Szántó T. Gábor

Szántó T. Gábor Budapesten született 1966. július 10-én. 1990-ben diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, a Bölcsészettudományi Karon esztétikát és judaisztikát hallgatott. 1991-től főszerkesztője a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóiratnak. Legutóbbi kötetei: A szabadulás íze (versek, 2010), Édeshármas (regény, 2012). Novelláit, esszéit számos nyelvre lefordították, önálló kötete németül és oroszul látott napvilágot. Egy elbeszélését beválogatták az amerikai kiadású Contemporary Jewish Writing in Hungary antológiába (2003).

1991-ben Eötvös-ösztöndíjat, 1995-ben Nagy Lajos-díjat kapott, 2003-ban az Iowa International Writing Program ösztöndíjasa volt.

Idén jelent meg Édeshármas című regénye, amelyről azt olvastam, hogy szerelmeskönyv.

Így is olvasható. Három főszereplője van: az öreg mester, a szatmári jesivát (vallási iskolát) járt reb Slojme, aki Amerikából egyetemi tanárként tér haza és tanítványokat gyűjt maga köré. Túlélő, aki menteni próbálja az ezredfordulón a zsidó múlt még fellelhető maradékát, és mániákus megszállottsággal átadni a tudását. A fiatalok nehezen viselik, de tanítványként mellé szegődik Miklós, szerelmével, Sárival együtt. Az idős mester egyszerre képviseli a hagyományt és a szabad, nyugati világ szellemét, és segítene feloldani Miklós belső konfliktusát, aki identitását keresi a vallás és a modern világ ütközései közepette, a vészkorszak emlékével a háta mögött. Kérdés: pótolhatja-e a vallás a hiányzó folytonosságot, a szélesebb családot? Fel lehet-e szabadítani a gyászba fojtott ösztönöket? Ez húzódik Sárival való viharos konfliktusa mélyén is, melyben az öreg, saját szerelmi élete tapasztalataival, szintén segíteni próbál.

Mindnyájunknak vannak belső konfliktusaink. Magyarország egésze is küzd az identitásával: tradíció és modernitás, konzervativizmus és szabadelvűség, közösségi értékek és az individuális szabadság értékei ütköznek. Ezek erős konfliktusok, de a valóságban, az emberi lélekben korántsem válik el ennyire a kétféle vonzalom, ahogy az átpolitizált társadalomban látjuk. Az Édeshármas – túl azon, hogy szenvedélyes szerelmes história – bizonyos értelemben azzal kísérletezik, hogyan lehet a kettősségeket összeegyeztetni, vagy legalábbis tudatosítja a kihívást. A regényben a főszereplők valamiféle pótcsaládot is jelentenek egymásnak. Amikor két ember közösen tanul és megidézik a megnevezhetetlen szellemét, szintén hárman vannak. És a könyvben kissé frivol módon is felmerül az édeshármas gondolata, amikor a fiatal szereplők Amszterdam vöröslámpás negyedében járnak.

Édeshármas: L'Harmattan, Budapest, 2012
276 oldal · ISBN: 9789632365527