveire a moly. hu oldalon találtam rá, kívánságlistámon is van néhány: Milyen egy női mell? a Hűséges férfi, vagy az Utolsó meccs. A Könyvfesztiválon vettem meg a kiadó standján az új regényét, amit dedikáltattam is rögtön. Bár igazi "sötét ló" volt ez a kötet, de befutó lett! Jó volt néhány szót váltani személyesen az íróval is, aki mesélt néhány gondolatot a történetről, annak keletkezéséről.


"A fájdalom jobban kitölti az embert, mint bármi más, jobban, mint az öröm és jobban, mint az élvezet."
Ezzel a kezdő mondattal indul a regény: sok fájdalommal, lemondással járó életekről, a szeretet, család hiányáról szól a nagymama, lánya és a kisebbik lány története. Persze, mindenki jót, jobbat akar a másiknak, de ez nem igazán sikerül. A dolgos, életvidám Nagyanya mulatni, bálba küldi lányát, taníttatja, mert neki az nem adatott meg. Erre a tanítónővé lett lányból lesz egy gőgös, szeretni nem tudó anya... Ilyen alak akadt az én ismerőseim között is.

Nagyanya szeretni való, kedves  alakja a regénynek, a régi világ hangulatát idézi, jó volt olvasni róla. Az ő élete sem úgy alakult, de a lehető legjobbat tudta kihozni a munkabírásával, odaadó szeretetével. A leginkább megható az egymás iránti felelősségvállalásuk, szeretetük. Amikor még hittek a kimondott ígéretben a veled, jóban-rosszban. Életbölcsessége, gondolkodása irigylésre méltó:

"ha azt akarod, hogy úgy nézzenek rád mint egy habostortára, akkor viselkedj habostortaként, ha olyannak látszol, mint egy krumplispogácsa, akkor krumplispogácsaként néznek rád"
A szépséges tanítónő, Ilonka beleválaszt, kap egy részegessé váló, durva férjet, de tűr. Álcázza a verések nyomait, hol a sminkjével, hol egy napszemüveggel. Ad a külsőségekre, a látszatra. Igyekszik megfelelni a külvilágnak. Szeretettelen élete a gyermekeire is kihat. Tartózkodó, rideg a viszonya velük.
A kisebbik lánya Kati már nem várt gyerekként születik ebbe a házasságba, ami a kislány egész életére rányomja bélyegét. Anyát nem lehetett csak úgy megölelni, mert elkenődik a smink, összekócolódik a gondosan befésült frizura. Az ilyen mondatokkal árnyáltan jelenik meg az elutasító és önző, hideg nő alakja. Ilyen szeretni nem tudó "anya" mellett nő fel, nevelődik Kati. Hozzá kell tenni: az első, meghatározó 5 év a kislány életében a Nagyanya mellett telt, mert anyuéknak nem kellett az ordító, csúnya kislány, zavarta őket.
Amikor egyik napról a másikra újra visszakerül a testvére mellé, a "családba", ott idegennek érzi magát. És ez így is marad végig. Innen menekülni kell, ami egyedül a továbbtanulással lehet. Az orvosi egyetem azonban 2 pont hiányában tova száll...

"Még azon a nyáron, mielőtt munkát keresett volna Kati a nővére unszolására felutazott Budapestre. Soha nem csavarogtak még így együtt, főleg nem ennyi rengeteg ember, kirakatok, látnivalók között.
A szép nővér és a csúnya húga."
Beköszönt a szerelem is Kati életébe, de a tragédiák folytatódnak. Önálló albérlet, szerelem, és jó munka, után egy vetélés mindent összetör. Az újabb  munkahelyi kalandból azonban később fia születik, Tomi. Ő lesz a mindene, akihez erősen kötődik, érthető módon. Családja természetesen nem örül vele, zabigyerekével magára marad. Tíz év telik el, amikor anyját újra látja, betegágyához megy látogatóba. Addig egyedül élik az életüket, oldják meg gondjaikat. Anya és testvér nélkül.

"Egy hónapja feküdt ott, amikor Kati meglátogatta.
Vitte magával a fiát, Tomit is.
Szia, Anya, itt van a fiam.
Tudod, az unokád, akit még soha nem láttál, pedig mindjárt tízéves lesz."
Ez volt talán az egyik legdrámaibb része a regénynek, mikor a félig béna, védekezésképtelen anyjára zúdítja szíve minden fájdalmát. Az összes elfeledett, eltemetett sérelmeit végre kiönti a lelkéből. Nem kér számon semmit, csak elmondja fájdalmait. Jól teszi! Itt jutott eszembe egy régi magyar film nagyjelenete: Udvaros Dorottya sírta-kiabálta: "Család? Ez család?" ( Csók, Anyu! )
Tragikuma és fájdalmai ellenére a regény végig a túlélni, megoldani a gondokat, és a boldogság kereséséről szólt nekem. Az összetartozásról. Az emberek sorsát az adott társadalmi helyzet is nagyban befolyásolta.
Ennél a résznél is fájdalmas, személyes emlékeket idézett fel bennem a történet. Szíven ütött. Kati nem hagyja magát: erős, kitartó nő. Újra tanul, masszírozni kezd, próbál talpon maradni, túl élni.
Ez már a végkifejlet, innen egy lépés a "és mit lehet még mellette?" Nos, jó pénzért, és ha a vendég is szimpatikus megoldják... mert kell a pénz Tomi taníttatására, az életre. Pedig már nem fiatal, negyven is elmúlt, de a lehetőség adja magát. Élni kell! Túlélni, ha így, hát így. Ausztriába kerül, Ő lesz a  "Magyarka", a rúdtáncolás is megy neki, ha az kell. Szimbolikus jelentőséggel bíró része ez a könyvnek.

"A kavics a kurva, ami felsebzi az ember lábát."
Nem könnyű az élet, neki ezt a lehetőséget adta. Szerelmek, barátok, segítő család nélkül, egyedül a világban. Katit is elkíséri a régi családi örökségként kapott hite:
„Mostantól minden jó lesz, nem is csak, hogy jobb, de jó. Nem volt könnyű, de ha valamit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb úgy is sikerül, lehet, hogy nem úgy és nem akkor, de sikerül, ez biztos. Nem csak szerencse ez és nem csak kegyelem, ez a dolgok rendje.”

Katit a hite, kitartása segíti még. A társadalmi háttér is mint "kényszerítő" körülmény szerepel a korrajzban. Érdekes, hogy a testvérek közt sem alakult ki mélyebb összetartás. Kati magára maradt, illetve csak a fia van, Ő érte vállalja azt az életet. Nem neki kell(ene) ezért szégyenkeznie!
Nagyon elgondolkodtató, mély érzésekről lehet a sorok közt olvasni, 1902-től napjainkig,  a mai magyar valóságról is. Kőrösi Zoltán magával ragadóan, natúr egyszerűségében tárja elénk a három nő sorsát, életét.
Nincs túlírva, a rideg valóságot kapjuk. Nagyon magyar ez a történet. Megfogott Kati hite, kitartása, örülök, hogy elolvashattam. Igazán jól illik a könyv hangulatához a remek borító kép is.






5/5

Élményteli olvasást minden érdeklődőnek!
Kalligram, 2013
208 oldal · ISBN: 9788081016943

2 megjegyzés:

  1. Nagyon alapos, a könyv fontos részeit kiemelő értékelés.

    VálaszTörlés
  2. Szóval, neked, Gábor, a Magyarka volt az első. Nekem a második. És te még beszélgethettél Zoltánnal!

    VálaszTörlés