2017. május 26., péntek

Egy egész élet

Robert Seethaler: Egy egész élet





                               





Megkapóan jó könyv, magával ragad, egyszerre realista dokumentum és igazi életmese Andreas Egger életéről. Egy egyszerű prózában elmondott, egyszerű ember története.




Az első mondattól kezdve Seethaler egy csendes, tényszerűséggel ábrázolt életről mesél. Andreas Egger életének története a magány története.

Felnőtt férfiként jelenik meg először a lapokon Andreas, amint éppen Tülkös Hannest a beteg kecskepásztor próbálja megmenteni, levinni a hegyről a faluba. Furcsa párosuk, humoros kezdést biztosít az eseményeknek, ám ez hamar átvált. Hannes egyszerűen elfut és eltűnik a szeme elől. Andreas az Arany Zerge nevű műintézményben igyekszik átmelegedni, és vigaszt találni, ahol egy
új lány a felszolgáló. Egy pillantás, egy véletlen érintés és mosoly megpecsételi a fiatalok további közös életét. A szerelem esetlenül, bátortalan módon kezd kibontakozni köztük. Andreas nem a szavak embere, még kevésbé a tetteké. Megtudjuk azt is, miért.


Itt visszakanyarodunk a gyerekkorához, ami mindent megvilágít. Egger árván maradt és négyévesen került a módos nagygazda nevelőapjához, aki mindenért kegyetlenül büntette. Egy verés során a combja is eltört, amitől sántítva járt. Ő mégis kedves és szelíd, segítőkész ember marad. Átlagnál erősebb fizikummal bír, mégis visszahúzódó. A regény megteremtett világát aprólékosan, pontosan, több aspektusból bemutatva tárja az olvasó elé, miközben egy okos és egyszerű történetet mesél el. Megdöbbentő olvasni a szeretet legcsekélyebb jeléről, teljes hiányáról, amiben a fiú felnőtt.


Nem csupán magával a történettel, de a párbeszédekkel képes a szerző hihető és érdekes sztorit megismertetni az olvasóval. Tényszerűen leírja a puszta eseményeket én pedig egyszerre úgy érzem, hogy pontosan ismerem Andreast. Mindent tudok róla érzéseiről, gondolatai alapján. Varázslatosan adja át a lelket átszövő gyermekkori emlékek erejét, azok hatásait. Andreas Egger alakja tökéletesen felépített, talán nem is lesz olyan olvasó, aki ne lenne vele szemben együtt érző. A néhány mellékalak is erős és jelentős figura lesz az életében.



A lánykérést, ami a történet egyik legszebb pillanata lesz házasság követi. Majd élete egyetlen nagy tragédiája egy lavina képében minden kezdődő boldogságát elsodorja. Innentől becsülettel teszi a dolgát, éli az életét. Nincsenek nagy tervei, vágyai. Sorsával megbékélt és nem lázad ellene. A természet szépsége és szeretete erős benne, ez nyújt némi vigaszt. A tornyos osztrák hegyek árnyékában a mindennapos ébredés ajándéka, a nap végén a jól végzett munka utáni fáradtság az életének ajándéka. Kevéssel is beéri. Ezek a kis pillanatok, amelyek az idő múlásával válnak életében fontossá. Negyven év egy pillanat alatt eltelik számára.


A történetben nincsenek extrém vagy meglepő fordulatok, minden csupán csak történik a maga hétköznapi módján, ahogyan az élet hozza. Magával ragadó, az elejétől a végéig, ahogy Egger semmi különös életével ismerkedünk. Ahogyan a fülszöveg is említi a Stoner című regényt, valóban nagy hasonlóságot mutat ez a kisregény. Seethaler írásának témája és hangulata hasonló a John Williams által megismert Stoner életének tisztaságához és egyszerűségéhez.




Olyan szelíd, gyengéd írás, amely minden szentimentalizmustól mentes, mégis hangulatos és lendületes. Ez egy mély, bölcs és humánus regény, amelyet egyetlen olvasó sem fog elfelejteni.

A bekövetkező háború az, ami miatt egész életében egyszer elhagyja a hegyet, és katona lesz. Az események másik lírai, már már intim pillanata itt lesz, amint Egger levelet ír feleségéhez.


Túlélve a borzalmakat, visszatérve a völgybe, ami sokat változott. Ahogyan a világ is megváltozott, átalakult körülötte, kissé ő maga is kénytelen ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni. A völgyben új szelek fújnak, turisták jelennek meg. Ő is ebben talál magának elfoglaltságot. Életében a televízió megjelenése is jelentős momentum. Így lesz részese az ember Holdra lépésének vagy megismeri Grace Kellyt. Választott magányát egy öregedő tanárnő próbálja enyhíteni, kevés sikerrel.

A történet végére ismét feltűnik Tülkös Hannes, mintegy keretbe foglalva azt. Andreas Egger túlélő, amin ő maga is csodálkozik. Andreas olyan békét talál, amit nem ismert, talán nem is gondolt rá. Az egyszerű szépség és a tudatosság adnak neki örömök az életben. Nem lázad, éli az életét a rá kiszabott sorsot. Ott van a természetes közege, oda tartozik ő maga is a hegy része. Békés nyugalommal várja a Hideg Asszony eljövetelét, amit Tülkös Hannes megjósolt neki.



„Meg lehet venni valakinek az óráit, el lehet lopni a napjait vagy akár az egész életét is. De senki nem foszthat meg egy embert egyetlen pillanattól sem.”





Robert Seethaler: (1966)

többszörösen kitüntetett, öt kötetes osztrák író, forgatókönyvíró és színész. Ez a regénye sokáig vezette a bestseller listákat, több mint 100 ezer példány talált gazdára. Angol fordítása a 2016-os Nemzetközi Man Booker díj jelöltje. Idehaza ez az első kötete.




Park, Budapest, 2017
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552896 · Fordította: Blatschik Éva

2017. május 25., csütörtök

Tükör, index, kuplung

Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung
avagy egy negyvenes nő vezetni tanul















Dorthe Nors nemzetközileg is elismert dán szerző, Man Booker-díjra jelölt könyve egy kis gyöngyszem a női létről. Szingliség és az elmagányosodás témában mesél, miközben remekül ábrázolja Sonja belső vívódásait és küzdelmeit az autóvezetés elsajátításával. Ami valljuk be, nem olyan egyszerű folyamat a negyvenes nőnek.

A humorosnak tűnő alap, hogy egy nagyvárosi negyvenes szingli nő vezetni tanul, kiváló helyzetkomikumokat teremt. Sonja igazi műszaki antitalentum. Fél a nagyvárosi forgalomban, nem látja a holtteret és egészségügyi okokból váratlan szédülések is kínozzák. A váltó kezelése pedig valódi kihívást jelent a nőnek. Amikor egy nap, rádöbben, hogy mennyire nem megy neki a sebességváltás, az oktatójával is akadnak személyes gondjai, tettekre szánja el magát. Természetesen mindkét oktatója férfi, ami egyéb problémákhoz is vezet.

A skandinávokra jellemző, hűvös távolságtartással és minimalista eszközökkel, alig kétszáz oldalon követhetjük Sonja küzdelmeit nem csak a kuplunggal, de a saját életével is. Az önálló útkeresés során Sonja ráébred: valami olyat kerget, ami már régen nincs. A tükörben önmaga életét is látja leperegni.


Hiányzik, vágyakozik vissza a gyermekkorába, Jüttlandra, amikor még boldognak érezhette magát.
A szeretetteljes családi légkör, és egy gondoskodó partner, egy TÁRS hiánya nélkül Sonja nem csak Koppenhágában, de saját életében is csak bolyong. Elveszve érzi magát a nagyvárosban, Koppenhága dzsungelében. Az elidegenedés, beszürkült élete fájó számára, küzd vele. Időszerűen aktuális problémák és nem csak Dániában. A jüttlandi tájszólására is kínosan figyel, ám a lelke mélyén igenis hiányzik neki a régi élete. Kapaszkodik a múltjába. Az idő azonban nem áll meg, és a családi kapcsolatok is változnak, ahogyan a természet is. Testvérével megromlott kapcsolatát igyekszik megérteni, leveleket ír neki, ám azokat soha nem küldi el. A regény a magányról, szeretetvágyról,
a boldogság kereséséről szól. Kell némi élettapasztalat hozzá, hiszen egy tini, fiatal nő kevéssé érzi MÉG át ezeket a problémákat.


Az önironikus humor és a melankólia közti jó arányérzékkel egyensúlyozó történetben a masszőrnő Ellen hoz még színt. A lelki gondok testi bajokat, elváltozásokat is eredményeznek. Sonja háta is fáj, kezelésre szorul. Ellen lazítja, oldja ezeket a feszültségeket, miközben kicsit a lelkét is kezeli, ráébreszti Sonját: boldogtalansága az oka minden gondjának. A jogosítvány megszerzése már csak keretet ad a letisztult stílusú történethez. Megismerhetjük a széthulló családok, elmúló barátságok problémája mellett a párkapcsolatok kialakításának nehézségeit is. Nem könnyű megfelelő társat találni. Sonja különc módon zárkózott, ami nehezíti a párválasztást. Elveszett a saját életében, keresi a kiutat és a megoldást. Nem csak a sebességváltás nehéz, a saját életében is elveszett, magányos nőnek. Mennyire ismerjük önmagunkat, képességeinket, mennyire tudunk saját életünk filmjében főszereplők lenni? Kevéssé találtam humorosnak, ne egy Bridget Jones-féle történetre gondoljon
az olvasó. A hétköznapok drámáit kíméletlenül őszintén tárja fel az írónő. Sonja is valamiféle megváltásra vágyik.


Dorthe Nors egy különösen szép kis történetben mesél az egyedülálló nő életéről, álmairól és vágyairól, fájdalmairól A stílus tragikomikus, sok humoros epizóddal, de az olvasó a mögöttes tartalom súlyossága és szomorúsága miatt nem tud igazán szívből nevetni ezeken. Sonja személyiségét erős hatással formálja a barátnőjével való találkozás, amivel a történet zárul. Dorthe Nors életmeséje olvasmányos nyelvezetű, jól követhető, kidolgozott, ami miatt jó volt olvasni.


Dorthe Nors: (1970) a kortárs dán irodalom legismertebb szerzője. Írásait a legjelentősebb irodalmi lapok közlik; ő az első dán szerző, akit Oprah bemutatott, a New Yorker pedig publikált.

Idehaza tavaly megjelent Karateütés című novelláskötetével már nem ismeretlen a hazai olvasók előtt. Ezt a művét 2014-ben az Egyesült Államokban is kiadták, ami meghozta számára a világsikert.








Eredeti mű: Dorthe Nors: Spejl, skulder, blink
Eredeti megjelenés éve: 2016
Park, Budapest, 2017
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633553237 · Fordította: Kertész Judit



2017. május 24., szerda

Hosszú számolás

J. M. Gulvin: Hosszú számolás




                                                                                     








Élvezetes, tetszetős történet, egyedi karakterek, ha röviden akarom összefoglalni a krimiről a véleményem. Ritkán tudnak meglepni a végső csavarokat illetően, hiszen sok jó krimit olvastam már. Itt most sikerült.



Az idei év egyik legjobb krimije ez volt számomra az eddigi olvasmányaim alapján.
A Long Count, amelyet JM Gulvin írt, az első része egy új thrillersorozatnak, amelynek egy Texas Ranger, John Q a főszereplője. A történet mesélése nagyon lendületes, fordulatokban gazdag.
Kemény határozottsággal tárja az olvasó elé a történéseket, férfias történet ez. Ritka, amikor ennyi sok jó csavar van a történetben, mégsem lesz erőltetett vagy hatásvadász. Jól kitalált, kerek történetet olvashattam, ami logikai hibáktól mentes, izgalmas volt. Valóban feszülté és letehetetlenné válik a regény.


John Q a koreai háború veteránja. Ő híres arról, hogy mennyire gyorsan és pontosan tud lőni.
Özvegy és szerető apa, hűséges barát. Idilli képpel indít a szerző: John Q élvezi a napsütést a folyónál, a barátjával Pious-sal és a tíz éves fiával James-sel. Félelmetes felfedezést tesznek, de mielőtt erre találnának megoldást, John Q-t riasztják, hogy megvizsgálja a vasútállomásnál hajnalban történt brutális támadást. Ezzel lavinaszerűen indul be a regény.


A vízparti mélység után az emberi elme sötét oldalával ismerkedhetünk meg. Olyan elkövetővel
van dolgunk, aki semmitől nem riad vissza, kegyetlen és gyors. Az olvasó félelemkeltéshez és borzongatáshoz jól értő íróval áll szemben. Legjobban az tetszett, hogy a történet titka a mozgatórugója sokáig homályban maradt. Egy ügyesen megírt pszichológiai thriller, okos csavarokkal.
A támadó egy lépéssel mindig előttünk halad, nyugodtan eltávolítva azokat, akik az útjában állnak. Szokatlan és embert próbáló nyomozás veszi kezdetét. Nyaktörő versenyfutás az idővel.
Mi lehet az összefüggés? Hogyan kapcsolódik össze a történet, csak a végén áll össze csak a kép, közben csaj sejtéseink vannak a háttérről. John Q folyamatosan a nyomában van, a látszólag ok nélküli sorozatgyilkosnak. Ám csak követheti a támadó nyomát, számolhatja a szaporodó holttesteket.




A kiindulópont egy nyilvánvalónak tűnő öngyilkosság. A helyi bűnüldöző szervek kijelentik, hogy
ez egyértelmű öngyilkossági ügy, de John Q-nek más nézetei vannak. Amikor az áldozat egyik fia Isaac ezt hallja, kapcsolatba lép John Q-val, ő sem tudja elhinni, hogy az apja, aki valódi kemény fickó és háborús veterán volt, ezt tette volna önmagával. Isaac azt mondja John Q-nak, hogy nemrég tért vissza Vietnamból. Együtt keresik a másik testvért Ismaelt.
John Q. karaktere jól illeszkedik abba a mitikus, az igazság bajnoka hőseinek sorába, mint Lee Child hőse, Jack Reacher. Egy bulldog kitartásával nyomoz, nem hagyja lerázni magát. Jó nyomon jár, és meglepő eredményre jut. Nem csak váratlan a végső fordulat, de izgalmas és meglepő is. Nagyon nem szokványos, eredeti a befejezés valóban.


A kibontakozó események sorában fontos helyen áll egy régi elmegyógyintézet, ahol mentálisan sérült betegeket kezeltek. Trinity egy tűzben pusztult el, romjain azonban a bűn még virágzik. A különös ügy háttere tényleg izgalmas nyomozás után kap megoldást. Ehhez még Gulvin remekül érzékelteti az akkori Délnyugat-Amerikára jellemző hangulatot. Az 1960-as években, amikor az amerikaiak kezdtek tiltakozni a vietnami háborúban való részvételük miatt, a rasszizmus is jelentős alapot ad az eseményeknek. Kapunk egy eredeti hangulatot az izgalmas lélektani rejtvény mellé, amikor a por és az izzó hő már-már tapintható a levegőben. Gulvin nagyszerűen ért az izgalom fokozásához, az erős és kifejező hangulatkeltéshez.


Egy ügyesen, jól megírt thriller, remek karakterekkel, amit érdemes elolvasni. Nem akarok több részletet feltárni. A leíró részek stílus is fenomenális. A könyv visszavezet minket egy olyan korban, amikor a mentális betegségekre vonatkozó attitűdök nem olyanok, mint ma, és ahol a rasszizmus még mindig mélyen beágyazódott az emberekbe. Tetszett a mentális betegségeknek a családra és az érintettekre gyakorolt ​​hatásainak ábrázolása is. A megrajzolt anyakép is döbbenetesen erős.

A Hosszú számolás egy ragyogó pszicho-thriller, aminek a végén a furcsának tűnő címre is megkapjuk a magyarázatot. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a cselekményes, jól felépített történeteket. Várom a folytatásokat!

















Eredeti mű: J. M. Gulvin: The Long Count
Eredeti megjelenés éve: 2016
GABO, Budapest, 2017
328 oldal · ISBN: 9789634063209 · Fordította: Turcsányi Jakab

2017. május 23., kedd

Fényképavar

Hartay Csaba: Fényképavar 






                                                                                             





"Keresem azt a kezet, amelyik elengedett."






Rövid könyv, mégis sokáig tartott elolvasni.
Kétszer olvastam, majd néhány hónap után újra elővettem. Először még azzal az elvárással, hogy annak a költőnek a verseit olvasom, akinek ez a nyolcadik kötete. Nekem az első verses Hartaym volt. A prózáját már úgy gondolom ismerem és kedvelem. Ez valami más volt. Nagyon. Fájt.


Több testrészemet is megszorongatta, megdolgozta zsigerből. Gyomrom, torkom elszorult, agyam elborult, folytak a a könnyeim. Nem erre számítottam, úgy gondoltam, ez nekem nem jön be, ezt nem akarom. De újraolvastam. Aztán megint . Akkor már láttam, miért is ez a képrombolás, ez a nyers csupaszság, ami megfogott. Cseles, hatásosan tömör, rövid és üt. Beszélni kell erről, ha fáj is, ha nem is szívesen teszi az ember. Vannak versek, ahol először azt érzem, hogy na, ez annyira nem nekem szól. Aztán tovább olvasom, és jött egy idézhető sor, egy kép, ami már fogott, vitte a képzeletem.
A végére kaptam egy zseniális verset. Egy megidézett emléket, egy mosolyt, vagy egy sikolyt, ami felüvöltött bennem. És szerintem az alkotóban is...


Nem könnyű a búcsúzás, az elengedés. Gyászversek. Intim, fájó. Személyes. Nagyon egyéni ez is,
ki hogyan viseli, tudja feldolgozni a szerettei távozását, elvesztését. Mit hoz elő a lelkéből. Főleg,
ha sorban egymást érik ezen baljós események a családban. Ami születésünk óta ott kísért, tudjuk visszavonhatatlanul eljön. Félünk. Nem tudjuk, mennyi is a letöltendő idő, amit kiszabtak ránk.

Véleményem szerint nagyszerűen szól Hartay Csaba hangja, ami gyászról, a visszatérés lehetetlenségéről, magányról, fájdalomról, az emlékek megidézéséről, vagy azok hiányáról beszél. Amikor már nem lehet tisztázni a félreértéseket, vagy elmaradt találkozásokat bepótolni. Jól beszél, húsba vágóak ezek a sorok. Sokáig fájnak, sajognak, mint a hínárlevél vágása a testen. Felkavar,
mint a holtág vizébe dobott kő. Lehúz a hínár, de élni kell, úszni tovább.



"Szoba a test. Nincsen kulcsa.
Vendég vagy az agyagbábuban."


Sajátos stílusa és hangulata van ezeknek a verseknek. Vannak persze az öt részre osztott kötetben erősebb versek, és nehezebb, könnyebb, rövidebb, hosszabb, jobb, rosszabb, szebb vagy akár csúnyább. Egy csokorban a fájdalom, emberi érzések hullámzása. Ahogy az egy verses kötetnél kell.

Tele van érzelemmel, amiket olyan szinten képes kifejezni, hogy az ember hátán feláll a szőr.
Képek, amit átélhetünk, látunk magunk előtt és tudjuk, ezek mi vagyunk. Mi is lehetnénk. Sikolt
a fájdalom, visszanéz, feldereng a tükörből arcunk helyén a jól ismert arc. Kapaszkodunk az emlékeinkbe. A költői képekben elmerültem, majd felbukkantam a felszínre. Darabos, szaggatott, lépéseket kereső. Elengedni, felnőni. Ha akarjuk, ha nem: kell.

A fényképarc megfakul, az emlék halványul, a düh elszáll. A kisfiú felnő. Élni, lépni tovább, ha fáj is. Akár egy verseskötetnyi fájdalom árán is. Aztán, egyszer ránk is az emlékek pókhálója ereszkedik takarónak…


Nehéz verseket értékelni. Minden egyes csokorban találtam nekem tetszőt, ami megtalált megérintett, megidézett bennem is valamit. Az én szívemnek ezek lettek maradandóak:
Kedvenc hal, Nem ott alszik az idő, Testlakás, Leszakadt gombok, Égmás, Letöltendő, Napfénytubus, Időgarázs, Minden csata után, Csavarog valahol mellett a címadó a Fényképavar.


"Szinte fázom. Mondtad még idén.
Közös évünk vége közeleg.
Méltatlan. Hozzád is, hozzánk is.
Önfényű halál."






Hartay Csaba költő, író. 1977-ben született Gyulán. Jelenleg Szarvason él.
Három prózakötete mellett (Lerepül a hülye fejetek, Nem Boci! Holtág) ez a nyolcadik verseskötete.

2010-ben Bárka-díjat, 2015-ben a Megyei Prima-díjat kapta meg.













Kalligram, Budapest, 2016
84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155603587

2017. május 20., szombat

Inkarnációk

Susan Barker: Inkarnációk
Ezer éve rólunk álmodom





                                                                                     
 








Meghökkentő és csodálatos, de legfőképpen egy valóban különös utazásra hívja olvasóit Susan Barker írónő.

A lelki társak szeszélyes és szenvedélyes meséje varázslatos történelmi múltidéző is egyben. Barker meglehetősen összetett könyvet írt, meggyőző "pillanatfelvételekkel" az életről a különböző történelmi korok stációit jól használva háttérnek.


Barker káprázatos nyelvhasználata és természetes mesemondása minden bekezdésből kiragyog.
A kínai történelemben, melyet az elképzelt főszereplő korábbi inkarnációi közé soroltak, aki
a jelen történetben taxisként él Pekingben. A pillanatfelvételek eléggé élénkek és meggyőzőek a nagyon eltérő helyzetben lévő kisemberek napi küzdelmeiről, lelki vívódásaik ábrázolásáról, vagy Vang gyermek és ifjúkoráról. Miről mesél egy régi esküvői kép? A családi háttér furcsa és meglepő ezúttal.


Főhősünk a harmincas éveiben járó pekingi taxisofőr Vang, aki ellaposodott házasságban él feleségével és kislányával. A cselekmény azzal indul el, a mikor levelet kap egy titokzatos valakitől, aki az ő állítólagos lelki társa, aki őt és családját megfigyeli, követi életének mozzanatait, sőt, néha vele is utazik. Erről Vang nem sejt semmit, a levelekből értesül. Ki lehet ez a titokzatos figura, mi a célja? Öt levél érkezik, a regény végén kapunk meglepő választ ki is ez a személy, aki azt állítja, hogy ő egy lelki társa az elmúlt 1000 évből. Öt korábbi életen át kísérte már Vangot. Ezekről mesél, emlékezik meg. Az emlékképek, történetek izgalmasak, néhol már-már brutálisak, nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Igazi múltidéző ez: a kínai történelem egy-egy meghatározó, ám véres, szenvedélyes és intrikákkal teli korszaka tárul fel a lapokon. Az ősi Kínába játszódó részek izgalmas és különös varázzsal bírtak számomra, amíg megismerjük Vang öt előző életét. A történelem tényleg utolér. Mi apró homokszemek vagyunk a gépezetben, a nagy egészben.


Természetesen felmerül, hogy elmenjen a rendőrségre Vang, de tart attól, nem veszik komolyan ezért nyomozni kezd. A történet erőteljes, lendületes és bár a legtöbb szempontból komor, néhol erőszakos cselekményű, elég humora van, hogy ne legyen nyomasztó. Nincsenek valódi szimpatikus karakterek, bár elég színes és eredetiek a megjelenő személyek és a felvázolt sorsok. A tört idővonal érdekes volt, és nem tudtam letenni a történetet. Cselekménye mozgalmas, a barátság kérdése áll a történet fő középpontjában. Jól szerkesztett, színes szóképekkel, látványos leírásokkal, erőteljes párbeszédekkel szolgál. Millió hangulat, szín és szag kavarog az olvasó előtt. Az olvasmányossághoz a remek fordítás is nagyban hozzájárul.



Szemléletes, érzéki gyönyörrel megírt akciók a császár hálótermeiből a Csin-dinasztia életéről, sorsáról. Bepillantást ad a Tiltott Város mindennapjaiba, szokásaiba. Buja vágyak és erkölcsök, ágyasok és eunuchok a szereplők Csia-csing császár környezetéből. Az ő ágyasainak lázadása valós esemény, a meggyilkolására tett kísérlet ugyan kudarcot vall, ami véres bosszúba torkollik. A Tiltott Város a birodalom szíve, a Leopárd szoba sötét titkokról mesél. Egy eredeti regény egy pekingi taxisról, akit múltbeli megtestesülései több mint ezer éve kísértenek. A belső lelki vívódásai, szexuális fantáziái és vágyainak képei igen szemléletesek. Vang nyakig merül a titkok szövevényes hálójában, amit az ismeretlen leskelődő szőtt. Rokon lelkek találkoznak és valami ellenállhatatlan erő hatására törnek egymás életére. Ki lehet a másik, aki minden történetben felbukkan? Van, amikor mindketten női alakot öltenek... Ez volt az egyik legizgalmasabb része a regénynek.


Számos lenyűgöző elem volt még ebben a könyvben. Különösen tetszett a modern kínai társadalom és az ősi kínai történelembe való betekintése. Kik vagyunk, hová tartunk? Sorsunk valóban előre elrendeltetett? Kaleidoszkópikusan fantáziadús regény, amikor egyszer újra megérkezünk a jelenhez a maoista korszakhoz. Sorsunk örök körforgása elgondolkoztatja és meglepi az olvasót. Barker remekül fonja egybe a mai Kína érzékeny portréját, az egykori szokásokkal, hagyományokkal, szemlélteti a múltnak a jelenben érezhető tartós hatását.

A Tarandus Kiadó újdonságát ITT tudod 20% kedvezménnyel megrendelni!


                                                                                         

Susan Barker


Kelet-Londonban nőtt fel, filozófiát és kreatív írást tanult Anglia különböző egyetemein. Első két regényét Dylan Thomas-díjra jelölték, több hazai és külföldi ösztöndíjat is elnyert, többek között a Brit Királyi Művészeti Akadémia is támogatta. Hosszabb ideig élt a híres yaddói irodalmi művésztelepen Saratoga Springsben.
Mélyen kötődik Kínához, mivel nagyapja a II. világháború elől menekült el onnan, ő maga pedig évekig élt Pekingben. Tanúja volt a mai rendszer ellentmondásosságának és az olimpiára való készülődés paranoiás, felfokozott légkörének. Érzékeny művészként, remek megfigyelőként szemlélte a város lakóit: az elnyomottakat és a kivételezetteket. Beszívta Peking szennyezett levegőjét, megismerkedett az emberi sorsokkal, a keleti orvoslással. Elvarázsolta a kínai történelem, méghozzá olyannyira, hogy hat éven át kutatott ehhez a regényhez. „Sokkal tovább tartott megírni, mint ahogy számítottam rá” – vallja be a honlapján. Angliába visszatérve „lelki archívumából” merítve dolgozott tovább, melyben minden képet és emléket megőrzött a pekingi évekből. A történelmi és a mai Kína ott vibrál, lüktet és rezonál ennek a könyvnek minden egyes lapján.



Díjak, jelölések:

Folio-díj (2014)
Jerwood-díj (2015)
The New York Times– Az év legfigyelemreméltóbb könyve (2015)







Tarandus, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584435 . Fordította: Hegedűs Péter

2017. május 18., csütörtök

Elveszett csillagok

Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Egy kalandos egri nyár




                                                                                   




Peti és Tünde a titokzatos, elveszett Gárdonyi Géza kézirat nyomában.






Természetesen ez egy fiktív kézirat aminek nyomába eredhetünk, két gyermekhősünk segítségével.
A történet szerint Gárdonyi Géza írta, de sosem került nyilvánosságra. Peti, a félénk és sokat olvasó tizenhárom éves kiskamasz Dunaszerdahelyről Egerbe megy nyaralni a nagynénjéhez, Katához. Ám már ebben is van fordulat, korántsem ennyire egyszerű és sima a nyaralás előzménye.


Gárdonyi Gézának az egri remetének is méltó emléket állít az egész regény. Szabolcs érezhetően a szívét-lelkét beletette az írásba.
A történet komplexebb, mint gondoltam, viszont határozottan úgy van felépítve, hogy egy gyermek is gond nélkül megértse és befogadhassa, abban örömmel elmerüljön.

Bíró Szabolcs az Anjouk krónikása nem tud hibázni. Tíz év írói tapasztalattal pontosan tudja, hogy mi kell a mai fiataloknak. A könyvvel minden korosztálynak, nemtől függetlenül is felhőtlen szórakozást nyújt. Tizenegy évtől ajánlják, és állítom, kortalanul élvezhető szórakozást ad. Izgatottan olvastam, faltam az oldalakat, és vártam, mi lesz a kalandok vége. Nem csalódtam most sem. Úgy gondolom, hogy ez a történet képes megszerettetni az ifjakkal az olvasást. Talán Eger felfedezésére vagy a Gárdonyi-regény elolvasásához is kedvet ad.


Szeretem a szöveg közvetlenségét, a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat. A nyelvezete könnyed, a fiatalabb gyermekek stílusában íródott, de mégsem gyerekes.
Teljességgel elhiszem és átélem magam is a cselekmény csavaros fordulatait vagy Peti belső vívódásait. Izgalmas kaland volt az öt pecsét megtalálása, tetszettek a verses rejtélyek, amelyek a helyét is előbb meg kell találni, ki kell nyomozni a két gyereknek. A megoldások is remekül működtek. Az egri vár ma védett műemlék, melyben a Dobó István Vármúzeum működik, állandó kiállításokkal. A város nevezetességei mellett természetesen ez lesz az egyik fontos helyszíne a történetnek. Igazán krimibe illő hátteret adott a maffia-szál. Szerencsére ez szinte háttérben maradt jó a történet egyensúlya. Mondjuk talán fegyvert nem feltétlen fognék egy gyerekre a végén. Remek a felnőtt szereplőgárda is. A magányos anyuka, aki úgy tűnik társat talál a végére, de a régen lelépett apa emléke is fontos epizód. Természetesen a kedvenc felnőtt szereplőm maga Dobó István, aki a hagyományőrző csoportban személyesíti meg az egykori kapitányt. Nem jelmezben, viseletben jár
és fél szemét a gyerekeken tartja. Idézni tud az Egri csillagokból, sőt, gyűjti annak kiadásait.


Az egész regény jól felépített, rengeteg kikacsintással. Ezek nem zavaróak, nagyon jól működnek. A pecséteket elrejtő Róbert Károly
az egri antikvárius, hogy csak egyet említsek.
A kalandos, nyomozós, ugyanakkor komoly történet fontos témákat is érint. A világ változik, de a gyerekek mindig gyerekek. A maguk kis képzelt világával, titkos szövetségeikkel, vágyaikkal rejtekhelyeikkel, amihez kalandvágy párosul. Ja, Harry Potter helyett is tökéletes, de olvassatok Benyák Zoltánt és Urbánszkit is, ahogyan Peti is!


Hiszem, hogy a célzott korosztály megtalálja az oldalak között, amit sokan keresünk egy jó könyvben: humort, kalandot és egy kis tanulságot az élet fontos dolgairól. Nagyra értékelem, hogy egy ifjúsági regény tanítja is a célközönségét, de a felnőtt olvasóknak is ad némi irányt a gyerekekkel való kapcsolathoz, örömök vagy veszteségek feldolgozásához. Maga a felnőtté válás is elkezdődött Peti számára, hiszen az első szerelem is bimbózni kezd.


Felnőttként is élvezetes történetet olvastam. A nyomozós, történelmi és irodalmi adalékok mellett informatív a helytörténetről is. Ami a legfontosabb, tanulságok is akadnak minden olvasó számára.
A lényeg, hogy remekül szórakoztam, ami nem csak gyermeki lényemnek, de az író tehetségének is köszönhető. A történet kerek, lezárul, ám Peti ígéri visszatér még Egerbe. Nagyon várom a további túrákat, a szerelem alakulását. Határozottan megváltozott a végére Peti, jót tett neki ez a kalandos
egri nyár.

Számomra az a könyv egyik legnagyobb varázsa, hogy a saját gyerekkoromat is megidézte bennem. Volt szerencsém több nyarat Egerben tölteni, nem véletlen ez a kedvenc magyar városom. Zseniális, nekem nagyon bejött, tény az is, hogy erre bizony szükség is van a fiatal olvasóknak. Lássák, vegyék észre a Disney-Pixar szuperhősök, Star Wars, Lego-kalandon kívül is vannak saját szuperhőseink.


Minden gyermeknek és gyermeklelkületű felnőttnek szívből ajánlom!




Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632174 · Illusztrálta: Varga Zsolt

2017. május 16., kedd

A döntés

Samantha King: A döntés 



                                                                               







Samantha King első regénye egy pszichológiai thriller, sok fordulattal, ami a világpremierrel egy időben került a hazai olvasókhoz.




Valóban ígéretes regény, izgalmas történettel. Feszes, váratlan fordulatokkal megírt, és olyan csavarokkal, amelyeket az olvasó egyszerűen soha nem tudna előre megjósolni. Az utolsó lapokra
is marad meglepő fordulat.

Ez a regény számos réteget ábrázol egy házasság történetéből. A kezdeti boldog idilltől a napi kis vitákon át komoly veszekedésekig, fenntartva a boldogság látszatát. Mind a két fél sérül lelkiekben, ki jobban, ki kevésbé. Tetszett az anya gyermekei iránti szeretetének mélyreható mozzanatainak ábrázolása, lelki vívódásainak megjelenítése. Minden szülő félelmét a mindennapi élet veszélyeiről,
a nem látható, rendkívüli körülmények kibontakozását is érezteti. Ez egy elgondolkodtató, néhol megrázó olvasás, sok feszültséggel, az élet napi örömeivel és drámáival, küzdelmes boldogság ez.
Az írónő alaposan igénybe veszi az olvasó képzeletét. A tökéletes házasság idilli képe ismét megdőlni látszik.


Nehéz spoiler nélkül írni a négy részből felépülő történetről. Madeleine Hartley úgy tűnik, tökéletes életet él. Az pedig mindig gyanús. Túl tökéletes ez az idill. Remek férj, két édes gyermek, akik ikrek. Még a nemek aránya is tökéletes, hiszen Annabel és Aidan személyében van fiú és lány is. Apa kis hercegnője, és a mama pici fia. Nem is lehet több gyermekük, ez a szülés után kiderült. A gyerekek tizedik születésnapi partijára készülődnek, amikor váratlanul omlik össze egyik pillanatról a másikra az életük. A végzet egy símaszkos férfi képében áll az ajtóban, kezében fegyverrel. Az eldördülő lövések előtt arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, melyik maradjon életben!




Képzeletem folyamatosan bekapcsolódott, egy percig azt hittem, tudom, mi fog történni, a következő fordulat azonban rácáfolt erre. Szimpatizáltam Maddie-vel, amikor megpróbálkozott az eseményeket megérteni, és megpróbálta összeilleszteni mind a széttört emlékeit, mind az elpusztult életét újra élni.

Lesz szerelmi háromszög, lesz egy nagyon kedves és édes nagybácsi, zűrös életvitelével, előkerül egy titkos napló is.
Ebből rajzolódik ki a kép, visszafelé ismerjük meg a történetet.
A családon belüli erőszak, pedofília drámai minden képzeletet felül múlóan sokkoló. A kedves és dolgos férj sem egészen "herceg", ahogy kiderül. Lesz egy nagyon kedves, jó barátnő is, ami újabb bonyodalmakhoz vezet. Ezek fogják bonyolítani a történet cselekményét. Néhol valóban dermesztő, félelmetes és letehetetlen lesz.






Talán az az egyetlen nagy bajom a regény felépítésével, hogy a fele körül szinte minden egyértelműen kiderül. Persze fordulat adódik még, de az ok és a tettes személye egyértelművé válik. Utána már csak a miértekre jönnek a válaszok, azok is elhúzva. Innen egy gyors, lendületes befejezést vártam volna. Maddie túl sokat kesereg, nyafog a múlton, amit lehetetlen megváltoztatni. Ezzel a feszültséget már nem fokozza, inkább feloldja, csupán a történetet húzza. Ez a kiszámíthatóság a hatást eléggé csökkenti sajnos. Stílusa olvastatta magát, jól ábrázolja a családban zajló drámákat, napi játszmákat. Megismerjük a tíz év titkait, buktatót is. Különösen egy tengerparti kirándulás lesz érdekes és sarkaltos pont.



Az anyai szeretetre igazán érdekes példát kapunk. Egyformán szeretni képtelenség, a történet szerint.
Alapvetően tetszett a történet, és gyorsan a végére értem. Feszültség az volt benne bőven,
a gyomrom is összeszorult olvasáskor.


Ha szereted Paula Hawkins Lány a vonaton vagy B. A. Paris Zárt ajtók mögött regényeit, azok tetszettek, ez is fog, szeretni fogod ezt a regényt is. Nekem Samantha King regénye azoktól jobban tetszett.









Eredeti mű: Samantha King: The Choice
General Press, Budapest, 2017
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636439958 · Fordította: Rácz Péter