2017. április 24., hétfő

Felejtett álom

Patrick Modiano: Felejtett álom 






                                                                                           






Idehaza ez a hatodik kisregénye a Nobel-díjas francia szerzőnek
a Tarandus Kiadónál. A történet éppen olyan kissé misztikus hangulatú, megkapó ahogy az eddigiek.



Az események Modiano kedvelt helyszínén Párizsban indulnak. A hatvanas években járunk, szürke, hideg tél van, ami jelentőséggel bír a történetben. Modiano ezúttal is egy furcsa utazásra hívja olvasóit. A történet narrátora az egyik főhősünk, egy húsz év körüli fiatalember, aki régi könyvek eladásával házal. Ebből éldegél, álmodozik, vágyakozik. Egy eseménytelen, hideg napon megismerkedik Van Beverék-kel. A furcsa páros és a fiú kapcsolata barátsággá alakul igen gyorsan.


Együtt lógnak beleolvadva a Quartier Latin negyed diákjai közé, múlatják az időt az egyetemi negyedben. Olcsó kocsmákban, bárokban, mozikban telik el az idő felettük, ide húzódnak a hideg elől. Saját szegényes életük pocsolyájában vergődve reménykednek egy szebb jövőben.
A lány egy vékony bőrdzsekiben telel, köhög, étert szív. A barátja kaszinókban játszik kis tétekkel, ebből élnek. A két fiú és a lány saját életükben kóborolnak, keresik önmagukat, az élet értelméről ábrándoznak. A pillanatnak élnek. Felvillan a múlt, a szeretetlen gyermekkorra is van utalás.




A könyves fiú (akinek a neve sem derül ki) természetesen beleszeret Jacquline-be. Ő mozgatja az eseményeket, hiszen hamarosan feltűnik egy újabb férfiú, aki a párost régebbről ismeri. Pénz nélkül, hidegben álmodoznak Mallorcáról, ahol meleg van. Ez mint a távoli boldogság képe lebeg előttük.

Furcsa, kissé különös ez az utazás, amire elindulnak hőseink. Hiszen a fiút ráveszi a lány egy kis besurranásra, amiből pénzhez jutnak. A havas, ködös Párizsból az esős Londonban kötnek ki. Itt további kalandok várnak rájuk. Lényegében nem sokat változik életük, csupán London az új helyszín.
A történet több idősíkon játszódik, megjelennek újabb alakok, kapcsolatokat keresnek, próbálnak előre lépni. Mallorca viszont egyre távolodik.


Az összetartozás, barátságok és egyéb kapcsolatok érték nélküliek, jönnek-mennek életükben. Ahogyan néha a valós életben is. Az újabb pénzforrás egy lengyel származású, zsidó ember, aki ingatlanokkal foglalkozik, kereskedik. El is hangzik a segítségért amit önzetlenül nyújt: majd "természetben" megadják, ha más nem lesz.. , hiszen Rachman szereti a fiatalokat. Jacquline elég számító módon manipulálja a férfiakat maga körül. Gond nélkül lelépett Párizsból is, akkori párjától. Egy napon azonban ismét eltűnik.. a könyves fiú magára marad dédelgetett írói álmaival. Az átélt kalandok, életük részévé válik, a lepusztult szállodai szobák szaga is éppen úgy beépül életükbe, mint a régi kapcsolatok múlandósága. Az emlékezés és felejtés, a bűn és az identitás keresés után a fiúból sok évvel később író lesz. Egy napon megpillantja újra Jacqulinet...

Modiano műve ezúttal is tömör és filozófálós. Regénye olyan témát jár körbe, mint az emlékezés
a múltunkra, ami a jelen életük kialakításában játszott szerepet. Ezek hangulata jelenik meg, kerül bemutatásra. Álmodtuk, megtörtént valóság ez? Életünk és álmaink keveredésének meséje. Érdekes kaland ez, ahogyan az is, hogyan alakul a két egykori szerelmes találkozása.



Ezt és az eddig megjelent Modiano regényeket a kiadó honlapján kedvezménnyel tudod beszerezni!
 Katt IDE!



Patrick Modiano francia író (1945. július 30.)

Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de Farnce-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját. 2014-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014), Éjfű (2014), Augusztusi vasárnapok (2014), Hogy el ne tévedj (2015), Nászút (2015).










Tarandus, 2017
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584312

2017. április 20., csütörtök

Beatles vágatlanul

Benedek Szabolcs: Beatles vágatlanul





                                                                       






Beatles - van, aki nem ismeri ezt a nevet? Kétlem, mit, ahogy azt is, kétkedő kíváncsisággal fogadtam: mi újat lehet elmondani róluk?



Lehet! A többféle aspektusból elmesélt történetek adtak sok új, meglepő háttér-információt, átértelmeztek bennem dolgokat. Rávilágított bizonyos ki nem mondott, soha nem publikált titkokra, ami pedig ott volt a rajongók orra előtt. Színesen valósak, néha bizarrul sokkolóak is. Adalék, érdekességek a zenéhez. A könyvborítón lévő 18-as karika sejtet valamit.


Hihetetlen jó érzés volt megidézni ezeket a zenéket, olvasni keletkezésük körülményeiről, elmerülni ebben a korszakban. Értő és alapos, hozzáértően sokoldalú, humorral, de pátosz nélkül jelennek meg
a fiúk. Mert bizony ők is emberek. Fiatalok, gondtalanul önfeledtek. Gyarlók, hisztisek vagy éppen már a sikertelenséggel küzdő, depressziós sztárok. Magányosak, szeretetre és figyelemre vágyók.
Nem tudok nem meghatódni, óóóh, azok a hatvanas évek! Az évszázad legmeghatározóbb zenekarának története egy sokkolóan véres fotózást idéz meg - előszó helyett. Rögtön belecsapunk a közepébe. Bevallom, ez már új infó volt számomra ezek a képek és az amerikai lemezborító történet ismeretlen volt. A világháló segítségével rákerestem ezekre a fotókra, nos, valóban nem a megszokott "Beatles-imázs" részei ezen képek. Zenét hallgatni, filmeket nézni kifejezetten javasolt a könyv mellé. Úgy is az a lényeg! A ZENE! Ami, kiállta az idő próbáját.


                                           
                                                                              Nagyon tetszett a könyv nyelvezete, kendőzetlenül őszinte, mesélős-beszélgetős stílusa. Maga a felépítése, ami azokat az időket jellemezte. Szex, drog, rock and roll! Erre az elhíresült életérzésre épülnek fel a sztorik. A kezdeti évek, a sikoltozó lányok tömege, a menedzser következetesen szigorú, ám célra vezető, egyen-öltönye mellett Epstein és Lennon spanyolországi kéthetes nyaralásának titka. Ami már teljes bizonyossággal nem derül ki sosem, hiszen ez a titok sírba szállt velük. Az olvasó fantáziájára bízva: mi történt vagy nem a két ember között... Az én olvasatomban, igen, történt. Ennek a későbbi hatásán lehet tovább agyalni.




A feleségek elbeszélései legalább annyira valósághűek, hiszen ők épp úgy részesei voltak ennek az őrületnek. Harrison és Patti szimpatikus, összeillő házaspár volt, mégis egy évtized után a válásuk is több mint érdekes.
Eric Clapton szerelme Patti irányában már rég tudott, ahogyan a Layla keletkezése is. Mégis akad itt is új szín
a történések sorában. Valóban látványos, kifejező a "Fuss, Cyn, fuss!"rész is. Szegény nő, egy életen át Lennon árnyékában, fájdalmakat hordozva élt. Lennon sem volt olyan jó fej, mint az a média tálalta. Képes volt fiatal, életerős férfiként hagyni, hogy a neje vigye a két bőröndöt, rohanjon az elmenő vonat után... Ami tényleg elment Cynthiának... És itt nem csupán a drogok, vagy az apaszerep nehézségei játszottak még szerepet, amihez nem volt kedve, de Ono is színre lépett.
Valóban jó lenne olvasni az ex feleségek által leírtakat. Patti és Cynthia testközelből élte meg ezeket az éveket, ahogy Maureen is, aki Ringo első felesége volt.




Ezt az őrületes tempót, sikereket nem is lehetett elviselni sokáig, drogok nélkül. Lépésről lépésre, egyre keményedett a dolog... a körülmények is, A magukra maradt -Epstein halála után- szétszaladó ménest nem volt, aki összefogja. Négy fiú, akiknek a siker szinte az ölükbe hullt. Jókor voltak jó helyen, és Epstein meglátta bennük a tudást. Epstein nélkül nem jött volna a siker, hiába akarták a hírnevet. A legendás munkakapcsolat és sok remek dal sem feltételez barátságot. A sors és a történelem idehaza is eljátszotta ezt: a Szörényi-Bródy sem puszi barátok, pedig mennyi remek közös daluk van! Egy dolog a közös cél, érdek, a jó munkakapcsolat.
A barátság valami más, több ennél... Érdekes lenne egy "magyar változat": az Illés, LGT, Omega - vágatlanul!



Amikor idehaza is megjelentek némi késéssel a Beatles lemezei, éppen a születésnapom volt.
Nagyim a sok családi, szokott és illő ajándékokon felül szerényen a zsebembe csúsztatott két piros Kossuth-ot.... "vegyél magadnak, amit szeretnél" mondat kíséretében. A lemezboltban szerencsémre éppen akkor érkezett meg az indiai licenclemez a Please please Me! Nem volt kérdés, mit választok... 190 huft értékben, 1982-ben... Azóta is tart a szerelem, ami igazából Lennon tragikus halálával indult el, hiszen elég nagy sokk volt a középsuliban az a decemberi nap. Egyszerűen nem akartuk hinni sem. Pedig nem a mi korosztályunk zenéje volt, ők már nekünk is a legenda volt. Kikerülhetetlen és alap a zenéjük a mai napig. A rock and roll élet és ami vele járt. A világ és ami mögötte van-volt. Nem csak a vasfüggöny miatt érdekesek ezek a történetek. Hiába voltak népszerűbbek, mint Jézus... amikor az együttes feloszlik harminc körül járnak, épp kezdenek komolyodni, felnőni, más szemmel nézni a világot. Tetszett, hogy nem a zenéről szólt, nem azokat értékelte, nem a sikerlistákat hozta, hanem a siker mögött álló embereket hozza elénk. A Beatles vadabb dolgairól, lázadásaikról szólnak a történetek.  Ez nem a Beatles biblia, nem a szokott sztár-életrajz, és mégis fontos a kép teljességéhez. Tegyél egy Mágikus, misztikus utazást a hatvanas évekbe a Beatles oldalán! Yeah, yeah, yeah!


                                                                                                   
Kifejezetten jó a lezárás. A Beatles magyar vonatkozásait, kapcsolódási pontokat olvasva: koncerteket nézegetve, némi, pici közünk volt ehhez. Talán a legmeglepőbb a Liz Taylor 40. szülinapi partija Budapesten - 1972-ben! Ahol Ringo keveredett verekedésbe, és a magyar rendőrség is tiszteletét tette a bulin...

Ám Yoko Ono magyar származású barátja, vagy a Hungexpón adott koncertje is meglepő lehetett 1986-ban.

Kitűnő és olvasmányos, nem csak Beatles-rajongóknak szól ez a zene-történelem könyv. Ajánlom minden zenét szerető, kíváncsi olvasónak, nem fog csalódni, letehetetlenül jó és alapos összeállítás, élvezetes olvasmány. Természetesen jó néhány eredeti, fekete-fehér fotó is része a tartalomnak.




Benedek Szabolcs: 1973-ban született író, Beatles rajongó, szakértő, gyűjtő. Első novellája 1990-ben jelent meg nyomtatásban egy megyei napilapban, országosan 1994 óta publikál. Novellái, tárcái, kritikái és más prózai szövegei rendszeresen olvashatók napi- és hetilapokban, irodalmi folyóiratokban.

2010-ben József Attila Díjat kapott. Legutóbb A kvarcóra hét dallama regénye látott napvilágot 2015-ben. Új regénye A Fiumei cápa az idei könyvhét újdonsága lesz.




Trubadúr, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278759

2017. április 18., kedd

A Romanov-kereszt

Robert Masello: A Romanov-kereszt 



                                                                                                       





Épp most fejeztem be A Romanov-kereszt című frissen megjelent regényt és imádtam! Már előző regénye Az Einstein-prófécia is érdekes koncepción alapult. Itt tökéletesen lekötötte figyelmem, a három műfaj: thriller, történelmi fikció és a természetfeletti dráma mesterien adagolt elegye ez a regény.



A fő karakter a történetben dr. Frank Slater őrnagy, akit kényszerleszerelés után Alaszkába küldenek igen fontos és veszélyes feladat elhárítására. A járványtani szakértő és válogatott csapata az 1918-as spanyol nátha áldozatiból kell mintát vegyen, vajon a vírus életképes maradt-e még...
Ugyanis a Szent Péter szigeten egykor letelepedett orosz szekta tagjaival ez a betegség végzett. A tengerből pedig előbukkan egy koporsó...



Ez egy gyors tempójú történelmi thriller, a második történet a könyvben a balsorsú Romanov családé, akik az utolsó uralkodói voltak Oroszországnak. A Romanov-ház Oroszország második és egyben utolsó uralkodócsaládja, mely 300 éven át volt hatalmon. A Romanov családról és általában az orosz uralkodókról tudni kell, hogy elképzelhetetlen vagyont halmoztak fel.

II. Miklós cár akkoriban a világ egyik leggazdagabb emberének számított. A család kivégzése után ékszereik nagy része eltűnt... A gondosan elrejtett, elföldelt Romanov-holttestekre egyébként meglehetősen későn, az 1990-es években bukkant rá egy történész. Ő csak kilenc csontvázat talált meg, kettő hiányzott. Azok a későbbiekben kerültek elő, eloszlatva minden további legendát. Erről is pontos képet ad a szerző. A valóság és a legenda mellé Raszputyin alakja is erősen sokat ad regény történetéhez. Az ő egykor ajándékba adott keresztje körül bontakozik ki a bonyodalom. Ki kapta és miért, maradjon meglepetés, ahogy az is, ki a sziget "szelleme" és miféle titkokat őriz.            

                       
 Az olvasó kap egy jó adag orosz történelmet és egy csipet természetfeletti, misztikus vonalat is... Erről nem is mondanék bővebbet, izgalom garantált! Gondoljunk csak bele, Robert Masello találkozik Indiana Jones-sal. A természetfeletti elemeket is tökéletessé szőtte, kellően adagolja végig. Ez egy valóban nagyon érdekes olvasmány! Masello karakterei és a történet valóban életre kelnek a lapokon. Ő szemléletesen jeleníti meg leírásában a Bering-szoros és Alaszka zord éghajlatát, jellemzőit. A hideg tenger és a szél süvítése csontig hatol az olvasóban is.




A történet két fő szála tehát az orosz forradalom, Slater tudományos vizsgálata mellé kapunk egy kicsit a alaszkai folklór hagyományaiból és az 1918-as spanyol influenza járvány is fontos szerephez jut. Mellette feltűnik két helyi rosszfiú, egy testvérpár, afféle igazi balfékek, szerencsétlen alakok, akiknek semmi nem sikerül igazán. Kincsvadász akciójuk, a meggazdagodás reményében titokban indul a szigetre. Az ő karakterük hoz humort és megtölti élettel a történetet. A helyi polgármester is elég furcsa szerephez jut. Kik élnek, éltek a szigeten, mi is történt valójában velük? Ki éli túl az elhagyott kolónia utáni kutatást elég sok váratlan és misztikus elemmel megspékelt történetből derül ki. Izgalom és rejtélyek bőven akadnak, miközben erkölcsi és morális kérdéseket is feszeget a történet.

Az orosz vizsgálóbizottság 2011-ben zárta le a Romanovok meggyilkolása ügyében indított nyomozását, megállapítva, hogy Jekatyerinburgban 1991 júliusában talált csontvázak valóban a cári család tagjainak a maradványai. A gondosan elrejtett, elföldelt Romanov-holttestekre egyébként meglehetősen későn, az 1990-es években bukkant rá egy történész. Ő csak kilenc csontvázat talált meg, kettő hiányzott. Azok a későbbiekben kerültek elő, eloszlatva minden további legendát.

A valós tényeket remekül használja, építi be a regény cselekményébe Masello. A történelmi legenda mellé a valóság egy hihetetlen feszült és izgalmas kerettörténettel párosul. A végső üldözés és a megoldásnál leesett az állam! Kincsek, halálos vírus, szerelem és egy történelmi legenda mellé a csöppnyi misztikum pedig kellően hideglelőssé teszi az eseményeket.  Robert Masello lenyűgözött, megvett kilóra, remélem lesz még alkalmam olvasni tőle!



Robert Masello az Egyesült Államok egyik legsikeresebb történelmi és misztikus krimi írója. Díjnyertes újságíró, forgatókönyv író. Regényeit 15 nyelvre fordították le. Főiskolai egyetemi előadásokat tart, jelenleg a kaliforniai Santa Monicában él és alkot.
Idehaza eddig két regénye jelent meg: Az Einstein-prófécia és A Romanov-kereszt.




ITT tudod a kiadótól 20% kedvezménnyel megrendelni A Romanov-kereszt történetét!












XXI. Század, Budapest, 2017
495 oldal · ISBN: 9786155638329

2017. április 16., vasárnap

Nők a tűzvonalban

Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban 




                                                                   






"Igen, győztünk, de milyen áron? Milyen rettenetes áron?!"







Szvetlana Alekszijevics első könyve a Nők a tűzvonalban most először jelent meg magyarul teljes terjedelmében. Ugyanis az 1988-ban kiadott a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadónál megjelent A háború nem asszonyi dolog regényből akkor, 350 oldal egyszerűen kimaradt... Az újrafordított, immár teljes regény a Helikon Kiadó gondozásában került a boltokba.


A háború "hálás" téma a filmek és könyvek világának. Ma nők is lehetnek katonák, kapnak fontos szerepet a hadseregben világszerte. Azonban a mai katonanők és akkori katonalányok közti különbség hatalmas. A durva és valós igazság mindig sokkolóbb a szereplők szájából elhangzó tények ismeretében. Nem csodálkozom, hogy eleinte nehezen nyíltak meg a megkeresettek, nem akartak emlékezni az átéltekre. Örökre lelkükbe égett az átélt borzalom. Igazából felfoghatatlan amiről ezek a nők mesélnek. Emberfeletti, amit véghezvittek ezek a nők. Érthetetlen, hogy mindezek így megtörténhettek velük. A miértre pedig mindenki keresse meg a választ a könyvben saját elvei, nézetei szerint. Nem lesz könnyű!


2015-ben a belarusz irodalom fontos alakja, a tényíró Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat. Alekszijevics egész munkásságát végigkíséri a II. világháború. Kiválóan pontos, megrázó és tényszerű krónikák ezek a ma emberének.
Alekszijevics negyven évvel a háború befejezése után kezdte el megkeresni az interjúalanyait, akik akkorra már nagymamák, vagy a háború után egyedül maradt idős asszonyok lettek. Még mindig magukon viselték a háború bélyegét, hordozták lelki sebeiket. Lányok, asszonyok vallanak leplezetlenül a „nagy honvédő háborúban” eltöltött éveikről, az átélt, megélt drámájukról. Ami ott velük történt felfoghatatlan. Elhívatottságuk és bátor kitartásuk több mint embert próbáló volt. Nehéz lenne kiemelni a történetekből bármit, ezt olvasni kell. Leginkább vezető politikusainknak adnám oda olvasásra, ajánlanám figyelmükbe...



Az átélt és elmesélt történetek élnek a lapokon, az olvasó is megismerheti testközelből azt a drámát, amit kiálltak ezek a nők. A fájdalom és az átélt borzalmak, a kitörölhetetlen, felejthetetlen iszonyat lenyomata sikolt fel a lelkek mélyéből. Asszonyok mesélnek, akik gyermeküket hátrahagyva önszántukból, túlfűtött hazafias lelkesedéssel könyörögték ki magukat a tűzvonalba, lettek kiváló mesterlövészekké.

16-17 éves lányok, akik idősebbnek hazudták magukat, hogy harcba szállhassanak
a hazájukért. Lemondva minden lehetőségről, hogy nők tudjanak maradni. Elképesztő ez a tettvágy, ami az orosz nőkben munkálkodott. Ott és akkor, amikor már a férfiak sem bírták, elfogytak. Az emberi tűrőképesség határait túllépve, akár több számmal nagyobb bakancsban, egyenruhában, a kopaszra nyírt hajjal emlékeznek a harcok iszonytató kegyetlenségére. Alekszijevics nem a háborút akarta bemutatni, hanem az embert a háborúban. Mitől más a „nők háborújának” színe, illata? Érzelmeket felkorbácsoló, sírva olvasós történelem ez. Mert ki is csinálta ezt az egészet? Mi. Mi emberek tettük ezt egymással, tesszük ma is. Kivételesen erős lányok, asszonyok, sorsok ezek. Ez itt nem a hivatalos verzió. Ez a durván igaz valóság. Történelem test és emberközelből. Kegyetlen őszinteséggel, lélekbe markoló, fájdalmas és letaglózó, de el kell olvasni.

"Ne vájkáljon a lelkemben. Írjon arról, amiről a többiek, a kitüntetéseimről…"




Valóban szörnyű a háború minden perce, az emlékezés is, de még szörnyűbb, ha nem emlékezel.
 Az emberi gonoszság, úgy érzem, valóban végtelen. Már nem lehet felfogni csak történelemként. Van-e élet, és ha igen, vajon milyen a győzelem napja után? Hogyan lehet visszailleszkedni, lehet egyáltalán ott folytatni, ahol abba maradt az élet? Hogyan tovább? Nehéz kérdésekre kapunk választ. Elgondolkodtató, megrázó és sajnos ismétlődés is fenyegeti a világot.

Jó lenne erre is gondolni. Több száz asszony emlékezett vissza, mesélte az átélteket az írónőnek, aki hét éven át gyűjtötte az anyagot könyvéhez. A regény nők monológjaiból áll, akik a háború kegyetlenségéről, a nők szerepéről és az átélt szenvedéseiről beszélnek. Ahogyan a rendes napi életbe való visszailleszkedés is komoly traumákat hordoz magában, a győzelem után.




"Sajnálom azokat, akik elolvassák ezt a könyvet, de azokat is, akik nem…”



                                                                                                             



Szvetlana Alekszijevics
A fehérorosz írónő 1948. május 31-én született az ukrajnai Sztanyiszlavban. Iskolái elvégzése után újságíró lett.
A Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt 2000-ben elhagyta Fehéroroszországot. Az International Cities of Refuge Network szervezet menedéket ajánlott neki és a következő évtizedben élt Párizsban, Göteborgban és Berlinben. 2011-ben visszaköltözött Minszkbe. Több rangos nemzetközi díjat nyert a Nobel-díj előtt, amit az indoklás szerint: „Többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet" kapta meg az elismerést. Magyarországon eddig három kötete jelent meg.

További érdekességek az írónő honlapján:
http://alexievich.info/





Eredeti megjelenés éve: 1985



Helikon, Budapest, 2016
484 oldal · ISBN: 9789632277967 · Fordította: Földeák Iván












2017. április 14., péntek

Hétköznapi józanság

Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság  


                                                           



"Tudod, ez a könyv nekem gyermekem.
Ma még újszülött és jó szagú,
nekem mégis csuparánc világegyetem. "





Erika verseit hosszú évekkel ezelőtt fedeztem fel, szerettem meg.
A moly. hu portál szerencsés hozadéka ez a találkozás is. Ott már a hetedik évem taposom magam is, ott követtem új verseit.

Az ominózus vers szerepel a kötetben, kiemelt helyen. Mint a gyermek, aki ajándékot kap, én magam is úgy vettem kézbe a kötetet, rögtön ezt a verset keresve, vajon bekerült-e? Bizony benne van, elárulom a záró versről van szó. Olyan kis vidámnak tűnő, kedves hangulatot idéz, mégis elemi erővel tapintható benne a fájdalom és a féltés mellett a szeretett személy hiánya. Az élet nem csak és nem is csak a fájdalomról szóljon, hiszen van ott öröm, szép emlék is.



Éppen ezek a képek, érzések fogtak meg ebben a versben is. Ami bizony mindegyiknél ott van. A hétköznapok észre sem vett varázsa tűnik fel az olvasó előtt. A több részre osztott versciklusok átélhető, szerethetően mindenkinek. Ahogyan a fülszövegben írja Erika, több mint egy évtizednyi rímbe szedett gondolat az, amit megmutat nekünk. Tele vannak játékos képekkel, érzésekkel. Különösen a szerelmes részt kedvelem benne. A Szerelem grammatikája alcím alatt minden megjelenik a szerelemről. Kedves és élethű, ismerős pillanatok ezek. A kezdeti odanézéstől a születő vágyon át a lángoláson keresztül a se vele, se nélküled állapotig olvashatunk erről a csodálatos emberi érzésről.
Az élet sója bizony a szerelem, az egyik legtisztább és legfájóbb érzés lehet. Mindig a fájdalomból, tragédiákból születnek a legszebb versek.




A nyitó rész az Önkényes időszámítás címet viseli, én magamban időjárás-évszakok alcímmel illetném. Az élet olyan apró képeit, pillanatait idézi meg, amit mindenki észre vehet, ha figyel. Tetszettek a jól követhető érzések, felvillanó képek. Kiemelném a Láncra vert órák, Mikor a tél a lelkemhez ért, Álmatlan éj, Tavaszmarasztaló Eltévedt október vagy a nyertes vers a Körös-parti anziksz is itt olvasható. Finom, nőiesen érzékenyek, letisztultak ezek a képek. Érthetőek, szerethetőek nem túlcizelláltak, valósak mindenki számára.


Valódi lélekrezdülős pillanatok, őszintén fájdalmas képek jelennek meg a Pőreségem szakasz verseiben. Igazi lélekversek ezek, amihez bizony egy adag bátorság is kell. Mit és mennyit mutat meg érzéseiből, fájdalmából a szerző. Őszintén kitárulkozó, fájó része ez az életnek. Lírai képei, fájóan tiszta érzések jellemzik ezeket a verseket. A szülők alakja hogyan él bennünk tovább, hol és hogyan mozdulnak ők velünk, maradnak itt gondolatainkban, vagy egy nézésben akár. Velünk vannak, élnek tovább lelkünkben.

Hiányuk fájdalmas, a sors kegyetlen. Félúton és a Másmilyen karácsony mellett A nő, ha ötven és az Anyám alakja verseket említeném ebből a részből. Ezek kirángatnak a Hétköznapok fogságából.


"Bármi' nehéz is neked az élet,
csak huszonegy gramm benne a lélek."

Hangulatok, érzések, érzelmek kavarognak nem csak a versekben, de az olvasóban is. Kis huncut utalással: a Hajnali részegség után a Hétköznapi józanság képei ezek a versek. Kiolvasni nem lehet, ez nem olyan, de bármikor levehető a polcról és adott pillanathoz talál benne mindenki magának egy kis lélekerősítő simogatást, vigaszt. Jó volt elmerülni ezekben az érzésekben. Átélni, felidézni életem egyes szakaszait, pillanatait. Biztosan többször leveszem és olvasgatom, itt lesz kézközelben. Köszönöm Erikának az élményt! Megírta azt, ami valahol bennem is, a szívem, lelkem mélyén néha megmozdult. Jó volt egyben látni, olvasni azt, amit a neten már lélekdarabokban láttam, olvastam. A fejezetek elején stílusos, a versekhez jól illeszkedő grafikákat a Erika testvére készítette. Gratulálok, egy kerek egész született.

Ajánlom minden verset szerető olvasónak, akik igazi élményt kapnak a versek által. A néhány hónapja megjelent kötet sikerét mi sem bizonyítja, hogy már a második utánnyomásban kerül a boltokba. Van igény, kell a vers ma is! Az egyszerű tiszteletadás Attilának pedig végtelenül megkapóvá teszi ezt a könyvet. Látod, Attila... érdemes volt!





                                                       





A könyv fülszövege:

1965 ​szeptemberében születtem Budapesten. 2004 táján kezdtem írni, az interneten publikálva a verseimet – eleinte Netelka írói álnéven, majd idővel már valódi nevemet feltüntetve.

Kilépve a virtualitásból, 2008-ban könyv alakban, magánkiadásban megjelent Székely-Nagy Gábor és Savanya István alkotótársaimmal közös verseskötetünk, Adj jelet címmel. Ezt követően több, számomra igen megtisztelő meghívást is kaptam: így 2008 nyarán Kapolcson, a Művészetek Völgyében mutatkozhattam be a Ködlámpa Irodalmi Kávéház jóvoltából, majd 2010-ben a Muzsikus Rádióban Pécsi Marcell vendége voltam. A 2008 óta minden évben megrendezett NetVers – mai nevén VersDal – Fesztivál mindegyikén részt vettem a verseimmel, aminek köszönhetően több művem is megzenésítésre került. 2014–2015-ben költészet napi eseményeken, irodalmi esteken is volt alkalmam megmutatkozni.

Nagy örömömre 2014-ben, első alkalommal szakmai zsúri előtt I. helyezést értem el egy országos verspályázaton, 2015-ben II. helyezett lettem egy rövid prózámmal szintén országos pályázaton, majd idén, 2016 áprilisában önálló estemet tarthattam meg a XI. kerületi Malom Közösségi Térben.

Régóta dédelgetett álmom valósult meg ennek az önálló kötetnek a megjelentetésével, mely versválogatás tehát több mint egy évtizednyi rímbe szedett gondolat és lélekrezdülés – prózai életemből szőtt lírai önvallomás.




Hungarovox, Budapest, 2016


174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155562600 · Illusztrálta: Sárhelyi András

2017. április 11., kedd

Amerikai vér

Ben Sanders: Amerikai vér 






                                         








Ben Sanders neve idehaza a krimikedvelőknek még ismeretlen. Első itthoni megjelenése után kijelenthetem: érdemes lesz figyelni a srácra!


Ben Sanders első három regényét még egyetemista korában írta Új-Zélandon. A siker nem is maradt el. Az Amerikai vér megjelenése, történetvezetése friss, fiatalos, lendületes. Bár olvasás közben kétségtelen hasonlóságokat véltem felfedezni nagy elődök történeteire (Ellroy, Child, Connelly),
de ez csak a regény előnyére vált. A krimiirodalom új és értékes felfedezettje Ben Sanders, aki képes volt egyéni hangján, saját írói képét kialakítva eredetit alkotni. Igazi amerikai sztorit kapunk, mesterien lebilincselő történetszövés, izgalmak garantálva.

Tökéletesen megértem, hogy a filmesek is azonnal lecsaptak a regényre, már elkelt a megfilmesítés joga. Tarantino biztosan remek filmet forgatna. Az olvasó előtt végig filmszerűen pörögnek az események, a regény hangulata, dinamikája úgy van felépítve, viszi, sodorja magával az olvasót. Kezdésnek is lendületes nyitásnak lehetünk tanúi.

Talán nem is csak egy thriller, sokkal inkább egy bosszú története is az izgalmas cselekmény. A történet csavaros, az emberi aljasság brutális, keményen csontig hatoló, a thriller műfaj minden jellegzetességét magán hordozza. Az író olyan hangulatot teremt, ami tényleg a legnagyobbakra jellemző. Főhősünk Marshall Grade az egykori new yorki rendőr szimpatikus, kemény figura.
Belső vívódásai lelki és érzelmi ingadozásai még közelebb hozzák az olvasóhoz. Bűntudata miatt alakja emberközelivé válik. Szikár, kemény fickó, aki szinte előbb lő, mint kérdez. Egy rosszul sikerült akció után került a tanúvédelmi programhoz. A háttérnek a sivatagos Santa Fé. Új-Mexikó
a drog paradicsoma, ezt nem is kell mondani. A kartell útját keresztező egykori nyomozó és a drogterjesztők párbaja adják a keretet. Feltűnik még egy nyomozónő is, aki.... !


Az emberi gonoszság határtalan, igazi arca jól megmutatkozik. Röpködnek a golyók, hamar eldurran a colt, folyik a vér, sikolt a körfűrész. Kemény történet, nem lányregény. Ismét bebizonyosodik, hogy a rossz és a jó között elképesztően vékony vonal húzódik. Ez egy összetett történet, ami váltott szemszögből íródott és társadalomkritikával is megspékelt. Sanders írói stílusa lényegre törő, talán szokatlan lesz eleinte,
a vérrel, golyókkal, részletekkel tényleg nem spórol. Erős, hatásos krimi. (Mellesleg komolyan érdekelne, vajon az első három korai regénye milyen lehetett? Nem mellékesem odahaza sikert arattak. Már csak ezért is remélem az itthoni olvasókat is megnyeri magának ezzel a krimivel.)

Miközben gonosz gengszterek akarják Marshallt kiiktatni, ő rendületlenül keresi az eltűnt lányt. Feltűnik egy titokzatos alak is ő, a Dallasi Ember. Bérgyilkos a keményebb fajtából. Ki ő, mi lesz a sorsa, vagy előkerül-e a nyom nélkül eltűnt Alyce? Ki a fő gonosz, ki irányít maradjon meglepetés.
A lezárás pedig egyértelműen a folytatás felé kacsint.


A gondosan felépített regény története végig feszült, hangulata lenyűgözött, pedig olvastam már néhány igazán kiváló krimit. Izgalmas volt, nyelvezete is rendben van, nekem tetszett. Precízen adagolt, egyre fokozódó feszültséggel, sok pörgő, véres akcióval, minden további nélkül valódi izgalmakat tartogat az olvasónak. Csak remélni tudom, hogy a folytatásban is képes lesz tartani ezt
a szintet, hiszen messze nem tucat krimit kap az olvasó. Erőlködés nélkül is letaglózó a történet, amiről talán nem is mesélek semmit, elég a fülszöveg. Persze az csupán az események láncolatának töredéke, lesz ott nem kevés akció és meglepő lezárás. Pengeéles, sodró és valós a történet, aminek sajátos humora mosolyt is csal olvasói arcára. Dőlj hátra és élvezd ezt a thrillert!


A könyv fülszövege:

A korábban New York-i rendőrként dolgozó Marshall Grade egy rosszul sikerült akciót követően, a tanúvédelmi program keretein belül a sivatagos Santa Fében rejtőzködik. A sokat látott, szűkszavú férfinak gengszterek pályáznak a bőrére, és egy Dallasi Ember néven ismert bérgyilkost is megbíztak az elintézésével. Ráadásul bűntudat gyötri, és a vezeklés érdekében nyomozni kezd egy helyi nő, Alyce Ray eltűnése kapcsán. A nő hollétéről csak egy drogkartell tagjai tudnak, és amikor híre megy, hogy Marshall mibe ártotta bele magát, elszabadul a pokol.




Ben Sanders: 1989-ben született Új-Zélandon.

2012-ben mérnöki diplomát szerzett, jelenleg az írásnak él. Egyetemi évei alatt három regénye jelent meg hazájában, sikerrel. Az Amerikai vér az első regénye, amely Amerikában is megjelent. A megfilmesítés jogait a Warner stúdió vette meg.
















Eredeti mű: Ben Sanders: American Blood
GABO, Budapest, 2017
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634063582 · Fordította: Varró Attila

2017. április 10., hétfő

Kaliforniai fürj

Oravecz Imre: Kaliforniai fürj 
A rög gyermekei II.



                                         






Az Ondrok gödre című regény szereplőinek, életének folytatása. Szépen megírt, érzésekkel teli családtörténet. A XIX. század végén Amerikába az ígéret földjére tömegesen kivándorolt és vendégmunkásnak szegődött magyar parasztság sorsát ismerhetjük meg. Árvaiék küzdelmei, boldogságkeresése révén az elszármazás jelenségét rajzolja meg.


A regény két fő helyszínen játszódik. Az első Toledo, a kohók és gyárak, fejlődő üzemek világa,
a másik természetesen Kalifornia lesz.

Toledoban már több ezer magyar él és dolgozik, kis kolóniában. A magyaroknak rossz hírük volt bármennyire keményen is dolgoztak. Beilleszkedésük nem ment zökkenők nélkül. Képzetlenek voltak, sokat ittak, az utcán vizeltek, hangoskodtak, akár verekedtek is. Ragaszkodtak hagyományaikhoz, megrögzött szokásaikhoz, ami szintén nehezítette a beilleszkedésüket. Ezért bizony lenézték a magyarokat, és általában a kelet-európaiakat is. Az otthontalanság a történet kezdetén nagyon jól érzékelhető. A paraszti lét pusztulásáról, egy család széthullásáról olvashatunk. Az otthonról érkező levelek mintha egy korábbi világról számolnának be.


A beilleszkedés része Anna fürdőruhája, rövidre vágott haja, (sok sok év után kerül erre sor), a fejlődés a háztartási gépek megjelenésén is jól nyomon követhető. Ezek a magyar paraszti világban
a XX. század elején úri huncutságnak, luxusnak számítottak volna, de igazából még ezek idehaza elképzelhetetlenek is lettek volna. István a beiciglijére spórolt, közel egy éven át nem ivott sört. Jószerivel centenként rakta össze a rávalót. Amit a történet előrehaladtával, évekkel később motorbeiciglire cserél. Hatalmas büszkeség és előrelépés ez számára. Sőt, későbbiekben megjelennek az automobilok is: A Ford T modell és a versenytársak autói is.


Részletesen olvashatunk a különböző ipari módszerekről és technológiákról is: a tempervasöntésről vagy amikor Kaliforniába kerül a család az olajfúrásról is. Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy a korabeli valóságot közel hozzák az olvasónak. Amerika ipari fejlődése is jól nyomon követhető. Oravecz történelmi tudása mellett tökéletesen hiteles képet rajzol a kivándorolt családok életéről,
a dolgos mindennapokról. Képet kapunk a küzdelmekről és örömökről, a tragédiákról vagy a korabeli amerikai társadalomról. Arról, mennyire keveset tudtak már akkoriban is rólunk magyarokról.
Árvaiéknál a föld szeretete utal az elveszített gyökereikre. Azonban az új helyzet, környezet, az egyre bővülő család egyben tartása a legfontosabb. Ami persze sok lemondással, megalkuvással is jár.

Árvaiék két gyermekkel vágtak neki az újvilágnak. A kinti évtizedek alatt újabb gyermekeik születnek, bár egyiket sem tervezték. Bözsike tragédiája után Anna is belátja: maradniuk kell.
A kislány sírja is odaköti őket. Később Jancsikát is elveszítik egy betegség során.

Az identitásuk keresése is nagy hangsúlyt kap a cselekményben. A hazatérés rendszeresen felmerül, ám ez okot ad ellentétek kibontakozására: a gyerekek nem vágynak a sosem látott nagyszülők, a távoli Magyarországra. Ott születtek, ott vannak barátaik, Amerikában szocializálódtak. Nekik már
a gyökereik is ott vannak. István és Anna mindig alapos észérvek alapján hozza meg a döntést: maradniuk kell. Lassan nincs hova visszatérniük, hiszen a történelem is besegít ezekbe a döntésekbe. Világháború, Trianon és a szegénység mellett a szülők, testvérek is elhalnak.



Szerettem olvasni István bátor, tettre kész, kihívásokat leküzdő gondolatait, érzéseit. István elvonulásait, erdőben, kanyonokban. Beicigliútjait, vagy szántókon tett bóklászásait, amikor leveszi a bakancsát, hogy kicsit mezítláb járkáljon a homokban. Ő ilyenkor élte meg az érzéseit, emlékeit, vágyait. Egy ilyen hajnali felfedezés eredménye a kaliforniai fürj csapat is. A regényben sűrűn felbukkanó madarak Kalifornia nyílt erdőségeinek és bokrosainak szabad madarai. Imre számára a csipogó kaliforniai fürjcsapat a természet és az óhaza világát idézi meg. Ezeknek a madarak hangjában az emberi lélek belső rezdülései szólalnak meg, ott bujkál a honvágy és a gyökértelen lét nehézségei. Ha valaki felnőttként kerül új közegbe, az elveszített otthona, családja és hazája után épp úgy vágyódik. Mellette az idő, az élet múlandóságának pillanata az, ami István és az olvasó lelkébe beég. Szép történet, fontos könyv. A lezárásban Istvánék farmot vásárolnak, ezzel visszatérnek a gyökereikhez. A föld Amerikában is föld, farmerek lesznek.



Magyarország sajnálatosan ma ugyanolyan élhetetlen hely, mint volt száz évvel ezelőtt. A remény sem igazán mutatkozik a gazdasági felemelkedésre. Ez félelmetesen aktuális hátteret ad a regénynek. Olvasmányos, jó stílusban megírt, minden sorát élveztem. A Kaliforniai fürj voltaképpen történelmi családregény, egy századfordulós történelmi krónika.






Oravecz Imre:
A Heves megyei Szajlán született 1943. február 15-én.





2003-ban Kossuth-díjat kapott. Az indoklás szerint költői életművével, a tárgyias költészet objektív világának átszellemítésével, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének megteremtésével érdemelte ki a kitüntetést. A régóta tervezett, az életmű alakulásának középpontjában álló faluregény első kötete, Ondrok gödre. Az álom anyaga, első könyv (Pécs, Jelenkor) 2007-ben jelent meg; folytatása, a Kaliforniai fürj 2012-ben. Legutóbbi könyve, a Távozó fa című verseskötet 2015-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. Regényfolyamának új összefoglaló címe A rög gyermekei. Az első kötet (Ondrok gödre) új, átdolgozott kiadása a 2006-os Könyvhétre jelent meg, ezt követi a Kaliforniai fürj, a regénysorozat harmadik darabja pedig az Ókontri lesz.

A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.
Fontosabb díjak, elismerések

Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015), Aegon Művészeti Díj (2016)



Eredeti megjelenés éve: 2012

Magvető, Budapest, 2017

648 oldal · ISBN: 9789631435498